Szittyakürt, 1999 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1999-03-01 / 3. szám
1999. március «IttVAKÖRt 3. oldal A MAGYAR SZABADSÁGHARCOS SZÖVETSÉG NAGY-BRITANNIÁBAN Secretary General: J. F. SZARVAS Treasurer: L M. OLTAY Our Ref.: THE HUNGARIAN FREEDOMFIGHTERS FEDERATION IN GREAT BRITAIN President: J. SZAKÁLY 2 Chartley Avenue London NW2 7RA Tel: 0181-450 5882 Founded. 1957. DR. Orbán Viktor, Miniszterelnök úrnak, Miniszterelnöki Hivatal, 1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 1-3. 1999. febr. 6. Mélyen Tisztelt Miniszterelnök Úr ! Nagy megelégedéssel vettük tudomásul, hogy kormánya az 56-os Intézet költségvetését 6 millió forintra korlátozta. Ezen reform-kommunistákból álló szervezet nem 1956 igazi történetét kutatta és propagálta mindeddig hazánkban és szerte a nagyvilágban. Ellenkezőleg. A tényeket és eseményeket kiforgatták, elferdítették. Azt akarták elhitetni mindenkivel, hogy ők, mármint a reform-kommunisták , keltek fel és fogtak fegyvert Magyarország függetlenségéért és a Nemzet szabadságáért 1956-ban. Mi, az igazi ellenállók és fegyverrel harcoló Szabadságharcosok úgy odahaza, mint az Emigrációban, ön és kormánya mögött állunk. Teljes mértékben támogatjuk intézkedéseiket, mert azokban az igazi rendszerváltozás kezdetét látjuk. Isten áldja meg Önt és kormányát. Jó egészséget, kitartást és további sikereket kívánunk történelmet formáló munkásságukhoz. DEMOKRÁCIA?! Ez év február 4-én az 1945-ös Várból való kitörés évfordulóján impozáns és méltóságteljes ünnepség keretében emlékeztek meg a Magyar Nemzeti Arcvonal tagjai. Este ill. éjjel egy ifjúsági klubban fiatalok, - melyek közül többen ott voltak a várbeli megemlékezésen - összeverekedtek az „igazoltatást” végző rendőrökkel, amibe később a kommandósok is bekapcsolódtak. Ezt követően a médiák napokon keresztül főhelyen foglalkoztak az „újfasiszta“ skinhedekkel, bizonygatva az újjáéledő náci veszedelmet. A biróság gyorsított eljárás keretében Ítélt el ill. utasított ki az országból néhány magyar ill. külföldi fiatalt. A Belügyminiszter pedig fontolóra vette, hogy nem volna-e szükséges a gyülekezési jogról szóló törvényt módosítani? Az üggyel kapcsolatban önkéntelenül felvetődik néhány kérdés: 1. A média miért nem említette meg a du.-i megemlékezés mintaszerű fegyelmezett lefolyását, melyen még a legliberálisabb szemlélők sem találtak kivetnivalót? 2. Ki és miért tájékoztatta a sajtót előre, hogy hol és mikor történik majd a feltételezhető verekedés? Ugyanis sok újságíró ott volt, akik mélyen halgattak a du.-i megemlékezésről, az esti verekedésről azonban túláradó lelkesedéssel „tudósítottak” 3. Ki és miért vezényelte ki a rendőröket igazoltatni, amikor arra senki semmilyen okot nem szolgáltatott. Úgy látszik itt rendőri provokációról volt szó! 4. Kiknek állt érdekében, hogy az esti verekedést összemossák a du.-i kegyeletteljes, mintaszerű megemlékezéssel? A demokrácia megkövetelné, hogy a közvélemény pártatlanul és hitelesen legyen tájékoztatva! Amelyik újságíró nem ezt teszi, az fizetett bértolnokká aljasul. A kérdés csak az, hogy ki fizeti? A Rendőrség pedig ok nélkül ne intézkedjen, illetve ne teremtsen okot az intézkedés szükségességére. Ez a rosszemlékű diktatúrákra volt jellemző! Reméljük, az ügy még nincs befejezve, és igazságot szolgáltatnak a Magyar Nemzeti Arcvonal fiataljainak, még akkor is, ha azok kopaszok, fekete ruhában járnak és bakancsot húznak a lábukra, de öntudatos és fegyelmezett képviselői a nemzeti gondolatnak! Szalay Róbert, történelemtanár Rothermere Angol családdal való magyar kapcsolat. Hogyan lett a brit oroszlán liberális Házicica? Minden hazáját szerető igaz magyar ismeri ezt a nevet. A Szoviet megszállás előtti Magyarországon iskolákban tanították, ismertették az átkos Trianoni béke diktátumot, minek következtében hazánkat teldarabolták és elajándékozták a szomszédainknak. Az első nyugati politikus Lord Rothermere emelte fel szavát elsőként e szégyenletes szerződés ellen. Somogyi Oszkár volt nevelője és tanítója Párisban a közelmúltban elhunyt Lord Rothermere fiának, aki 1925 augusztus 27-én született. Somogyi Oszkár volt az aki Lord Rothermert tájékoztatta első kézből Magyarország szerencsétlen sorsáról. Mi hazánkat szerető magyarok nagy hálával tartozunk ezért Somogyi Oszkárnak. Az Angliai Magyar Szabadságharcos Szövetség képviseletében v. Szakály János és Ellenbacher Károly kapott meghívót a január 25-én a 900 éves Westminster Abbey-ban tartott hálaadógyászmisére, ahol az angol miniszterelnök feleségével, miniszterek, képviselők, barátok, tisztelők mintegy 2000-en jelentünk meg. Jelen volt Szentiványi Gábor magyar nagykövet a magyar köztásasági elnököt képviselve, úgyszintén a magyar sajtó attache is. A szertartás alatt a Budapest Fesztivál zenekar Fischer Iván karnaggyal Wolfgang Amadeus Mozart darabot játszott. Majd Tokody Ilona magyar énekesnő „A Csitári Flegyek alatt“ magyar dalt énekelte magyar nyelven. Megható volt hallani ebben az ősrégi Abbey-ban magyar dalt. Szakály János levélben köszönte meg az elhunyt fiának a gyászmisére való meghívást mondván, hogy a Rothemere család neve időtlen-időkig fog élni a magyar milliók emlékezétében. Szarvas József Ki volt Kántor Béla? Neve már régen fogalommá vált. Nyolcvan évéből hatvanat töltött a Hungarizmus szogálatában és 54-et távol a szülőhazájától. Ausztriai, majd angliai tartózkodása után, az 50-es évek elején érkezett a kenguruk földjére. Itt alapította meg a Hungarista Mozgalom Ausztráliai Szervezetét és a magyar nemzeti forradalom kitörésekor már nem volt Ausztráliában olyan nagyobb város, ahol ne működött volna hungarista szórvány. A szervezés, valamint a szórványok állandó tájékoztatása rengeteg munkával járt. Ezért sokszorosított körlevelet adott ki hónapról-hónapra „Hungarista Mozgalom Ausztráliai Szórványok Tájékoztató Szolgálata“ címmel, igen szegényes, sőt kezdetleges eszközökkel.A kezdetleges körlevélből lassan tekintélyes, fedőlappal ellátott folyóirat lett és az is maradt Kántor Béla élete végéig. Ő sosem készült sem újságírónak, sem lapkiadónak, mégis vállalta és véghez vitte. Az ö számára sem volt ez érdem, hanem jóval több annál: hősiesség. Jó segítőtársakat talált Szedlák Árpád, Trepák Sándor, Polgár Lajos, stb, személyében. A hatvanas évek végén Kántor Béla kiadásában születtek meg PERSEVERANCE (ma-gyarul: KITARTÁS) címmel a Mozgalom első angol, francia és spanyol nyelvű kiadványai. Ezt már nem nézhették ölbetett kezekkel az ausztráliai sötét erők, munkahelyén többször is követtek el merényletet élete ellen mégis kitartott elvei és a Mozgalom szolgálata mellett élete utolsó napjáig. Az emigráció évei alatt senki sem dolgozott annyit a Hungarizmus érdekében, mint Kántor Béla. Emléke legyen áldott és példamutató a Mozgalom mindenkori ifjúsága számára! A Hungarizmus ellenségei korán isznak a medve bőrére, mert Kántor Béla halálával az ÚT ÉS CÉL nem szűnik meg. Az 50 éven át megjelent, de sok viszontagságot megért lap Európában folytatja kiadását, hogy közelebb legyen a magyar határhoz. Mihelyt átköltöztetése befejeződik, Olvasóinkkal közöljük az új megrendelési címet. Újlaki Miklós Demokráciát! Demokráciát! skandálta a tömeg a TV székház előtt 1989. mácius 15-én. Hát megkaptuk! Léprementünk! Azonban mentségünkre még olyan, az információktól el nem zárt ország is csapdába esett, mint Chile. Pinochet ahogy kellett, kitakarította országát a marxista mételytől. Ezzel elindította Chilét egy sohasem látott fejlődés felé és mellesleg megmentette Dél-Amerikát. Baloldali zagy helyett normális - nem olyan mint a miénk! = piacgazdaságot teremtett. Chile kijött a gödörből! Nos ez csípte sok Sorosista szemét. Elérkezettnek látták az időt a, Pinochet elleni támadásra, amely előre vetíti a chilei stabilitás összeomlását. Mert ők csak, a zavarosban halászva, legyengült országokban tudnak igazán profitot harácsolni. Vajon miben bízott a tábornok amikor Albionba utazott gyógykezelésre? A „hagyományos“ brit korrektségben? Mi aztán tudjuk, hogy ez sohasem létezett. Mitől olyan rohadt nagy demokraták, meg emberjog védők ők? Attól, hogy a Brit Világbirodalom idején körülrabolták a Földet? Vajon hány tízezer helybeli esett áldozatul Afrikától-Ázsiáig, hány ártatlant „pacifikáltak agyon“ a Brit Kelet-Indiai Társaság hasznáért? A hires-neves demokraták a mai napig kezüket tartják Észak-írországon. Nem az Egyesült Királyság nagyintelligenciájú hájfejűi - hasonszőrű francia bagázszsal együtt - tépték ki Trianonban Magyarország szívét? Nem ugyanők vizsgáztak emberbarátságból elégtelenre a szovjet-finn háború idején? Tessék mondani! történt - akár izraeli részről is - követelés, hogy felelősségre vonják azokat akik az első németországi exodus alkalmával megtorpedóztatták a zsidó kivándorlók hajóját. A hajóval hatezer zsidó merült hullámsirba! Őlordságaik sűrű ah és oh-zások közepette affektálnak emberi jogokról; és nem fordul föl a gyomruk amikor hóhérokkal paroláznak, Sztálintól Titón át, Ceausescuig. Akiknek Fidel Kasztró vagy Zsizskov Tódor szalonképes, Pinochet nem. A fehérkesztyűs demokraták rászabadították bombázóikat lipcsére és Drezdára a háború vége előtt öt perccel és toprongyossá bombázták, Magyarországi terrorbombázásokról nem is beszélve, mert nem emlékszünk, hogy magyar bombázógépek terhüket Londonra szórták volna. C ‘est 1» guerre! Aha! Abba meg minden belefér, még Cowentri lakóinak meg nem mentése is, hiszen Churchill tudott előre a tervezett német támadásról. Nesze neked filantropizmus! Szerették Tito marsallt, aki könyökéig véreskezű diktátor volt. A titoista partizánok által lemészárolt több tízezer horvát honvédnak és a negyvenezemyi bestiálisán meggyilkolt magyarnak nincs szószólója brit földön... Hruscsovval, Brezsnyevvel, Kádárral szivélyeskedtek, miközben dugig voltak a GULAG-ok, ’56-osokat akasztottak nálunk amikor a lord Hofmannok valahol a Világ túlfelén, mosolylyal, megértőén lapozgatták a másodosztályú tirannusocskák hátát. Emberi jogokról papolnak, miközben angol futballhuligánok verik szét Európa stadionjait. Náci fajelméletről agitálnak, pedig hát náluk nagyobb Übermensch nincs a Földön. Mert egy angol izolacionista előbb angol aztán nagy-brit, végül Egyesült Királyság-beli és csak azután valahol a végén európai egy kicsit. Legutóbb éppen az általuk összetákolt Jugoszláviában bizonyították emberi jogi érzékenységüket. Megvárták amíg Milosevicsék, Karadzsicsék kiiktatnak az élők sorából néhány százezer - szintén csak „zs“ osztályba sorolt -, emberfélét, majd sűrű ejnye-bejnyézések meg nagy irgumm-burgummozások között megkérték szépen védenceiket, szövetségeseiket, hogy most már talán felfüggeszthetik egy picit a nyílt népirtást. Ilyenek diktálnak nekünk NATO-ul, meg Európai Unió-ul s így lészen a liberális szép új világban a Földkerekség volt csendőréből az emberi jogok nagy képmutató bajnoka az elgyávult brit oroszlán. Illés László
