Szittyakürt, 1997 (36. évfolyam, 2-5. szám)

1997-07-01 / 4. szám

14. oldal «ItTVAKOfcT 1997. július—augusztus KRÓNIKA (vagy amit akartok) Hazánk 1100 éves fennállásának évfordulóján, a Hősök-terén, augusz­tus 19-én: Somló Tamásnak nevezett rockzenész üvöltötte bele a mikrofon­ba: „Én ötezerhétszázötvenhat éves vagyok!... Ez az ugrándozó pojáca adja tudtára a „bőgatyások” ivadékai­nak, hogy ő, a világpolgár itt is otthon van. Testet, lelket megsüketítő hang­zavarával joga van a gójok ifjúságát ugrándozó „csupasz-majmokká” zül­­leszteni. Híradó a televízióban: Göncz Árpád a Parlamentben szónokol „finnugor rokonaink”előtt. Tudja-eeza Waldens­­hitű világpolgár, hogy mit beszél? Bi­zony mondom: Nagyon is jól tudja! Hej Goldzieher Náci! Szárba szökkent gazvetésed! Lelkes híved megdicsőült ábrázattal hinti szét „vadkendered” pollenjeit. „Ellenzéki lapok” között turkálok. Szemembe villan egy írás címe: „Or­bán Viktor szupersztár”. A kiadvány neve „Demokrata” (1996. 32. sz.). Al­címe: Gondolatok a lehetséges legjobb miniszterelnök személyiségéről”. Az elő­szóból megtudhatjuk: „Orbán Viktor­nak a Demokrata május 2-i számában közzétett interjúja új reményeket éb­resztett a magyar nemzet jövőjét ille­tően. A jelenségek az Univerzumban -- így földünkön is — egyetemes és kölcsönös összefüggésben, valamint meghatározottságban állnak egymás­sal. Érvényes ez a természeti és társa­dalmi jelenségekre is, hiszen az ember a természet része.” Magyarul: Viktorkánkat az Univer­zum vezérlő Szelleme, a Természet Törvénye eleve miniszterelnökünknek rendelte. „Orbán Viktor tízszer” alcím alatt pedig a következő tulajdonságok sze­rint vizsgálja Czike László „reménysé­günket”: „Legjobb, karizmatikus, ál­dozatkész, nemzeti öntudat, nemzet­ben gondolkodás, családszeretet, nyílt, nyitott és közvetlen személyiség, fiatal, tettrekész, egészséges és bölcs, Isten­ben, hazában, becsületben, az ember­ben és az élet értelmében hívő, erköl­csös, látó, stb. Ezekkel a tulajdonságokkal felru­házva Orbán Viktort, így adja meg megállapításának summázatát: „Az in­terjú alapján megismert Orbán Viktor éppen ilyen. Lelke mélyén hagyomá­nyosan istenhívő, legfeljebb mint libe­rális, különösképpen nem kérkedik ezzel.” Hát igen: Hagyományos istene van, liberális és atyái is vannak, akik „Vét­kesek”. Czike László így tudósít erről: „... Az apakomplexuson sikerrel túl­lépett ... Orbán Viktort nem terheli atyái vétke”... Lehet, hogy az apa­­komplexuson sikerrel túllépett, de az ő „hagyományos” Istenének, Mózesen keresztül adott törvényei értelmében cselekedve vétkeztek atyái, nemcsak a magyar és a világ népeivel szemben, EKREM KEMAL GYÖRGY a Kommunizmus Üldözöttéinek Szövetsége elnökének levele a Szittyakürt szerkesztőségéhez Tisztelt Magyar Nemzettest vérem! Budapest, 1997. június 22. Miután testközelből volt alkalmam 87 napos vizsgálati fogságom alatt megtapasztalni, hogy mit jelent ma Magyarországon a Horn Kuncze MSZP­­SZDSZ-koalíció jogállama, demokráciája”. Szeretném szerzett tapasztalataimat megosztani azokkal, akik fogvatartásom háromhónapos időszaka idején csalá­domat és engem erkölcsileg és anyagilag támogattak és szolidárisán velünk éreztek. Köszönetemet nyilvánítom a Szittyakürt felelős szerkesztőjének, a Hunga­rista Szabadságharcos Mozgalom aktivistáinak, a lap olvasóinak, mindazon ismerősöknek és ismeretlen elüldözött, külhonba kényszerített nemzettestvé­rünknek , akik a nehéz órákban családomat biztosították arról a tradicionális hungarista védelemről, melyet csak a legbátrabbak adhattak nekünk. Nemzetem ébredni látszik; ellenségeink egyre gyakrabban nyúlnak az erőszak fegyveréhez mindazokkal szemben, akik felemelik az ősi kardot, hogy lesújtsanak rájuk. Ekrem Kemál György a KÜSZ „56 tisztaságáért” vezetőjének és Pallos György Béla grafikus festőművésznek letartóztatása és három hónapos vizsgá­lati fogvatartása a liberál-bolsevik hatalmi rendszer gyengeségét és közelgő összeomlását jelzi, de egyben azt is kifejezi, hogy a Magyar Nemzetnek 1848, 1945, 1956 után ismét új vezérei születnek.! Óvva intem az egyetemes magyarságot képviselő honfitársaimat, elüldözött, külhonba kényszerített nemzettestvéreimet attól, hogy az 1989—1990-ben kommunisták és cionisták által megalkotott választási törvény után az Ország­házba bekerült hat párt valamelyikére szavazzanak. Az MDF, MDP, KDNP, MSZP, SZDSZ, FIDESZ, de sajnos még az FKGP vezető képviselői is 1990óta mindkét választási időszak alatt tudatos apolitizálással késleltették az „ügynök­­törvény” megvalósítását, az 1945—1956-ig terjedő történelmi időszakban politikai okból életüket és szabadságukat törvénytelen ítéletek miatt vesztettek teljes kártérítését — az ipari és gazdasági átalakulást, a valódi rendszerváltást. A Rózsadombi Paktumban előre megtervezett hatalom-átadásban is résztvevő kommunista—cionista tőről alakult pártok mind, — mint 1956-ban Nagy Imre és kommunista elvtársai kormánya — a nemzet előtt hitelét vesztette, kompromitálódott. Ma az Országházban érdemtelenül „tevékenykedő” fent említett pártok vezetőinek nem érdekük a nemzeti felemelkedés, az igazságtétel megteremtése. Nem érdekük egy valóban semleges Magyarország demokratikus jog­államának megteremtése sem. Érdekük inkább a folytatólagos hatalom átmen­tése a politikai és gazdasági életben. 1990 óta ezt teszik. Erre méltó partnernek bizonyulnak a nem nemzeti televíziós és rádiós társaságok és egyéb hatalmi önkénynek kiszolgáltatott — nem független — sajtóorgánumok. Már most egy évvel a következő, 1998-as választások előtt megkezdték tárgyilagosságot nélkülöző hamis hazugság kampányukat. Soha nem létező tetszés- és szimpátia-indekszekről tudósítanak, az országházi protokoll-oldalakon ömlengenek a politikai élet karikatúráiról (pártvezetőkről). Teljesen figyelmen kívül hagyva a nemzetet szolgáló tiszta nemzeti szerveződé­seket, civil szervezeteket, a kommunizmus valós üldözöttéit, azokat a nemzeti elkötelezettségű politikusokat és a nemzetet alkotók többségét meghatározó munkásságot és termelő gazdákat. Nemzettestvéri szívélyes üdvözlettel: Ekrem Kemál György hanem saját népeikkel szemben is. Most ne emlegessük ős-atyáik (Áb­rahám, Mózes, Józsué, stb.) vétkeit. Orbán Viktor közelebbi atyái voltak a kommunizmus valódi vezetői, ÁVÓ- sai, körömletépői, szájbavizelői, akasz­­tatói. Ezeknek a közelieknek „tiszta­múltú” unokája Orbán Viktor. Azok­nak, akik megtagadták kommunista­vezér múltjukat és fiaikkal egyetemben megrendezték az „Újosztást”. A forgató­­könyv előírásainak értelmében banká­rok, sajtócézárok, és a privatizált or­szág vagyonának — a külföldről jöt­tékkel együtt — milliomos, milliárdos urai lettek. Ismét megvalósították a hárommillió koldus országát, mint atyáik a Horthy-korszakban. A forgatóönyv utasításait követve unokáikat az „ellenzék” közé népsze­­rűtlenítették. Számítva arra, hogy nyolc­éves ügyködésük miatt „kitelik az esz­tendő”. Kellenek az unokák, hogy továbbvigyék a többezeréves tervek megvalósításának küzdelmes, véres har­cát. Most a tisztamúltuaknak ügyes­kedett unokákat patyolatfehérre mos­sák Patyolat-mosodáikban” a népsze­rűség-kutatók, a hírközlés bitorlói és a zavarodott fejű tudatlanság. A „hálát­lanul eltaszított” unokák pedig kiöblí­tett aggyal-szájjal aranyköpéseiket árul­ják az elbutított tömegeknek és az „ellenzéki” pártoknak. (Amelyekbe már régen beépültek az ugyanazok!) Ennyiből talán megérthető, hogy mi magyarok nem óhajtjuk miniszterel­nökünknek Orbán Viktort. Mert e finnugor és „sárban fetrengő” múlttal bemocskolt magyar nemzetet ki, vagy mi biztosítja afelől, hogy nem „vérben fetrengve” süllyed el, ő is, mint elődei, a kunbélák, rákosik, helyet adva az újabb „tisztamúltúaknak”? Hiszen az atyák, a fiák és a mindenkori tiszta­múltú unokák egyazon „hagyomá­nyos” isteni törvények szerint élve és cselekedve követték el rettenetes bűnei­ket ellenünk, magyarok ellen is. Most lehet antiszemitázni. De én nem vagyok az. Én minden embert Isten teremtményének, romlandó test­ben élő halhatatlan szellemnek isme­rek. Nem az okozatot, a megtévedt és megtévesztett embert hibáztatom, ha­nem az okot, amely isteni Törvénynek van álcázva — kívánom eltöröltetni. Én megvagyok győződve arról hogy még a mindenkori bölcsek is „ártatla­nok”, mert ők is elpusztíthatatlannak vélt többezer éves, Istentől számlázott­nak hitt, embertelen törvények szug­­gesztív hatása alatt cselekszenek. Én a gyökeret akarom kitépetni, mert az abból táplálkozók önmagukat is meg­mérgezve — pusztulnak tőle. Bizony: Nem az embert kell okolni, mert ő, mint a megerőszakolt, teherbe­ejtett és szülés előtt álló nő: ha belé­­pusztul is, meg kell szülnie magzatát. Segítsünk nekik, mert önerőből, nem tudnak megszabadulni a pusztulás és pusztítás törvényeiből. Ha nem segí­tünk — velük együtt pusztulunk. Hi­szen a legutóbbi borzalmas pusztulá­suk sem döbbentette rá őket, hogy törvényeikben, a tan-ban keressék pusz­tulásuk okát. Sőt, „aranyborjúvá”, atom­bombává ügyeskedték tragédiájukat. Győzelemnek fogják fel rettenetes pusz­tulásukat és eszelős mámorukban már nyíltan támadnak minden emberi ér­téket. Sajtójukban, médiájukban ál­szent módon mutogatják, hogy mivé tették az ember világát. A Föld már gyilkostanya, rablófészek, kínzókam­ra. Az atombomba árnyékában pusz­títják a Föld népeit. Az egész világon törvényekkel bástyázzák körül elköve­tett bűneiket, beléfojtva a segíteni aka­rókba is az igaz szót. Mégis: Segítsünk nekik. Lépten-nyo­­mon emlékeztessük őket embertelen törvényeikre, kérve őket, hogy a legsa­­játabb érdekükben is töröljék, töröl­tessék el azokat. Ám, ha nem hajlan­dóak ezt megtenni, akkor nemzetközi bíróság elé kell vinni törvénykönyvei­ket, az összes végrehajtási utasításaik­kal (Talmud, stb.) együtt. Mert félel­metes tempóban halad a megvalósulás felé egy látnoknak Nürnberg akasztó­fáinak árnyékában tett jóslata: „Mint az Ámen a templomban...” úgy fog bekövetkezni a harmadik világháború. Az idő sürget, mert álmomban a csillagok üzenték: A véres magzatvíz egy része már elfolyt, de hamarosan kiürül az anyaméh és árja elönti a szülőágyat, és a Sátán megszüli...? (Á. L.) TORGYÁN JÓZSEF ÚRNAK, A KISGAZDA PÁRTELNÖKÉNEK, Tisztelt Elnök úr, Kedves Barátom, Több hónappal ezelőtt elküldött Icvclcmrc/faxomra meg a mai napig nem kaptam választ, melyben segítségemet ajánlottam fel a KISGAZDA PÁRT részére az cmigrációs sajtóban. Azóta annyit változott a helyzet, hogy most már nem is bánom, hogy ez a válasz nem érkezett meg. Ugyanis az otthoni politikai helyzet és benne a jelenlegi KISGAZDA PÁRT kiállása egy nemzeti egység mellett szinte a nullára csökkent. Meggyőződésem, hogy az 1998-as választásokat a KISGAZDA PÁRTcgycdül nem fogja megnyerni olyan többséggel, mely képessé teszi a pártot arra, hogy önállóan, a saját programját keresztül tudja vinni a Parlamenten belül. Az összmagyarság egy nemzeti tömörülést, egy nemzeti egységet sürget, melybe okvetlenül beletartozik Giczy György és Csurka István pártja. Hogy Giczyt éppen most akarják ízekre tépni, ez csak még jobban arra kellene - nem részben, hanem teljes egészében - ösztönözni a KISGAZDA PÁRT-ot, álljon melléje. Úgy szintén szűnjön már meg az a téves felfogás is, hogy Csurka “szélsőjobboldali, fasiszta, náci, antiszemita” párt, melynek létjogosultsága nincs a magyar politikai életben. Jó lenne már elejteni ezeket a barom módjára ismételt és a kommunisták által a múltban és jelenben szajkózott jelzőket, melyeket a normális gondolkozású ember jól tudja kik terjesztik. Szomorú, hogy a KISGAZDA PÁRT 7. számú elnöki körlevelében is ezek a megjelölések többször is ismétlődnek. Nagyfokú tudatlanságra és főleg elkötelezettségre vallanak “valakik” iránt, akiktől talán a KISGAZDA PÁRT vezetősége azt várja, hogy besegíti őket az 1998-as választási küzdelmekbe. Egy ilyen szerencsétlen társulás, akár hívják azt Fidesznek, vagy más és új átfestett pártnak, a KISGAZDA PÁRT még normálisan gondolkozó vezetőiben nem lehet kétség arra nézve, hogy ez a közösködés hová vezetne a “győzelem” esetén. Úgy látom a hatalom iránti mámor és annak mindenáron való megszerzése pillanatnyilag fontosabb a KISGAZDA PÁRT-ban, mint egy valós és tartós nemzeti egység. Ha nem látják azt, hogy ennek az országnak a talpra állítása minden külföldi beavatkozás nélkül, csupán a magyar ember szorgalmára építve és hitét visszaadva, is lehet Magyar Feltámadás, akkor Önök legalább olyan nemzetvesztő politikát folytatnak, mint a jelenlegi rablóuralom tagjai. Mi ismertünk egy igaz magyar embert, akivel én is sokat beszélgettem négyszemközt a Scmmclwciss utcai Kisgazda Központban 1945 és 1946-ban, de ö ilyen szavakat a közvetlen háborús borzalmak befejezése után, mint “fasizmus, nácizmus” nem használt. Arany Bálintnak hívták ezt az embert. Nyugodjon békében, mert ha felébredne és látná mi folyik ebben az országban, talán önszántából térne vissza sírjába. Szívélyes és baráti üdvözlettel: Révffy László

Next

/
Oldalképek
Tartalom