Szittyakürt, 1997 (36. évfolyam, 2-5. szám)
1997-05-01 / 3. szám
XXXVI. ÉVFOLYAM 3. SZÁM — 1997. MÁJUS—JÚNIUS Ára: 1,25 dollár. A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNA1G EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL. VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) n ITTVAKOfcT A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA 1 mm Bilincsbe verve hitünk és nemzetünk! Összefogunk vagy elveszünk? BÁLLÁ GÁBOR: Szemetet a szemétkosárba Mindszenty József hercegprímásnak. Magyarország első zászlósurának az orosz megszállás utáni első ténykedéseit és ezek során a magyarság összekovácsolását célzó ama megnyilatkozását, melyet Sopronban, a Hűség Városában a kommunista hordák által legyilkolt Apor Vilmos győri püspök utódjának beiktató ünnepélyén tett, Demes Péter református leikés, vallástanár feljegyzéseiből szeretnénk ismertetni: „Az ünnepség megkezdése után, és a hercegprímás beszéde közben megnyílt az ajtó s belépett Kapi Béla a Dunántúli Evangélikus Egyház püspöke. Mindszenty hercegprímás abbahagyta a beszédet, míg egyik katolikus egyházi méltóság Kapi püspököt az első sor felé vezette. Kapi Béla megállóit az ünnepi emelvény előtt és Mindszenty bíboros hercegprímás és az új püspök Papp Antal üdvözlése után arra kérte az ország első zászlósurát, a katolikus magyarság vezetőjét, hogy az elárvult evangélikus egyházat és népét is vegye oltalmába. Mindszenty hercegprímás lejött az emelvényről és a könnyező Kapi Bélát átölelve beszélni kezdett, ily szavakkal: — Krisztusban szeretett Testvérem! Ne aggódj, ne kérj engemet arra, amit úgyis megtettem; testvérek vagyunk, egy anyának gyermekei! Ma ez az Édesanya súlyosan beteg. Itt fekszik a halálos ágyon és gyengülő szíve mármár utolsókat dobban. Mi eddig széthúzó gyermekei, vegyük most körül ezt az édesanyát és egymás kezétfogva, a bennünk lüktető erőt, szívünk melegét sugározzuk át reszkető kezén keresztül az alig dobogó édesanyai szívbe. Csak így kelhet mégegyszer életre beteg édesanyánk: Magyarország! Nem folytathatta szavait a hercegprímás, mert zokogott mindenki. Ezek a könnyek megmutatták, hogy e súlyos időkben meg kell találni minden magyarnak az összefogás útját!" Belső nemzeti megújhodásunk titka rejlik ebben a magyarkönnyes hagyatékban! Most amikor a legsötétebb magyartalanítás tombol az ország felett. Hetvenhét esztendős a trianoni békediktátum is A meggyötörtetésnek, a letiportságnak , a megalázottságnak hetvenhét esztendeje, amely osztályrészüljutott elszakított véreinknek. Most is halljuk az elszakított területek ősi magyar kultúrájára zuhanó fejszecsapásokat. Látjuk a magyar házak falait, a telefirkált fenyegetésekkel, melyeknek legenyhébb szavai vérbosszúról, kiirtásról regélnek. Látható a gyalázatos „alapszerződések” tarthatatlansága, az idegen uralomnak kiszolgáltatott védhetetlensége. Zúg a magyar végek pusztulásának állandóan kongó vészharangja, riasztó figyelmezetetésül a területrablás, a nemzetiségi elv és az önrendelkezési jog orvoslására! Beteg ma is édesanyánk: Magyarország! Egy utolsó nagy összefogásra hívunk fel minden magyart, hogy eredményesen vehessük ki mindannyian részünket abból az országmentő nagy küzdelemből, amely ott dübörög őseink földjén és elsöpréssel, idegen gyarmathódoltsággal fenyegeti magyar népünket. Messzehangzó hirdetői vagyunk annak a történeti valóságnak, hogy az 1998-as választáskor nem pártprogramról nem önmegméretéstől, felmentésekről vagy elmarasztalásokról szavaz majd az ország népe, hanem szavazni fog a szabadság vagy a rabszolgaság felől. Az 1998-as választások népszavazást is jelentenek! Népszavazást a Haza szabadsága vagy a kamatrabszolgasággal álcázott országmegszállás felől! Nagy gyarmati hódoltság vagy magyar országiás. Vagy halálugrás a másságtiszteletben öltöztetett liberál-kozmopolita országhódítás örvényébe vagy megőrzése magyar mivoltunknak, ősi kultúránknak, jogainknak — a nemzeti szabadságunknak! A közelgő választási időpont intő jel. utolsó figyelmeztetés a nemzeti erők összefogására, mert csak az azonos erők összesítése biztosíthatja és kötelező erővel jelölik ki számunkra azt az egyedüli helyes utat, amelyen a szebb magyar jövendő felé járnunk kell. Csak az összefogó nemzettestvéri kéz, az egymásnak vetett váll és a széttörhetetlen magyarvédő szolidaritás az egyetlen fegyver az idegen hódoltság ellen. Ez az egyetlen válasz a nemzethalál ijesztéseire! A szebb magyar jövendő útja, a nemzet politikai, gazdasági és társadalmi egyensúlya, belső és külső erőkifejtése elsősorban attól függ, hogy kikből tevődik össze a választók által kiválasztott nemzeti elit, amely hivatva van a törvényhozásban az egészséges nemzeti élet alapjait lerakni. A kormányzatban pedig a nemzet jövőjének, fejlődésének irányát megmutatni és azon a nemzetet biztos kézzel előre vezetni. Azzal, hogy mindenkinek választójoga van és ez lehetőséget nyújt az egyes nemzettagoknak arra, hogy az állami akarat kialakítására befolyást gyakorolhassanak még nem oldottuk mega nemzeti élet nagy problémáit, ha a választópolgárok nem érzik a választójoggal való élés kötelezettségét. Nekünk olyan szakszerű országlásra és törvényhozásra van szükségünk, amely biztosítja a liberalizmus mocsarából és a kozmopolitizmus vöröstengerébe fullasztott ország kimentését, nemzeti feltámadását! A magyar nép politikai, gazdasági és kultúrális erőinek szabad és becsületes kifejlését és a magyar szellemi elit érvényesülését. Azért, hogy a magyar állam nemzeti jellegének megóvása a parlamentáris kormányzati rendszer keretei között biztosíttassák, (Folytatás a 2. oldalon) Magyarországon még mindig van egy jelentős számú sötét társaság, lényegében ugyanazok, akik a Horthykorszakban is mérgezték a magyar közéletet. Most ezeknek a gyerekei és unokái ugyanazt folytatják, amit akkor. Mivel a kommunizmus-marxizmus szemlélete és szóhasználata úgy tűnik — kiment a divatból, most ugyanezek a szellemirtók a „tudományosság” leplébe burkolva próbálják a magyap történelmet meghamisítani. Saj nos ezek a sötétlelkű piszkoskezűek nem mernek a felszínen mutatkozni, hanem csak néha dugják ki fejüket a csatornából, s akkor előhozakodnak egy-egy újabb „tudományos” művel. A gyáva kukacok nem merik a nyilvánosság előtt megvédeni fércművüket, ezért ezekről a művecskékről nincsenek sajtóviták, nyilvános közéleti viták. Még az a szerencse, hogy ezek az áltudományos munkák a hazai olvasóközönség döntő részének a figyelmét elkerülik és csak néhány kutató vagy szakíró rágódik ezek felett, annál is inkább, mert ezek a könyvek csak kis példányszámban jelennek meg a zúgpiacokon. Köztudomású, hogy a hazai politikai életben a közelmúltunk történetéről, különösen a Horthy-korszakról és all. világháborús szerepünkről meglehetősen éles sajtóviták zajlanak, még hozzá a történészek között, mert a nagyközönséget ebbe nem engedik belevonni. Ám, az igazi pocskondiázok még mindig a nyilas korszakot, s ezen belül Szálasi Ferenc egykori nemzetvezető személyét érik. Ebben a sárdobálásban élen jár Csurka István lapja; anélkül már nem is tudnak meglenni, hogy a „nyilasokat” ne rágalmazzák útszéli hangon. Természetesen ezért a hitközségek nagyon hálásak Csurkának és a többi parlamenti pártnak is. Kiemelkedő uszítást végez egyegy évfordulós hírnél a judapesti rádió hírszerkesztősége és a Vasárnapi Újság című aljas propaganda műsora. Neveket most nem sorolok a tettesek közül, mert hosszú lenne a névsor. Újabban a TV egyes szennyműsorai is kiveszik a részüket a hajdani nyilasok rágalmazásából, anélkül, hogy egyetlen épkézláb érvet is feltudnának hozni gyűlöletük okának. A bevezetőmben említett sötét körök úgy időzítették könyvük kiadását, hogy az Szálasi Ferenc születésének 100. évfordulójára kerüljön piacra. így akartak „üzenni" az egyre erősödő és terebélyesedő hungarista mozgalomnak, ezenkívül zavarkeltés is volt céljuk, arra gondolva, hogy a mai olvasó mindazt, amit leírtak elhiszi, kételkedés nélkül. A pesti „Volos Kiadó” Vincellér Béla tollából megjelentette „Szálasi hat hónapja” (1944. október—1945. május) című könyvét, képek nélkül (Folytatás a 2. oldalon)
