Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-04-01 / 3. szám
8. oldal *2ITTVAKÖfeT 1998. április A MIÉP képviselőjelöltjeinek esküszövege A zászlótartó Esküszöm, hogy megválasztásom esetén mint a magyar Országgyűlés tagja, azon leszek, hogy népem s nemzetem kipusztulással fenyegető tragikus fogyása minden eszközzel, egy Nemzetépítő Állam teljes figyelmével, megállíttassék és a magyar nemzet számszerű, valamint erkölcsi és anyagi gyarapodása minél előbb elkezdődjék. Esküszöm, hogy minden korrupciónak még a kísértésétől is távol tartom magam, s ha ilyet megkísérelnek velem, azt azonnal nyilvánosságra hozom. Esküszöm, hogy minden törvényes eszközt felhasználok arra, hogy ebben az országban igazságos rend alakuljon ki és a bűnösök elnyerjék méltó büntetésüket, az igazak és a tisztességben élők méltó anyagi és erkölcsi elismerésben részesüljenek. Esküszöm, hogy megbízatásomat szolgálatnak fogom tekinteni, s ha munkámat elégtelenül, részrehajlóan, önzőleg végzem, alkalmat teremtek választóimnak, hogy elszámoltassanak, és ha kell, visszahívhassanak. Esküszöm, hogy minden erőmmel a magyar megmaradást, a magyar feltámadást, a magyar jövőt szolgálom, Isten engem úgy segéljen! (Elhangzott a Hősök terén 1998. március 15-én 150 ezer ember előtt.) Három szó Olyan nagyon jól soha nem alakult a sora, ám boldog volt, mert az albérletet pontosan tudta fizetni, a házinéni anyai gondossággal vigyázott rá és a kifőzdében púpozott tányérral ehette a paprikás krumplit annyi szelet kenyérrel, amennyit nem szégyellt a papírszalvétára tenni. Házasságkötése után mindezeket tetézte a boldogság és az a tudat, hogy van, akit féltő gondossággal vigyázni kell, aki viszont ölelő ragaszkodással várja haza. Ha valakit a sors üldöz, annak boldogsága véges. Emberünket nem üldözte, hanem verte, mint jégeső a vetést, benne a pacsirta fészkeket és a tegnap világra jött vaksi fiókákat. Verte, aminek végén ismét egyedül maradt és rátelepedett a rettentő lelki fájdalom. Kihűlt a gázrezsó és csonttá száradt a szeletelt kenyér. Tányér, kanál, villa és a pohár ott maradt a mosogatóban. Nem volt rájuk szükség, mert egyetlen tápláléka a kocsmában újra töltött korsó és néhány sós kifli mindaddig, míg a jó szándékú adakozásokból tellett. A végén se lakás, se éjszakai pihenés. Kifogyott a kölcsönökből, hitelekből, és őszülő, ápolatlan szakáll nőtte körül arcát. Öltözéke a savanykás bűztől elviselhetetlenné vált. Tetőfokára ért szomorúsága, amikor régi ismerősei, barátai elnéztek feje fölött, és nem fogadták bátortalan köszönését. Ennek ellenére próbált közeledni, ha másért nem, egy húszas erejéig, de az sem sikerült. Maradt a korgó gyomor, a rojtos nadrág és a vizenyős tekintet. Lassú léptekkel egyik utcából a másikba bolyongott. Tompuló aggyal szuggerálta a járdát, mígnem egyszer a viadukt közepén találta magát. Csodálkozva nézett körül. Egyik oldalon autótábor. Gondtalan emberekre várakozó kocsik. Vidám zene közben forog a körhinta, mérik a fagyit, a vattacukrot és a pattogatott kukoricát, de a sült kolbász illata is terjeng. A másik oldalon katonák és kispapok élik szolgálatrakész napjaikat. Fent a napsütéses kék égbolt, nyílegyenes kondenzcsíkokkal, lenn pedig - talán 20 méteres - mélység hívogat végső megoldásként. A gondolkodás, a múlt visszapörgetése rövid és nyomasztó. A jövő képe pedig fekete vászon, gyászlobogó és rövid hír az újságokban. A mentőautó és a rendőrség szirénázva érkezik. Az orvos halkan megállapítja, hogy ide a hullaszállítók kellenek... Az őrmester írásos jelentése rövid: Hajléktalan, munkanélküli, egyedülélő. Gyakori ez a - mostanában gyakran együtt emlegetett - három szó, és mindezt, meg még sok helytelent köszönhetünk a jobbításért inaszakadtukig tevékenykedő szakértő kormánynak. Wekerle Előd Találkoztam már vele 1989. június 16-án Nagy lmréék temetésén a Hősök terén, ahol a felravatalozott koporsók előtt, földig hajtotta óriási rudján az ereklyeként őrzött nemzeti trikolórt, és a 301-es parcellában is lerótta kegyeletét a kivégzett mártírok végső nyughelyénél. Majd október 23-án járta végig a forradalom emlékhelyeit. Aztán jött Március 15-e. És ő mindenütt ott volt, ahol magyar szabadságküzdelmekre, elbukott forradalmakra gyűltek össze emlékezni az utódok, a túlélők. Még az ausztriai Mariacellben is jelen volt, amikor hazaszállították magyar földre a számkivetésben elhunyt hercegprímás Mindszenty József bíboros földi maradványait. Azóta is ott van mindenhol. Soha nem hiányzik, ahol mártírok emléke előtt tisztelegnek. Most is részt vett a forradalom 41. évfordulóján rendezett emlékünnepségen a Corvin közben. Elmaradhatatlanul ott áll fekete bocskai öltönyében. Kellner Lajos 25 éves volt a forradalom idején. 1956 ősze óta Németországban él. Azóta kötelességének tartja, hogy ezt a féltve 1" ' őrzött lyukas lobogót rendületlenül a magasba tartsa, : I - -' ': / hogy mindenki mindenhol láthassa. Mivel foglalkozik tulajdonképpen a zászlótartó? ,,Gépkocsi technikus vagyok ” - mondja magáról. ,,A forradalom 20. évfordulóján a bonni szovjet nagykövetség épülete előtt fejeztem ki nyilvánosan tiltakozásomat, hogy felhívjam a közvélemény figyelmét a rabigába hajtott tnagyar népre. A 25. évfordulón megismételtem tiltakozó megmozdulásomat. Brezsnyev bonni látogatása alkalmával is transzparensekkel, magyar zászlóval vonultam a követség elé, hogy kifejezzem ellenérzésemet, és emlékeztessek a mártírokra. Minden megmozdulásra jött velem feleségem is, aki az NDK-ból menekült 1955-ben és 56 végén ismerkedtünk meg. A közös menekültsors összehozott minket. Miután összeházasodtunk, ő is teljes szívvel magáévá tette a magyar ügyet és nem hiányzott egyetlen tüntetésről sem. Mióta végre hazajárhatunk, igyekszünk minden alkalommal jelen lenni a különböző megemlékezéseken. ”- Részt vett a harcokban?- Ott voltam a Rádió ostrománál, harcoltam a körtéren és a pártház ostrománál is a Köztársaság téren.- Honnan van a zászlója?- Ez ereklye! Jelképezi, hogy 56-ban a szovjet vörös csillag ki lett vágva a zászló közepéből. Ma is meg tudnám mutatni, hogy a Bajcsy Zsilinszky úton melyik erkélyre volt kitűzve az első lyukas zászló. Ezt a zászlót vettem magamhoz, a rudat később magam készítettem hozzá. Németországban aztán sok zászlót és táblát készítettem, amelyek 1989. november 4-én a szovjet követség előtt is ott voltak Budapesten.- Milyen súlyú ez a zászló?- Fogalmam sincs. De már sokan kérdezték, hogy bírom tartani ? Talán az Isten ad erőt hozzá, aki ezt a feladatot testálta rám. Ha nem lenne lelki erőm, már régen összeroskadtam volna. De valakinek csinálni kell! Még érzek magamban annyi hazafiasságot, hogy felemeljem a lyukas nemzeti lobogót, amelyre a mi forradalmunk üzenete van hímezve.- És mi lesz ha kidől a sorból? Ki fogja tartani a zászlót?- Hatvanhatodik évemben vagyok. Remélem a Jó Isten megsegít. Két fiam van. A nagyobbik közgazdász Budapesten, jelenleg egy amerikai-német vállalatnál könyvvizsgáló. A kisebbik fogorvos. Remélem ők majd helyemre állnak és átveszik tőlem a zászlótartás felelősségét. (Kurucz) Ötven évi tetszhalál után évfordulós megemlékezésül a Milleneum előtt tisztelegve és alkotójukra emlékezve, újból kiadásra kerültek az Árpádházi Szenteket megörökítő képeslapok. A képeslapok postai forgalmazásra maradéktalanul alkalmasak. Az utánnyomás minőségének köszönhető, hogy darabonként, vagy sorozatban keretezhetők és így a lakás történelmet sugalló díszévé válhatnak. A műveket Légrády Sándor (1906-1987) bélyegtervezőművész készítette 1938- ban az Eucharisztikus Kongresszus alkalmából. A képeslapok kis és nagy tételben megrendelhetők: a Kárpát-medence országaiban 50.- Ft/db áron. Más országokban 0,75 dollár/db áron, az alábbi címen: 1134 Budapest, 62. posta. Pf. 737.
