Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-08-01 / 5. szám
2. oldal */ITTVAKÖfeT 1998. augusztus-szeptember „Kívánom, hogy egy új korszak l(ezdődjék Magyarországon” A legutóbbi, július 4-i Corvin-közi vacsorán a bajtársakon kfvül több ismert közéleti személyiség - közöttük hét újonnan megválasztott és három volt országgyűlési képviselő - tisztelte meg az ’56-os forradalom egykori harcosait. A vendégek között volt dr. Varga László, az Országgyűlés korelnöke is, aki meghitt szavakkal üdvözölte a jelenlévőket, és másnap elküldte Pongrátz Gergelynek az új Országgyűlés alakuló ülésén elmondott beszédét, amit az alábbiakban teszünk közzé. Az Országgyűlés hiteles jegyzőkönyve 1998-június 18-ai alakuló ülés 1. szám 1998. június 18-án, csütörtökön délelőtt 10 órakor Korelnök: dr. Varga László Elnök: dr. Áder Jártos Körjegyzők. Birkás Tivadar, Gyürk András, Vidoven Árpád, Zuschlag János Jegyzők: dr. Szabó Erika, dr. Világosi Gábor Tárgy*! Hasáb Az alakuló ölé* megnyitása...................................................................................................................................................... GOncz Árpádnak, a Magyar Köztársaság elnOkének kQszOntője............ ...................................................................1 Dr. Varga Lászlónak, az Országgyűlés korelnOkének beszéde'.......................................................................................5 Bejelentés képviselői Összeférhetetlenségről, megszűntetéséről: Birkäs Tivadar koijegyző...................................................... 9 Gyürk András körjegyző.....;..........................................................................................................................................9 Az alakuló ülés napirendjének elfogadása.......................................................................................................................10 Az Országos Választási Bizottság beszámolója a képviselő-választásról.......................................................................10 Dr. KukorcUi lityin, íz Országos Választási Bizottság elnöke, a napirendi pont előadója....!!!!".!.!!!!!!""!"!!"."!!!"!!! 10 * Az 1998-2002-cs országgyűlési ciklus Az Országgyűlés alakuló ülése 1998. június 18-án, csütörtökön DR. VARGA LÁSZLÓ, az Országgyűlés korelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy évezred átlépése mindenkinek rendkívüli élmény, de egy törvényhozónak ennél sokkal több: történelmi súlyú feladat. Az 1998-as országgyűlési választásokon megválasztott képviselők átlépnek a harmadik évezredbe. Úgy érzem, alakuló ülésünkön erkölcsi kötelességem megemlékezni mindazokról, akik 1100 év alatt - Árpád fejedelemtől vagy még előtte, 1956-ig vagy még utána - hazánk függetlenségéért és a nép szabadságáért küzdöttek. Ugyancsak kegyelettel emlékezem meg arról a sok száz- és százezer névtelen polgárról, munkásokról, földművesekről, akiknek neveit nem fogjuk megtalálni a történelem arany lapjain, de akiknek döntő részük van abban, hogy hazánk független, és szabadon élünk, hogy magyarságunk, magyar éltünk fennmaradt, szép magyar nyelvünket megőrizték, a keresztény értékeket átmentették, és hogy mi ma a világ legszebb Parlamentjében tarthatjuk alakuló ülésünket. Áldozatokkal dús történelmünk követeli és igényli, hogy hazánkban vezetői tisztségre - amelyet akár választással, akár megbízással kapnak meg - mindig olyan személyek kerüljenek, akik a nemzet iránti hűségükből és emberségből jól vizsgáztak; hozzáteszem azonnal, hogy ahol szakértelemre van szükség, ott a legjobbak kapják a megbízást. Felrémlik előttem a dél-amerikai Chile példája, ahol 1985-ben elképesztő nyomort láttam, majd 1988-ban egy megváltozott, gazdasági fejlődésben levő országot. Megkérdeztem ismerőseimet, mi volt az oka ennek a változásnak. A válasz így hangzott: van egy fiatal közgazdászunk, Heman Büchi, aki elment a diktátorhoz, Pinochethez, és azt mondotta neki: tábornok úr, én nem vagyok a maga híve, de a gazdasági válságot képes vagyok megoldani. A megbízást megkapta, a feladatot megoldotta, és ma Chile gazdasági fejlődésben Dél-Amerika vezető állama. Kívánom, hogy egy új korszak kezdődjék Magyarországon (Zaj a teremben.), ahol azok kapjanak megbízást a szakértelemmel összefüggő tisztségekre, akik a legjobbat a legjobban oldják meg a magyar nép javára! Eljött az ideje annak, hogy eltűnjenek a minden kormányt kiszolgáló, mindenkin átgázoló törtetők, és azok is, akiknek egyetlen tehetségük van: pártigazolványuk vagy rokoni, baráti, családi kapcsolatuk van! Úgy érzem, hogy az előttünk álló feladatok óriásiak, szinte megoldhatatlanok, és ezeket csak a legjobb szakértők kiválasztásával és közös erőfeszítéssel tudjuk megoldani. Az előttünk tornyosuló problémák kapcsán hadd emeljem ki az életet oly sokak számára megkeserítő szegénységet, a dolgozni akarókat földre sújtó munkanélküliséget, a pályakezdő fiatalok jövőjét veszélyeztető reménytelenséget. Az Országgyűlésnek és a kormánynak első kötelessége, hogy ezeken a lehető legrövidebb időn belül javítson. Ez nemcsak erkölcsi kötelessége, hanem nemzeti érdek is, mert ha a munkanélküliség, a szegénység csökken, ha a fiatalság reményteljesen bízhat a jövőjében, akkor ez az élet minden területére jobbítóan hat. Nincs nagyobb öröm, mint fiatalokat munkában látni. A fiatalok bízva, reménykedve családot alapítanak, és ez lehet az első jele annak, hogy hazánkban a népesség számának veszélyes csökkenése megállhat. Dolgozó társadalomban, ahol a szegények végre vásárolhatnak is, az emberek egymást segítve sokkal jobban magukra találnak. Úgy érzem, egy ilyen összefogás szükséges ahhoz, hogy közbiztonságunk erősödjön, csökkenjen az alkoholizmus, a kábítószerek szedése, és nem utolsósorban szűnjenek meg vagy legalábbis csökkenjenek a maffiák és a bűnszövetkezetek. Tudom, hogy ezeket a kérdéseket nem lehet máról holnapra megoldani, de azt is tudom, hogy ma el kell kezdeni. Az új korszakban szükséges az, hogy képviselők, a pártok munkájukban a döntő időt ne a címek és a hatalom megszerzésére, megtartására vagy visszaszerzésére fordítsák, hanem kizárólag a nép javára. Igen tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt évtizedekben az egész világon társadalmi szervezetek sora alakult abból a célból, hogy a természetet védjék, a környezetvédelmet segítsék. Dicséret illeti mindazokat, akik ebben részt vettek, fiatalokat és zöldeket, akik vizeink és levegőnk szennyeződését meggátolva óvják a természetet, óvják a vadon élő állatokat, nem utolsósorban a madárvilágot, amelynek koncertje nélkül az életünk - Madách szavaival - egy falanszteri élet lenne. Ezzel kapcsolatban hadd említsem meg a közéleti környezetvédelmet is. (10.30) Hadd emeljem fel szavam a korrupció ellen, amely számos helyen beszennyezi közéletünket, és mérhetetlen anyagi és erkölcsi károkat okoz. Minden törvényhozónak kötelessége, hogy ott, ahol dolgozik, ez megszűnjön, és a legnagyobb erőfeszítést tegye meg közéletünk tisztaságáért. Ugyancsak kötelességemnek érzem a szellemi környezetvédelemről beszélni, és csak egy helyről: a közszolgálati médiában, a rádióban és a televízióban szűnjön meg az elfogult és félrevezető hírszolgálat. (Taps.) A hírszolgálat ne legyen se a kormánynak, se az ellenzéknek a szócsöve! (Taps.) Sugározza az igazságot, erre azonban akkor van szükség, és csak úgy lehet végrehajtani, ha tehetséges, jellemes emberek végzik a munkájukat, akik soha nem szolgálták ki az elnyomókat és a kommunista diktatúrát. (Taps a kormánypárti padsorokból.) A szellemi környezetvédelemhez tartozik, hogy a politikai életben küzdjünk a szélsőségek ellen, azért, mert a magyar történelem tanulsága szerint bármikor kerültek uralomra a szélsőségek, utánuk mindig szellemi és gazdasági romhalmaz maradt. (Taps.) Szólnom kell az európai uniós és a NATO-tagságról is. A NATO biztonságot ad, az Európai Unión belül pedig bekerülünk Európa gazdasági vérkeringésébe. Több társadalmi szervezet és parlamenten kívüli párt is ellenezte a NATO-ba való felvételt, azonban népszavazás volt, a nép a szervezeti tagság mellett döntött, és így választ adott azoknak az újmódi politikai Koppányoknak, akik úgy érzik - sajnálatosan hogy Magyarországnak nincs szüksége biztonságra, holott erre az ebben az évszázadban megtörtént két véres világháború, két kegyetlen megszállás után Magyarországnak szüksége van. Felhívom a figyelmét mindazoknak, akik akár külügyi, akár más szolgálatban a NATO- és az Európai Unió-tagság ügyében tárgyalásokat folytatnak, hogy Magyarország 1956-ban megváltotta a belépőjegyét az Európai Unió-tagságra és a NATO-tagságra. Azért szükséges ennek a kiemelése, mert ez nemcsak az én egyéni véleményem, hanem hadd idézzem önöknek a Francia Köztársaság elnökének, Jacques Chiracnak Budapesten, 1997. január 16-án a Francia Kulturális Intézetben mondott beszédéből az alábbiakat: „Az 1956-os forradalom Európa egyik legszebb, legerőteljesebb, legtisztább forradalma volt, amely Magyarországot központi szerephez juttatta azoknak a földrengéseknek a sorában, amely végül romba döntötte a Szovjetuniót. ” (Taps.) Az az ország, amelynek ebben a jelentős történelmi eseményben központi szerepe volt, természetesen az európai uniós és NATO-tagságában megkapja a nemzetközi támogatást, és természetesen hozzáteszem: a szükséges előfeltételeket le kell adminisztrálni, de senki ne vonjon le ebből önmagának dicsőséget, mert ez kizárólag a magyar nép 1956-os érdeme. Röviden szólnom kell a kisebbségekről. Megdöbbentő, hogy vannak még kormányok Európában, amelyek a kisebbségeknek az alapszerződésekben, nemzetközi határozatokban lefektetett jogait nem adják meg. Felhívom az igen tisztelt Országgyűlés figyelmét, hogy az Interparlamentáris Unió 1994-es koppenhágai ülésén - ne vegyék szerénytelenségnek - a javaslatomra 135 ország megszavazta, hogy a kormányoknak mindenhol kötelessége biztosítani az emberi és nemzeti kisebbségi jogok gyakorlását. Nem a kisebbségek azok, amelyek zavart okoznak a jogok követelésével - a kormányok mulasztásai okozzák ezt! Megdöbbentő ez azért, mert milyen rövidlátó az a kormány, amelyik nem ismeri fel, hogy a kisebbségek nem hatalomra törnek, hanem emberi életet akarnak élni, ráadásul kulturális és gazdasági munkájukkal az országuk erejét is növelik. Ne feledkezzünk el a külföldön élő magyarokról, akik politikai üldözések következtében kerültek ki, megbecsülést szereztek hazánknak, és a magyar népért, a magyar függetlenségért jelentősen és állandóan dolgoztak. Igen tisztelt Országgyűlés! Lassan elhagyjuk a XX. századot, és jó lenne elfelejteni a két világháború véres borzalmait, a két megszállás kegyetlenségeit. Hozzáteszem felelősséggel: igen, felejtsünk - de soha nem évülhetnek el az embertársainkkal szemben elkövetett kegyetlenségek és a politikai gyilkosságok! Szükséges kiemelni azokat, akik ezekben a rettenetes időkben emberek tudtak maradni, és segítették az üldözötteket. Ugyancsak hangsúlyozom: senkinek ne legyen bátorsága arra, hogy nemes magyar népünket bármikor megrója, mert az 1100 év alatt és a két háború között és után népünk döntő többsége emberségesen, tisztességesen és segítőén viselkedett az elnyomottakkal szemben. (Taps.) Lassan átlépünk a harmadik évezredbe. Szeretném, ha a múltból magunkkal vinnénk mindazokat az értékeket, amelyek történelmünkből és a keresztény értékrendből következnek: az egymás iránti megbecsülést és a szeretetet. Ne gondolja senki, hogy ez bármelyik politikai csoporthoz vagy párthoz tartozik! Nem, ez össznemzeti, sőt nemzetközi érték! Hivatkozom Anglia miniszterelnökére, Tony Blair úrra, aki még főtitkára volt a Munkáspártnak, amikor Brüsszelben gratuláltam a munkatársának, Andersen képviselőnek, mert azt mondotta akkor a főtitkár úr, hogy a szociális igazságok felismeréséhez a keresztény értékrend vitte el. Ugyanő volt az, aki Diana főhercegnő temetésén nem egy protokolláris, hivatalos beszédet mondott, hanem felolvasta Szent Pálnak a korinthusiakhoz szóló, szeretettől írt levelét. Örülnék, ha a Magyar Országgyűlésben, függetlenül attól, hogy ki hova tartozik, egyszer felolvasná valaki ezt a minden tekintetben mindenkinek szóló, nemcsak bibliai erejű, de irodalmilag is gyönyörű sorokat. (Zaj.) Igen tisztelt Országgyűlés! Amikor munkánkat el fogjuk kezdeni, arra kérem önöket hogy próbáljunk minden tekintetben - Petőfi szavait is szem előtt tartva - a közérdekért dolgozni. Úgy érzem, ez elsőrendű kötelességünk, és ennek az Országgyűlésnek rengeteg és sok megoldandó feladata van. Amikor és aki ebben a munkában elfárad, vagy úgy érzi, hogy váratlan nehézségekkel küzd, azt arra kérem, hogy zarándokoljon el - nem kell megijedni, nem messzire - az Országgyűlés lenyűgöző kupolatermébe, és kérem, ott álljon meg Rákóczi márvány emléktáblája előtt, és olvassa el történelmünk e kiemelkedő alakjának márványba vésett szavait. Az Örök Igazsághoz, a Teremtőhöz fohászkodva írta: tetteinek egyetlen célja az volt, hogy hazánkat felszabadítsa az elnyomás alól, és hogy a nép szabad legyen. Kívánom, hogy önök a munkájukban kövessék Rákóczi Ferenc példáját, és cselekedeteikkel hazánk függetlenségét és sokat szenvedett, kiváló népünk érdekét szolgálják. Köszönöm. (Taps.)
