Szittyakürt, 1994 (33. évfolyam, 7. szám)
1994-10-01 / 7. szám
12. oldal «itmKök? 1994. október—november A legújabb láncszem: Haiti A beavatatlan politikai szemlélő vagy az átlag amerikai állampolgár nem érti a Haitivel kapcsolatos eseményeket. A Clinton elnök által adott „beavatkozási okok” teljesen ellentétben állnak a logikával és nem állják meg helyüket a valóságban. Az elnök szerint a katonai beavatkozásra (békésen vagy fegyveresen) azért volt szükség. hogy megállítsák a menekültek érkezését, hogy megdöntsék a diktatúrát és megállítsák a helybeli lakosság öldöklését. Clinton elnök nem győzte hangsúlyozni, hogy „ez a katonai akció nem az Egyesült Államok tevékenysége, hanem az Egyesült Nemzetek döntése alapján egy nemzetközi büntető hadművelet 24 ország részvételével”. Vizsgáljuk meg az elnök által említett tényeket a valóság világában: • Ha az Egyesült Államok a menekültek tömegének beözönlése ellen hozott döntéseket, akkor nem Haiti ellen, hanem Mexikó ellen kellett volna hadműveletet indítania. Az évente csónakon érkező 15—20 ezer haiti illegális menekülttel szemben ott van az évente az Egyesült Államokba beszivárgó 1—2 millió mexikói, akik ellen semmiféle komoly védelem nincsen és akik szabadon öntik el az Egyesült Államok déli államait. Ez az érv tehát nem áll meg a tények világában. • Ha az Egyesült Államok egy törvénytelen diktatúrát akart volna megdönteni, akkor erre 8 amerikai elnöknek lett volna alkalma Eisenhowertől kezdve az elmúlt évtizedek alatt Kubával kapcsolatban. A Kennedy elnök által hozott balsikerű és katonai erőkkel nem támogatott kubai kísérlet óta az Egyesült Államok nem próbálta megdönteni a Castro-féle kommunista diktatúrát, ellenkezőleg: mindent elkövetett, hogy a Castro ellenes fegyveres erők katonai tevékenységét korlátozza és az azokban résztvevőket elítélje. Egy ideig a Szovjetunióval való megegyezésre hivatkoztak, a Szovjetunió megbukása óta azonban az egyezmény nincsen érvényben és egy esetleges atomháború veszélye is elmúlt. Miért nem támadja meg az Egyesült Államok a partjaitól 90 mérföldre levő kommunista Kubát? Az Egyesült Államokban élő másfél millió kubai bőségesen szolgáltatta volna a katonaanyagot egy ilyen invázióhoz, de ez sem Clinton elnöknek, sem elődeinek nem jutott eszébe. • Ha az Egyesült Államok a gyilkosságokat kívánta volna megakadályozni, amelyeket eddig senki sem tudott igazában bizonyítani és amelyek a „szabadon választott Aristid elnök alatt sokkal nagyobb számban folytak Haitiban”, akkor az Egyesült Nemzetek határozata alapján ott lett volna az alkalom közel két esztendeje beleavatkozni a boszniai harcokba és gyilkosságokba, ahol nem 500- vagy ezer ember életéről van szó, hanem százezrekéről. Mindezeknek a tényeknek az ismeretében feltehetjük a kérdést: akkor mi irányította az amerikai katonai beavatkozást, az Egyesült Nemzetek zászlójának színei alatt? A választ újra a történelem adja meg. A haiti beavatkozás hozzászoktatja az amerikai polgárokat és az amerikai hadsereg katonáit és vezetőit ahhoz, hogy „van egy magasabbrendű hatalom is, mint az Egyesült Államok szabadon megválasztott kormánya” az pedig a világkormány, amelynek minden amerikai polgár és minden amerikai katona kell, hogy alávesse magát. Tulajdonképpen erre a célra teremtették meg a világ győztes vezetői és láthatatlan kormányának tanácsadói az Egyesült Nemzeteket. Ezt a célt csak a sztálini Szovjetunió hatalmi törekvései tartották vissza évtizedeken keresztül. 1950-ben az Egyesült Államok hadseregét először rendelték idegen zászló alatt háborúba az észak-koreai kommunisták ellen. Ezt a háborút meg is nyerték volna „az Egyesült Nemzetek csapatai”, ha az utolsó pillanatban nem avatkoztak volna be a „kínai önkéntesek”, akik aYalu folyó elérése pillanatában százezrével voltak az amerikaiak hátában és úgy tönkreverték őket, mint Sztálingi ádnál a hasonló túlerőben levő és téli felszereléssel jól ellátott szovjet katonák a németeket. A koreai bemutató tehát nem sikerült és a nagy amerikai véráldozat ellenére a kommunista diktatúra életben maradt és ma is él. FELHÍVÁS ÉS KÉRELEM A NEMZETHÜ MAGYARSÁGHOZ Torontóban a Kanadai Magyar Kultúrközpontban a Körösi Csorna Sándor Történelmi Társaság által folyó év május 14-én rendezett Botos László angol nyelvű könyvének: „THE HOMELAND RECLAIMED” ismertető előadásán, majd Dr. v. Kostya Sándor „TRIANON TITKAI” címmel tartott megemlékezésén a hallgatóság részéről javaslat és kezdeményezés történt egy Nemzeti Könyvkiadó Alap létrehozására. A helyszínen megajánlásokat tettek és a Társaság által július 17-én rendezett Botos Zoltán „HAZAI HELYZETKÉP” című előadása után újabb adakozók jelentkeztek és megbízták: Andrékovics Pétert, Botos Lászlót, Dr. v. Kostya Sándort, Leskowsky Zoltánt és Parragi Zsuzsát a Nemzeti Könyvkiadó Alap ügyeinek intézésével és további gyűjtésének beindításával; Botos László és Dr. Kostya Sándor angol és magyar nyelvű könyveinek, valamint más nemzetérdekű írások kiadásának költségeire. Az intéző bizottság az adományok gyűjtésére bankszámlát nyitott, s a befolyt összegekről esetenként tájékoztatást ad az adakozóknak. Aki nem óhajtja nevét nyilvánosságra hozni, annak adományát a bizottság bizalmasan kezeli. A könyvek mielőbbi kinyomtatását indokolttá teszi a trianoni békeparancs 75. és az árpádi honszervezés 1100. évfordulója külföldi illetékesek és a magyar közönség tájékoztatására. A májusban történt hazai választások eredményeként sajnálatosan újra szocialista-liberális-kozmopolita államvezetés került hatalomra, mely — a korábbi kommunista gyakorlatnak megfelelően — a Kárpátmedencéhez fűződő történelmi és nemzeti életjogainkat elhanyagolja és kiárusítja. így a nemzeti emigrációra hárul a feladat, hogy a felvilágosítás eszközeivel szétdarabolt hazánk és népünk érdekében cselekedjen. A bizottság ehhez kéri magyar Testvéreink támogatását. Az eddigi adományozók többségükben bizonyos havi összegek rendszeres beküldését vállalták. Az adományokat kérjük, Kanadában a Körösi Csorna Sándor Történelmi Társaság postafiók címére: Box 664 Terminal “A” Toronto, M5 W 1G2 Ontario “Hungarian Publishing Fund” névre kiállított csekken vagy Money Orderen beküldeni. Amerikai adakozók “Hungarian Foundation”, Book Fund névre kiállított csekket Lorántffy Care Center, 2631 Copley Road, Akron, Ohio 44321 címre szíveskedjenek postázni. Magyar Testvéreink szíves támogatását kérve és előre is köszönve, maradtunk a népünk és hazánk iránti töretlen hűséggel: a Nemzeti Könyvkiadó Alap intéző bizottsága _J A koreai balsikerú bemutatkozás csak arra volt jó, hogy példát teremtettek a történelemben arra, hogy a nemzetek katonáit és demokratikusan megválasztott vezetőit alá lehet vetni egy kis diktátor csoport érdekeinek, akik eldöntik majd, hogy mikor, miért és kiért kell a nemzetek fiainak életüket áldozni. A következő próbabemutatkozás a vietnami háború volt, amely azonban még az előzőnél is siralmasabban végződött, mert a harcokhoz szokott igénytelen nép a rendelkezésére álló hatalmas szövetségesek támogatásával győzelmet aratott a világ legnagyobb és legerősebb hadserege és légiereje felett. Ezt a győzelmet a kommunisták természetesen csak úgy tudták elérni, hogy hatalmas támogatóik és nagyszerű kémeik voltak a nyugati kormányokban és a döntéseket mindenütt előbb tudták meg, mint azok, akiknek azt végre kellett hajtani. (Igazában így veszett el Eszak-Vietnam is, amikor a francia kormány kommunistái szolgáltatták a jelentéseket a hősiesen harcoló idegen légiósok ellen.) A főpróba az Irak ellen lezajlott „közös” büntető tevékenység volt, amikor egy engedetlenkedó és szomszédaira veszélyes országot ugrattak bele a háborúba és azt beépített támogatóik segítségével alaposan elpusztították. Ezúttal a koreai döntetlen és a vietnami vereség után már győzelemről lehetett beszélni „az Egyesült Nemzetek zászlaja alatt”. A haiti katonai akció nem a diktátorok félreállítására, nem a menekültek megállítására és nem a gyilkosságok megállítására lett elindítva, hanem hasonlóan a Szomáliái tevékenységhez, az Egyesült Államok hadseregét rendelte egy idegen zászló alá, amelyre sem az Egyesült Államok elnöke, sem szenátorai, sem képviselői, sem katonái nem tettek esküt sohasem. Az amerikai közvélemény azon vitatkozik, hogy jogos vagy jogtalan a katonai beavatkozás, hogy előbb kellett volna vagy tárgyalások nélkül kellett volna, hogy miért nem büntetik meg a diktátorokat vagy miért helyezik vissza a hatalomba a gyilkosokat, miközben az igazi célt nagyon kevesen látják a nagy ködösítésben: újra amerikai katonák harcolnak az Egyesült Nemzetek zászlói alatt vagy legalább is engedelmeskednek idegen parancsnokaiknak. Az egészben a legnevetségesebb az, hogy ehhez a katonai büntetőtevékenységhez az Egyesült Államok 20.000 katonát ad a legmodernebb repülőgépanyahajókkal, repülőgépekkel és helikopterekkel, míg a többi 24 ország összesen 300 katonai rendőrt az utcai forgalom ellenőrzésére, így volt ez Szomáliában is, így volt Irakban, Vietnamban és így volt Koreában. Az Egyesült Nemzeteknek az eddigi akciói 115.000 amerikai katona életébe kerültek. ellenére, hogy Clinton elnök tudta az ellenzést vagy pedig éppen ezért, a demokraták nem engedték meg, hogy az amerikai szenátus vagy képviselőház szavazzon a katonai beavatkozás kérdésében. Mindez világosan Az egész színjátékot a legjobban a CNN televízión lehetett meglátni, amikor a Haitiba érkező első amerikai katonák földreszállásához azt a megjegyzést fűzték az őket már ott váró riporterek és ez került a televízió címszallagjára is, hogy „U.S. katonai beavatkozás Haitiban". Körülbelül 25 perc eltelte után a címszallag megváltozott „U.N. katonai beavatkozás Haitiban". A cenzúra működésbe lépett és a riporter hibáját beavatott felettesei azonnal kijavították. Észrevételeink igazságát bizonyítja az, hogy egyetlen katonai tevékenységnek sem az volt a célja, hogy a fennálló rendszert megdöntsék (hiába próbálta ezt McArthurtól Schwartzkopfig minden amerikai U.N. parancsnok), hanem az, hogy az amerikai polgárt hozzászoktassák ahhoz, hogy „a U.N. mindenek felett", de főleg az Egyesült Államok felett. További bizonyíték a fenti tényekre, hogy a haiti inváziót az Egyesült Államok lakosságának 73 százaléka ellenezte és azt Clinton elnök minden ellenkezés ellenére végrehajtotta volna fegyveres harc árán is, ha az utolsó pillanatban meg nem győzik a haiti katonai vezetést a helyzet reménytelenségéről és kiutat nem adnak nekik a szégyen nélküli visszavonulásra. Annak mutatja, hogy az Egyesült Államok elnöke idegen hatalom ellenőrzése és irányítása alatt áll és pontosan egy olyan kisebbségi diktatúra akaratát szolgálja, amely ellen a haiti akciót lefolytatták. Ez a teljes igazsági Haiti a legújabb láncszem abban a sorozatban, amelynek a vége az Egyesült Államok láncrafűzése lehet, ha az amerikai nép időben nem látja meg a mozaikokból lassan, de biztosan kialakuló képet. Ez a láncsorozat ma már ott van sokaknak a szemében és orrában, akiket úgy irányítanak ebben az országban, ahogyan akarnak, akiknek arcát arra rángatják amerre ez a rangútoknak tetszik. A kommunizmusban szemellenzőt raktak az emberekre és csak azt láthatta a nép, amit megmutattak vagy amit elmondtak neki. Az Egyesült Nemzetek tervezői és végrehajtói, az egyvilágot felépítők a nép orrába fűzték a rabláncot, amely megmutatja az egész képet, de csak azoknak, akik mindent úgy látnak, ahogy azt a televíziókon, rádiókon és újságokon keresztül mutatják neki. A mának élő, nem gondolkozó, agymosott tömeg még hiszi a szabadságot, a holnapba néző, gondolkodó és az emberiség jövendőjéért aggódó számára azonban már feltűnnek az egyre sötétedő emberi világ körvonalai a láthatáron! Vigyázzunk emberek! Vigyázzunk a szabadságra, az igazságra, gyermekeink jövendőjére! BAKOS GYULA Kapitalizmust építő szocialisták Lehet-e baloldali párt az, amelynek alapvető célkitűzése a kapitalizmus restaurációja? A szocializmus felszámolása, lerombolása, a kapitalizmus építése semmiképp nem szocialista, baloldali program. Igaz,, az MSZP céljai között a dolgozók érdekeinek a védelme, egy „szociális háló” megteremtése is szerepel: ez kétségtelenül baloldali eleme egy olyan programnak, amelyik bevallottan nem baloldali (hiszen az MSZP is arra törekszik, hogy tőkés rendszert ültessen a nép nyakára). Azt mondják: az MSZP szociáldemokrata jellegű párt. Ez igaz, valóban, mint az összes ismert, klasszikus szociáldemokrata párt, az MSZP is feladta kapitalismus ellenességét. Esetenként tesz ugyan egy-egy gesztust a dolgozó emberek, kétkezi munkások, parasztok, nyugdíjasok érdekében. De alapvető tevékenységében még túl is tesz jobboldaliságában, a tőkés rendszer iganlésében a nyugat-európai, pláne a latin-amerikai szocdemeken, akik időnként éles antikapitalista kijelentéseket engednek meg maguknak. A szocialista jelző megtévesztő: ha olyan sokan szavaztak májusban a szocialistákra, ez azért volt, mert komolyan gondolták, hogy baloldali, szocialista ez a párt. A lakosság többsége helyzetének javulását várta és remélte a szocialista párttól, ezért támogatta. A választások óta azonban bebizonyosodik, hogy a kapitalizmus építésének programja csakis a dolgozó tömegek terhére, az alapvető élelmiszerek, közszükségleti cikkek, a gáz, a villany, a lakbérek árának drasztikus emelésével, egy még kizsigerelőbb adópolitikával valósítható meg. Dr. Sulin József, orvos, Budapest ,CSAKIS EGY MAGYAR SZELLEMŰ, MAGYAR HITŰ ÉS MAGYAR LELKŰ IFJÚSÁG TUD MAGYAR JÖVŐT TEREMTENI.”
