Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-01-01 / 1. szám
XXXVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM — 1998. JANUÁR—FEBRUÁR A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA WERNER LÁSZLÓ SZABADSÁGHARCOS NEMZETTESTVÉRÜNK POSTHUMUS ÍRÁSA A SZITTYÁKÉRT OLVASÓIHOZ A „létező szocializmus”évtizedeiben hozzászokhattunk ahhoz, hogy életünk minden területét át- meg átjárja a hazugság, és aki e hazugságokat nem fogadta el igazságnak, az rövidesen a börtönbe találta magát. Jellemző, hogy csak a börtönbe merték kimondani a politikai elítéltek az uralkodó hatalmi „elitről” azt a találó jelzőt, hogy „az sem igaz, amit kérdeznek”. Mindannyian emlékezhetünk arra, hogy milyen szolgai módon kellett dicsőíteni a Szovjet Birodalmat, amikor még a kötelező ének is azt sugallta: „Nincs a földön gazdagabb, szebb ország, minden ember érzi, hogy szabad”. Közben emberek tízmilliói haltak éhen a szó szoros értelmében, százmillió nyomorgott muzsik szinten, százezrek és milliók szenvedtek és pusztultak el az NKVD börtöneiben és a Gulágokon. Ennél szemérmetlenebb hazugságot alig ismert a történelem. Természetesen ez régen volt és a hazugságoknak ma már sokkal kifinomultabb és ravaszabb módszereivel operálnak a bolsevizmus emlőin nevelkedett, de napjaink megváltozott körülményeihez kaméleon módjára alkalmazkodó reformkommunisták, a volt népi demokráciánkban, köztük hazánkban is. 1988—89-ben, amikor megrendült a talaj a kádárista kommunista nomenklatura lába alatt, lázasan keresni kezdték azt a mentőkötelet, amibe belekapaszkodhatnak. Ezt a mentőkötelet az 1956-os reformkommunistákban találták meg. Azok akik 1956-ban elszabotálták a forradalmat, gátolták annak kibontakozását, mindent megtettek a rend (az előző rend) helyreálh'tására és megszilárdítására, 1989-ben is készséggel siettek elvtársaik segítségére. Igaz, 30 éven át kissé partvonalra szorultnak érezték magukat, de úgy gondolták most közösen kéz a kézben meglovagolhatják a nagy átalakulást. A taktikájuk a (Folytatás a 2. oldalon) Fájdalmas búcsú! A Corvin-közi Bajtársi Közösség ügyvezető elnöke Werner László bajtárs 1997. november 8-án váratlanul elhunyt. Halálával nagy űrt hagyott maga mögött, mert nem csak családja, de az egykori Corvin-közi harcosok egyre fogyatkozó tábora is pótolhatatlan bajtársat vesztett el személy ében. Mikor 1994-ben az ismét hatalomra került kommunisták és reformkommunista csatlósaik már-már teljesen szétverték és rágalmakkal lezüllesztették az egykori 56-osok szervezeteit, Werner László volt az, aki hihetetlen lelkesedéssel és erőfeszítéssel — a súlyos betegséggel távollévő Pongrácz Gergely megbízásából — összetoborozva amíg élő és megtalálható egykori Corvin-közi harcosokat, és megalakította a „Corvin-közi Bajtársi Közösséget”. Mint a közösség ügy vezető elnöke, elszánt küzdelmet folytatott a hazai és nemzetközi sajtó hasábjain, a történelemhamisító reformkommunisták mesterkedései ellen, akik a forradalom minden sikerét és dicsőségét el akarják rabolni azoktól a „Pesti Srácoktól”, akik a győzelmet kivívták. De hasonló energiával figyelmeztette azoknak a magukat forradalmároknak mondó szervezeteknek vezetőit, akik szánalmas alamizsnáért kiszolgálói lettek a mindenkori hatalomnak, feladva a valódi rendszerváltozásért folyó küzdelmet. A rendszeresen megtartott és egyre népszerűbb „Corvin-közi vacsorákon” egyre több nemzeti elkötelezettségű politikus, és közéleti személyiség vett, il. vesz részt, így e „vacsorák" lassan, egy 56 igaz szellemét tükröző találkozókká váltak. Ennek a fáradtságot nem ismerő tevékenységnek volt fő motorja Werner László, akik munkája elismeréseként az 56-os Magy arok Világszövetsége 1997. október 24-én megtartott nagysikerű kongresszusán, beválasztottak a szövetség elnökségébe. Halálával egy olyan harcos távozott közülünk, akik nem csak 1956- ban, hanem az ún. rendszerváltás után is teljes erőbedobással harcolt 56 igazságáért. E kemény harcot nem bírta az egyre fáradó szív, ami harcközben szűnt meg dobogni. Emlékét kegyelettel megőrzi a Corvin-közi Bajtársi Közösség, az 56-os Magyarok Világszövetsége, az 56-os Szövetség, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom, a Magyar Közírók Nemzeti Közössége, az „Új Idők”, a „Jobb Magyar Jövő” és a „Szittyakürt” szerkesztősége és olvasó tábora. Ameddig élünk magyar ajkú népek, megtörni lelkünk nem lehet soha. Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján, legyen a sorsunk jó vagy mostoha. (S/ckely Himnusz) RÉVFFY LÁSZLÓ: Ez is megtörtént, csak hallgatnak róla A Jóisten látja lelkemet, hogy nem írnék róla. ha hetenként nem jelenne meg az angol TV-k képernyőjén, vagy a sajtóban újra és újra olyan, úgynevezett „fiction” témájú film. vagy írás, melyet mindig tudomásul kell venni az angol polgároknak és nem elfelejteni soha, amíg élnek — a Holocaustot. Mintha ebben a vérgőzös 20. században egyedül csak Hitler követett volna el égbekiáltó bűnöket, kegyetlenségeket és kiirtott hat millió zsidót gázkamrákban. Bár ez a bűvös szám az elmúlt évtizedek alapján állandóan változott, mint a tavaszi, nyári, őszi és téli időjárás hőmérséklete, mégis állandóan lenyomják a nézők és olvasók torkán a soha el nem évülő bűnös történeteket. A magyarországi iskolákban még a „Schindler lista” c. film kötelező megnézését is bevezették; korán kell a fiatalság agyába beleverni a második világháború folyamán elkövetett náci borzalmakat. Pedig volt egy Sztalin-rendszer is, mely 1917-ben kezdődött és papíron 1989-ben ért véget. Aki újságot olvas és TV-t néz, annak talán már feltűnt az a hiányosság, hogy a Szovjetunióban, majd 1945 után, a közép-európai szovjet megszállás 40 évéről, az elkövetett törvénytelenségekről, kivégzésekről, tömeggyilkosságokról, milliók éhenhalásáról soha egyetlen filmet nem vetített a TV, és az újságok hasábjain sem emlékeznek meg az évszázad legnagyobb tömeggyilkosáról, a volt georgiai postarablóról, Sztálinról. Vajon, mi lehet ennek az oka? Hiszen, ha pénzügyi oldalról vizsgálnánk, és mint fényes kereseti lehetőséget rejtő téma feldolgozásáról volna szó, a nagyvilágban és főleg Hollywoodban helyet foglaló rendezőknek már régen módjuk lett volna megfilmesíteni a valódi történéseket a kommunizmus 70 évéről. Hiszen egybevetve a két diktátor, H itler és Sztálin uralkodását, a németországi diktátor csak kisinas lehetett volna Sztálin mellett. És mégis... az elmúlt 7—8 év folyamán úgy elcsendesült a világsajtó, a filmipar, a regényírók népes tábora, mintha a kommunizmus és Sztálin nem is létezett volna... Ismerve a profit iránti kegyetlen hajszát, a hallgatásnak oka van. Talán úgy lehetne pár szóval a hallgatást megmagyarázni, hogy akkor letagadhatatlanul és megdönthetetlenül kiderülne a valós igazság Sztálint és Hitlert illetőleg. Természetesen nem maradhatna ki a szövegkönyvből a demokráciát hirdető Amerika, Anglia (Folytatás a 15. oldalon) HAZÁNK nemzeti jellegének megóvása érdekében minden magyar számára parancsolóan írja elő a választójog gyakorlását, mert a jogi és az erkölcsi kötelezettség összetételén nyugszik a szebb magyar jövendő útja!
