Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-08-01 / 5. szám
4. oldal ÍZIftVAKÖfeT 1998-. augusztus-szeptember Kommunista - fasiszta (avagy fából vaskarika) Az utóbbi években egyre gyakrabban találkozhatunk ezzel a szóösszetétellel, ami első hallásra is képtelenségnek tűnik az egyszerű földi halandó számára. A történelemhamisító, liberális,magukat történésznek kikiáltó propagandisták fantáziája azonban kimeríthetetlen. Legújabb mesterkedésük,hogy a fasizmust és a kommunizmust összemossák. így született meg a „barnafasizmus ” mellett a „vörösfasizmus”, vagy a címben szereplő „kommunista-fasiszta ” kifejezés. Vajon mi a célja, és kiknek az érdeke, hogy a két céljaiban alapvetően különböző és csak néhány külsőségben hasonló rendszert összemossa? Erre próbálok az alábbiakban rámutatni. Mindenek előtt azt kell tisztázni, hogy a liberális, kozmopolita „történészek” kit neveznek fasisztának? Köztudott, hogy eredetileg Mussolini és az őt követő feketeinges hívei nevezték magukat fasisztáknak. Németországban Hitler és barnainges követői nemzeti szocialisták voltak. Spanyolországban Franko hívei falangistának hívták magukat. Szálasi és zöldinges követői hungarista eszméket vallottak. És folytathatnám a sort az európai és tengerentúli államok mozgalmainak felsorolásával, melyek mindegyike különbözött egymástól, mindegyiknek sajátos nemzeti és szocialista célkitűzései voltak. Egyetlen közös vonás volt bennük. Mindegyik megszüntetni, de legalábbis korlátozni akarta a zsidók vezető szerepét, amit azok minden államban betöltötték, számarányukat tekintve sokszorosan megelőzve az adott országok lakosságát. Ez különösen azokon a területeken mutatkozott meg, ahol nenf kellett sokat dolgozni, de sok pénzt lehetett keresni. Szinte közhelyszámba ment, hogy bányászok, kohászok, földművesek között nem sok zsidót találni, viszont bankárok, kereskedők, gyárosok, ügynökök sorában övék volt a vezető szerep. A második világháborút követő 50 éves agymosásban, a különböző nemzeti és szocialista elképzeléseket igyekeztek kitörölni az emberek tudatából, csupán egyetlen szempont maradt a döntő, a zsidóellenesség. így lett napjainkra „fasiszta ” minden ország és minden egyén, aki a zsidóság világban betöltött szerepét korlátozni próbálja, vagy bírálni merészeli. A fasiszta államok a második világháború alatt bűnöket követtek el. Elpusztítottak 6 milliót, közöttük 600 ezer magyar zsidót, bár e számokat világszerte számtalan kutató, tudós és politikus kétségbe vonja. Erre csupán egyetlen példa: Magyarországon 50 éve gyömöszölik az emberek agyába, az általános iskolától az egyetemig a tankönyvekben, és a média minden formájában a 600 ezer zsidó áldozatot. Ugyanakkor Izraelben a Jad Vasem Múzeumban - amelyik nyilván nem szándékozik a fasizmus bűneit csökkenteni -, ahol a holocaust áldozatai országonként vannak felsorolva, Magyarország mellett 3 60 ezer áldozat van feltüntetve, pedig akkor Magyarország a visszacsatolt területekkel együtt majdnem kétszerese volt a mainak. Melyik számot higgyem el? A 600 ezret, vagy a 360 ezret. Amennyiben a Jad Vasem Múzeum adatait fogadom el, úgy tagadom a 600 ezer áldozatot és bűnt követek el, amit a „Göncz-törvény” értelmében több éves börtönre is lehet ítélni. így nem cáfolom a 600 ezres számot, és akkor is hallgatnék, ha kétszerannyi áldozatot tüntetnének fel. Mindezt nem azért írom le, mintha kisebb bűn lenne 360 ezer ember elpusztítása a 600 ezernél, mert egyetlen ártatlan ember megölése is megbocsájthatatlan bűn, hát még 6 millióé, de sokkal meggyőzőbb lenne az igazság, ha az valós dokumentumokon, valós számokban tükröződne. Nézzük ezután a másik bűnös rendszert, a kommunizmust! Mint az előzőekben említettem, külsőségeiben igen hasonlít a fasizmushoz, de alapvető tételekben fényévnyi távolság van közöttük. A kommunizmus nemzetközi, internacionalista elvekre építette a maga forradalmi elképzeléseit, míg a fasiszta államok szigorúan nemzeti alapokon építkeztek. A kommunisták elvetették a magántulajdont és közös tulajdonra alapozva akarták a kommunizmust felépíteni. A fasiszta államok a magántulajdon szentsége alapján, de az állam által irányított társadalmat képzelték el. A leglényegesebb különbség azonban, hogy a fasiszta államok vezetésébe egyetlen zsidó sem kerülhetett be. Ezzel szemben a Szovjetunióban és az ún. szocialista államokban a vezetés magasabb és legfelső szintjein nagyon sok zsidó volt található. Sokkal több, mint az adott ország más nemzetiségeihez viszonyított számaránya indokolta volna. Az előzőekben említettük a fasizmus bűneit, most vizsgáljuk meg a kommunizmus bűneit is. A közelmúltban egy 850 oldalas könyv jelent meg Franciaországban, „A kommunizmus fekete könyve” címmel. A könyvben található megdöbbentő adatokat neves tudósok és történészek állították össze, levéltári forrásokból vett dokumentumokból, valamint a Szovjet KGB és az ún. népi demokráciák Államvédelmi Hatóságainak szigorúan titkos adataiból. E szerint a több évtizedes kommunista uralomnak világszerte összesen 90 millió (kilencvenmillió) halálos áldozata volt. Legtöbb Oroszországban és Kínában, 20, ill. 60 millió. A Kelet-Európai országokban 3 és félmillió. A többi Észak-Korea, Kambodzsa, Afganisztán, Latin-Amerika és Afrika kommunista kísérleteinek számláira írható. Amennyiben az előzőekben elfogadtuk a fasizmus áldozatainak a számát, úgy most fogadjuk el a kommunizmus áldozatainak a számát is. E szerint, a fasizmus 6 millió áldozatával szemben a kommunizmusnak 15- ször annyi, 90 millió áldozata volt. Ha a fasizmus „teljesítményét” 100%-nak tekintjük, akkor ezt a kommunisták 1500%-osan teljesítették túl. Ismételten leírom egy ember megölése is halálos bűn! Azonban lényeges különbség van a 6 millió és a 90 millió között! Miért erőlködnek mégis egyesek, hogy a fasizmus és a kommunizmus bűneit összemossák, egy kalap alá vegyék? A magyarázat egyszerű! A fasizmus bűneit 50 éve ismételgetik unos-untalan. Ezt olyan „sikeresen” művelték, hogy ha valaki kiejti Hitler és a nemzeti szocializmus nevét, mindenki csak a haláltáborokra gondol. Ha elhangzik Szálasi és a nyilasok neve, azt mindenki a Duna-parton agyonlőtt zsidókkal asszociálja. Tehát minden ami rossz, ami gonosz, ami elítélendő, az fasiszta! Ha leírom azt a nyakatekert szót, hogy kommunista-fasiszta, gyakorlatilag mentő kötelet dobok a kommunizmus bűneinek elkövetői felé, mert azt a látszatot keltem hogy ők nem bűnösebbek a fasisztáknál, pedig láttuk, hogy a kommunisták 15-ször annyi embert öltek meg békében, mint a fasiszták háborúban. Nem erkölcsös dolog a fasizmus és a kommunizmus bűneinek összemosása! Elsősorban azért nem, mert a fasiszta államokat és rendszereket 52 évvel ezelőtt legyőzték, létrehozóikat mint népellenes és háborús bűnösöket kivégezték, vagy bebörtönözték. Ezzel szemben a kommunista államok és rendszerek még 10 évvel ezelőtt is uralmon voltak, sőt egyes helyeken még ma is uralmon vannak. A kommunista rendszerek vezetőit, a borzalmak elkövetőit pedig senki nem vonta felelősségre, pedig mint láttuk, e rendszereknek 15-ször több áldozata volt. Igaz, ezen áldozatoknak csak elenyésző töredéke volt zsidó. Van egy zsidókutató, Wiesenthal, aki szinte megszállottan üldözi a fasiszta gonosztevőket, még 52 év után is. Ha kell, Dél-Amerika legsűrűbb dzsungelében is felkutatja és felelősségre vonatja a zsidó holocaust elkövetőit még akkor is, ha azok már 80-90 éves aggastyánok. Wiesenthal szerint ugyanígy kellene eljárni a kommunisták bűneinek elkövetőivel szemben is! Azonban ezen a téren még semmi sem történt, pedig a kommunista gonosztevők sokkal több szenvedést és borzalmat zúdítottak az emberiségre, és még nem is aggastyánok, hanem közöttünk élnek! Ők és utódaik nem egyszer vezető posztokat töltenek be az állami élet, a gazdaság, a kultúra területén. Ezért erkölcstelen az összemosás! A fasizmus áldozatait 52 éve folyamatosan gyászolják. A megmaradtak számtalanszor lettek kárpótolva, sokszor vezető áldásba helyezve. A bűnök elkövetőit pedig megbüntették, és ma is üldözik. Ezzel szemben a kommunizmus 90 millió áldozatáról csak elvétve esik szó. A mérhetetlen anyagi és erkölcsi pusztítás kárpótlására remény sincs, a bűnök elkövetőit pedig összemossák a fasisztákkal, csak éppen a felelősségrevonásról nem esik szó. Tehát aki ma - fasiszta-kommunistákat - vagy - vörös fasisztákat - emleget, az történelmet hamisít mert az egyszerű emberek tudatában a következő képet akarják kialakítani: A fasizmus azonos a kommunizmussal! De a fasizmus régen volt, képviselőit felelősségre vonták, áldozatait kárpótolták, így lassan el is lehet felejteni. És ha a fasizmus azonos a kommunizmussal, ugyanígy el lehet felejteni a kommunizmust is bűneivel együtt. Ez a sunyi csúsztatás! Nem létezik „vörös fasizmus”! Nem létezik „fasiszta-kommunista”! Volt fasizmus, voltak fasiszták, akik megöltek 6 millió zsidót, és ezért felelősségre lettek vonva. Volt kommunizmus, és vannak kommunisták, akik megöltek 90 millió embert, és ezért még senkit nem vontak felelősségre. Legyen vége a történelemhamisításnak! Sz. R. Köztünk maradtak Itt élnek boldogan, gondtalan jólétben, háborítatlanul, de nem biztos, hogy nyugodt az éjszakájuk. Vétkeik borzolják lelkiismeretüket, ha van nekik! Netán rettegnek? Voltak és vannak mentőakciók, mellébeszélések, hirtelenében kreált törvényekkel takarózások, szőnyeg alá söprések, jobb kézzel bal fülvakargatások, de a bűn, a gyilkosság, a nemzeti vagyon herdálása marad, aminek nevezik a Tékozló Fiú és Káin óta, tehát megtorlás nélkül nem hagyható. A rémtetteket a rendszerváltás előtt ismerték a nyeregbekerültek, és tudták, hogy azokat MEA CULPA hadarással eltussolni nem lehet, azért gyorsan eltörölték a halálbüntetést, mert soha nem lehet tudni... Eltörölték! Erre kötelezteaz új országvezetést a RÓZSADONBI 13-ak által vállalt és aláírásokkal megerősített megállapodás, mely kötelező érvényű addig, míg fel nem rúgja egy független, öntudatos, tisztaszándékú, hagyománytisztelő Magyarország. Ezek itt vannak, köztünk élnek, mint valaha Sztálin hordái. Ha csupán a magyar fájdalmakat sorolnám, elfogultsággal volnék gyanúsítható, ezért inkább egy idegent, a Katynit említem, ahol huszonhatezer lengyel porlad egyetlen tömegsírban, de Sztálin mester tanítványai emiatt nem bűnhődtek a mai napig. Borzalom, s ha valamennyi Katynihoz hasonlót felsorolnánk, az észbontó lenne. Miért nincs nekünk is egy Wiesenthal Simonhoz hasonlónk, aki egyszer azt nyilatkozta: Addig kell előállítani a bűnösöket amíg a tanúk élnek, mert utána a véres események még a történelemben sem kapnak helyet. Én ide sorolom az ország vagyonának elrablóit is. Tudjuk, hogy a megbocsátás Isten dolga. Ha ezt hiszi és vallja a földi ítélkező, akkor a bűnösök lelkét gyorsan szabadon kelj engedni, kiereszteni. Hadd szánjanak mielőbb az Örök Bíró elé Wekér le Előd
