Szittyakürt, 1997 (36. évfolyam, 2-5. szám)
1997-03-01 / 2. szám
1997. március—április «ITtVAKÖftT IS. oldal i—Péter! t Nem felejtünk!— „Magyarnak maradni, ez most a feladat! Az ősi sötét ellen: jön, mint az áradat. Titkon, a múltból elrablott jelen most lövi a jövőt! Nagy ember az ki nem alkuszik; sőt megőrzi a Főt!!! Andrékovics Péter testvérünk ilyen nagy és igaz magyar ember volt. Milliónyi ember éli le egész életét, anélkül hogy rágondolna, vagy tudná: hogy miért is él! Te Péter! Kristálytisztán láttad küldetésed: „Ha az ember magyarnak születik, akkor az az isteni parancs, hogy ezt emelje a legmagasabb fokra életében, és az a feladat, hogy úgy lélegezzen, éljen, gondolkodjon, cselekedjen, mint az igaz tiszta magyar, majd akként adja vissza lelkét Teremtőjének!” Te sokszor mondtad: „Ha már magyarnak születtünk, az is kell maradjunk, mert ugyan mit kapunk érte? Megéri ez nekünk? Hisz oly sivár a választék!” És Te példát mutattál az idegenben, de mindenütt és mindenkinek. Egy önmagát marcangoló nemzet sötét jelenében „zsarátverő” voltál, a kialvóban lévő nemzettudat tüzének, zsarátnokát egész életedben szórtad, és sok kis apró tűz ég ma szerte a világon: küldetésed nyomán. Köszönjük ezt Neked, Péter testvérünk! Hamarosan újjáéledő nemzetünk pantheonjában méltó helyed van biztosítva nagyjaink között örökre. Ma a percemberkék viharában nagy ember vagy! De ez majd később úgyis kiderül. A Torontói Körösi Csorna Társaság tagjai búcsúzunk elnökünktől és az egész világ magyarsága búcsúzik fájdalommal Tőled. De távozzon lelked ez anyagi világból a Nagymedve csillagkép irányába azzal a megnyugvással, hogy munkád nyomán sok kis magyar viszi a nemzettudat fáklyáját tovább. Ott a másik síkon. Őseinkkel együtt Nimród, Attila, Csaba, Árpád apánkkal segíts, hogy a vezeklés kora véget érjen. A mostani sötétség nemzeti életünkből mielőbb eloszoljon, az ősi átoktól megszabadulva a magyarság egymás nyakába borulva, mielőbb megtalálja önmagát, mint a Mag Népe. Majd a nemzetek között, a méltó elismert helyét ott legelői ismét elfoglalja. Te ezért küzdöttél Péter! Micsoda Istentől rendeltetett sors! — amely beteljesedett az 1100 éves ünnepségen, 1996. augusztus 20-án. Micsoda kiváltság, mily kegy a Magyarok Istenétől! Itthon meghalni egy ily ünnepen! Búcsúzunk Tőled, Péter most egy rövid időre; de nem végleg, mert az örök körben minden újra jön és mi is újra találkozunk! A világosból sötét, sötétből újra világos lesz. És Nagypéntek nélkül nincsen feltámadás! Forray Zoltán Tamás búcsúbeszéde Andrékovics Péter temetésén. 1966. szeptember 1., Vámosmikola. MÁRCIUS IDUSÁN Március idusának derengő hajnalán. Ezerszer eszembe jutsz szép szülőhazám. Szebb magyar jövőn merengve, arra gondolok, Mit dalolnak otthon zengő márciusok? Vannak-e még negyvennyolchoz méltó ünnepek, Mikor „Nemzeti dal”-ra lélek megremeg!? Himnusz énekére miljom szem könnybe lábad, Bús sziveket epeszti-e honfibánat? Lengedez a magyar zászló házak ablakán? Vagy mindez csak csalfa ábrándkép? Óh, Hazám! Kossuth szavára támadna itten hős sereg, Mely élted hulló vére árán váltna meg!? Fáj-e népnek, hogy nagy magyar hazánk elveszett, Mely idegen szót gagyog anyanyelv helyett!? S bűn fertőjében sorvad test, nyelv, értelem, Hol kín, gyötrődés, bánat a magyar jelen! Városok utcáin szenny, bábeli zűrzavar, Dajka ajkán nem hallszik ringató bölcsődal. Elköltöztek, régen elhulltak a Vén sasok, Hazánk felett búsan sírnak a csillagok. Harangszóban mégis ige szól, szent üzenet! Az Úr megáldja szittya magyar nemzetet! Áldó szeme őrködik szép szomorú hazán, Történnek még csodák március idusán! Születik mégegyszer hős, legendás ifjúság, Kit mint egykoron, megcsodál e nagyvilág! Rabláncát letépi, szabad, nagy lesz a magyar! S ellené lesz, nekünk ácsolt ravatal! Cleveland, 1997 március SzedenitsJenő Aki magyar lélekkel beleolvas a nemrégen kiadott „Árpád-kori legendák és hiedelmek” c. kötetbe, elszörnyedve láthatja a legsötétebb magyareilenes rágalmak közel egy ezredév előtt megfogalmazott fortéiméit, kezdeti magvát, kiindulását minden becstelen és alaptalan nemzetünk elleni támadásnak, rágalomnak. Ezek a gyűlöletteli feketelebernyeges hódítók bélyegezték a „kárhozat és sötétség fiainak” a magyarokat, ők minősítették az emberi kultúra legalján tengődő, istentelen, műveletlen barbár népnek, mi több, holmi újonnan összeverődött népsöpredéknek a magyart. Meg kell mondani: ezt a sötét ideológiai rendszer, ez a kirekesztő, kizáró jellegű, mélységesen terrorista beállítottságú és nemzetellenes, vallási mezben fellépő szellemi iga az, ami magyarországi idegenuralmi klerikális körök nyomására mindmáig alapját képezi a hivatalos historizálgatásnak. Kincstári történészeink ezeket az elveket követve úgy tesznek, mikéntha a magyarság sárbarángatása volna a legfőbb vagy éppen egyedüli hivatásuk. A renszer köti őket, ez az idegenuralmi hatalami érdekek nyomására és szolgálatában réges-régen elfogadott szabályrendszer, amely beteg agyon eluralkodott kényszerképzetként ül rajtuk: akarva sem szabadulhatnak el tőle. Összefoglalólag, a magyargyűlölő középkori legendagyártók a következő képet festették a magyarságról: • barbár, tudatlan nép; • merőben műveletlen; • az emberi kultúra legalsóbb fokán tengődő nép; • pogány, istentelen; Ezt a szemléleti rendszert örökölte hivatalos történetírásunk s ettől nem tud és nem is akar szabadulni. A titkos és nyílt idegenuralom (szellemi idegenuralom!) évszázadai alatt a hatalom előnyeiben részesülő, azzal azonosuló hivatalos vonal szolgaian ehhez szabta a maga mindenkori ténykedését a magyar történelem és a magyarság megítélésében. Természetesen egy olyan nép, amilyennek a korai judai keresztény klérus lefesti a magyarságot, • semmiképpen sem lehet ősi nép, kultúrnép • az emberiség legelmaradottabb, legalantasabb, legbadarabb néptöredékeiből kellett keletkeznie; • újonnan összetákolódott keverék néphabarékból; • írástudatlan népnek kellett lennie; • gyökértelen, barbár, kóbor népnek. Mindez a legélesebben ellentétes azzal az össznépi köztudattal, amit a magyarság hagyományaival egyezően a magyar nép nemzedékei vallottak — s amelyet teljes mértékben osztott az évezredes világközvélemény is, nevezetesen azt, hogy a magyarság a világtörténelemben kimagasló szerepet játszó ősi kultúrnép, a szkítaság egyeneságú és egyetlen örököse. Viszont mindeme rágalmak valószínűsítésére, vagyis a megtévesztésre rendkívül alkalmasnak látszott a sajnálatos módon Sajnovics által felvetett lappizmus, csúdizmus, s fejlettebb formájában a finnugorizmus, annál is inkább, mivel itt a megfoghatatlanság területére lehetett átsumákolni az egész kérdést, tekintve, hogy maga a finnugorizmus a finnugor ősnéppel, finnugor őshazával egyetemben képtelen fikció, efféle ősnép sohasem létezett, így hát kiválóan alkalmasnak bizonyult mindenféle koholmányra, s ennek vonzataként, rá lehetett tuknyolni minden elmekavaró zagyvaságot a magyarságra. Ekként és ezekben az elvekben teljesedett ki a hivatalos magyar ellenhistóriatörténetszemléleti rendszere: • a magyar újkeletű nép; • elmaradott, barbár, stb.; • Ázsia zúgaiból hatolt be téridegen elemként Európába; • Kárpát-medencei mai hazáját fegyveres erőszakkal, honfoglalás révén rabolta el az itt élő szlávoktól. Tekintse át bárki, aki meg akar győződni mindezeknek a valótlanságáról — ha ép elméjét súlyos károsodásoktól nem félti — hivatalosaink olvashatatlanul szürke és zagyva elmekerengető zűrzavarral telített dolgozmányait. Kénytelen lesz belátni, hogy túl enyhén fogalmaztunk. Acsády Ignác is kifejezte ezt lényegfeltáró mondatában: „A magyar századokon át inkább csinálta, mint írta a történelmet, s tetteinek följegyzését gyakran engesztelhetetlen ellenségeire bízta.” Kérdés: Kibírhatja-e ezt bármilyen nemzet és meddig bírhatja még a magyar? (Kolozsvári Grandpierre Endre „Mióta él nemzet e hazán?” című tanulmányából) Tiltakozás a kormány népnyúzó politikája ellen A Munkástanácsok nyilatkozata A Munkástanácsok Országos Szövetségének Elnöksége 1997. február 1-jén az alábbi határozatot hozta: A Munkástanácsok Országos Szövetségének Mezőgazdasági Ágazata és a Munkástanácsok Országos Szövetségéhez csatlakozott Egyéni Gazdálkodók Érdekvédelmi Szövetsége szolidaritásáról biztosítja a kiskőrösi mezőgazdasági egyéni vállalkozók által indított országos tiltakozást. A Munkástanácsok tiltakozik a kormány népnyúzó politikája ellen, amelynek révén a korábbi munkavállalókból lett jelenlegi mezőgazdasági kényszervállalkozók tömegesen válnak földönfutóvá. A gazdákhoz csatlakozva mi is követeljük a tb és adóterhek csökkentését és a kistermelőket segítő, a mezőgazdaságot fellendítő hitelpolitikát. A péntekre immár több településen is tervezett demonstrációt a Munkástanácsok tevőlegesen is támogatja. Részt veszünk a demonstrációk szervezésében és a hozzánk tartozó önfoglalkoztató gazdák traktoraikkal, mezőgazdasági gépeikkel szintén ott lesznek az útelzárásoknál. Munkástanácsok Országos Szövetségének Elnöksége
