Szittyakürt, 1999 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1. szám
XXXVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM - 1999. JANUÁR-FEBRUÁR a kárpátokéul le az aldunáig EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA Nem a jaltai sírkő őrzésére születünk Századunk utolsó esztendejében, a Szittyakürt 38. évfolyamának első számával köszöntjük Magyar Testvéreinket és alázatosan hajtjuk meg fejünket áldozatos olvasótáborunk előtt. Az első meghatott szavunk a köszöneté előfizetőink és támogatóink iránt, akik megértették, hogy a Hungária Szabadságharcos Mozgalom lapja a magyar szellemi honvédelem frontján nemcsak újság, hanem magyar hit is, nemcsak betű, hanem a magyar fajvédelem igéje. Az ősi szumir-magyar lélek fegyvereivel el akarjuk égetni az akadémiai tudósok hamis tévtanait és helyébe a magyar nemzeti öntudat hitvallását, az igazságos, történelmileg, régészetileg és néprajziig bizonyított hagyománykincsünket akarjuk tenni. Hagyománykincseink lesznek ismét gyöngyszemei a 2000-ben Magyarországon megrendezésre kerülő VII. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszusnak. Vegyük vissza jogos örökségünket, a jövő jogát a Magyar Tudományos Akadémián, mert a nemzet fennmaradása, az egész nemzeti társadalom egyensúlya és boldogsága függ attól, hogy a vezetés, az irányítás, a nép-felvilágosítás joga a legmegbízhatóbb magyar kezekben maradjon. Irredenták vagyunk, ha a történelmi Magyarország határairól van szó. Sohasem felejtett és minden tettünket irányító szent célunk a trianoni és a második világháborút követő párizsi békediktátumok széttörése. A minden magyar testvérünket egyesítő, minden magyarnak nagyobb kenyeret nyújtó ősi örökségünk, a kárpáti magyar élettér visszaszerzése! Rengeteg álmot, rengeteg vért fizetett ezért a hitért a magyar! Az első világháború idején a Japán szibériai expedíciós hadseregének partraszállása után, a pervaja-rjecskai és a nikolsz-uszuriszki hadifogoly táborokat a japánok vették védelmük alá. A japán fennhatóság alatt álló hadifoglyok száma a Nemzetközi Vöröskereszt 1919. novemberi közlése szerint így oszlott meg: 2062 magyar és osztrák, 4 román és 505 török hadifogoly. A nikolsz-uszuriszki magyar hadifoglyok tábori nyomdájában 1919. júliusában megjelenő .Magyar Hírmondó" című tábori újság, amelynek betűit vasdarabokból vágták ki, ékes bizonyítéka annak, hogy a magyar hadifoglyok voltak az elsők, akik a tábori újság hasábjain keresztül testi-lelki szenvedések ellenére felemelték szavukat a készülő országcsonkítás ellen. A magyar hadifoglyok voltak az elsők, kik a világsajtóban a magyar igazság hangját meg tudták szólaltatni. A szibériai fogolytáborokban a magyarok és a japánok között kifejlődött rokonszenvnek olyan visszhangja támadt Nipponban, hogy a béketárgyalások alkalmával a legnagyobb japán napilapok is kifejezést adtak, a szibériai magyar hadifoglyok tábori újságjának alapján, a magyarok iránti barátságuknak. A legjelentősebb japán napilapok egyike, a „Kokunin", 1919. november 14-i számában a következőket írta: ,,A békekonferencián a japán kiküldöttek feladata nemcsak az, hogy saját szűkebb honfitársaik érdekét képviseljék, hanem mint Ázsiában és Európában élő halszázmilliós mongol faj képviselőinek kellföllépniők. Igaz, hogy Japán nem törvényesen felhatalmazott képviselője faj rokonainak, de mégis, erkölcsi kötelessége, hogy ezek érdekeit megvédje. A többmilliós példányszámú,,Osaka Mainiti ” áttekintő képet közöl Magyarország földrajzi és népességi viszonyairól, majd végül befejezésként ezeket írja: ,Mindez azt mutatja, hogy milyen nehéz a faji önrendelkezés elvét Magyarországon végrehajtani. Ha a magyar kérdést úgy oldanák meg, mint az entente szeretné, akkor a különféle fajok minden oldalról annyira körülvennék Magyarországot, hogy sem kezét, sem lábát nem tudná kinyújtani. A szövetségesek magatartása Magyarországgal szemben túlmegy a fajok önrendelkezésének végcélján. ” A trianoni békediktátumban Magyarország ellenségei megkaptak mindent, amit csak kívántak. Először a néprajzi, azután a stratégiai és kereskedelmi határokat, végül mindent, ami csak az eszükbejutott ezeknek az országrablóknak. ,,A szlovákok, rutének, Erdély románjai, a Bácska szerbjei, a horvátok és a szlovének századokon át a magyar állam keretébe tartoztak, és ez idő alatt nemzeti életük egybeolvadt a magyarságéval - közli dorgálásként Mi Heran d felénk, magyarok felé -, de ez semmiképpen nem befolyásolhatja a fajtestvéreik jogos követeléseit. Mikor felszabadítás a cél, egészen mindegy, hogy évezredes vagy újabb keletű leigázásról van-e szó?” Az évezredes birtoklás és a lakosság nem vitatható többségének akaratából fennállott magyar állam külső erőhatalom által történt erőszakos megcsonkításakor, a népek önrendelkezési jogának megcsúfolásával, nem ők, a Kárpát-medencében élő nemzetiségeink, hanem a szomszédban élő fajtestvéreik határoznak sorsukról, a népakaraton nyugvó igazságos döntés helyett. Hiába kérte Apponyi Albert a magyar békeküldöttség vezetőjeként a népszavazás elrendelését, hiába akart népszavazást Smuts generális dél-amerikai delegátus, ellenségeink elzárkóztak. Féltek a népszavazástól, mert nemzetiségeink többsége, a műveltebb magyarországi románok, szerbek, szlovákok, a magyarok mellett szavazott volna. 1947. február 10-én a második világháború győztesei aztán befejezték azt a rombolást, amit az első világháborút követő békediktátumokkal még nem sikerült teljesen tönkretenni. Bűnös engedményeken alapulva ismét szentesítették Magyarország trianoni határait. A világtörténelem legkegyetlenebb kommunista rendszerével szövetkező nyugati nagyhatalmaknak az 1920-as „békeszerződések” tanulságai semmire se szolgáltak. A vasfüggöny mögé zárt magyar nép 1956. október 23-án a börtönéből adott programot arról, hogy nem a jaltai sírkő őrzésére született. Az agymosottak nem tudják, ők szellemi koldusként nyújtogatják kéregető kezüket „alapszerződéseket” lobogtatva a jaltai hatalomnak hol egyik, hol másik nyertese felé. Micsoda perverz folytatása ez eleink-őseink tisztánlátásának és nagyszerű életküzdelmének! A magyar fiatalság hősi küzdelmével megmutatta a világnak, hogy a népek szabadságának, függetlenségének és önrendelkezési jogának reménye nem veszett el. 1956-ban a magyar fiatalság vérével írta a budapesti utcák kövezetére, hogy a legszörnyűségesebb zsarnokság végleges összeomlása megkezdődött. Igazolva, hogy a második világháborúban a jobbik Európa kelt fel akkor a versaillesi és a trianoni békediktátumok ellen. A világtörténelem első világnézeti háborújában a magyar és a német fiatalok mellett ott harcoltak a bolsevizmus ellen Európa önkéntesei, akik életükkel, vérükkel rendeztek halhatatlan népszavazást mindamellett, amit ma „nácizmusnak” csúfolnak, de ami az európai gondolat utolsó konstruktív fellángolása, kétségbeesett erőfeszítése volt. Semleges, meghódított, vagy akár ellenséges országok ifjúsága sereglett akkor a bolsevizmus elleni harc lobogói alá. Nem igazi politikusok azok, akik hivatás helyett koncokért politizálnak és a szabad magyarság, meg a magyar szabadság gondolatából kifelejtik a történelmi tartalmat. Az 1956-os forradalom és szabadságharc igaz értékelése és harsonása még ma is a világ tornyára emelhetné Hungáriát, és olyan fegyver lehetne mai nemzedékünk kezében, amelynek ereje szétzúzhatná a békediktátumok bilincsét, kitörölhetné ezeket a gyásznapokat és gyászkorszakot a jövő történelmi alakulásból. Ezt a fegyvert a reformkommunisták egyelőre kiütötték a kezünkből, a forradalom történetének hamis beállításával. Ezt a fegyvert vissza
