Szittyakürt, 1992 (31. évfolyam, 1-2. szám)
1992-01-01 / 1-2. szám
1992. január—február hó «ITTVAKÖftt 3. oldal Csárdás József (Ráth Gedeon): Gondolatok a Szabadságharc 35. évfordulóján Mielőtt az 1956-os októberi szabadságharcunk 35 éves jubileumának megünnepléséről szólnék, legelőször is az ünnepségek megrendezőiről és érdeméről kell a legelismerőbb formában megemlékeznünk. A Jurta színház vezetőjének, Romhányi Lászlónak és kitűnő munkatársainak, valamint Bosnyák Imrének, a „Mártírok Emlékbizottsága” elnökének érdeme a logikus, szinte történelmi sorrendbe levezetett ünnepségi sorozat megrendezése. Kezdődött a Kozma utcai Gyűjtőfogház volt politikai börtön és ítéletvégrehajtó intézet falára a kivégzett hőseink emlékére elhelyezett emléktábla leleplezésével. 1945-től a legutolsó politikai okból kivégzettig ebben a pokoli intézetben sok magyar testvérünk lelte mártír halálát az akasztófán vagy a kivégzőosztag sortüze által. Ezek a hősök voltak a kommunizmus elleni küzdelem élharcosai. A szép és megható ünnepség után a Gyűjtőfogháztól a rákoskeresztúri temető 298-as parcellájához ment át az ünneplő közönség, hogy annak felavatási ünnepségén részt vehessen. Itt a szebbnél-szebb beszédek és koszorúzások egymást követték. A 298-as parcellában kb. 2000 kivégzett antikommunista fekszik. Az eddig rendbehozott sírok Romhányi László, a „Szent Korona” főszerkesztőjének, Bosnyák Imre a „Mártírok Emlékbizottságának” elnökét és talán elsősorban a sok önkéntes munkás érdemét dicsérik. De ennek a magasztos munkának anyagi alapjára adakozó belföldi és emigráns magyarok érdemét is dicsérhetjük. Ebben is élenjárt a „Szittyakürt” szerkesztősége és a lap pártoló tagjai a legnagyobb összegű adományával. A jó Isten áldja meg ezeket az igazi magyar embereket. Amikor ez év 1991. áprilisában „A még mindig elfelejtett mártírok” című cikkemben ezt az akciót részletesen kidolgozva a gyűjtést elindítottam, nem gondoltam, hogy ilyen gyors eredménnyel kezdődik. Azért kezdődik, mert még messze van a befejezéstől. Ez csak akkor történik meg, ha a fent említett cikkben írt összes pontokat a magyar nép, az igazi nemzeti emigrációval összefogva, maradéktalanul kivitelezi. Aki ebben nem vesz részt, vagy nem adakozik a költségekre, az nem nevezheti magát magyarnak. A hazafias bombasztok puffogtatásának ideje lejárt. Már csak az igazi nemzeti érdekű akciók számítanak. A 298-as parcellában fekszik a legtöbb kivégzett antikom munista mártír, kb. 2000. Ha ezek a halálra gyötört, majd kivégzett mártírok megszólalhatnának, Péter Gábor és bandája a magyar nép által a gehenna tüzére vettetnek. Ehelyett a mai kormány ezeket bujtatja, bűneiket takargatja és magas nyugdíjjal és pozíciókkal jutalmazza véres tetteikért. Sőt a háttérből még mindég ők irányítanak. Mi ez, ha nem kommunista hatalomra való átmentés esélyének megadása? A mai kormány és az ellenzéke, a magyar nép legbűnösebb ellensége és árulója. A magyar nép körében ennek felismerése már megtörtént. Ezért is kérjük a kis kommunistákat, akik csak érdekből voltak azok és vér kezeikhez nem tapad, próbálják jó cselekedeteikkel enyhíteni tévedéseiket. Ugyan ezt kérjük a nem párttagoktól, de a rendszer kiszolgálóitól is. Itt elsősorban szólok a Budapest Főváros Kőbányai Képviselő-testület Polgármesteri Hivatal Ill-osztályának Horváth Krisztina csoportvezetőjéhez. Ez a csoportvezető azt kéri „A Magyar Nemzeti Szövetségnek” írt levelében, hogy a 298-as parcellában az öszszes kivágott fákat méret szerint jelentse be hivatalának. Kedves Horváth Krisztina. Az elmúlt 45 év alatt a sírokon nőtt átlagba 40 éves fákért és a parcella teljes elgazosodásáért, ezekben a sírokban fekvők meggyilkolásáért és holttestük meggyalázásáért az elmúlt bukott kommunista rendszert terheli a teljes felelősség. De az újonnan választott közigazgatás illetékes tisztviselőit, így önt is terheli a felelősség a 298-as parcellán tovább növő fákért és az őserdő szerű gazosodásért. A világ összes civilizált államában a halottnak járó végtisztesség megadását, sírjának létezési jogát és annak tetszés szerinti ápolását human törvények biztosítják. Senki sem akar a sírján 40 éves fát, s ezt az akaratot is törvény biztosítja. Hogyan akarnak önök a kultur Európa tagjává lenni, ha a legelemibb emberi jogokat is sárba tiporják? Még az ön kormánya is küldött díszőrséget a 298-as parcella felavatásának ünnepségére. Akkor kit kontrázik meg ily akadékoskodó levél küldésével? A 298,300 és 301-es parcellákat az egész magyar nép és az egész magyar emigráció „Nemzeti Pantheonná” nyilvánította. Ki mer ilyen elsöprő egységes akarattal szembefordulni? Szíveskedjék egy udvarias korrigáló levelet küldeni a Magyar Nemzeti Szövetségnek. Amennyiben ezt elmulasztja, úgy minden ezzel járó felelősséget vállalnia kell. A 20. század legnagyobb magyar hőseinek sírjait, rendbehozásuk után is hozzájuk illő szép állapotba kell tartani. Ezért azt tanácsolom, hogy minden kivégzett mártírunk szülőhelyén alakítsák meg a „Mártírok Emlékét Ápoló Bizottságot”, amelynek tagjai a sírok rendbetartását teljesíthetik. De a hozzátartozók is vállalhatják ezt a feladatot. Ha évenként tavasszal, nyár derekán és ősszel a sírokat szépen, gondosan rendbehozzák, akkor ennek a nemes feladatnak megfelelnek. Ezeknek a hősöknek egyházi temetéséről is gondoskodni kell. Tehát még sok a teendő. Nevezzük el ezt a temetőt „Hősök Temetőjének”, a Kőbányai utat pedig „Mártírok útjának”. A 298-as, 300-as és a 301-es parcella legyen hazánk Nemzeti Pantheonja, hogy magyar népünk ide kizarándokolva, itt lelkileg elmélyülve, igazi magyar hősök példáját látva, megtöltse lelkét büszkeséggel, bátorsággal, magyar öntudattal, hazaszeretettel és mindent elsöprő nemzeti összefogás lelkületével. Másnap október 23-án a Kilián laktanya, Tűzoltó utca és a Práter utcai iskola megkoszorúzása. Majd a Corvin-közi ünnepségen vett részt az ünneplő közönség. Innét az emlékmenet a rádióhoz vonult. A Rádió előtt emlékgyertyák gyújtása, petíció átadása és emlékbeszédek következtek. Itt a tömeg többször is „Romhányit akarjuk” kiáltása hangzott. Ezzel Romhányi a nép vezérévé avattatott. Meg is érdemli, azért amit az utolsó 3 évben a magyar nép érdekeikért tett. Kis csoportjával a Jurta színházban szinte egyedül vívták a nemzet harcát a kommunisták és a liberál-bolseviki demokraták ellen. Az ünneplő közönség a többi harcok színhelyein és az ÁVÓS kivégzőhelyein is megtartották különkülön az ünnepségeiket. A hősi harc rövidesen befejeződik, mert a nemzet újra öntudatra ébredt. Nemzeti és Keresztény vezetést akar magának törvényes úton egy mielőbbi igazságos és tiszta új szabad magyar választások által. A nép és az emigráció a kormány azonnali lemondását és a parlament azonnali feloszlatását akarja, mert ezek törvénytelenül működnek. Hogy a Magyar Nemzet elkerülje a totális káoszt, a gazdasági csődöt, az ország teljes újabb kirablását, ami a nemzet megsemmisítéséhez vezethetne, a nép kezdeményezésével ideiglenes kormány alakítását kívánja. Az ilyen irányú kezdeményezést a nép vezérei végezzék. Keresztény Nemzeti Unióba kell összefogni az összes ilyen érzésű és irányzatú pártokat. E pártok tagjai közül ki kell választani a legtisztább multúakat, a legjobb keresztény antikommunista magyarokat, a legjobb politikai érzékkel megáldottakat és közgazdaságunk minden területén a tiszta múltú szakembereket. Ennél a kiválasztásnál feltétlen figyelembe kell venni a nemzeti emigrációban élőket is! Ezeket okt. 23-án be kellett volna olvasni a magyar rádióba, hogy a magyar megújhodás mielőbb elkezdődhessen, s ezzel az 1956 előtti és az 1956-os magyar szabadságharc követelményei mind megvalósulhassanak. A rádiónál sok volt a külföldi riporter is, akiknek az ünnepségekre hazautazó és mindenféle nyelven beszélő magyar emigránsok pontos interjút adtak a mai magyarországi helyzetről. Azért voltak mind a két csoportból sokan, mert komoly eseményt vártak. „De ami késik, nem múlik.” Mert az összes kommunikációs szervek mind a liberál-bolsevikik kezében lévén, „a hazudtunk reggel, hazudtunk délben, hazudtunk este és hazudtunk állandóan,” a mi 46 éves jelmondatunk, és kommunikációs gyakorlatunk. 3 éve egy másik jelmondattal is megtoldották ocsmány működésüket: „Gyalázzuk a magyart saját hazájában reggel, délben, este és állandóan.” Ennek végleg meg kell szűnni, és a magyar népnek végre kezébe kell vennie saját sorsának irányítását. A helyzet megérett a teljes változásra és egy tiszta és igazságos új szabad választásra. Azokkal nem lehet az országot újjáépíteni, akik azt tönkretették, vagy segítettek abban. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy ezzel a sok ellenséges elemmel hogyan vehetjük fel a versenyt? A felelet rá: nagyon könnyen. Lelki újjáépítéssel, hogy a lelkek teljenek meg vallásossággal, haza és egymás iránti szeretettel. Mindez olyan robbanékonyán fogja a társadalmat tevékenységre kényszeríteni, hogy gyökeres társadalmi és politikai változást eredményez majd. Higgyétek el, kedves honfitársaim, hogy ez nagyon gyorsan bekövetkezhet. Ezredéves történelmünk folyamán ez már többször is megismétlődött. Tanácsok a lelki újjáépítéshez. Minden egyén önneveléssel saját maga újjáépítheti lelkét, társadalma, nemzete és önmaga érdekéért. Máról holnapra határozzuk el, hogy egy hétig mindenkivel, minden körülmények között udvariasan viselkedünk. A kezdet nehéz, de egy hét elteltével az eredmény érezhetővé válik, s lelkűnkben felszínre kerül a szeretet. A példák példákat követnek, s mint egy láncreakciója az istentelen durva lelkű materializmusnak, elterjed a szeretet. A szeretet a legnagyobb összetartó erő, mert az irigységet, féltékenységet, önzést és anyagiasságot, a társadalom széthúzó erőit megszünteti. A szeretetet csak úgy tartósíthatjuk, ha Istenhez fordulunk és vallásunkat gyakoroljuk. Olvassuk gyakran a bibliát, a szentek és a magyar hősök életét, a 35 kötetes börtön irodalmunk hősi eposzait, hogy példájukat követve, „Legyünk hősök, tiszták és szentek, hazánkat így mentsd meg.” A lélek erősebb a leghatásosabb atombombánál is. Ezért Isten alkotása, örök, elpusztíthatatlan és legy őzhetetlen. Ezért volt, hogy az elmúlt 46 éven keresztül a lelkeket mérgezték és demoralizálták, hogy uralkodni tudjanak felettök. A liberál bolseviki demokrácia ugyan ezt folytatja, csak még több mocsok áradattal. Emiatt nem tud társadalmunk akcióképes lenni, hogy kezébe vehesse sorsa irányítását. Az erős lélek nem dominálható, sőt szeretetével ez vezetheti a mocskos lelkeket megtérésük útjára. Lelki újjáépülésünk alapja szellemi, nemzeti és gazdasági megújhodásunknak, s ezáltal felemelkedésünknek. Isten segítségével mindezt könnyen megvalósíthatjuk, s ezzel befejeződik harmadik honfoglalásunk. istenért és a hazáért mindhalálig.” UJEVRE Újévnek hajnalán az a kívánságom: Legyen minden ember boldog a világon! Mit tőlünk elvettek, nektek mind meglegyen! A világon minden nép, mindig szabad legyen! Nekünk csak harc jutott, vagy rozsdás vasrács. Legyen tinektek jó ételhez, friss kalács. Nekünk sorakoznak intő kopjafák. Nektek béke legyen, ünnep és olajág. Mi befejeztük, már öregek vagyunk. Nektek féligkész álmokat hagyunk. Rajtatok múlik már, mi lesz jövőre! Kívánunk minden jót az új esztendőre! 1991. Szilveszter Pankovits Gyula volt „Szabadságharcos” ezredes most „1001. senki NAGYMAGYARORSZÁG FELTÁMADÁSÁIG TOVÁBB HARCOLUNK!
