Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-12-01 / 7. szám
1998. december ÍZITTVAKÖfeT 11.oldal HUNGARIZMUS = A REND SZABADSÁGA, A SZABADSÁG RENDJE A magyar nép, mint a világ minden önazonosságára és becsületére adó népe, szabadságszerető és - éppen ezt megőrzendő - rendszerető. Mert egy nemzet sem tudja kivívott szabadságát megőrizni az élet minden síkján elért rend - elsősorban jogrend - nélkül. Mert nem igaz a liberálisoknak az az állítása, hogy a rend megszünteti a szabadságot; ellenkezőleg: a rend teremti meg a szabadságot, illetve annak valóságát. Meglátásunk szerint a rend hiánya csak látszatszabadságot eredményezhet. Ilyen például a jelenlegi magyarországi törvényhozás által foganatosított jogszabályhalmaz, mely nem biztosít rendet és szabadságot, hanem a rend hiányából kisarjadt szabadosságot, amikor a magyarnak féltenie kell javait, jogait, nyugalmát és saját, valamint hozzátartozóinak életét. A mai magyar jogrendet akárminek lehet nevezni, de nem biztonságos rendben élt szabadságnak. Mert szabadság csak ott van, ahol félelemmentes az élet is; tehát ahol rend is van. Ennek a rendnek pedig - ahogy a természetben is isteni törvények uralkodnak -, szintén a Mindenható által sugalmazott erkölcsi törvényeken kell alapulni. Ha nem isteni fundusokon nyugszik egy nép törvényhozása, csak - viszonylag - rövid ideig számolhat fennmaradásával. (Lásd; Szovjetunió) Az ejkölcsi jogszabályokon alapuló rendet viszont minden körülmények között pontosan be kell tartani és tartatni, minden Magyarországon - akárcsak ideiglenesen - élő emberre nézve, kötelező érvénnyel. Mert ahol a törvényhozás által meghozott jogszabályokat nem hajtják végre következetesen, ott nem beszélhetünk jogállamról. A Hungarizmus atyja: Szálasi Ferenc írta 1935-ben Út és cél című kiáltványában: /A Hungarizmus: szabadság szabadosság nélkül; igazság farizeuskodás nélkül; segítség és megsegítés; kölcsönös megbecsülésen alapuló tekintély és totalitás; törvény és rend. /.../” Továbbá: „/.. JA Hungarizmus istenhívő és krisztushívő; nem tűri az istentagadást, krisztusgúny olást, vallástagadást. Egy az erkölcse és gyakorlata. Egyesek szabadsága: a liberalizmus, erőszakrendszer. Mindenki szabadsága: a Hungarizmus, a Rend rendszere!/.../A Hungarizmus: Pax Hungarcia! Magyar Béke a Kárpátok-ölelte Duna-medence hinni, engedelmeskedni és harcolni képes népcsaládjának!/. ../” Az a rendpártiság, melynek alapja a keresztény erkölcs, összhangban van az Evangéliumokkal és így elfogadhatja minden krisztiánus egyház is. A néhai Nemzetvezető az Értelmiségi Nagytanács ülésén mondta 1942. december 27- én a következőt, melynek mondanivalója akár templomi prédikációnak egy része lehetett volna: „/.../A Hungarizmusnak alaptörvénye, melyet értelmisége számára kötelezővé tesz, ez: ha választania kell nemzet és alkotmány, igazság és jog, élet és törvény között, úgy kötelessége, hogy mindenkor a nemzetet, az igazságot és az életet válassza, mert tudnia kell, hogy ez a három az örökké való. Az alkotmány, a jog és a törvény szükséges, de múló formák./.../” A Hungarizmus - nem tagadjuk - totális államot akar megvalósítani. De hol van annak ténye bizonyítva, hogy egy állam politikai többpártisága, vagy világnézeti semlegessége magasabb rendű, mint egy keresztény erkölcsi alapokon álló totális államé? Sehol! Nézetünk szerint a Hungarizmus szocializmusa - mely nemzeti forrásokból meríti erejét - sokkal magasabbrendű, mint a marxizmusé, mely nem más, mint kíméletlen államkapitalizmus, és sokkal emberibb, mint a korlátlan, nihilbe is hajló liberális szabadosság - ha figyelembe vesszük a természet és az erkölcs életünkre gyakorolt összhangját. . Jelen „polgári demokráciánk” nyomtatott és elektronikus sajtójából egyetlen nap sem maradhat ki az ,.emberi jogok” demagóg hangoztatása, propagálása. Ugyanakkor szó sem esik a köt e les ségteljesítésről, amellyel ezt a jogot ki kell érdemelni. A Hungarizmus állameszméje azonban nem tűr meg ilyen fél lábon álló jogrendszert: új rendje valódi jogállamot hoz létre, melyben a jogok kötelességteljesítéshez kapcsolódnak; ez a rend valósítja meg az ember szabadságát, melyben érvényesül a valódi humanizmus. Természetesen az erkölcstelenség és a közösségellenes gátlástalanság nem kaphat szabad utat, mint sok jelenlegi ún. „polgári demokráciában”. Sőt! Büntetést vonnak maguk után a Hungarizmus - tulajdonképpen a magyar népnemzet - elleni vétkek: nem futhatnak be sikeres pályafutást azok a politikusok, akik a Hungarizmus - a magyarság - ellen politizálnak; munka nélkül nem szerezhet vagyont senki, különösen nem a tőzsdei spekuláns; a pornográfiát, a szexipart és a „melegek” közösségeinek közerkölcsbe ütköző propagálását száműzi államrendszere. Ugyanakkor az emberek túlnyomó többsége szabadon gyakorolhatja vallását - kivételek az emberellenes és magyarságellenes vallások -, szabadon választhat pályát, lehetősége van hasznos munka végzésére, részt vehet a helyi társadalom ügyeinek intézésében, véleményét nyilváníthatja fontosabb nemzeti ügyekben és mindazokban, melyek segítenek a Hungarizmus - a magyar nép, a magyar nemzet - felmerülő problémáit megoldani. Nem lehet igazsága a baloldali politikának, mely létrehozta a „népuralomnak” mondott demokráciákat, mert a szavazófülkében egyenlő jogokkal bír a művelt és műveletlen, az okos és az ostoba, a tudós és az idióta, az anyagelvű és istenhívő ember is. Tudjuk, a világ egyetlen államában sem a műveltek, az okosak, a tudósok és a tudatos istenhívők vannak több„Tettünk a becsület, eszközünk a rend!” (Sz. F.) ségben. Ezért is olyanok a „demokráciák”, amilyenek. A Hungarizmus felfogása szerint nem népszavazásnak kell eldönteni a nép-nemzet sorsának alakulását, hanem vezető szerepre alkalmas, az isteni Gondviselésben bízó és felelősséget vállaló személynek, személyeknek. Mert egy döntés igazsága nem a rá-szavazók számarányától függ. A magyar nép adóiból fenntartott igen költséges, szószátyár, felelőtlen és nem egyszer hazug parlament helyett, a legfontosabb döntésekért és a mindenkori rendért személyes felelősséget vállaló Nemzetvezetőre van szüksége népünknek, aki tudatában van annak, hogy a rend és az azon belüli szabadság megvalósulása és megőrzése az ő személyétől függ. A nemzet vezetője nem lehet zsarnok és nem is tűrheti el a zsarnokságot, bárhol is jelentkezik. A Hungarizmus szorgalmazza, hogy regionálisan személyiségek alkotta közösségek - szervesen - jöjjenek létre. Az ilyen helyi közösségek már szabadnak születnek és elválaszthatatlan tulajdonságuk a rend. Az állameszme talán legfontosabb mondanivalója az, amit Szálasi Ferenc a következőképpen fejt ki: „I...IA Hungarizmusban értelmiségünk a vezető és irányító, a munkás nemzetépítő, a paraszt nemzettartó, a katona nemzetvédő, a nő-gyermek-ifjú a nemzetélet halhatatlanságának záloga,/.../” Hogy a Hungarizmus a népi gyökerekből táplálkozik, arról az értelmiségieknek szóló kiáltványában következő szavai győzhetnek meg mindannyiunkat: „/.../A harmadik csoportba tartoznak azok, akiket gyöngyszemeknek kell neveznünk, s akiket a legnagyobb szeretettel kell magunkhoz ölelnünk, mert elénk jönnek tudatosan, lelkűk, szívük, értelmük minden kincsével; romlatlanok, egészségesek és a felelősségvállalás bátor és férfias öröme telíti őket. Ezeket leginkább azok között az értelmiségibeliek között leljük, akik megőrizték magukban a drága magyar föld illatát, akik paraszti gyökereikkel szívósan kapaszkodnak még a magyar erkölcsök, a magyar szokások, a magyar emlékek, a magyar múlt talajában, s nem szégyellték átmenteni és vallani faji vonásaikat mindentől, mindenben, mindenütt ennek az idegen és vad életnek ellenséges légkörében. Ez az a csoport, amelyik nemzetével együtt örül és sír, áll vagy bukik, él és meghal. Amelyik mindent nemzete szemével lát és nemzete szívével érez. Igaz, meg nem alkuvó, felelős, nemzetmentő, nemzetirányító és - vezető réteg./.../” Ez a népi gyökerekből származó társadalmi réteg akarja - és fogja - valóra váltani a Hungarizmus nemzetépítő tervét, ahol a magyar valóban ura lesz saját, sok ezer évvel ezelőtt megszerzett és számtalan hős által védett hazájának. Úgy legyen! Etefia Egy darabka történelem 1944. október 15-én, a nagy válság idejében, hosszú órák hosszat néma volt - csak zenét sugárzott - a magyar rádió, pedig a nemzet szorongva várta az országvezetés szavait. Akkor ötletszerűen, kis csellel és nagynehezen, képletes költői szavakkal sikerült üzenetet küldeni a szorongókhoz. Az üzenet válasz volt arra a kétségre, hogy hol is állunk hát. A hírt az alábbi vers vitte szét a rádió hullámain. A költő: ALFÖLDI GÉZA, maga mondta mikrofonba - elfogódott hangon - a biztatást: Csak a gyökér kitartson! Kinn a szőlőnkben, emlékszem rája, Deszka kunyhónk előtt állott Öregapám diófája. Ha vihar támadt, - szőlőkötözéskor, - Dörgött az ég, csattant a villám, Füstölt az úton a felpaskolt por, Ahogy végigverte a dörgő esőostor, Bebújtunk a kunyhóba. Onnan néztem, Miként robognak a felhők az égen. Nagyapám a fát leste. Vájjon elbír-e a széllel? Recsegett, ropogott öreg teste, A szél a gallyakat csomósán tépte, Hullott a zöld dió, áldott termése, Mozgott a föld is, ahogy a vihar rázta: De győzte a vihart öregapám konok, Törzsekopott diófája. Csak a gyökér kitartson!... Még ma is hallom, - Motyogott nagyapám, S nem lesz baj, gyerek! Dió lehullhat, Új tavasszal terem az ág újat, Ág is nő a letépett helyére, De ha a gyökér nem bírná tovább, A diófának - kisunokám - vége! Most is vihar, szél tépi, rázza, De állja a vihart Árpád vezér Ezeréves, öreg diófája! Kárpátoktól az Adriáig nyúlnak a gyökerek, Tapadnak a földre, hogy termés legyen Az örök magyar szőlőhegyen, Hogy élni tudjon: dió, levél, ágak... ... Adj, Uram, elég erőt a harcos diófának! Lehull ezer dió, millió lesz holnap, Letörhet száz ág, ezer nő helyére, S ha csupán a csonka törzs marad, Ha új tavasz zsendül, - kifakad! Uram, csak Te lássad, Hogy ezen a véres, küzdelmes harcon A gyökér kitartson! A gyökér kitartson!
