Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-01-01 / 1. szám
4. oldal *ZlffVAKÖfcT 1998. január—február Hódolat 1956-nak — és kötelesség, nem? Miért tartjuk ennyire nagynak az 1956-os tetteinket? Röviden meg lehet válaszolni. Mert akkor a magyarság rendkívüli, nagyjelentőségű cselekményekkel lepte meg a világot; — éspedig nem csak harci tetteivel, de ugyanúgy bel- és külpolitikai teljesítményeivel is. Más szavakkal: Világtörténelmi viszonylatban is egy új társadalompolitikai rendszer eszméivel és gyakorlatával ajándékoztuk meg önmagunkat és a világot. Ezt a tényt a kor legnagyobb szellemeinek nyilatkozatai is igazolják. De mi magyarok dicsekedhetünk azzal, hogy 1956-ban voltunk a világ érdeklődésének homlokterében... Az első eset rövidesen Árpád vezérlete alatt következett be, ahogy ideérkeztünk régi-új szállásterületünkre. Rövidesen széjjel akartunk nézni a környező világban, ahol Attila hadai is jártak. Ezeket a hadjáratokat kalandozásnak nevezi a történelem. Most ne vitatkozzunk a kifejezés helyességén. Tény azonban, hogy Európa rettegéssel beszélt rólunk annak idején. Ám mind több történész azon a véleményen van, hogy azoknak a hadjáratoknak egyik célkitűzése a Magyar Szent Korona fölkutatása volt. Ezt az állítást annál inkább sem lehet alaptalannak venni, mert ismert tény, hogy az avar birodalmat — akik elődeink voltak — Nagy Károly frank császár úgy semmisítette meg, hogy nem felejtette elrabolni és hosszú társzekereken elhurcolni az avarok legértékesebb kincseit. És kizárt dolog-e, hogy a Szent Korona is benne volt? De az előbbiföltételezést megerősíti az is, hogy a kalandozásokban nem vett részt az összmagyarság hadereje, csak egy kisebb része, akit az előbb említett harci cél lelkesített, és nem hódítási szándék. Ilyen jelleg nem is volt megállapítható. A későbbi korokban a magyarság sikeresen illeszkedett be az európai környezetbe. Tanultunk is tőlük, de rövidesen tekintélyes államot mondhattunk magunkénak... Ám ez kevés volt a magyarságnak. A becsvágy többre sarkallta őket. Rövidesen egy újabb csúcsteljesítmény tette nemzetünket híressé: a törökök fölötti nándorfehérvári győzelem. Egyedül a magyarság műve volt ez — bár európai jelensőségű és érdekű volt. A világ ünnepelt bennünket; a pápa megkondítlatta tiszteletünkre a déli harangszót. De a nagyvilág hálája ezzel ki is merült. Amikor mi országosan is veszélybe kerültünk, akkor is magunkra maradtunk. De amikor a törökök Bécset is fenyegették, összefogott egész Európa a megmentésére. És a törökök visszaszorítása után megfeledkeztek arról, hogy biztosítsák a nagyérdemű magyarok függetlenségét. Odadobtak bennünket a Habsburgoknak — a hálás, művelt Európa! Mi kötelesek vagyunk az égés világért harcolni; — a sorsunk a mellőzés. A magyarok viszont nem elismerésért, nem jutalmakért küzdenek, — hanem mert így diktálja a becsületérzetük... De azért elvárható lett volna, hogy lerójon évszázados tartozásából. Nem tette, de az ellenkezőjét igen! Mit tettek 1945 után? Odadobtak bennünket a szovjet világhatalom karjaiba. Holott, Kállay miniszterelnöksége alatt mi kezdtünk először kiugrási kísérletet... Bekerültünk a szovjet világba, a történelem legkegyetlenebb és legaljasabb rendszerébe. Nem utolsó sorban azért volt olyan, mert prófétai szabadságot, biztonságot hirdettek. Nyugat pedig mindent megadott Joe bácsinak, amit követelt. Világméretű árulás ...A magyarság pedig ismét síkraszállt. Világméretű hősiességgel. Ez volt már a harmadik eset, ahogy a világ kénytelen volt rólunk beszélni. írtak ekkor a krónikák 1956-ot. Megítélésem szerint az 1956-os szereplésünk volt egész történelmünk legnagyobb teljesítménye. Mert kis nép létünkre nemcsak hogy szembe mertünk szállni egy szuperhatalom haderejével, a nagyvilág közömbössége, vagy legalább is tétlensége mellett —de egy új társadalom-politikai koncepcióval is elő tudtunk állni. Emiatt beszélt rólunk akkoriban mindenki az egész földkerekségen. Ez volt az az új, amire annak idején a világnak szüksége volt, és ma is szüksége van. Hogy mi erre kísérletet tettünk — olyan tény, hogy a világ számos egyetemén így is tanítják. Az új francia és angol kormányprogram, mintha azt sejtetné, hogy tanultak a magyar oktatásból. Mert leckét adtunk a világnak. A világ — reméljük — rá fog jönni, mit adtunk neki. És legalább utólag elismeréstfog nyújtani nekünk; — akik már fél évszázaddal előbb tarthatatlannak minősítettük a marxizmust, és túlnőttünk a kapitalizmus rablójellegű kinövésein.. Ugyanakkor ma Magyarország a legszomorúbb, a legvisszataszítóbb képet mutatja. Itt nálunk azok kopírozzák a kapitalizmus legrosszabb formáit, akik egész előző életükben a marxizmusért rajongtak. Igen, mert abból éltek, annak eszméivel és eszközeivel nyomták el a magyar népet és csináltak belőle karriert. Van-e ennél visszataszítóbb dolog a politikában — ami egyébként is nyüzsög a becstelenségtől? Mert ez már részükről csúcsteljesítmény, a szó leggyalázatosabb értelmében. Es Európa ezeket a személyeket hiteleseknek fogadja el. Miért? Mert végrehajtják, gondolkodás, mérlegelés nélkül— önző, lelketlen parancsaikat. És mi mindezt törjük? Beszélhetünk-e tiszta lélekkel az 56- os hősökről, amíg le nem mossuk ezt a legújabb gyalázatot? gerőernőkunczegábor A négy szó egybeírva egy fogalmat jelez: a hatósági önkényt az állampolgárok törvényben biztosított jogainak gyakorlásával szemben. Sajnos, ennek a jelenségnek szomorú előzményei vannak szerencsétlen hazánkban. Máris történelmünk közelmúlti nagy eseményére kell gondolnunk: 1956-ra, amikor az elviselhetetlen diktatúra ellen fölkelt a magyar nép, többszöri tiltás és fenyegetés ellenére. Gerő, az akkori pártvezető toporzékolva üvöltötte: lőni fogunk, lőni fogunk! Azt hiszem ez volt az egyetlen ígérete, amit beváltott. A költő meg is adta az ítéletet: Gerő Ernő, csak lőni tudsz!... Nagy árat fizettünk a szabadságért — ami csak időbeli eltolódással adatott meg. Vagy nem? Mert megvan-e az a szabadság, amiért tízezrek áldozták életüket, és százezrek váltak hontalanná? Tudjuk, érezzük — legalábbis többségünkben, hogy a felelet nemleges. Még akkor is az, ha van bizonyos különbség az akkori és a jelenlegi helyzet között. Van, de inkább csak papíron. A közelmúltban lezajlott gazdatüntetés ezt egyértelműen bizonyítja. Tudjuk, hogy mi és hogyan történt. A METÉSZforgalomlassító tüntetést jelentett be, amit a hatóság betiltott. Ezt a gazdák — bár törvénytelennek tartották —, de tudomásul vették és módosították, amit viszont a médiák — nyilván nem véletlenül — nem hoztak nyilvánosságra. Ezért a tömeg gyülekezése a főváros két nagy terén megtörtént. Mindjárt itt ki is mondjuk, bár köztudott: az alkotmány biztosítja a gyülekezési jogot, még ha föl is sorol kizáró okokat, államérdeket, közerkölcsöt, közbiztonságot sértőket. Ezek viszont nem forogtak fönn. Mert miért tüntetett a tömeg a két téren? A magyar termőföld idegen tulajdonba juttatása és a NATO-ba való belépés ellen. Tehát a kormány nemzetveszejtő tervei ellen. A kormányban való bizalom pedig teljes mértékben hiányzik. A nagyipar eltékozlása után most a föld van soron. És a NATO? Mindezt elő is segíti a maga módján. Mert mi másra jó az? Ki ellen véd ez a szervezet? Veszélyben van a magyar állam területe? Még a kormány sem állítja. Hát akkor kit véd? Egyszerű a felelet: a kormányt, a diktatórikus kormányt, akármilyen gyalázatos, népellenes is a politikája. Ugyanarra a célra kell a kormánynak a NATO, mint annakidején a Varsói Szerződés. A tüntetés a legnagyobb mértékben indokolt volt és lesz is. Ezt a kormány, ha közvetve is, de világosan elárulta. Mert a csatlakozási tárgyalások még csak kezdeti stádiumban vannak, de már úgy érzi, teljes egészében mögötte van a nagy katonai szervezet — a magyar néppel szemben. Kuncze Gábor — nyilván, hogy haditerv alapján — indította is a kommandósokat. Félelmetes létszámban közeledtek a tüntetők felé és hátrálásra kényszerítettek bennünket. Ez persze, nem mehetett simán. Erről megbizonyosodtak a tévé nézői is. A kormány már ezzel sem törődik, bár a jövőben tiltások, szűrések várhatók. Mindez gyalázatos haditerv alapján történt: megfélemlíteni a magyar népet, elvenni a kedvét az ilyen bátor — még ha hazafias — cselekedetek megismétlésétől. Mindegy, hogy milyen áron, milyen eszközökkel! Elhurcolni embereket, megbilincselni Pongrátz Gergelyt, a nemzeti hőst — nekik az nem számít. Fő a cél: a hatalom biztosítása mindenképpen. Ám az eseményeknek vannak tragikomikus vonásai is. A hatalom most — az állítólagos demokrácia idejében — azok kezében van, élen a volt pufajkás Hornnal, akik Gerőék iskolájában tanulták a politikát. Ettől ők nem tudnak, de nem is akarnak eltérni. Vérükben, génjeikben van mindez. Ha kell, megtagadják a bolsevizmust, dicsőítik a gátlástalan kapitalizmust — mert nem az a fontos. A hatalom a fontos, az eszközök mellékesek. Ez benne volt a marxista doktrínában, köztudott. Eljutottunk történelmünk mélypontjára — legalábbis a török idők óta. És most egy félelmetes vízió merült fel. Ez a garnitúra — megf élemlítéssel, csalással — esetleg a közelgő választások után is hatalmon maradhat. Csalást mondtam az előbb, nem ok nélkül. Mert a NATO-választás még nem olyan nagy horderejű — mert ha akarja, a kormány tudomásul sem veszi az eredményét, — és máris tudott dolog, hogy a polgármesteri hivatal által kiállított cédula alapján másutt is lehet szavazni, nemcsak a lakhelyen. Mi ez, újabb kékcédulázás, mint 1947-ben? Igaz, nagy farizeuskodással most rá kell írni a fölhasználó nevét és a fölhasználás helyét, s így egy ember ugyanazzal a cédulával nem tud tíz helyen szavazni. Ez igaz, de lehet neki tíz darab cédulája is! Ám, a gyanús: mikor lehet azt átvenni? Csak munkanapon, hivatali időben — elméletileg. De akkor miért nem tud az illető vasárnap is lakóhelyére menni, amikor a szavazás lesz?! Egyszóval, kilátszik a lóláb — még akkor is, ha tényleg lehetnek nullaszázalékban olyanok, akik nem tudnak lakóhelyükre utazni akkor. Ám, ha a szándék becsületes —miért teszi ki magát a hatalom a gyanúsításnak? Ennél az esetnél egy párhuzam is kínálkozik. A magyar gazdák tüntetésével egyidejűleg a francia kamionosok is tüntettek, mégpedig öt napon át akadályozták a forgalmat. Az élelmiszerek is hiányosan jutottak el a fogyasztókhoz, a benzinkutak is kiapadóban voltak. Es az állam nem lépett föl gumibotjaival. Pedig milyen nagy volt a különbség a két mozgalom célkitűzése között! A franciák magasabb bérért tüntettek, a magyar gazdák az ország, a nemzet érdekéért. A nemzeti érdek: ez sérti a jelenlegi kormányt. Ilyen Magyarországon élünk most, ilyen kormány van hatalmon. Már most is hazánk a gazdagok és az elnyomorodók országa. De ez még semmi! Voltunk mi máskor is szegények. De ha NA TO-tagok leszünk, egy háború esetén országunk előretolt rakéta-kilövő terep lesz és ez a pusztulást jelenti számunkra, ahogy ezt már többször hangoztattuk. Ha mindezt hagyjuk! Vállalni kell a küzdelmet eme veszély ellen. Harc nélkül nincs győzelem. Dr. Komáromi Szilveszter, Esztergom BARATH TIBOR A MAGYAR NÉPEK ŐSTÖRTÉNETE EGYESÍTETT KIADÁS TATÁRLAKI AGYAGTÁBLA 3600 ÉVES MAGYAR ROVÁSÍRÁSSAL ŐSTÖRTÉNET, ŐSMŰVELTSÉG Ez év májusának végén ismét megjelent Baráth Tibor professzor úr nagysikerű könyve, mely a magyarság őstörténetének egyik világhírű forrásgyűjteménye. A 600 oldalas könyv címe: A magyar népek őstörténete. A könyv önköltséges áron (500 Ft + postaköltség) megrendelhető az alábbi címen: Berkesi Gyula vállalkozó 7439 Bodrog, Kossuth L. u. 54. Vagy a Cibulák Szerkesztősége címén-------------------------------------------------------------------------------------------¥------------FIGYELEM A SZITTYÁKÉRT VILÁGHÁLÓZAT HONLAPJA ELÉRHETŐ A KÖVETKEZŐ CÍMEN: http://web.cctlink.net/~sziUya/ A SZITTYAKÜRT DRÓTPOSTA ( email) LEVELEZÉSI CÍME: szittya@cetlink.net Kérjük kedves olvasóinkat akik számitógéppel és emailel rendelkeznek ______ küldjék be címüket a SZITTYÁKÉRT emailre.
