Szittyakürt, 1997 (36. évfolyam, 2-5. szám)
1997-03-01 / 2. szám
2. oldal UITTVAKÖkT 1997. március—április lam recsegni-ropogni kezdett, az elsők között tűnt fel a FIDESZ, amelyik nagy hangon követelte a demokráciát, kommunista-ellenes jeslszakat hangoztatott, látványos megmozdulásokkal hívta fel magára a figyelmet. A rendszerváltásban reménykedő tömegek örömmel látták, hogy van egy fiatal „forradalmi” csoport. Akkor senki nem figyelt fel arra, hogy a FIDESZ szervezői, vezetői, hangadói zömmel kádercsemeték voltak. A háttérben ott voltak a szülők, nagyszülők, akik évtizedekig vezető szerepet töltöttek be a kommunista rendszer politikai és társadalmi életében. Ezek érezték, sőt tudták, hogy inog a talaj a lábuk alatt és ügyesen szervezték, hogy a stafétabotot saját utódaik kezébe játsszák át. Legsikeresebb húzásuk Orbán Viktor beszéde volt a Nagy Imre temetésén. A kommunizmus elleni vad kirohanás sok hívet szerzett a pártnak, ami az 1990-es választáson gyümölcsözött. A FIDESZ erős parlamenti párt lett. Ekkor mutatta ki a „foga fehérjét”. A kommunista-ellenes nemzeti kijelentések sorra elmaradtak, és szolgalelkű, sokszor szánalmas kiszolgálója lett az SZDSZ-nek. Ekkor úgy emlegették az SZDSZ mellett a FIDESZ-t, mint annakidején a kommunista párt mellett a KISZ-t. A FIDESZ a parlamentben a nemzeti erők, a nemzeti gondolat elleni fiatal, elszánt rohamcsapat lett. Emlékezzünk a parlamentből való kivonulásukra, amikor Trianonról kellett megemlékezni. De hasonló gyászos szerepet játszottak a pápa látogatásakor, a kárpótlási törvény vitájában, Horthy Miklós újratemetése kapcsán, és folytathatnám a sort. Tehát az elmúlt parlamenti ciklusban a FIDESZ a nemzeti vonal legelszántabb ellenfelei közé tartozott. A közelgő 1994-es választások előtt az SZDSZ és a FIDESZ a legszorosabban együttműködött. Amennyiben a választásokon az SZDSZ-MSZP koalíció nem érte volna el a kétharmados többséget, biztosan bevették volna a FIDESZ-t is a koalícióba. A FIDESZ határolódott el legélesebben a Független Kisgazdapárttól és igyekezett létrehozni a „Polgári Szövetség”-et, az MDF-be és a KDNP-ba meghúzódó liberális erőkkel együttműködve. A parlamenten kívüli legöntudatosabb nemzeti erőkről pedig csak elmarasztaló véleményük van. Ezért lett az SZDSZ-irányítású liberális média elsőszámú kedvence Orbán Viktor, Deutsch Tamás és a többi karizmatikusnak kikiáltott ifjú titán, a korrupciót leleplező, nemzeti színben tetszelgő, az idős politikusokat felváltó, „élcsapat”. A koalíció vezetői előre gondolnak! Egy esetleges 1998-as választási vereség esetén szíveten látnák a hatalomban, a lélekben velük egyhúron pendülő FIDESZ-t. Azonban nemcsak a FIDESZ képezi az ötödik hadoszlopot a nemzeti erők soraiban. Az MDF—ben a Szabó Iván és Jeszenszky Géza körül tömörülő liberálisok voltak a bomlasztok. Mikor látták, hogy a Lezsák vezette nemzeti vonalon nem tudnak úrrá lenni, inkább „felrobbantották” a pártot. Kiléptek az M DF-ből, és a kormánykoalíció támogatásával — törvényellenesen — létrehozták a tagság nélküli, senki által meg nem választott Magyar Demokrata Néppártot (MDNP). Ráadásul voltak az MDF-ben olyan gyáva, határozatlan, számító, pecsovics alakok, akik nem mertek a belső vitában állást foglalni, és inkább átültek a „függetlenek” közé. Most is ott ülnek, vagy bekönyökölték magukat a FIDESZ-be, az elképzelés szerinti „jövő pártjába”. Tehát az MDF az ötödik hadoszlop sikeres bomlasztó tevékenysége eredményeként három részre szakadt és kérdés, hogy a következő választáson eléri-e a Parlamentbe kerüléshez szükséges 5%-ot. A KDNP soraiban az MDF-hez hasonló folyamat játszódik le napjainkban. Giczy György vezetésével, egyre határozottabban a nemzeti erők felé vette az irányt. Elvetette a liberálisok által erőltetett „Polgári Szövetséget” és lassan közeledik a Kisgazdák és a MIÉP felé. Ezt nem nézte jószemmel a hatalom — és aktivitásra késztette a KDMP-ben lapuló ötödik hadoszlopot. A Latorczay-Izsépy vezette liberális szárny támadásba indult. Ezt a támadást a Giczy mögött álló többség kivédte és látványos csapást mért a bomlasztókra. Ezek nem nyugodtak bele vereségükbe és saját pártjukat feljelentették a bíróságon. A bíróság pedig soron kívül ítélkezett. A demokrácia alapvető törvényeit lábbal tiporva, jogi paragrafusok csűrés-csavarasával elmarasztalták a párt választmánya döntő többségének határozatát, és a bomlasztok mellett foglalt állást. Tehát a KDNP-be beépült ötödik hadoszlop, elkeseredett utóvéd harcot folytat és ebben a hatalom is támogatja. Itt lóg ki a lóláb! Remélem a KDNP is megszabadul az ötödik hadoszlopától és határozott irányt vesz a valódi nemzeti egység megteremtése felé. Az ellenzék legnagyobb pártja a Független Kisgazdapárt. A nagyság magában rejti azt a veszélyt, hogy a sokaságban észrevétlenül megbújhatnak a zavartkeltő, bomlasztó elemek is, és félő hogy karrieristák is igyekeznek a legerősebb ellenzéki pártba befurakodni, egy esetleges választmányi győzelem esetén pozícióra számítva. Azonban a tagság, olyan szorosan zárkózik fel a jelenlegi pártvezetés mögött, hogy a párton belül nem sok esélye van az ötödik hadoszlopnak, így inkább kívülről próbálnak bomlasztani. Különböző helyi kisgazdacsoportokat hoznak létre, és próbálják szembeállítani ezeket a Független Kisgazdapárttal. Azt remélik, hogy így megtévesztik a Kisgazdákra szavazó választókat. E „kisgazdáknak” semmi esélyük az 5% elérésére, de arra jók, hogy gyengítsék a kisgazdákat. A parlamenten kívüli nemzeti erők szétszórtak, soraikba sok volt kommunista és liberális igyekszik befurakodni, sok az önjelölt vezető, a megvásárolható jellem, és a hatalom mindent megtesz, hogy az egység közöttük létre ne jöjjön. Kivételt képez a MIÉP, amit az M DF-ből kivált nemzeti erők hoztak létre, és rövidesen jelentős tömegeket tudhatott maga mögött. Ma Magyarországon a Kisgazdapárton és a MIÉP-en kívül senki nem tud százezres tömeget az utcára vinni. A MIÉP öntudatos tagságának soraiba nehezen tud beépülni az ötödik hadoszlop. E pártot főleg kívülről fenyegeti támadás, elsősorban a kozmopolita, liberális médiák részéről, továbbá a MIÉP sikereire féltékeny, magukat jobboldalinak mondó erők és egyének részéről. Tehát figyeljünk az ötödik hadoszlopra! A nemzeti erők sorai között ezek jelentik a legnagyobb veszélyt. Leplezzük le őket, vessük ki sorainkból. Egyetlen rohadt alma, egy egész láda egészséges gyümölcsöt tud tönkretenni. A kommunisták és liberális kozmoliták érdekeit szolgáló ötödik hadoszlop, bármelyik pártban van, bármilyen szint ölt magára, bármilyen tetszetős jelszavakkal operál, mind egy irányba húz! Visszafelé húzza a nemzeti erők egysége felé haladó szekeret. Ezt a nemzeti egységet kell megteremteni! Erre kell törekedni minden pártnak és pártvezérnek, minden nemzetben gondolkodó választó polgárnak. Mindenekelőtt pedig le kell leplezni, a soraink között megbúvó „ötödik hadoszlopot”. Pénzisten rabszolgái (Folytatás az 1. oldalról) ség, a becstelenség, a hazugság és a munka nélkül élés mindent tönkretevő gondolata. Mindezt ma világosan láthatjuk az amerikai életben. Gyilkosokat szabadon engednek, hogy újra gyilkolhassanak. Szexőrülteket szabadon engednek, hogy újra tönkretehessék a gyermekeket, nőket, vagy öregeket. Mindenki számára elérhetővé teszik a kábítószereket, mert a kábítószer rabszolgái egy életen keresztül a pénz rabszolgái lesznek. Szorgalmas munkásokat adóztatnak agyon, hogy a munkakerülők jól élhessenek. Egymás ellen ugratják a fajokat, hogy eltereljék a figyelmet az igazi bajokról és azoknak okozóiról. Az igazság nevében hazudnak! A szabadság nevében építik fel a rabszolga-államot. Elhitetik az emberekkel, hogy népuralom van, pedig néhány látható és néhány láthatatlan személy diktatúrája folyik az egész világon. Széjjelzüllesztik az összetartó erőket: Vallás, hit, család, közösségi érzés, hazaszeretet, önfeláldozás. Egyre több adót vetnek ki, hogy minél kevesebb jövedelem maradjon meg az állampolgárok számára. Pénzisten katonái az ügyvédek, akik perekkel tömik az igazságszolgáltatás folyamatát és mindenkinek pénzt ígérnek, persze a legtöbbször elsősorban saját maguknak. Aki pedig ki meri mondani az igazságot, az ellen megindul az egész állami gépezet, hogy elpusztítsa az igazság harcosait. A napokban jelent meg egy könyv, amelyet Gary Aldrich írt, aki öt éven keresztül a Fehér Ház személyzetének háttér vizsgálatát intézte. A könyv címe „Végtelen bejárás", alcíme »Egy F.B.I. ügynök Clinton Fehér Házában”. Aldrich megírja az igazságot. Beszámol arról, hogy a Fehér Házban alkalmazott szakembereket Clinton elnök sorban elbocsátotta, hogy saját barátait rakja helyükre, akiknek fogalmuk sem volt arról a dologról, amelynek a szakemberei lettek. Aldrich szerint a Fehér Házban „természetesnek” számít a kábítószer használata. Figyelembe sem veszik az addig betartott biztonsági szabályokat. Mindenki azt csinál, amit akar. Homoszekszuálisok nyíltan teszik az ajánlatokat egymásnak. Titkos iratokba akárki belenézhet. Aldrich még azt is leírja, hogy a Fehér Házban még a karácsonyból is gúnyt űztek, mert szex-tárgyakkal és erkölcstelen írásokkal „díszítették” a karácsonyfát. Aldrich 1995-ben kérte nyugalmazását, hogy ideje legyen az igazságot könyv formájában megírni. Amikor felettesei megtudták, hogy milyen könnyvön dolgozik, elkezdődött a volt F.B.I. ügynök kálváriája. Az Igazságügy Minisztérium, Janet Reno vezetése alatt mindent elkövetett, hogy a könyv megjelenését megakadályozza. A kormányzat minden pénzét, minden erre a célra kiképzett ügyvédjét és minden törvényes paragrafust bevetett, hogy a könyv ne jelenhessen meg. Több mint 100.000 dollárba került Aldrichnak a perek végigfolytatása és minden pénztartalékát felőrölték, hogy félreálljon és ezzel a könyv megjelenése ne sikerüljön. Aldrich szerencséjére becsületes amerikaiak melléálltak és pénzzel, ügyvédekkel segítették és a könyv végül mégis megjelent. Most azzal fenyegetik, hogy újabb perek előtt áll és a könyvből bejövő esetleges hasznot akarják elvenni tőle. Pénzisten katonái, tábornokaik parancsára rohamra indultak egy amerikai állampolgár ellen. Valójában azonban nem őt, hanem az igazságot támadják. Félnek az igazságtól. Félnek attól, hogy évtizedek óta gondosan felépített állásaikat aláaknázza és felrobbantja az igazság ereje és hatalma. Félnek attól, hogy leleplezik azokat, akik felesküdtek a hazugságra és annak szolgálnak. A harc egyre nagyobb erővel folyik minden fronton. Szemünk előtt lesz egy vallásos országból egy ateista ország. Az Amerikai Polgári Jogok Egyesülete minden vallásos szimbólumot el akar tüntetni az amerikai állampolgárok életéből. Büszkén jelentik ki, hogy „Istennek és a vallásnak nincsen helye az állam életében, a társadalomban és az iskolákban”. Minden kijelentésüket az alkotmányra alapozzák; azt értelmezik félre és szövetségeseik, az agymosott bírók, ügyvédek, főbírók kórusban adnak igazat nekik. Az Istenben hívő és mélyen vallásos emberek által megalkotott alkotmányt használják az istentelenség és hitetlenség terjesztésére. Nagyot változott a világ az elmúlt évtizedekben. Hamarosan eltűnik majd a Szentírás a bírósági épületekből és a feleknek nem Istenre, hanem az Ördögre kell majd esküdni. Milyen érdekes, hogy miközben mindenhonnan ki akarják radírozni az Istent, a pénzünkön mégis rajta hagyják: „Istenben bízunk!” Pénzistenben és az ő hatalmában, az ő dicsőségében és az ő országában! Emberek! Vigyázzatok! Pénzisten pokolra juttatja az ő híveit; az élő Isten pedig örök életet ad a Benne hívőknek! MAGYART VÉDÜNK! Nemzeti vagyon visszaadását követeljük! A Hungarista Mozgalom Hírszolgálata közli, hogy március 7-én a Magyar Nemzeti Arcvonal vezetőjét Györkös Istvánt határátlépése után osztrák területen a hatóságok néhány perces feltartóztatás és igazolás után visszatoloncolták Magyarországra. Az „indoklás” az osztrák belügyminiszter utasítására Györkös István nemkívánatos személy (persona non grata) Ausztria területén. A határozat osztrák részről nem volt egyoldalú, hanem az eljárást a Horn-kormányzat belügyminiszterével, Kuncze Gáborral egyeztették. □ □ □ A Hungária Szabadságharcos Mozgalom az amerikai osztrák követségen keresztül tiltakozik Györkös István magyar állampolgárt ért minősíthetetlen eljárás miatt. Amikor a HSZM az egyetemes emberi jogok megsértése ellen tiltakozik, egyben arra is határozottan felszólítja az osztrák kormányt, hogy tisztázza az „aranyvonatról” ma is Ausztriában tárolt 1181 db festmény és több más értéktárgy sorsát, ami a magyar nép jogos tulajdona.
