Szittyakürt, 1997 (36. évfolyam, 2-5. szám)
1997-07-01 / 4. szám
10. oldal *2ITTVAKÖfcf 1997. július—augusztus Nyílt levél Bencsik Andrásnak a DEMOKRATA Tisztelt Főszerkesztő Úr! Április 11-én résztvettem a Testnevelési Egyetem nagytermében megtartott ünnepélyen, ahol az „Új idők” megjelenésének egyéves évfordulójáról emlékeztek meg. Itt többek között Ön is szót kapott és szívhezszólóan emlékezett meg Pongrácz Gergelyről, a „Pesti Srác Alapítványról, mely szülőanyja volt az „Új idők”-nek. Arról azonban nincs tudomása, hogy Pongrácz örökös elnöke az „56-os Magyarok Világszövetségének”. Ezt a szövetséget azok az emigrációban élő forradalmárok alapították, akik 40 éve következetesen harcolnak 56 igazáért. Nem félemlítette meg őket az itthoni terror és nem fertőzte őket az itthoni több évtizedes agymosás. E forradalmárok 1989-ben nagy lelkesedéssel üdvözölték a látszólag beinduló rendszerváltást. Azonban rövid idő múlva tapasztalniuk kellett, hogy a szavak mögött kevés a tett. A közel két tucat különböző 56-os szervezet vezetői pedig „egy tál lencséért eladták lelki üdvüket”. Egy-egy lakásért, kitüntetésért, magas katonai rendfokozatért, alamizsnának is kevés állami támogatásért, kiszolgálói lettek a hatalomnak. Nem átallották együtt ünnepelni, együtt koszorúzni a forradalom vérbefojtóival és elárulóival. Ezért hozták létre az 56-os Magyarok Világszövetségét, amely ma az egyetlen megalkuvás nélküli 56-os forradalmi szervezet. Ennek a szövetségnek, Magyarországon és a világban szétszórva, többezer tagja és többszázezer támogatója van. Ezért az itthoni, állam által fenntartott ún. 56-os szervezetek vezetői legtöbben féltékenységből és irigységből elszánt gyűlölettel támadják a szövetséget és annak vezetőjét Pongrácz Gergelyt. E gyűlölködő kórusnak egyik legelszántabb hangadója Fónay Jenő mellett az a Németh Bálint, akiről az Ön lapjában háromoldalas, fényképes dicsőítő és önigazoló cikk jelent meg április 10-én. Képtelenségnek tartom, hogy Ön többszáz ember előtt méltatja Pongrácz Gergelyt és a „pesti srácokat”, ugyanakkor lapja Pongrácz Gergely elszánt ellenfelének biztosít nagy nyilvánosságot. főszerkesztőjének Méltányolom, hogy Ön ragaszkodik kipróbált, jó tollú munkatársaihoz, azonban, hogy azok kikről mit írnak, annak hitelességéről jobban meg kellene győződnie! Mint az 56-os Magyarok Világszövetségének itthoni ügyvezető elnöke, felhívom szíves figyelmét, hogy ha a következőkben 56-os témával kapcsolatos cikket kíván megjelentetni, akkor javaslom, hogy előzőleg az 56-os Világszövetség elnökségével vegye fel a kapcsolatot, mert akkor elkerülhető lesz, hogy két nemzeti elkötelezettségű lap, egymásnak homlokegyenest ellenkező véleménynek adjon hangot. Továbbá felhívom szíves figyelmét, hogy az Ön által említett 5 nemzeti elkötelezettségű lap mellett — „mely elvész a többezer liberális és posztkommunista kiadvány tengerében” — még legalább 30 olyan heti, havi és időszakos kiadvány létezik, melyek a nemzeti ügy következetes képviselői. Igaz, ezeket nem terjeszti a posta, de nagyon sok ember ismeri, szereti és várja e lapokat. Annyit feltétlenül megérdemeltek volna, hogy meg legyenek említve legalább úgy, hogy „a többtucat nemzeti elkötelezettségű kiadvány mellett legnagyobb példányszámban az Ön által megnevezett lapok jelennek meg.” Befejezésül ismételten és tisztelettel kérem (ez lapjának is érdeke), hogy ha 56-os témával kapcsolatos cikket kíván megjelentetni, akkor ne a Nádor utcai szervezetekhez és ne az ún. „56-os Kutató Intézethez”forduljon, hanem az 56-os Magyarok Világszövetségéhez, ahol leghitelesebb Magyarországon és külföldön élő forradalmárokat, kiváló történészeket és elkötelezett politikusokat talál, olyanokat, akik nem paroláznak Horn Gyulával, Göncz Árpáddal, Gál Zoltánnal; nem kitüntetésekért és könyöradományokért rimánkodnak, hanem a liberális, posztkommunista kormány leváltására, a valódi rendszerváltásra tették fel az életüket 1956-ban és napjainkban is. „. Budapest, 1997. április 15 D, I,sz‘elet‘el: Batonyi Sándor az 56-os Magyarok Világszövetségének ügyvezető elnöke Nyílt levél Fónay Jenőnek a POFOSZ elnökének Fónay Úr! Magyarországi ismerőseim és barátaim többen jelezték — vidékről és Budapestről egyaránt —, hogy Ön és a környezetében mozgó társai, különböző gyűléseken és összejöveteleken támadják az általam szerkesztett „Szittyakürt” c. lapot. Eléggé el nem ítélhető módon, átvéve a liberálisok módszerét, azt szélsőségesnek, uszítónak, nem egyszer nyilasnak, sőt fasisztának címkézik, és felszólítják szervezeteiket ill. tagjaikat, hogy zárkózzanak el a laptól, megtiltva annak a POFOSZ helyiségeiben való terjesztését. Fónay Úr! Mi, Amerikában élő szabadságharcosok, megbíztunk Önben és nagy reményeket fűztünk a POFOSZ tevékenységéhez, különösen 1989-ben, amikor Clevelandban a Nagy Szittya Történelmi Világkongresszuson felszólalt a POFOSZ szervező titkára, és rávilágított, hogy a kommunisták leváltásának és a nemzeti erők győzelmének döntő előkészítője lehet az Ön által vezetett szövetség. Ezért keltett nagy megdöbbenést az emigrációban, hogy a POFOSZ nem indult a választásokon, sőt a választások után tekintélye, politikai súlya csökkenni kezdett, ami napjainkban a nullára redukálódott, sőt a POFOSZ a TIB-bel és az 56-os Szövetséggel elvtelen kiszolgálója és szekértolója lett a jelenlegi liberális posztkommunista hatalomnak. Hogyan lehet ez? Hiszen egy halálra ítélt forradalmárról nem tételezhető fel ekkora árulás? Bár furcsának találtuk, hogy pont Ön kapott kegyelmet, amikor százával akasztották fel a forradalmárokat, közöttük nőket és gyermekeket is. Azt sem értettük, hogy szabadulása után rövidesen állandó belépője volt a Zrínyi utcai BM-klubba, ami tudvalévőén előzőleg az ÁVH klubja volt, és ahol a tagság és a szellem nem sokat változott. Azt is furcsállottuk, hogy a POFOSZ alapító tagjai és a legkövetkezetesebb vezetőségi tagjai egymásután távoztak a szövetségből és helyükre karrieristák, az Ön egyszemélyes vezetését elfogadó bólogatójánosok kerültek. A bizalmunk akkor kezdett megrendülni, amikor megtudtuk, hogy Ön a Rózsadombon kapott lakást és nyugati tipusu gépkocsikkal jár ki leányfalui luxusnyaralójába, miközben a volt politikai elítéltek nyomorszinten vegetáltak. Ezt még nehezen, de megbocsátható emberi gyengeségnek, hiúságnak, kapzsiságnak véltük. Azonban amikor az amúgy is keveset érő kárpótlási jegyeket a TIB vezetőivel közösen ezerszámra csalták ki a névérték 10 százalékáért a jóhiszemű kárpótoltaktól, és így több mint háromezer reménykedő embert juttattak elkeserítő helyzetbe, miközben a saját és részben az összeharácsolt kárpótlási jegyeiket 120 százalékon váltották be, ez már az aljasság határát súrolta. Mindezek ellenére, amikor a Kanadában megjelenő „24 óra” c. testvérlapunkban egy dokumentumot közöltek, mely szerint Ön a POFOSZ, Stele Gyula v nr*». & oTM 0 o V.J o 0 o “GCiQP- o o '-Gc&p>í^ ° Cl o 0 Kedves Olvasónk! Szíves figyelmébe kívánjuk ajánlani a Szinyakürt c. lapunkat. Kérjük, szíveskedjék előfizetni lapunkra — csupán 25 dollár s ezzel támogatni a nemzeti emigráció egyik legmagyarabb havilapját a Szittyakürtöt. Magyar testvéri szeretettel a Szitlykürt kiadóhivatala ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. Box 35245, Puritas Station, Cleveland, Ohio 44135, U.S.A. Kérjük a szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni. Kérem a SZITTYAKÜRTc. lapot. Mellékelten küldök ....................... dollárt a lap egyévi előfizetésére. (Külföldi előfizetést kérjük US dollárban befizetni) Név: ....................................................................................... Házszám, utca (P. O. Box): ................................................ Város, állam: .................................................... Zip Code: a TIB, és Németh Bálint az 56-os Szövetség nevében felajánlotta, hogy 22 millió forintért hajlandó együtt ünnepelni, együtt koszorúzni a „legálisan megválasztott” Horn—Gál—Göncz-kormánnyal, ezt nem hittük el, provokációnak, hamisításnak gondoltuk, mert ekkora árulást, ekkora aljasságot, volt 56-osokról nem tudtunk feltételezni; még akkor sem, ha azok emberi tartása, jellemszilárdsága nem üti meg azt a mértéket, amit egy „forradalmi” szervezet vezetőitől elvárnának. Tüntetés Ausztráliában Fónay Jenő 1992. évi látogatásakor (SBS Television) Sajnos tévedtünk! A „24 órában” közölt dokumentum igaznak bizonyult. Önök valóban eladták lelki üdvüket egy tál lencséért! De nemcsak 56 megünneplését adták el, hanem hozzájárultak az 56-os emlékérem, a különböző kitüntetések, sőt a Vitézi Rend lejáratásához azzal, hogy ezeket olyanoknak is odajuttatták, akik arra méltatlanok voltak. Ezt az árulás-sorozatot tetőzte be a Szittyakürt elleni kampány. Mindenki tudja, hogy a kommunizmusnak és a liberális kozmopolitizusnak, 36 éve a legkövetkezetesebb, legelszántabb, megalkuvást nem ismerő ellenfele, a történelmi igazságért mindenkor bátran kiálló lap a Szittyakürt. Ezért félnek tőle, ezért utálják, rágalmazzák és címkézik a kommunisták, de főleg a liberális kozmopoliták. De éppen ezért keresik és várják azok, akik a nemzeti gondolat elkötelezett hívei és tenni akarnak valamit a valódi rendszerváltásért. Aki ma a Szittyakürtöt támadja, az nem csak 56-osnak nem mondhatja magát, de a posztkommunistáknak, a liberális reformkommunistáknak, de főleg az egész világot uralmuk alá kényszeríteni szándékozó internacionalista kozmopolitáknak a szekértolója. Fónay Űr! Ön is ezek közé tartozik! S mivel a hatalomnak szüksége van Önre, időnként megszólalhat a TV-ben, a rádióban, megjelenhet a sajtóban, hogy cselekedeteivel homlokegyenest ellenkező szövegét elmondhassa, leírhassa. Ezzel megtéveszti nem csak a még megmaradt és egyre fogyatkozó tagságát, hanem a közvélemény nagy részét is. Kíváncsian várjuk, hogy a POFOSZ megmaradt tagsága meddig tűri, hogy az orránál fogva vezessék! Meddig tűrik, hogy a kommunisták és a liberálisok Fónay és társai személyével, a tagság nevében bizonygassák, hogy az 56-osok megbékéltek, és elismerik a nekik morzsákat juttató, de közben az országot kifosztó és a maguk zsebét degeszre törő hazaárulók uralmát? MAJOR TIBOR a Szittyakürt főszerkesztője, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom vezetőségi tagja
