Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-12-01 / 7. szám
, , A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AI.DUNÁIG XXXVII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM - 1998. DECEMBER EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA Történelemhamisítás az Interneten Az elmúlt hetekben módom volt, hogy az Interneten kalandozzak az információk rengetegében, mely dolgozószobámba hozta az egész világot. Elsősorban olyan anyagokat kerestem, amelyek megemlékeznek az 1956-os magyar forradalom 42. évfordulójáról. Szomorúan kellett tapasztalnom, hogy a világ lassan elfelejti azokat a dicsőséges októberi-novemberi napokat, amikor magyar fiatalok Budapest utcáin felvették a küzdelmet a világ legerősebb szárazföldi hadseregének egységeivel. Akkor az egész világ haladó emberisége lélegzetvisszafojtva és együttérzéssel figyelte az egyenlőtlen küzdelmet, amely azonban 5 nap alatt a benzines palackokkal küzdő Dávidok győzelmét hozta a lánctalpas Góliátok felett. Az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy a kommunista világrendszer és a Szovjetunió megroggyanása 1956 októberén Budapest utcáin kezdődött. Ezért voltam szomorú, mert ezt a világtörténelmi eseményt nem szabadna elfelejteni! Néhány megemlékezést, tanulmányt, emlékiratot, előadást találtam, de ezek elsősorban az emigrációban élő magyarok ill. magyar szervezetek jóvoltából kerültek a világhálóra. Ezek közül kiemelkedett az Interneten megjelenő 56-os Magyarok Világszövetségének emlékműsora, mely kitűnően szerkesztve, tárgyilagos írások és Obersovszky Gyula megragadó verse mellett 20 olyan dokumentum értékű fotót közölt, melyeket egy Corvin-közi harcos, Reibl Márton sajátkezűleg készített a harcok alatt és a fotók eddig nem kerültek nyilvánosságra. Javaslom a tisztelt olvasóknak, hogy látogassanak el a HungarianNet Internet címére. Annál nagyobb volt a megdöbbenésem, amikor rábukkantam az 56-os dokumentációs és kutatóintézet honlapján t*4z 1956-os forradalom története” című tanulmányra. Ez a történelem meghamisításának. olyan mesterműve, mely elviszi a pálmát a hasonló „művek” között. Magas színvonalon, profi munkával, hiteles dokumentumok sokaságával, valódi, mindenki által ismert események felsorolásával a hitelesség látszatát kelti, mert amit leír az mind igaz. Azonban ez az igazságnak csak az egyik fele. A másik felét gondosan elhallgatják. S mint mindenki tudja: A fél igazság hazugság! Az egész tanulmány alapgondolata az, hogy a forradalmat a kommunisták, reformkommunisták készítették elő, ők voltak a hősei és lettek mártírjai, ezért ma jogosan (?) ők az örökösei. Pedig a (reform)kommunisták olyan távol álltak és állnak a forradalomtól, mint ama Makó Jeruzsálemtől. Nagy Imre és társai soha nem akartak forradalmat! Ők a kommunizmust akarták megreformálni. A sztálinista vadhajtásokat lenyesegetni. Soha nem gondoltak a párt vezető szerepének feladására, a többpártrendszerre, a Szovjetunióval való szakításra, a Varsói szerződésből és a KGST-ből való kilépésre! Amikor 23-án este a fegyveres harc elkezdődött, azok a forradalmárok álltak a harc élére, akik a kommunista rendszert megdönteni akarták és nem javítgatni. Azok fogtak fegyvert akik az AVH-ban, a pártapparátusban, a szovjet megszállókban a nép, a nemzet ellenségét látták. E forradalmárok ellen Nagy Imre és társai statáriumot és kijárási tilalmat hirdettek, a Szovjet Hadsereg segítségét kérték. Csak amikor mindezek ellenére 5 nap alatt az egész országban győzött a forradalom, akkor próbálták a reformkommunisták magukhoz ragadni a kezdeményezést. „Elismerték” a forradalom jogosságát és maguk akartak az élére állni, hogy a teljes kibontakozást megakadályozzák. Az elkövetkező napokban valóságos kerékkötői voltak a forradalmi változásoknak, ami nem egyszer árulásba torkollott! Ez cáfolhatatlan tény, amit számtalan dokumentum bizonyít. Ezeket fogja folyamatosan közölni a „Szittyakürt ” az Interneten is. (http://web.cetlink.net/~szittya/) Nem véletlen, hogy e dokumentumokat a reformkommunisták az úgynevezett rendszerváltás után 50 évre titkosították, hogy az igazságra fény ne derülhessen. Azonban néhányat sikerült megszerezni és ez is elegendő, hogy az un. ’56-os Intézet történelemhamisítása lelepleződjön. Most bevezetőül néhány olyan tény, mely elgondolkoztatja az olvasót és rámutat, hogy az igazság köntösébe milyen módon lehet becsempészni a hamisságot! A tanulmány előtt ismertetik a kutatóintézet szervezeti felépítését és a támogató szervezeteket, intézményeket. A felsorolás nagyon sok ravaszságot rejteget: Soros György alapítványa csak a vége felé szerepel, mint egy támogató a sok közül, pedig Soros pénze nélkül nem lenne kutatóintézet. Ugyanis már az un. rendszerváltást megelőzően is jelentős támogatást kapott az alapítványtól a liberális kozmopolita vonal, élen az SZDSZ-el. Az 1990-es választások után ez a támogatás fokozódott és ennek kapcsán jött létre az 56-oé Intézet. Jellemző, hogy a forradalmat kutató intézetben egyetlen forradalmárt sem találni, még véletlenül sem, ellenben az összes vezető hithű bolsevistából, reformkommunistává vedlett elvtárs lett, kiket az eszmei elkötelezettség mellett a lelki azonosság is Soroshoz kötött. Tehát a támogatók között elsőnek és vastag betűvel Soros Györgyöt kellett volna feltüntetni. A felsorolásban elsőként a „Magyar Köztársaság Kormánya” szerepel. Ezt követik a „Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma”, majd a „Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Minisztériuma” negyedikként a „Magyar Tudományos Akadémia és Jelenkorialtató Bizottsága”. Ez igen jól hangzó, de megtévesztő csúsztatás. Ugyanis 1994-ig csak Soros pénzén „kutatott” az Intézet, de a kommunisták győzelme után a í/orn-kormány jelentős költségvetési támogatást juttatott az intézetnek, amivel bizonyította, hogy tevékenysége tökéletesen megfelel a í/orn-kormány irányvonalának a forradalom értékelése tekintetében. Ezt támasztotta alá ez év október 23-a előtt Kovács László, Horn ex-külügyminisztere, a Szocialista Párt jelenlegi elnöke, amikor sajátjának vallotta Nagy Imrét és Maiéter Pált, azt a két reformkommunistát, akikre a Történelmi Kutatóintézet is unos-untalan hivatkozik, mint a forradalom hőseire. Az új Or/>rm-kormánynak még nyílván nem volt ideje utánanézni az Intézet káros tevékenységének, mert akkor vagy megvonta volna a támogatást e történelemhamisító társaságtól, vagy olyan emberekre bízta volna a forradalom történetének kutatását, akik nem állnak a nemzetközi liberálisok pénzenvett szolgálatában, és a forradalom történetét a valóságnak megfelelően tárják a mai ifjúság elé és örökítik meg az utókor számára. A támogatók felsorolása között, mint láttuk, előkelő helyet foglal el a MTA. Ez alkalmas az egyszerű emberek félrevezetésére. Ugyanis a MTA tagjai között nagyon sok neves külföldön is ismert tudós van és az Akadémiai Tagságot tekintély övezi. Azt azonban kevesen tudják, hogy az Akadémia „történettudósai” nagyrészben kommunista emlőkön nevelkedett, nem egyszer a Szovjetunióban továbbképzett egyénekből áll, akik a hazaáruló kommunista Ságvári Endrét éppen olyan nemzeti hősnek tartják, mint a kommunisták által 18 éves korában kivégzett bátor fiatal forradalmárt, Mansfeld Pétert. Úgy gondolom a fenti tényékhez felesleges több kommentárt fűzni, így is kilóg a lóláb! Befejezésül csupán egyetlen gondolat, amely ha nem volna tragikus, nevetséges is lehetne. Ugyanis a tények elhallgatása éppen olyan hamisítás, mint a valótlan állítás, ugyanakkor szánalmas próbálkozás a valódi hőstettek elhallgatása, hogy ezáltal ? ..langyos” reformerek kiem.e'V-edjenek Köztudott, hogy a forradalom fellegvára a Corvin-kóz volt. Itt semmisítették meg a legtöbb ellenséget, itt tartott legtovább az ellenállás november 4-e után, amikor a hadsereg kommunista vezetői elárulták a forradalmat. A Corvin-köz főparancsnoka a legtöbb, ember által tisztelt és az egész világon ismert Pongrátz Gergely volt. Az Interneten megjelenő „Forradalom története” lapjain többszázszor szerepel Nagy Imre és reformkommunista társainak a neve, ezzel szemben Pongrátz Gergely neve egyetlen egyszer, a Corvinköz neve is csak kétszer szerepel a sokoldalas tanulmányban. A legszomorúbb az, hogy a forradalomnak e meghamisított történetét olvashatják az Interneten, nem csak magyarul, de angol nyelven is. A Szittyakürt a maga szerény módján veszi fel a küzdelmet e történelemhamisítók ellen és nemcsak a újságban, hanem a világhálón is közölni fogja rendszeresen a forradalom igaz történetét. Szalay Róbert Karácsonyi magyar meditáció Ünneprontó magatartás-e Szent Karácsony napján - írta Prohászka, a napba-öltözött forradalmár , - ha elgondolom, hogy a betlehemi kisded jászola mellett pitypalattyozik a pásztori furulyaszó is? Ha elgondolom, hogy a pásztorsereg nemcsak tejjel s vajjal, hittel s hódolattal, hanem furulyaszóval is kedveskedik annak, ki örömöt, mégpedig nagy örömöt hozott nekik, s nekünk? Furulyaszó - hol is szerepel az, hol hangzik az fel oly meghatóan? Hát Petőfi Sándor János vitézének egy kedves jelenetében: ott, ahol János vitéz elhagyja a kedvtől, örömtől, boldogságtól hangos Tündérországot, mert meghallotta a furulyaszót. A furulyaszó az ő falujára, a virágzó akácfákra, rezgő nyárfák ezüstös, selymes levelére, a magyar rögre, s rónára emlékezteti, s azzal, hogy emlékezteti, hívja is, vonzza is úgy, hogy nem állhat ellen neki. Nos, a modern világ néma vakságában, s szenvedéseinek poklában felcsendül a betlehemi furulyaszó, visszahív, s vonz, sőt késztet minket is. Vissza, nem a faluba, hanem a nagy hit szent és fényekkel átjárt világába, vissza iijúságunk felséges hitébe és gyermeki áhítatába! Ezt a poklot itt miközöttünk, tudjuk, emberek alkották: ez nem a betlehemi kisded műve. Emberek raboltak s gyaláztak meg minket, azok törték össze hazánkat is. A hazában a kenyeret azok drágítják, s a lelket azok keserítik, azok öltöztetnek minket rongyokba s teszik keserves tragédiává az életet. Azoknak a pogányoknak nem imponál sem a ,JDicsőség a magasságban Istennek ” angyali kara, sem a pásztorok furulyaszava, azoknak ágyúszó kell, no meg dobszó, mely kilicitálja az utolsó párnát is, miután rongypapírrá tépte a koronát. Nem, ezek nem értik a béke édes tilinkószavát, azt a karácsonyi furulyaszót, s nem is fognak békét hozni a világnak. Nagy hatalmak ezek az emberiség megnyomorítására.
