Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-01-01 / 1. szám
1998. január-február *2ITTVAKÖfcT 15. oldal Ez is megtörtént, csak hallgatnak róla (Folytatás az 1. oldalról) és Franciaország szerepe sem ebből a 20. századbeli boszorkánykonyhából, ahol kifőzték és megetették a hazug mérget a világ népeivel. így aztán Sztálin uralmával, a kommunizmussal egyetemben megismerve a történteket, az a kellemetlen helyzet állhatna elő, hogy a saját tányérjukba Húszéves voltam, amikora Szovjetunióról olvastam egy könyvet Magyarországon. Amikor a végére értem, az első gondolatom az volt, hogy ilyen kegyetlenségek nem történhetnek meg egy országban; vagyha mégis igaz, akkor ez ellen a rendszer és annak vezetője ellen az egész világnak összefogva küzdeni kell és mielőbb megsemmisíteni. De nem így történt. A lengyeleknek adott angol garancia révén megindult a második világháború és az akkori két „szövetséges" maguk között felosztotta ezt a szerencsétlen történelmi múlttal rendelkező országot. Amikora katyni tömeggyilkosságok napfényre kerültek és többé a német és az orosz nem voltak barátok, hanem ellenségek, egy magyar orvosprofeszszor jelenlétében feltárták a sírokat, benne többezer tarkón lőtt lengyel katonával és tiszttel, senki előtt az országban nem volt kétséges a Szovjetunió barbársága és törvénytelen uralma nemcsak saját népe, hanem más országok békés polgárai és katonái ellen is. És evvel a barbarizmussal kötött fegyverbarátságot és katonai szövetséget az „állítólagos” művelt és demokratikus, szabad Nyugat. Bár Churchill saját, korábbi bevallása szerint a kommunizmusnak gyűlölt ellensége volt, de most, kétségtelenül külső és erőltetett nyomásra álláspontot változtatott avval a híres mondással: „Az ördöggel is cimborálok, hogy a nácizmust legyőzzük.” Hogy kiknek volt érdekében elsősorban a nácizmus ellen fordulni és nem a kommunizmust megsemmisíteni, lassan-lassan kiderül az idő múlásával, bármennyire is egyeseknek még ma is nem áll érdekében ezt elismerni. Kétségtelen, hogy a nyugati demokráciák hírszerző irodáinak máraz 1930- as évek elején tudomásuk volt arról, hogy a Szovjetunióban kb. 150NKVD felügyelet mellett létező láger működik és azokban több millió fogoly szenved a legkegyetlenebb körülmények között. Csak 1926 és 1938 között kb. 16 millió embert vontak felelősségre, mint „ötvennyolcast”. Ez a szám megfelelt a későbbi Magyarországon alkalmazott dupla nullás ítéletekkel, melyeknek erőszakos és törvénytelen bebizonyítása után az ítélet nagyrészben halálos volt. A Szovjetunióban ezeket a pereket futószalagon folytatták le és egy tárgyalás nem tartott tovább, mint 10—20 perc, beleértve az ítélet legépelését és kihirdetését. Aki 10—15 évvel megúszta, az még szerencsés volt, bár a halállágerek poklában úgy hullottak a szerencsétlenek, mint a legyek őszkor. Volt egy idő, amikor már a puhatolódzások megkezdődtek Nyugaton: hogyan kellene beszervezni a Szovjetuniót, mint fegyvertársat és szövetségest a német nácizmus ellem Ugyanakkor — 1938—39-ben — Berija elrendelte a lágerekben szenvedő elítéltek létszámának a csökkentését, mert nem volt hely az újabb foglyok elhelyezésére. De nem az ártatlanok szabadonbocsátáról volt szó, hanem ez a volnának kénytelenek belepiszkítani és a büdösség kibírhatatlan szaga örökre megmaradna a világtörténelem fekáliával megfertőzött lapjain. * * * Legyen szabad a készakarva elhallgatott Sztalin-uralomról is írni. A leírtak nem a fantázia szüleményei, hanem —sajnos — nagyonis igazak. betegek és olyan elítéltek megsemmisítését jelentette. akiknél az orvosi vizsgálat a kényszermunka és az elégtelen táplálkozás miatt disztrófiát (táplálkozási rendellenességet) állapított meg. A Dalsztroj Kolimai lágereiben a betegeket és a gyengélkedőket fürdőbe vitték, majd azzal az ürüggyel, hogy fehérneműt kapnak, egy másik kijáraton át mezítelen és áthevült testű elítélteket a 40 fokos hidegben traktorokkal vontatott szánokra kényszerítették, és a mocsarakba vitték, ahol vaskampókkal húzták le a holttesteket. így rövid pár hónap alatt ismeretlen számban (tíz- vagy százezrekkel) csökkent az elítéltek száma és helyükbe jöhettek az új áldozatok. Ha figyelmesen elolvastuk, 1938 39-et írtak akkor, és még híre-hamva sem volt akkor Dachaunak, Treblinkának. Auschwitznek. Pár év múlva, amikor a szovjet csapatok elérték Auschwitzet. a munkaképtelen orosz áldozatok kiirtását kitaláló Beria agyában született meg, hogy az ő találmányát átültesse és a németek számlájára írja gázkamrákban pusztították a zsidókat itt milliószámra. Az sem titok többé, csupán nem beszélnek róla. hogy a tömegesen német hadifogságba esett szovjet katonákra milyen sors várt, amikor a hadiszerencse megfordult és a győzelem után visszatérhettek a Szovjetunióba. De nem a családjukhoz. Itt van előttem a cirill betűkből lefordított szöveg, amikora német hadifogságból szabadultak tömegeit különböző lágerekbe helyezték el és a parancsnokok a következő, előre megírt szöveggel fogadták őket: „Benneteket, mint hazaárulókat hoztak a mi Gulág-lágerünkbe, és ti ahelyett, hogy utolsó csepp véretekig és utolsó lehelletekig harcoltatok volna, 1941—42-ben sebesülésetek után fogságba estetek Buchenwald, Maidaneka, Dachau és Auschwitz hadifogolytáboraiban. Mindent átvészeltetek a bőséges német-fasiszta ellátással és az ellenségeinknek dolgoztatok. Számotokra nincs kegyelem. A párt, élén Sztálin elvtárssal és a szovjet nép nem felejti el a ti aljas árulásotokat. Gyávaságotokkal szégyent hoztatok a győzedelmes Vörös Hadseregre.” Vagyis az úgynevezett „haláltáborokból” élve szabadították ki a szovjet hadifoglyokat és csodálatos módon semmi bajuk nem történt, nem gázosították el őket a cigányokkal és zsidókkal együtt. Mindenkinek a fantáziájára bízzuk, miért voltak a nácik elnézőek a gyűlölt ellenség katonáival szemben, akik harcoltak ellenük, és miért nem kegyelmeztek meg a velük egyazon táborban lévő zsidóknak? Miért tudták a katonák átvészelni a fogságot „bőséges német-fasiszta ellátással” és ugyanabban a lágerekben a cigányokat és a zsidókat éheztették? Mert ahhoz kétség nem fér, hogy a szovjet lágerparancsnok beszéde úgy hangzott el ahogy leírtam. Ugyancsak egy kis Ízelítő, hogy a kb. 150 kényszermunka lágerben még a boldog békeidőkben hogyan éltek azok, akik Berea szerint munkaképesek voltak. Például több olyan láger volt, melyben kizárólag értelmiségi foglalkozású személyeket tartottak fogva. Ezeknek az élete a nyomorúságos körülmények mellett szinte elviselhetetlen volt, mert a lágerparancsnokok szinte utálták és megvetették a szellemi foglalkozású rabokat. A kirendelt és megbízott köztörvényes-főnök a cirill-betűkből átfordított szöveg szerint így bánt ezekkel a szerencsétlenekkel: „Köztörvényes-főnök husánggal püföli (neveli) a politikai elítélteket, ‘a nép ellenségeit', akiknek az élete a Gulágban annyit ért, mint egy légyé... Majd én megtanítalak titeket, professzorokat, akadémikusokat és mindenféle nyálas értelmiségi sumákot a körletben melózni. Háromszoros normát fogtok teljesíteni. Kicsinállak mindegyikőtöket, férgek.” Bizonyos számadatokkal már rendelkezett a nyugati kormányok kémelhárítási irodája, hogy hány elítélt életét, halálát követelte a valamennyi sztálini lágerrendszer közül a legszörnyűbbnek tartott Kolima. A hatalmas régió a szárazföldről (a lágernyelvben: a Nagy Földről) megközelíthetetlen volt a tajga miatt, ezért délről, az Ohitszki-tengeren szállították a Dalsztroj utánpótlást. Előbb Vlagyivosztokból, majd amikor a háború kitörése után a várost hadikikötőnek minősítették, a közeli Nahodkából érkeztek a hajók a 80.000 elítélt befogadására épített tranzitlágerbe. Magadanba. a térség fővárosába. A forgalomban részt vevő hajók száma, a hajózási igények adatai, az emlékek, a Lloyd biztosító társaság adatai és iratai alapján a,.legforgalmasabb" időszakban, 1937 és 1941 között egymillió fogoly került Kolimára; a Dalsztroj működése pedig másfél évtized alatt összesen mintegy hárommillió emberéletet követelt. És mindezen emberi képzeletet felülmúló borzalmakról a nyugati hatalmaknak tudomása volt, mégis boldogan vették maguk közé, mint „szövetségest” a Szovjetuniót a második világháborúban. Átvitt értelemben a szovjet katonák játszották a rabszolga szerepet és haltak meg milliószámra, hogy biztosítsák a nyugati szövetségesek számára a győzelmet a gyűlölt nácizmus ellen. Amikor ennek fejében Sztálin benyújtotta a számlát közvetlen a háború befejezése előtt Jaltában, bizonyossá vált Közép- és Kelet-Európa egyes országainak az átengedése szovjet uralomba. Ettől függetlenül a háború megnyerése után továbbra is megmaradtak a megsemmisítő lágerek, melyeknek létszámát most a leigázott országokból elhurcolt polgári és katonai személyek növelték. A későbbi időkben, amikor egyes lágerekből szabadultak ki külföldiek, kiadták emlékezéseiket, de ezek az akkor dúló hidegháború kontextusában más értékelést kaptak és rövidesen eltűntek a könyvespolcokról és helyükbe lépett a ma is virágzó Holocaust felnagyított borzalmai. Egy félévszázad elmúltával ma már a napnál világosabb, hogy az igazi háborús bűnösök azok a nyugati politikusok voltak, akiknek módjában lett volna 1941-ben békét kötni az erre hajlamos Hitlerrel és evvel megakadályozták volna a Holocaustot; további 30 millió ember életét, a 40 éves szovjet uralmat Közép-Európában. Ennek ellenére az „ördöggel” szövetkeztek, hogy kiszolgálják a titokzatos „nagyhatalom" követelését. Átkozott legyen még az emlékük is! TÁJÉKOZTATÓ MAGYAR NEMZETI ARCVONAL Számunkra a magyar katonai erények, a helytállás, a hősiesség és a becsület ünnepe február 11. A magyar történelem egyik legnagyobb és legdicsőségesebb katonai eseményének napja ez, amelyhez csak Zrínyi Miklósnak, Szondy Györgynek, Dobó Istvánnak és katonáinak, valamint az 1956-os Pesti Srácoknak, hősi helytállása és életáldozata hasonlítható. A kivégzett Hindy Iván altábomagynak, a Budapestet védő magyar erők parancsnokának emberi és katonai nagysága, a magyar védősereg hősies elszántsága legyen példakép számunkra és töltsön el bennünket nemes büszkeséggel. Minden MNA tagot, nemzethű magyar fiatalt, igaz magyart, a királyi honvédség és a csendőrség veteránjait várjuk a Becsület Napja megemlékezéseire a budai Várba. Hagyományainkhoz illően katonai fegyelemmel és méltóságteljesen, a nagy eseményhez illő módon emlékezzünk hőseinkre. A megemlékezésen résztvevők Nemzeti Zászlót, történelmi zászlókat, nemzeti jelképeket, fekete zászlót lehetőségeik szerint hozzanak magukkal. Pártjelképek használata és pártpropaganda tilos! A rendezők utasításait mindenki köteles betartani! Újságíróknak a TV- és rádió-riportereknek csak a szóvivők nyilatkozhatnak. Györkös István Fenyőktől a Találkozás Wass Albert íróval Portréfilm - Rendezte és fényképezte: ifj. Szalay Róbert Munkatárs: Nyeste Ildikó Kapható: PÜSKI KÖNYVESHÁZ • Budapest L, Krisztina krt. 26. FEHÉRLÓFIA KÖNYVESBOLT • Budapest VIII., József krt. 36. GONDOS KÖNYVESBOLT • Budapest XIII., Pannónia u. 22. SZTÁLIN SZOVJETUNIÓJA
