Szittyakürt, 1993 (32. évfolyam, 4-5. szám)
1993-04-01 / 4-5. szám
2 oldal n ItmKÖfct 1993. április—május Ezt érdemeltük meg... ? (Folytatás az 1. oldalról) napjainkban is megnyitotta előttük Magyarországon — úgy látszik nem jár köszönet... Mindezért, úgy látszik nem jár sem köszönet, sem hála a bő gatyás és fütyülős barack kultúrájú magyar nemzetnek. És tényleg meglátszik a nagy kultúrkülönbség - mert mi magyarok megszoktuk köszönni, ha valaki jót tesz nekünk, segít rajtunk. Ez a szokásunk valószínűleg a bő gatyás és fütyülős barack kultúránkból származik... De ennek a nemzetgyalázó főrabbinak úgy is magyarázható a kijelentése, hogy valójában csak az irigység beszél belőle, mert az ő népének több mint 2000 évig sem sikerült állandó hazát teremtenie — az ő nagy értékeket létrehozó hírességeik ellenére sem, és csak alig 40 éve sikerült a nagyhatalmak segítségével egy területet kierőszakolnia, s ahol az őslakosok azóta is a legnagyobb gyűlölettel és ellenséges érzelemmel viseltetnek iránta — míg ez a bőgatyás és fütyülős barack kultúrájú magyar nemzet, még a más nép őstörténelem tudósai szerint is, elismerten már 1100 éve él a saját hazájában. És erről eszembe jut Disraeli neve és esete. Hadd emlékeztessem arra a budapesti főrabbit, hogy: Amikor az ő elődei még csak a biblia útjait járták, akkor már a magyar nemzet bő gatyás és fütyülős barack kultúrájú ősei, sokezer éve kifejlesztették a föld emberiségének első nyelvét, kialakították igaz vallását és felépítették az első fejlett társadalmát. És arra is szeretném emlékeztetni ezt a budapesti főrabbit, hogy az ő népének hazája még csak 48 éves lesz akkor, amikor a mi kárpátmedencei hazánk már belép létezésének az 1101. esztendejébe! Természetesen, a bő gatyás és fütyülős barack kultúrájával együtt! Aztán jó lenne ennek a főrabbinak felfigyelnie arra a jelenségre is, hogy a világtörténelemben soha, sehol nem volt állandó jellegű: antigermanizmus, antiszlávizmus , antilatinizmus, vagy antiarabizmus, — de antiszemitizmus az elmúlt több mint 2000 év alatt állandóan létezett! Mit gondol — mi lehet az oka ennek? És aztán, ha annyira számontartja ez a főrabbi azokat az értékeket, amelyeket a zsidók teremtettek meg az elmúlt idők alatt Magyarországon, akkor miért nem mondja meg azt is, hogy: Miért Magyarországon teremtették meg azokat az értékeket a zsidók?! Azért, mert ebben a bő gatyás és fütyülős barack kultúrájú országban minden út nyitva állt előttük az érvényesülésre, és a tehetségük kibontakoztatására, úgy a múltban, mint a jelenben is! És így azok a zsidók, akiket emleget ez a főrabbi, a bő gatyás és fütyülős barack kultúrájú magyar nemzetnek köszönhetik sikereiket, mert a magyar nemzet adta meg számukra a lehetőséget az érvényesülésre Magyarországon! Tehát ezekre a sikerekre a magyar nemzet jogosan tart igényt, mert ezek a sikerek a magyar nemzet segítségével, Magyarországon születtek meg. Tehát 2zek a sikerek a magyar nemzet szellemi kincstárába tartoznak! Tehát azokat nem lehet „kivonni”a magyar nemzet kultúrájából! Csak az nem érthető, hogy most, amikor már van egy terület a világon, amelyet a nagyhatalmak jóvoltából a hazájuknak nevezhetnek a zsidók, akkor most miért nem rohannak oda, hogy végre a saját hazájukban gyümölcsöztethessék a tehetségüket? Miért élnek még mindig a főrabbijuk által lenézett bő gatyás és fütyülős barack kultúrájú Magyarországon? Csak nem azt jelenti ez, hogy a magyar nemzet bő gatyás és fütyülős barack kultúrájában még mindig jobban élnek, érvényesülnek és szeretnek, mint Izraelben? Vagy valami másoka van ennek? Azért élnek még mindig Magyarországon a zsidók, mert itt mindig szabadon és jól éltek. És többször előfordult az is, hogy ők jobban éltek itt, mint az őket befogadó magyar nemzet fiai. És azért élnek még mindig Magyarországon a zsidók, mert itt sohasem volt semmiféle ,,anti-...izmus! Még antiszemitizmus sem! De ha valaki megkérdezné tőlem, hogy a közeljövőben lesz-e antiszemitizmus Magyarországon — ennek a főrabbinak a kijelentése után ítélve — nem mernék nemmel válaszolni1 De annak nem a bő gatyás, fütyülő barack kultúrájú magyar nemzet lesz az oka! Ezt határozottan merem állítani’ De ne csak azt keressük, hogy a jövőben lesz-e antiszemitizmus Magyarországon, azaz hogy a jövőben vajon szeretni fogják-e, vagy nem a zsidókat a magyarok Magyarországon — hanem keressük most azt, hogy jelenleg van-e antihungarizmus Magyarországon, azaz, hogy napjainkban vajon szeretik-e vagy nem a magyarokat a zsidók Magyarországon? Erről a magyar állampolgárságú zsidóknak, mint befogadott népnek kellene nyilatkoznia az államalkotó magyar nemzet előtt. És ezzel a nyilatkozatukkal kifejezésre juttathatnák nemcsak a befogadó magyar nemzet iránti szeretetüket, hanem a köszönetüket is azért, hogy a magyar nemzet befogadta őket, amikor még hazátlanok voltak. De a zsidók azt is kifejezhetnék egy ilyen nyilatkozattal, hogy hűségesek a magyar nemzet iránt, és alárendelik az ő érdekeiket a magyar nemzet érdekeinek, és megtisztelve érzik magukat azért, hogy Magyarországon élhetnek! Még egy bevándorló ország is szívesen veszi, ha a befogadott népei kifejezik szeretetüket, köszönetüket és hűségüket iránta. És Magyarország nem bevándorló ország, tehát e nyilatkozat megtétele méginkább indokolt lenne. Vagy talán a zsidók úgy érzik, hogy nekik nem kell nyilatkozniuk minderről — de a bő gatyás és fütyülős barack kultúrájú magyaroktól elvárják az állandó bizonygatását annak, hogy Magyarországon nincs antiszemitizmus? Nos, azt hogy a magyarországi zsidók szeretik-e a magyarokat — mivel ilyen nyilatkozat, tudtommal, eddig még nem jelent meg tőlük, így azt — nem tudom. De azt, hogy a főrabbijuk lenézi a magyar nemzet kultúráját, azt már tudom, mert azt maga a főrabbi jelentette ki. És aki lenézi a másikat bármiben is, az már valószínűleg nem is szereti azt, mert a lenézés egy fajtája a nem szerelésnek. A budapestifőrabbi nemzetgyalázó kijelentése viszont antihungarizmust tartalmaz. És ha az antiszemitizmust törvény bünteti Magyarországon, akkor az antihungarizmust méginkább törvény kell, hogy büntesse. És ez a törvényszabta büntetés alól a budapesti főrabbi sem lehet kivétel Magyarországon. Ha az antiszemitizmus megjelenik Magyarországon, akkor azért ez a budapesti főrabbi is felelős lesz! Ezt jó lesz eszében tartania! Vajon, ha egy magyar vezető ember tenne egy ilyen nemzetgyalázó kijelentést a zsidók kultúrája ellen, akkor mit tennének a zsidók? És mit tenne ez a főrabbi? Tiltakoznának és antiszemitizmusról beszélnének, és követelnék a sértő kijelentést tevő magyar ember törvényes megbüntetését. Hát ugyanezt kell tennünk nekünk magyaroknak! Tiltakoznunk kell az antihungarizmus ellen, és követelnünk kell ennek a főrabbinak a törvényes megbüntetését! Ugyan, milyen fokú lehet ebben a főrabbiban a magyar nemzet iránt érzett szeretet, hűség, hála, tisztelet, elismerés és együttérzés? A magyar nemzet kultúrájáról mondott kijelentése után ítélve: semmilyen, hiszen ez a kijelentése, a magyar nemzet kultúrájával szembeni felsőbbrendűségi érzés alantas szellemét bizonyítja! Megdöbbenve és megzavarodva áll az ember miniszterelnökünk „kétlelkűsége” előtt.Micsoda imponáló acélkeménység villámlik szeméből, egyéniségéből, amikor kijelenti: „kard-ki-kard”. Minden szavából süt az elszánt erő a végső küzdelemre. Ez igen! — mondaná az ember, ha nem tudná, hogy kivel, kikkel vívna életre-halálra. Bizony, kenyeresbajtársai voltak ők, akik közel három évig várták, hogy választott vezetőjük kellő eréllyel megvalósítja mindannyiuk ígéretét, a „nagytakarítást”. De nemcsak ők, hanem a sírgödörbe taszított nemzet is várta a szolgálatára felesküdött vezetőjétől, hogy elzavarja sírgödre mellől a temetni kész gonosztevőket. Dehát, akinek lelke kard nélkül is kettéhasadt, az elvesztette tájékozódó képességét és ott vagdalkozik, ahol már a meggyötört test lelkét is kilehelni készül. Ám ez a megjátszott erő csak tragikomédia, amely halálos ellenségeinknek adott kezébe tőrt, a kegyelemdöféshez. Miniszterelnök Úr! Az ön által vezérelt kormány átengedte a hatalmat halálos ellenségeinknek. E bűnös mulasztást ítélje meg a történelem. Annyi bizonyos, hogy a nép már ítélt: megnémult! Ismét átmenteni kényszerül igazságérzetét, hitét, erkölcsét, életét egy igazabb jövő reményében. Csak a koncon marakodó sakálok üvöltése hallik: megölni, megölni,szétmarcangolni a sírgödörből feltámadni akarót! Isten óvja a nemzetet attól, hogy a nép elveszítse hagyományos türelmét! Mert — a körülöttünk acsarkodó, öldöklő világ kellős közepén — belső halálos ellenségeink kezében van a hatalom és a gyilkos fegyver is! Ön úgy tesz, mintha nem látná, mi történt ebben az országban közel három év alatt. A kapitalistává vedlett liberál-bolsevistáink kitermelték segédcsapataikat, a többszázezres munkanélküliek, a nyomorba és bűnözésbe taszított idemenekítettek, a putrilakó szerencsétlen cigányok, a fellázított kisebbségek (románok, ruszinok, stb) a kisemmizett parasztok és a „puha-diktatúrát” visszasíró megtévesztettek lassan éretté válnak az újabb tömegsírok „termelésére”! A visszavedlő kaméleon lelkűek ismét az élre állnak és kéjjel akasztanak, tarkónlövetnek. Sajnálatos tra-Hát ezt jól megkaptuk a budapesti főrabbitól, akinek a népe leginkább csak jót kapott a magyar nemzettől. És ez nemcsak üres kijelentés, mert ha ennek a főrabbinak a népe leginkább csak rosszat kapott volna a magyar nemzettől, akkor már régen elhagyta volna Magyarországot és nem jöttek volna ide többet. De nem hagyták el Magyarországot a múltban, hanem egyre inkább jöttek és jöttek — és a magyar nemzet jó szívvel befogadta őket ebbe a bő gatyás és fütyülős barack kultúrájú országba! És nem hagyják el a jelenben sem Magyarországot, hanem egyre inkább csak jönnek, jönnek ebbe a bő gatyás ésfütyülős barack kultúrájú országba! * * * És végül, hadd kérdezzem Antall miniszterelnök úrtól: Miért az izraeli nagyköveten keresztül tiltakozott a budapesti főrabbi nemzetgyalázó kijelentése ellen? Hát — mi köze van az izraeli nagykövetnek Magyarország belügyeihez? A főrabbira talán nem vonatkoznak a magyar törvények? A főrabbi talán nem vonható felelősségre az antihungarizmusért? 1993. március gédiánk, hogy ön nem ismeri őket eléggé! Miniszterelnök Úr! Talán még nem késő. Határolja el magát az ön pártjába is belopakodott liberál bolsevistáktól . Álljon a hazáért és népéért tenni akarók élére. Biztos lehet abban, hogy a nép 90 százaléka ön mögé sorakozik fel. Vagy mondja meg bátran, hogy keze, lába, nyelve meg van kötve és ereje is csak erőlködni van. Ekkor álljon félre és a nép tudni fogja, hogy mit tegyen! Irtózatos pusztulásunk ellenére is vagyunk még ebben a közös és szétdarabolt hazában, akik Isten, család, haza jelszavával körülhordozzuk a „véres kardot”. Az ezeréves haza és minden nemzet törvényével. Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény...” — egységbe szólítjuk a nemzetet, a megnémítottakat, az egymásra uszítottakat, a számtalan pártra, felekezetre, kisebbségre szaggatottakat. Ezen az utolsó „tavaszon” gyülekezni fogunk a városok és községek terein, sportpályáin, stadionjaiban. Meghívjuk a törvényesen csecsemő és öngyilkossá tett anyákat, az élet szentségére fölesküdött orvosokat. A kirúgott munkásokat, földönfutóvá tett parasztokat. A nyomorékká vert és mellőzött ötvenhatosokat, a rabszolgatáborok poklából megmenekülteket. A nyomorba és bűnözésbe taszított nincsteleneket, cigányokat, kisebbségeket. Az ezer pártra és felekezetekre szaggatottakat és minden rendű-rangú, a közös hazáért tenni és azt szolgálni akarókat. Választunk közülük ismert és tiszta lelkű-jellemű, erős egyéni vezetőket. Megbízzuk őket, hogy válasszanak nevet a közös mozgalomnak és jegyeztessék be a törvény szeszerint. A hazától távol most nem követelni kell! Adni kell egységes erőt, áldozatkészséget és biztos lesz a nemzeti erők győzelme a következő választások alkalmával. Segítse az Isten, a mindannyiunk Istene ezt a sokat szenvedett nemzetet és a környező szenvedő, a pusztításnak engedett népeket, nemzeteket,hogy a szeretet törvényének értelmében egymás kezét megszorítva békességet nyerjenek! 1993. február RAB MAGOR „...kard-ki-kard...”
