Szittyakürt, 1997 (36. évfolyam, 2-5. szám)
1997-09-01 / 5. szám
1997. szeptember1—október $ZITTVAKÖfcT 11. oldal GÖMÖRI LÁTÓ: VILÁGVÉGI LÁTOMÁSOK Most hogy a kétezredik évhez közeledünk ismét milléniumi lázban ég a világ. Szinte naponta olvashatók a különböző újságokban, magazinokban, hallhatók a rádióban a TV-ben a világ végét jelentő jóslatok az évezred végére. Mindenki hiszi és várja is, hogy ez miképpen fog lezajlani. Szinte minden vallás terjeszti és időzíti, hogy mikorra várható ez az esemény. Mintha majd pontosan kétezer körül kezdődne el minden és addig még lenne egy kis időnk! Hát újságom van mindenkinek: az apokaliptikus idő most van; a világ végét jelentő próféciák már most is történnek és valósulnak meg, már régóta benne élünk! Soha ilyen kiváltságban, soha ilyen lehetőségben nem élt az emberiség, mint amilyen korban a mai világ van. Soha ennyi ember nem élt itt a földön testben, mint amennyi most egyszerre jelen van. Ma egy év alatt több minden új dolog kerül felszínre, több esemény történik, mint korábban ötszáz év alatt. A lehetőségek óriásiak, de ugyanúgy vannak lehetőségek a lefelé zuhanás, lefelé épülés felé is. Az biztos, hogy óriási változásokban élünk. A sötétség, a semmi ügynökei már szinte észrevétlenül megkaparintották a világ lelkét! Szinte nincs már egyház sem, amelyik ne esett volna áldozatul a sötétség konspirációjának. Az emberiség ma úgy néz ki, hogy teljesen ki van szolgáltatva, védtelenül a nagy gonosznak, amelynek célja és útja a materializmuson keresztül a sötétségbe, a semmibe vezető zsákutca. Látszólag az isteni szellem, az anyagba (matériába) egyre jobban süllyed, és reménytelen jövő elé néz. De az ember pontosan emiatt lett létrehozva! Mint a teremtés koronája vagy a táplálkozási láncolat csúcsa, az anyagból kivezető út és lehetőség legyen az isteni szellem megannyi parányi tükörképének, hiszen az embernek van egyedül szabad akarata a föld összes élőlényei közül; az ember maga dönti el, hogy mikor mit cselekszik. Az emberhez legközelebb álló fejlett lények az állatvilág ún. primate (emberszabású) majmok is ösztönök által vannak vezérelve, addig az ember már tud uralkodni ösztönein. A lehetőség adva van, már van benne lelki-ismeret, tudja és érzi, hogy életet elvenni mástól már bűn, mert ez a másik lény létébe, fejlődésébe való durva beavatkozás. Már következményekkel is jár (ez a karma, jutalom tetteinkért). Viszont az ember és az emberek között is a „kultúr-ember” a lelkileg fejlett ember és nem a primitív, állatvilághoz közel álló ember az, aki átérzi tettei súlyát. Ez az ún. „isteni ember” (humánhumánus), amely irtózik a vértől, az erőszaktól s inkább vegetáriánus, hogy még táplálékához se fűződjön szenvedés. Ez az ember a következő létezési sík összekötője és alapköve. Amely a nagy lépéshez elengedhetetlen, mert ő az isteni szellem anyagba ragadt, legfelsőbb, legfejlettebb földi képviselője. Létének következő lépése már nem az anyagi test az anyagi világban, hanem a magasabb szintű, rezgésű asztrális világ. Az emberiség jelenlegi léte ebben a fizikai-anyagi világban már vége felé jár; ez az ádámi generáció, vagy Homo Sapiens vagy Cro-magnoni lét már vége felé jár. A második szintű tűz meggyújtása (atomrobbantás) után nem lehet gombnyomásaira az ösztönök áltat irányított ember! Primitív gondolkozással élő embertől nem függhet a nagy terv, mert az világpusztító kozmikus következményekkel jár, kihatva más létsíkokra is. És itt jönnek a jóslatok: Nem azért és akkor, amiért mondják, hanem mert minden összejön, benne élünk, lélegzünk, alszunk a nagy változásban. A halak korszaka és a vízöntő korszaka közötti változásban élünk. A második szintű tűz meggyújtása óta született generáció óriási dolgokat fog Idézet a „168 óra” c. lap 1997/15-ös számából: „Sipos Péter 1935-ben született. 1958-ban végzett az ELTE magyar történelem szakán. Volt középiskolai tanár, majd aspiráns. 1966-tól 1991-iga Párttörténeti Intézet munkatársa. 1991 óta a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója. Címzetes egyetemi tanár.” Láthatjuk, hogy egy igen kiváló elvtársról van szó; azok közé tartozik akik a történelemhamisításban élen járnak, és legfeljebb nem olyan véresszájú, mint néhány kollégája. A hazai történészek java mind marxista babérokat szerzett, de most liberális köpenybe próbálnak tudományoskodni, az objektivitás látszatát keltve, dicstelen múltjukról nem kell elszámolni, mert az MTA korábbi elnöke, Kosáry Domokos megvédte őket; nem volt tisztogatás az akadémián sem. Mindenesetre egy féltucat ilyenféle történész érzi elhivatottnak magát arra, hogy a közel féléves nyilas korszakról mondjon elmarasztaló ítéletet. Láthatjuk, hogy S. P.-nek személyes emlékei ebből az időből aligha lehettek, tehát állításait kutatóként gyűjtögette össze. Persze független történészekről nálunk nem beszélhetünk, hiszen olvasható, hogy a kommunista párt elkötelezettjei voltak, s ma is azok. De most nézzük meg Sipos elvtárs két legutolsó hamisítását, amelyek megérdemlik a figyelmet, hogy lerántsuk róla a leplet. Ezen történészek módszerei közé tartozik, hogy semmitől sem riadnak vissza, ha félrevezetés, hamisítás a céljuk. A magyar olvasókat teljesen figyelmen kívül hagyják, pedig levéltári anyagok nélkül is cáfolni tudjuk hamisításaikat. A „História” ’97/4-es számából Sipos Péter egy „perdöntő” bizonyítékot kotort elő, hogy az 1919-es Horthyféle fehérterrort még rosszabb színben tüntesse fel, — de ezúttal nagyon mellléfogott. Első hazugsága az, hogy a Szegeden elindult Nemzeti Hadsereget bosszúhadjárattal vádolta. Majd a következő mondatban megállapítja, hogy „Ez részben válasz volt a proletárdiktatúra idején gyakorolt vörösterrorra.” Szeretném tudomására hozni S. P.-nek, hogy a szegedi hadsereg Horthy vezérlete alatt (Prónay, Héjjas különítményeseivel stb.) nem a bosszúra, megtorlásra szerveződött, hanem hogy megtisztítsák a Dunántúlon és a látni. Ez a generáció (baby boom), amely egy világnézeti és életmódi forradalmat indított el és azóta is diktálja a gondolatot, divatot, életfelfogást, zenét, mindent jóformán. Amióta el a generáció hullám elindult, erre tapadt rá a sötétség, a negatív erők ügynökei. Az anyagiasság, a konzumerizmus, a mindenáron „itt és most” érvényesülni akaró papi rétege, a pénz, tőzsde prófétái. Anti-humán és istenellenes terveik már évezredek óta lépcsőzetesen és tervszerint valósulnak meg. Babiloni fogságból megszabadulva a sötétség hatalmasságának támogatásával, mint az anyagba való visszasülylyedés, a lélek elvesztésének, az isteni terv megsemmisítésének ügynökeiként tevékenykednek. Az alexandriai nagykönyvtár elégetésétől kezdve a kommunista cenzúráig a világ tudáslerakatainak, az emberiség összegyűjtött bölcsességének kizáróla-Duna—Tisza-közén garázdálkodó vörös gyilkosoktól az ártatlan magyar lakosságot. Ez nem csoportönkény volt, hanem a nemzet felhatalmazását élvezték, hiszen bárhova vonultak be, a lakosság nemcsak segítette őket, hanem örömmel és megkönnyebbüléssel üdvözölte őket. Ezeket tények bizonyítják. Ugyanis, ha a nemzeti hadsereg nem tette volna meg fegyveres tisztogatási akcióit, akkor a vörös terror tovább gyilkolta volna az ártatlan magyar lakosságot, főleg zsidó komiszszárok vezetésével. A megtorlás sok esetben olyan volt, amit megérdemeltek, de meg sem közelíti azt, amit a vörösök elkövettek. A különítményesek jogosan jártak el! Ez nemzeti önvédelem volt. Sipos elvtárs közzétett a lapban egy írásos dokumentumot is. Ennek egyik mondatában Horthy parancsa van, melyben szabad kezet ad a Prónayszázadnak a megtorlásra, tisztogatásra. A szerző azon évődik, élcelődik, hogy ez az írásbeli felhatalmazás a Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosságának űrlapjára készült. Na és? Akkor ilyen formanyomtatvány állt rendelkezésre. Az pedig, hogy a Leninfiúk tömeggyilkosságait csak fegyverrel lehetett megszüntetni, mindenki előtt világos volt. De, hamár Sipos elvtárs így okoskodik, akkor miért nem hozta szóba azt, hogyha a vörös bolsevizmus 1918—1919-ben zsidó többséggel nem csinál magyarirtást, akkor nem lett volna fehér terror sem. A magyarországi zsidóság ekkor vesztette el egyszer s mindenkorra jogosultságát arra, hogy köztünk éljen, mert Kun Béláék véres hónapjait a zsidóság kollektiven támogatta; néhány jelentéktelen, alkalmi tiltakozás ezen a tényen semmit sem befolyásol. Máig nem adtak magyarázatot a magyarellenes bosszúhadjáratra, sem 1919 után, se, 1945 után. Hogy a zsidó bosszú — ami valóságos jelenség mind a mai napig — mennyire igaz, azt az is bizonyítja, hogy Francia Kiss Mihályt 1957-ben ítélték halálra (1919 miatt), kivégezték, s hozzátartozói most sem tudták elérni, hogy a koncepciós pert felülvizsgálják. Az ő esete nem évült el. De az 1945 utáni kommunista gyilkosok tettei „elévültek”. Az ünnepi könyvhétre időzi tettékSzálasi Ferenc börtönnaplóját (1938— 1940), a Fővárosi Levéltár és FILUM kiadásában. A kötet külalakjáról és gos egyeduralmára törekedtek és törekednek. Mindez mára már majdnem teljesen megvalósult. Ennek a mérhetetlen tudásnak birtoklásával világuralmi állapotba ke rültek. Ennek a világuralomnak az irányított végcélja: az emberiség érdekeik szerinti kigyomlálása és lecsökkentése, egy „új világrend”, amelynek csúcsán nem az isteni úton haladó ember, hanem a visszafejlesztés és az isteni terv ellenzője áll. A Sötétség Fejedelme! Ha másért nem, akkor egyedül ezért apokaliptikus időkben élünk. Az emberiség nem veszhet el, mert nem azért lett megalkotva, hogy a fejlődésének vége felé a földi síkon a sötétségbe süllyedjen. Ha másért nem, akkor az új korszak küszöbén szemtanúja vagyunk és lehetünk a ,, Primeordealis erők színrelépésének ”és közvetlenül lefolyó küzdelmének. * * * Hogy mindez nem érjen senkit váratlanul jó lesz felkészülni! kivitelezési minőségéről nem érdemes szólni, mert mindezet úgy készítették, hogy lehetőleg ellenszenvet ébresszenek a gyanútlan, történelmi dolgokban tájékozatlan olvasóban. Figyelemreméltó, hogy a kötetet hárman jegyezték, mire összeállt az az anyag, amivel megint csak manipulálni akarják az olvasókat. A könyv terjesztését vidéken még jobban korlátozták, amiből arra lehet következtetni, hogy kisebb példányszámban jelent meg a könyv, melyet Csiffáry Tamás szerkesztett (az olvasók előtt eleddig ismeretlen név). A bevezető tanulmányt a fentebb jelzett Sipos Péter írta, míg a lektor, a hírhedt Karsai László. A szerkesztői előszóból rögtön megtudjuk, hogy Szálasi Ferencet háborús bűnösként végezték ki (valójában a „főbűnösök” perében, sok miniszterrel, tábornokkal együtt), de hogy mi is szolgáltatott erre a kivégzésre okot, arról hallgat a szerkesztő. Valószínűleg azért siklottak el nagyvonalúan e fő-fő kérdés fölött, mert sem akkor, sem öt ven év után nem volt indokolt (jogos) a kivégzés. Magyarul: zsidóbosszú történt, mint sok tízezer magyar ártatlannal együtt. Sípos Péter tanulmányát a hungarista (nyilas) eszmerendszer kialakulásáról nem érdemes tételesen cáfolni, mert lényegében felmondja azt a leckét, amit a marxista történelemhamisítók ötven éve hangoztatnak, s ezzel a hozzáállással csak a történelmi tényeknek, és összefüggéseknek. Ha hiteles és tárgyilagos véleményt szeretnénk kapni a hungarista mozgalom kialakulásáról, a későbbi nyilas korszakról és Szálasi Ferenc hatalmas életművéről, akkor azt Koós Kálmán: „Voltunk, vagyunk, leszünk” című kiváló könyvéből tudhatnánk meg( 1960), ha végre akadna kiadó, aki újra kiadná, de a mai Magyarországon. Nem hallgatható el mindazonáltal, hogy Sipos azért elismeri Szálasi Ferenc hatalmas szellemi, akarati és egy éb képességeit; de életének befejezésére ő sem ad magyarázatot. A jó negyven oldalas Sipostanulmány semmi újat nem mond a téma ismerőseinek, s a mellékelt képanyaggal is szűkén bántak. A könyv igazi értékét Szálasi Ferenc naplószövege adja, amit mindenkinek el kellene olvasni, hogy azután pontos képe legyen arról, hogy kikés miért próbálták őt befeketíteni, lejáratni és likvidálni. BÁLLÁ GÁBOR Egy marxista történelemhamisító
