Szittyakürt, 1992 (31. évfolyam, 1-2. szám)

1992-01-01 / 1-2. szám

XXXI. ÉVFOLYAM, 1-2. SZÁM - 1992. JANUÁR-FEBRUÁR HÓ Ára: 1.25 US dollár A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) «ITTVAKÖfcT A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA ■ 1992-ben lerakhatjuk a magyar területeknek az anyaországhoz való visszatérésének erkölcsi, tör­ténelmi, politikai diplomáciai és gazdasági alap­jait, amelyre azután ráépíthetjük a valóban sza­bad és valóban magyar Magyarországot! Dömötör Tibor püspök, az Amerikai Magyar Szövetség országos elnöke Fordul a történelem kereke Az 1992-es esztendő küszöbén visz­­szatekintünk az elmúlt esztendőre és megállapítjuk, hogy „fordul a történe­lem kereke”. Ezt a kereket senki sem tudja visszatartani sem a megszűnt Szovjetunió területén, sem a most szü­lető Egységes Európai Közösségben, sem az Egyesült Államok külügymi­nisztériumában. 1991-ben a népek ke­zükbe vették sorsuknak intézését és sorra születtek az események, amelye­ket nem terveztek be, amelyeknek megvalósulását senki sem hitte és amelyek irányítani fogják a világtör­ténelem 1992-es eseményeit. Németország ideiglenesen elfogadta az Odera—Neisse határt csak azért, hogy véglegesen eltűnjön a két Német­országot elválasztó határ. Amit a né­metek nem értek el háborúval és erő­szakkal, azt most megvalósítják béké­ben, szorgalommal, termeléssel és pénzzel. Már meg is kezdődött a né­metek részéről a volt német területe­ken levő földek felvásárlása. Az Egy­séges Európában Németország — köz­ponti helyzeténél fogva vezető és irá­nyító szerepet játszik, amelytől joggal félnek Németország volt ellenségei, a második világháború győztesei. A Balti Államok kivívták független­ségüket és az első nagy csapást mérték a státus quo-t minden áron tartani kí­vánó amerikai külpolitikára. A Szov­jetunió területén levő köztársaságok sorra megszavazták függetlenségüket. A szovjet katonai és párt-vonal ellen­­támadása kudarcot vallott és siettette a Szovjetunió teljes összeomlását. Szlovénia és Horvátország kimon­dotta függetlenségét, amelynek bekö­vetkezését az amerikai diplomácia minden eszközzel igyekezett meghiúsí­tani. Szemmel láthatóvá vált az ameri­kai politikusok kapkodása, akiknek egyetlen elképzelése a jövendőre: a múltnak minden eszközzel való fenn­tartása volt. Ez az elképzelés éppúgy megbukott Gorbacsov támogatásával kapcsolatban, mint Horvátország ese­tében. Németország és az Európai Közös­ség megelőzte az Egyesült Államokat mindkét vonalon a népek akaratának elfogadásában és szentesítésében. Az amerikai politikusok minden ígérgeté­se és hitegetése ellenére kudarcba ful­ladt a közel-keleti békekonferencia. Izrael nem hajlandó feladni a meg­szállt területeket, amelyekre pedig Iz­raelt épp úgy felszólította az Egyesült Nemzetek, mint ahogy Irakot felszólí­totta Kuvait kiürítésére. A döntések végrehajtása, illetve végre nem hajtása mutatja, hogy az Egyesült Államok két mértékkel mér — és rendszerint ezért veszít a világpolitikában. Vizsgáljuk meg, hogy ezekben a tör­ténelmi napokban, hogyan viselkedik a „szabadon választott” magyar kor­mány. Az elmúlt esztendőben e sorok írója 116 alkalommal talált nyilatkoza­tokat a magyar köztársasági elnöktől és a körülöttük lézengő miniszterektől azzal kapcsolatban, hogy „Magyaror­szágnak nincsenek területi követelései egyetlen szomszédja felé sem”. A ma­gyar politikusokat nem kérdezte sen­ki, fel sem hatalmazta senki ezeknek a kijelentéseknek a megtételére. Mi ame­rikai magyarok (és a hozzánk befutó hírek szerint az otthoniak és az elszakí­tott területek magyarjai éppen így), úgy vagyunk ezekkel a kéretlen nyilat­kozatokkal, mint amikor a kommunis­ták állandóan azt hirdették, „nincs Is­ten”. Amíg végre az egyik pártszemi­náriumon az egyik magyar gyári mun­kás megkérdezte az előadót: „Ha nincs Isten, akkor miért beszélnek annyit róla? Maguk a tagadásukkal ismerik el, hogy van!” Ha Magyaror­szágnak vagy talán mondjuk így: a magyarságnak nincsenek területi kö­vetelései a szomszédokkal szemben, akkor miért kell ezt állandóan tagadni? Azért, mert igenis vannak területi kö­veteléseink! Eddig elhallgattattak ben­nünket azzal, hogy „a békeszerződése­ken nem lehet változtatni”. Eddig azt kiabálták a fülünkbe, hogy „a szom­szédaink megtámadják és megszállják Magyarországot, ha beszélünk a ma­gunk igazáról”. A történelmi helyzet azonban telje­sen megváltozott. 1991-ben változott meg. Megszűnt a Szovjetunió és ezzel megszűnt a békeszerződéseket aláíró egyik hatalom. Mindez azt jelenti, hogy megszűnt a békeszerződés is, amelyet ez a hatalom is aláírt. Köztu­domású dolog és meg vannak a bizo­nyítékok arra, hogy Erdélyt 1947-ben az 1944-es határokkal akarták újra megosztani Magyarország és Románia között a nyugati hatalmak és csak a Szovjetunió erőszakolta rá a nyugatia­kat arra, hogy Románia kapja vissza egész Erdélyt. Ezzel akarta Sztálin kár­pótolni a románokat Moldváért, ame­lyet bekebelezett. Nyugatra tolták Ro­mánia határait épp úgy, mint ahogy nyugatra tolták Németország határait is. Jugoszlávia szétesése után megszű­nik a Jugoszláviára vonatkozó béke­­szerződés. A Bánátnak és Bácskának vissza kell kerülnie Magyarországhoz, hiszen a trianoni békeszerződés előtt ez a terület Magyarország része volt. (Folytatás a 2. oldalon) A Magyar Királyi Csendőrség volt tagjaihoz, az MKCsBK csoportjaihoz és szórványaihoz Kedves Bajtársaim! A M. Kir. Csendőrség, volt Tes­tületünk alapításának 111. évforduló­járól 1945 óta első ízben otthon élő bajtársaink is megemlékezhetnek. Az 1690/1945 ME.sz. rendeletet ugyanis teljes terjedelmében hatályon kívül he­lyezték, s így annak a kollektív fele­lősségre vonatkozó része sem érvényes többé. Ezen kívül sincs jelenleg olyan jogszabály Magyarországon, mely a Csendőrséget mint Testületet elma­rasztalná. A szuverenitását visszaszerzett nemzet kormánya éppen a korábbi igazságtalan megítélésből eredő hátrá­nyokat enyhítendő döntött úgy a 112/1991 (IX. 2.) sz. rendeletben, hogy a volt Csendőrség tagjainak közszolgá­latban töltött idejét, illetve az ezzel kapcsolatos nyugdíjjogosultságát elismerte. Ezen kormányrendelet kihirdetése után a Vezetőség 1991. IX. 20-án kelt kísérő levélben (B. L. 1991 /2. szám) fejezte ki köszönetét dr. Antall József mi­niszterelnök és kormányának. Ugyanekkor jogi eljárás megindítását kértük, melynek révén a volt M.Ki. Csendőrség mint Testület teljes törvényes erkölcsi és jogi jóvátételt kap. 1991. XII. 19-én érkezett meg az Igazságügyi Minisztérium december 11-én kelt értesítése, mely szerint: „... a jogalkotás a maga korlátozott eszközei­vel elhárította az igazságtalan kollektív elmarasztalást és a jelenlegi viszonyok anyagi lehetőségeihez képest lépéseket tett az orvoslás érdekében is...” Majd így folytatja: ...,,A Csendőrség történelmi szerepének bemutatása, a valós históriai értékítélet megalkotása történelmi feladat, s remélhetően nem késik soká. Az erkölcsi jóvátétel — túl a jog lehetőségein — a nemzeti közem­lékezet adóssága.” Kétségtelen, hogy már a szabadon választott Országgyűlés tagjait is a jóvá­tétel szelleme vezette, mikor meghozták az 1990. évi XXVI. törvényt a törvény­­sértő elítélések semmissé nyilvánításáról. Indokolásában ez a törvény ugyan­is...” megköveti a nemzetet és fejet hajt a törvénysértések valamennyi áldozata előtt, mert a bűnöket nem ők, hanem a sztálinista államhatalom követte el...” Hősihalottaink, mártírjaink, a megbélyegzett, meghurcolt M. Kir. Csend­őrség mint Testület részére ezt a főhajtást kérjük a magyar Országgyűléstől a Csendőrség alapításának 111. évfordulóján. Híven! Becsülettel! Vitézül! I.í?L' ^''SS ^UJa az MKCsBK Központi vezetője Szeretettel hívjuk Cleveland és környéke nemzeti érzésű magyarságát OHjZoAmh^ 1992. február 22-én, szombaton délután 4 órára a Nyugat-oldali Magyar Evangélikus Egyház (West 98 — Denison Avenue sarkán) nagytermében rendezésre kerülő NEMZETI FÓRUMRA----------------------------------Előadók:----------------------------------­ROMHANYI LÁSZLÓ, a Szent Korona hetilap főszerkesztője, a Jurta színház igazgatója és a Magyarok Nemzeti Szövetségének elnöke. BOSNYÁK IMRE a Mártírok Igazságtevő Bizottságának elnöke (a 298-as Nemzeti Pantheon „atyja”, aki tíz évet volt Vorkután és 7 évet ült Rákosi és Kádár börtöneiben). A hazai nemzeti erők vezetőinek kanadai és USA-beli útja, az emigráció hasonló szervezeteivel való szoros együttműködést kívánja szorgalmazni. A vendég-előadók után a helyi, nemzeti szellemű szervezetek vezetői szólnak az otthoni politikai és gazdasági helyzethez. Utánuk a jelenlévőknek lehetőségük lesz a vendégekhez kérdést intézni. Kiadások megtérítésére 5 dollárt kérünk. A Fórum vezetője: Lovagi Tibor, akit a rendezvénnyel kapcsolatos ügyekben az alábbi telefonon lehet elérni: 671-3466. M.N.Sz. Cleveland, 1992. január 18-án clevelandi csoport

Next

/
Oldalképek
Tartalom