Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-10-01 / 6. szám
XXXVII. ÉVFOLYAM 6. SZÁM - 1998. OKTÓBER-NOVEMBER akárpátoktulleazaldunáig EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA 1956. október 23 Imádság elesett bajtársainkért URUNK, ki láttad őket akkor az utcai sortüzek előtt, s a tűzzel telt ég alatt: Te láttad szívüket is, s tudsz és lemérsz mindent, ami első eszméléseik óta megtöltötte e fiatal szívek poharát. Ismered lelkűk minden zugolyát és mindazt, ami gyermekkoruk óta történt velük azokig a pillanatokig, amikor a nemzet életéért mentek rohamra és önként odaadták életüket övéikért, minden magyarért. Ezeknek a pillanatoknak magaslatán bizonyára mind tudták, hogy meg kell halniuk. De a nemzet életének és lelkének szabadsága drágább volt nekik, mint a saját életük. Kérünk, vedd a Te örök fényességedbe őket éppen ezekért a pillanatokért, amelyekben oly dicső önzetlenséggel meghozták életük legnagyobb áldozatát. URUNK, bűnbánó szívvel járulunk Eléd, és fogadjuk, hogy továbbra is méltóak maradunk szabadságharcos bajtársainknak erre az életáldozatára. URUNK, add nekünk kegyelmeidet, hogy mindnyájunknak, akik élve maradhattunk, az ő életáldozatuk szellemében tovább harcolhassunk a Nemzeti Forradalom és Szabadságharc vérrel szentelt zászlója alatt a kárpáti magyar élettér, a szabad, független, nemzeti és szocialista Magyarország feltámadásáért! A Hungária Szabadságharcos Mozgalom tagjai A VI. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus megnyitó beszéde Tisztelt Kongresszus, Kedves Magyar Testvérek! A Hungária Szabadságharcos Mozgalom, a Körösi Csorna Sándor Történelmi Társaság, a Szabad Magyar Református Egyház, a Magyar Védőkar Mozgalom és a Lorántffy Otthon által rendezett VI. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszust ezennel megnyitom. Őszinte magyar szeretettel köszöntöm az előadókat, a magyar egyesületek és egyházak vezetőit, és a mélyen tisztelt támogatóinkat, akik lehetővé tették e kongresszus megrendezését, és minden megjelentet aki részt vesz ebben a nemes küldetésben. Szeretnék külön köszönetét mondani a torontói Körösi Csorna Sándor Történelmi Társaságnak és a társaság elnökének Forray Zoltánnak, hogy mint házigazdák kongresszusunk rendezésében oroszlánrészt vállaltak. Az elmúlt 12 év leforgása alatt ez már a VI. Világkongresszus, ahol mintegy száz előadás keretében történészek, politikusok, nyelvészek, írók, költők és művészek, a nemzeti emigráció és a hazai értelmiség színe-java a világot átfogó nemzeti mozgalom keretében szóban és írásban szólt a Nemzethez. Ez a munka nem volt hiábavaló, ezt sok bizonyíték igazolja. 1986-ban, amikor az első kongresszust tartottuk, Magyarországon még a Kádár rendszer uralkodott. A hazai hírszolgálat csak a vicclapok margóján emlékezett meg ezen eseményről. 1991-ben, egy évvel a III. NSZTV-t követően, az Árpád Napi Ópusztaszeri Ünnepségek után, már kénytelen volt a hazai sajtó országszerte hírül adni: a magyarok idejöttek a nagyvilágból, hogy Árpád Vezérre emlékezzenek. Két évvel később, 1993-ban a IV. NSZTV Cleveland-Szeged-i rendezése országszerte a legtöbb hírlapban napvilágot látott. Már nem lehetett elhallgatni az eseményt. Aki akart, tudomást szerzett róla. Voltak libertinus lapok, mint pl. a 168 Óra, amely gúnyos megvetéssel írt rólunk, de akadt sok más sajtótermék, pl. az azóta megszűnt Pesti Hírlap, amely tárgyilagosan ismertette a történteket. Két évvel ezelőtt, mire elérkezett az Árpád-i Magyar Birodalom 1100 éves jubileuma, a sokszor megtagadott és kigúnyolt történelmi tények hirtelen bekerültek a megemlékezések sorába. A Honfoglalásról készített filmben legalább tízszer mondatják el Árpáddal, hogy visszajött elfoglalni Attila örökségét, ami a hun-magyar folytonosság bizonyítéka. Az évtizedeken át kigúnyolt, eltiltott, aztán elhallgatott történelmi tények lassan elfogadást nyertek azok részéről, akik ezt eddig tagadták. Sajnos vannak, akik kullognak a történelem után, mint pl. a volt Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Honfoglalás 1100. Évfordulója Emlékbizottság, amely díszes kiadványban az ősi magyar muzeális leleteket a régi Finn-ugor mesevilágba csomagolta. Az előszót ki más is írta volna, mint az a Göncz Árpád, aki az 1100 éves jubileum alkalmából az Ural hegység vidékére utazott Finn-ugor rokonokat üdvözölni. A Magyar Tudományos Akadémia sem akart lemaradni a lótenyésztő Ugor rokonok méltatásában. A Glatz. Ferenc által szerkesztett Magyarok Krónikája című munka ragyogó Magyar-Sumir örökségünkre nem tartott igényt, pedig az sokkal magasabb rangot biztosított volna a magyar ősöknek, mint a finnugor elmélet. Úgy tűnik, mintha Halevy vagy Goldziher Ignác szerkesztette volna Zebegényben a Magyarok Krónikáját. A kongresszusok sikerei közé sorolhatjuk, hogy Badiny Jós Ferenc professzor hazai támogatással végül is több helyen fórumot kapott az igaz magyar őstörténelem méltatására. Országszerte Szittya baráti körök és találkozók létesültek és az öntudatébresztő őstörténeti munkák kézről kézre terjednek. Ma már nem az a félő, hogy a csodálatos ősmúlt nem kap további elismerést, mert ezt az örökséget már a nép öntudatos része ápolja, hanem inkább az a kérdés, hogyan fogjuk tudni megakadályozni az idegenek által való kisajátítását. Máris feltűnnek olyan hangok, hogy a Kabarok Álmossal törzsszövetséget kötöttek, és ma élő utódaik Budapesten jogosultak az Árpádházi uralom folytatására. Ezek alaptalan elképzelések, mert a vérszerződés szerint, uralkodót csak Árpád Nemzetségéből lehetett választani és a Kabarok ebben nem vettek részt. Az ilyen törekvések csak a másság érdekeit szolgálják. Ezek nagyon hasonlítanak az úgynevezett Dáko Román teóriákra. Ne felejtsük el, még ha jelenleg az Árpádi Magyar birodalom kétharmad része idegen megszállás alatt is van, hogy a Kárpát-medencét>en mi vagyunk a többségben és mindenki más kisebbség! Fenntartjuk tehát a jogot a Magyar Korona Felségterületének minden talpalatnyi részére, és annak vezetésére. Ma sokaktól halljuk azt, hogy a májusi választásokon nemzeti kormány került hatalomra Magyarországon. Az idő és a nép követelései fogják azonban próbára tenni ezt a kormányt, és meghatározni hogy mennyire nemzeti. Tisztelt Kongresszus! Minket a múlt, a jelen és a jövő kötelez, hogy folytassuk a felvilágosító nemzetmentő munkát. Nem hallgathatunk, amikor ötezer világháborús és 56-os magyar hadifogoly tengődik Kazakhasztánban és könyörög, hogy vissza akar térni hazájába, de Göncz Árpád hátat fordít nekik. Nem csoda, neki ezek a magyarok ellenségei voltak akkor is, meg ma is. A VI. NSZTV rendező bizottsága ezennel folyamodik az újonnan alakult magyar kormányhoz, hogy haladéktalanul vegye napirendre a magyar hadifoglyok azonnali hazatelepítését Magyarországra. Felkérjük a kormányt, hogy a megszállt magyar területeket gróf Apponyi Albert szellemében képviselje, és szorgalmazza minden nemzetközi fórumon a Trianon-i jogtalanságok eltörlését, és a Magyar Birodalom egyesítését. Felkérjük, hogy a nagyvilágban élő nemzeti emigráció állampolgári jogait állítsák vissza, hogy azok a Nemzet ügyeibe beleszólást nyerjenek. Követeljük, hogy a bolsevizmus elleni önvédelemben hősi halált halt 1945-ös magyar kormány minden tagját kivétel nélkül rehabilitálják, és a magyar tankönyvekből a háborús bűnösség fogalmát töröljék. Követeljük, hogy a magyar múlt, a Magyar Birodalom szent ereklyéinek a gyalázása államellenes báncselekménynek számítson! Követeljük a még élő kommunista tömeggyilkosok, ÁVO-sok felelősségre vonását! Követeljük az államosítással elkobzott vagyonok igazságos visszaszolgáltatását! Követeljük az 1956-os Magyar Szabadságharc Mártírmúzeumát a Korvin Közben felállítani, ahol az iskolás gyerekek megtekinthetik az 1945-től napjainkig megért borzalmakat. Követeljük a megszállt Magyarország 1989-ig felvett külföldi kölcsöneinek eltörlését! Amíg ezek a kérelmek nem kerülnek a megvalósítás napirendjére, addig nincs Nemzeti Kormány Magyarországon! Ez a kongresszus sok kiváló előadó termékeny, áldozatos munkájával fogja gyarapítani a magyarságvédelem fegyvertárát. Minden kongresszus alkalmával újabb és újabb magyar kiválóságokat szólaltatunk meg. Csak tények ismeretében és öntudattal lehet építeni jövőt. Eljön majd a történelmi pillanat, amikor cselekedni tud a Nemzet. A mi feladatunk: véges életünkben végtelen igazságokat és igazságtalanságokat feltárni népünk előtt, amely hazug tanok és a félrevezetés áldozata lett. De a fény elűzi a sötétséget, és az értelem birtokában győzni fog a Tudás Népe, a Magyar. Most pedig felkérem Forray Zoltán társelnököt, a torontoi KCSST elnökét, hogy a következő két nap alatt gyűjtse össze az előadók és résztvevők megfigyeléseit, javaslatait, és készítse el Kongresszusunk kiértékelését. De mielőtt átadom a szót Forray Zoltánnak a kongresszus levezetésére - fájó szívvel kell tisztelegnünk két fáradhatatlan harcos szittya bajtársunk emléke előtt, akiket a Magyarok Istene elszólított sorainkból. Az egyik Andrekovics Péter, a NSZTV társelnöke, akit a Szentendrén megrendezett ötödik kongresszus alatt ért utol a sors. A másik bajtársunk Somogyi Zoltán, a nemzeti pártok, politikusok, újságok áldozatkész támogatója, aki az emigráció legkiválóbb történelmi munkáit saját költségén kiadta és ingyen terjesztette a magyarok között. Tisztelt Kongresszus, kérem egyperces néma felállással tisztelegjünk ennek a két nagy magyarnak. Molnár Lajos
