Szittyakürt, 1997 (36. évfolyam, 2-5. szám)
1997-07-01 / 4. szám
2. oldal St ITTVAKÖfcT 1997. július—augusztus EMLÉKEZTETŐ Mikor menjünk Európába? (Folytatás a 2. oldalról) a hald! a megváltást, a megnyugvást és a lélek békéjét hozza meg. Sajnos az ilyen fellázadáshoz is a legteljesebb összetartás szükséges, ami megvolt 1956-ban annak ellenére, hogy tudatában voltak a várható és azonnali szovjet beavatkozásnak, mely többszázezer katona jelenlétében volt jelen az országban. A második kiút, és evvel az összetartás lehetősége akkor jöhet létre, ha egyöntetűen képesek felidézni a múlt szenvedéseit, emlékeznek a diktátorok és az új átfestett elvtársakI urak hazugságaira. Mert nem lehet rémlátásnak nevezni, ha azt állítjuk, hogy lassan, de biztosan, mint a kísérlet lopakodik be az ország vezetésébe egy régi kommunista manó. Ki ne emlékezne az egykori köpcös, kopasz, férfiszépségnek egyáltalán nem nevezhető Rákosi Mátyásra, akit talán már sokan elfelejtették, de mintha a kis manó kísérteié újra itt volna, és utódai követve az „ő”szereletét, politikáját megint lesújtanak a magyar népre a régi tanítómester fogásaival. Csak az a különbség, hogy most nem Moszkva kiszolgálásával teszik ezt, hanem a kapitalista rablótőke szolgálatában. Az „etetés”, ahogy ezt a szót az állatkertben szokták használni az állatok éhségének a csillapítására, megint divatba jött. De most 10 millió embernek adagolják újra azt, amit Rákositól tanultak egykor. Egyik hűséges tanítványa van a rivaldafénybe állítva, de nem ő a,,ringmaster ”, aki a hazugságokat csupán a megírt forgatókönyv, a Lenin-biblia szövegével elhitetni akarja a szeretett néppel, hanem a függöny mögött álló, gyapjashajú, rókaésszel és ravaszsággal megáldott, úgy nevezett „elit". Ők voltak azok, akik a kopasz manó bukását előrelátva, ügyesen kezdtek lázadozni a kellő pillanatokban, hirdetve, hogy nem kérnek a Rákosi-rendszerből és azt megreformálni kívánják. Ma „ők” az igazi forradalmárok, akik francia becsületrendet kapnak és „ők"azok, akik a 70-es és 80-as években megszerzett külföldi kapcsolataikkal, amikor számolatlanul és felelőtlenül szedték fel a nép kárára a dollármilliókat, előre szerződést kötöttek a külföldi rablótőkével, a magyar javakat odaígérve „mogyoróért "és cserébe megkapták a milliárdokat, mint jutalékot. Még Rákosi elvtárs sem csinálhatta volna jobban, ha élne. Az ő politikája még az egykor megtanult és többször végrehajtott terrorral érvényesítette pártja politikáját. Hiszen az egykori 1919-es Vörös Őrség parancsnoka a kínai határok közelében nem pénzt lopott és sikkasztott, hanem kíméletlenül gyilkolt, hogy kiérdemelje Lenin elismerését és megszerezze a jogot ahhoz, hogy negyedszázaddal később életrehívja a magyarországi kegyetlen Államvédelmi Hatóságot. Ez a világ ma már nem folytatható hazánkban, és éppen ezért volt szükség a gyapjas hajúak eszére, intelligenciájára, az „elit "-re, hogy finomabb módszerekkel kényszerítsék térdre a magyar népet; tegyék olyan szegénnyé, ahogy azt Rákosi- Rosenfeld Mátyás egykor gyilkos terrorral tudta csak elérni. Nincs a világon ma olyan törvény, mely ezt tiltaná, és nincs olyan bíróság, ahol a mostani kereskedelmi „elit” bűntetteiért hosszantartó börtönbüntetést kaphatnának a modern kor kegyetlen rablói. Aki mindezeket kétségbevonná, nézzen körül nyitott szemmel a mai Magyarországon. Láthat pompát, fényt, ragyogást, amit mindig fényképeznek, hirdetnek és hűséges ügynökeik terjesztik a nagyvilágban, hogy Magyarország a legjobb utón halad a szabad demokrácia felé, szólás- és közlésszabadság is biztosított. Van nálunk piacgazdaság, mely nagyszerűen betagozódik a nemzetközi rendbe, és lehet nálunk lassan már földet is vásárolni, hiszen sehol a világon olyan olcsó ára nem lesz, mint Magyarországon. Biztosítva lesz, hogy két év elmúlása után megtérül a vételár, további két év alatt gazdagságot is biztosít majd egy életre. Gondoskodni fog erről az olcsó munkaerő, amiből van és lesz éppen elég. Viszont, akinek lesz bátorsága elmenni a nagyváros mellékutcáiba és a kisvárosok rosszul megvilágított lakásaiba, megláthatja a meztelen valóságot: A nyomorultak életét, a nyugdíjasok filléres gondjait, a fiatalok kilátástalan jövőjét, a szegény családok élésé ttségét. Nekik nincs egy szavuk sem, beleszólásuk az életük alakulásába. Azt intézik helyettük a gyapjashajúak „elit je, hiszen csak ők szólnak ma már minden szóban, ők intézik az ország ügyeit, ők ítélkeznek a magyar nép holnapi sorsa felől, és ők építik fél maguknak a gazdagságot, megélhetést a magyar nép kirablásával. Jó lesz ezekre emlékezni 1998-ban, amikor újra szabad választás lesz; emlékezni, hogy micsoda pusztítást végeztek az országban négy év alatt. Aki az MSZP—SZDSZ—FIDESZ elvtársi uraira adja majd voksát, és őket ülteti hatalomba, ha jói odafigyel; a síron túl hallani fogja a kísértet manó, Rákosi röhögését, hogy megint sikerült a magyar népet becsapni... A tanítványok teljesítették a mester tanításait. Révffy László Soha még ennyit nem hazudtak össze az „európai csatlakozásról”, mint az utóbbi években. Most is ugyanolyan erőszakos módszereket alkalmaznak a meggyőzésre, mint amikor a marxizmust-leninizmust, a kommunizmust erőszakolták rá a magyar népre. Lényegében ugyanezek akarnak bennünket most is Európába tuszkolni, úgymond „nemzeti” érdekből. Nem sül le a képükről a bőr, hogy azok emlegetnek nemzetet, azok hivatkoznak nemzetre, akik nemzetárulók, a nemzet sírásói. Nyolc évtizede tudjuk, nap mint nap érezzük, szenvedjük, hogy a magyar nemzet nyolc részre van darabolva; elszakítva egymástól, jogfosztottságban, üldözésben van részünk. Egyformán üldöznek, elnyomnak minden magyart, akár a határokon belül, akár a határokon kívül is él. Akik korábban Moszkva jármába akartak törni bennünket, azok most Brüsszel szekeréhez akarnak kötni, hogy végleges gyarmatosításunkra pontot tegyenek. Sajnos, még a hazai értelmiség döntő része sem képes felfogni, hogy mivel járna nekünk ez az európai csatlakozás. A főbb feltételekről érdemes lenne elgondolkodni, hogy mi magyarok milyen feltételek mellett dönthetnénk a csatlakozásról, de egyelőre a Nyugat feltételeit kényszerítik ránk, és a hazai nemzetárulók ennek készek eleget tenni, éppúgy túllihegve, mint annakidején Moszkva parancsait. □ Belépünk a NATO-ba és az EU- ba, ha Trianont visszavonják és a magyarság egyesítését etnikai alapon elősegítik, de ehhez Jalta, Potsdam és az 1947-es párizsi diktátumokat is érvényteleníteni kell. □ Belépünk, ha a bolsevizmust, a kommunista pártot bűnszövetkezetnek nyilvánítják és a bűnözőket felelősségre vonják! □ Belépünk, ha a nemzetközi zsidó bolsevizmus elleni magyar áldozatokat és küzdelmeket elismerik 1919-ben, 1944-ben, 1956-ban és 1989 után. A világ egyetlen népe, nemzete sem hozott ennyi áldozatot, mint mi magyarok; kifosztásunk ugyanilyen mértékű volt és ma is tart. □ Belépünk, ha az 1990 után hatalomra került demokrata bűnözőket is felelősségre vonják, hazai és nemzetközi szinten, bűneiket nyilvánosságra hozzák. Felmerül a kérdés, hogy nekünk kell-e a NATO és az EU, vagy mi kellünk a NATO-nak és az EU-nak? Nyilvánvaló, hogy nekünk nem kell egyik szervezet sem, mert mi magyarok, ha szabadon dönthetünk sorsunk felől az önrendelkezés alapján (amelyet minden 1945 után hozott nemzetközi szerződés és alapokmány biztosít), akkor képesek vagyunk önellátásra, képesek vagyunk önálló, független országként létezni és boldogulni. Hogy aztán milyen szövetségekhez csatlakozunk, az már más kérdés — de elsődleges a függetlenségünk, a nemzet szabadsága. Csak szabad nép és szabad nemzet képes felelős döntéseket hozni! Márpedig jelenleg immár 1945 óta — Magyarország megszállt ország! Ne felejtsük el, hogy 1991 -ben csak a szovjet csapatok távoztak az országban, az őket kiszolgáló idegen zsoldosok itt maradtak. Azt próbálják bebeszélni nekünk, hogy mostanság semleges Magyarországot kialakítani nem lehet, mert úgymond ezt a nagyhatalmak nem garantálják. Márpedig csak akkor létezhet ilyen, ha a nagyhatalmak is elismerik. Meg azzal is ijesztgetnek bennnüket, ha nem leszünk a NATO tagja, akkor a hadsereg fenntartása sokkal többe kerül majd — ami nem igaz! Hazugságok sokaságával nyúzzák a mai kiszolgáltatott, rosszúl tájékoztatott közvéleményt, hogy fejet hajtsunk az előtt a Nyugat előtt, amely ezer éven keresztül csak ellenségünk volt. Soha nem segítettek bennünket, és soha nem is fognak elismerni bennünket, néhány ország kivételével. Miért akarnak bennünket csatlakoztatni? Mert a földünk kell nekik, mert a vándorló zsidóknak akarnak életteret biztosítani, mert a magyar munkaerőt rabszolgasorban akarják tartani, mert katonai felvonulási területnek szánnak bennünket, ahol bármikor hadszíntér lehet. Jellemz , hogy a volt kisantant államok szűnni nem akaró magyarellenes intézkedéseit hidegvérrel nézik. Ezenkívül az EU törvényei mind-mind idegenek a magyar érdekektől. Nem is tagadják, hogy a belépés után állami függetlenségünket le kell adni, át kell engedni az EU nagyhatalmainak. Még azt is kibökték az utóbb, hogy Magyarország igen alárendelt szerepbe, cselédszerepbe kerülne. Nekünk csak egy független és erős Magyarország lehet a célunk, amely képes önmagát megvédeni! B. G. KÖZLEMÉNY A Szittyakürt szerkesztősége értesíti Budapesten és környékén élő olvasóit, hogy a lapot csak indokolt kérésre (idős kor, betegség, járásképtelenség) küldjük postán. A lap térítésmentesen a következő címeken vehető át: Gondos Béla könyvesboltja: XIII. kerület Pannónia u. 22. Fehérlófia könyvesbolt: VIII. kerület, József krt. 36. Térszépités miatt új helyre került Clevelandban(Ohio) Mindszenty József hercegprímás mellszobra. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom ’56-os lyukas lobogájával és koszorúval tisztelgett a nagy magyar mártír emléke előtt. Képünkön Gombás Károly, a HSZM egyik alapító tagja látható.
