Szittyakürt, 1991 (30. évfolyam, 5-12. szám)

1991-05-01 / 5-6. szám

1991. július—augusztus hó

**ITTVAKÖ*T

11. oldal

„Nem ment végbe egy rendszerváltozás, csak egy színpadi átrendezés”

— Dr. Lelbach AntalDFT elnökének tájékoztatója —

Az Egyesült Nemzetek győzelme Szaddám Húszéin felett az Egyesült Államokban egy optimista euphóriát vont maga után. Ez érthető. A koreai és vietnámi csúfos vereség után egy felújuló patriotizmusnak vagyunk a szemlélői.

A Perzsa Öbölben lezajló háborúnak konzekvenciáját úgy a katonai szakértők, mint a politikusok mindkét táborban kiértékelték. Tudják jól, hogy ami most a sivatagban lezajlott az csak a főpróbája annak, ami jönni fog. Ebből kifolyólag az Egyesült Államok a rakéták elleni védelem tökéletesítését helyezték előtérbe, de minden fegyver nem hatásosabb, precizebb, technológiailag brilliánsabb fegyverek gyártását helyezte kilátásba, sőt az első vonalban a gyalogság helyettesítését a fegyveres robotok bevetésére, máris gyártás tárgyává tették.

Colin Powell, a vezérkar főnökének azon kijelentése, hogy a Szovjetunió 60 percen belül képes az Egyesült Államokat megsemmisíteni és Shintaro Ishihara japán tudós kijelentése, hogy az Egyesült Államok a japán technológia segítségével érte el elsöprő győzelmét Irak felett, az Egyesült Államok technológiai kapacitásait csatasorba állították, ti. a legújabb japán „computer chips”-ek nélkül Amerika nem lett volna abban a helyzetben, hogy technológiai precizitását tökéletesítse.

Izraelt az események meggyőzték arról, hogy a megszállt területeket nem csak hogy meg kell tartania, de hogy lét kérdéssé vált a szovjet zsidóság e területre való áttelepítése, mert ez biztosítja Izrael fennmaradását.

Az Öböl háború bebizonyította, hogy a Szovjetunió külpolitikája továbbra is byzantin szellemben folytatódik. Jellemző volt a szovjetre, hogy amint látták, hogy Irak martaléka lesz az Egyesült Államok technológiai fölényének, béke indítvánnyal lépett a porondra. Természetesen nem Húszéin megmentésére, hanem hogy a háború befejezése után, beleszólásuk legyen a Közép-Kelet kibontakozásában. Kitudódott, hogy katonai szakértői nem csak a háború előtt, hanem a hadműveletek alatt is az iraki katonai támaszpontokon és a rakéta kilövő helyeken teljesítettek szolgálatot. Bebizonyosodott az is, hogy a szovjet hadi gépezet nem versenyképes az angol és az amerikai haditechnika felkészültségével. A szovjet jelenleg is az arabok barátjának tüntetik fel magukat és az Egyesült Államokat a Zionizmus főtámogatójának lanszírozzák. Ezzel akarják befolyásolni a mérsékelt arab vezetőket.

Mindamellett a „State Department” Gorbacsevet támogatja, akit a KGB, tehát a szovjet hatalom megtestesítője és a katonai vezetőség egyrésze arra ösztökél, hogy kanyarodjon vissza a Lenini koncepció vonalára, ahogy annak idején Brezhnyev tette. Bush elnök attól tart, hogy egy polgárháború tör ki a Szovjetunióban, ami előnytelen kihatással lenne az Egyesült Államok külpolitikájára. Ezt szeretné az elnök megakadályozni, holott egyelőre erről szó sincs. A KGB, ha erre kerülne a sor, tudja hogy kell a megelégedetlenekkel elbánni. Közben, amint látjuk a kommunista Szovjetunió fennmaradása nem érdeke sem saját polgárainak, sem a szomszédainak, legkevésbé nekünk magyaroknak. Nézetem szerint a legjobb politika jelenleg ösztönözni azon köztársaságok leválását, melyek életképeseknek bizonyultak a múltban — tehát a Balti Államokat, hogy tartsanak ki elszakadási óhajuk mellett, mielőtt a Szovjetunió az elkerülhetetlen lépéshez folyamodna — a szigorú önkényuralomhoz. Jelenleg Gorbacsov rehabilitálni szeretné a Szovjetuniót — Kina, Libia, Észak-Korea és India közreműködésével, miután a horribilis nyugati segítséget már részben megkapta.

Most rá szeretnék térni a szovjet járom alól felszabadult közép-európai nemzetek problémájára, kik titkos megállapodásoknak köszönhetik felszabadulásukat — ti. lejárt az 50 évre terjedő szabad-rablás ideje.

Hazánkban azt a lehetőséget, hogy rendszer változással a nyugati demokráciák mintájára, jobb életet biztosítsanak a magyar nemzetnek, az évtizedes agymosás megakadályozta. A kormányzat a Szabad Demokrata Szövetség és a média bűvkörébe került, ahol az internacionális elemek gyámsága alatt bukdácsol. Nem ment végbe egy rendszer változás, csak egy színpadi átrendezés. Azok az egyének, akik a kommunista uralom alatt a magyarságot lelkileg, szellemileg, gazdaságilag tönkretették és számbelileg megtizedelték, továbbra is nemzet ellenes tevékenységet végeznek. A kifogás az, hogy nincsenek szakemberek, akik leváltanák ezt a gárdát. Közben ez egy szemenszedett hazugság. A kormány a jó fiút játsza, hogy esélyeik legyenek hazánkat az Egyesült Európához csatolni, melyen belül az ország határok megszűnnek és megindulhat a magyarság felszívódása a népek tengerében. Jelenleg Magyarország határai nyitva vannak, ahol nyugodtan betódulhatnak a cigányok és az oroszországi zsidók.

Az elszakított területek visszaigényléséről hallgat a krónika. A történelmi jog fogalma eloszlott a ködben, amivel lemondtak 5 millió magyarról. A lényeg az, hogy hazánk vonzóvá váljon szomszédainknak, hogy újabb területeket hasítsanak ki hazánkból. A régi rendszer pribékjeinek felelősségrevonása elmarad azért, mert történetesen zsidó többséget érintene. Arra hivatkoznak, hogy az ügy elavult. De közben e bűnözők külön elbánásban részesülnek, de a szó szoros értelmében — számukra a 60-70 ezer forintos nyugdíjak és az eltulajdonított Svábhegyi villák tabunak bizonyultak.

Nem csoda, hogy a nép megveti a kormányt. Az abortusz törvény továbbra is érvényben van és nincs szándékukba eltörölni, holott a statisztika szerint nép-szaporulatban az utolsó helyen állunk a világon és elsők az öngyilkosságban. A kormány ezzel nem törődik, elvégre csak magyarokról van szól. A tulajdon jogot továbbra is sutba dobják és egy bizonyos réteg még mindig egymás között osztogatja a személyi és nemzeti javakat. Pökhendi, idegen fajú tollnokok és képviselők kezében van a hatalom és nem a lagymatag Antall József miniszterelnök kezében. Hazánk jövőjét a magyar kormány csak a demokrácia ábrándjában és a kufárkodásban látja, holott egy erős kezű vezetőre, egy Kemál Atatürkre lenne szükségünk. Európa újjárendezéséről, mely a biztonságra és a békére alapozódna, országhatárak újonnani megvonásával, ami francia részről vetődött fel, negligálva lesz. Ügy látszik a nemzetérzés feledésbe ment. Ezért az emigráció toliforgatóira váT a feladat. Hogy hangosabban mint valaha nyilvánítsák véleményüket. Pláne mivel a hazai média desztruktív elemeknek lett eladva.

Míg a közép-európai országok csöbörből vödörbe estek, Gorbacsev megbánta hogy kiengedte Közép-Európát Moszkva kezéből és újból hatalmába szeretné kényszeríteni Közép-Európát. Máris támogatja a románokat a magyarok elleni viszályukban és a szerbeket insztigálja, hogy ne hagyják szétesni Jugoszláviát. Mellékesen megjegyzendő, hogy ez, a State Department véleményével azonos. A szovjet célja, hogy megmutassa Közép-Kelet-Európának, hogy befolyása ezen térségben nem szűnt meg és továbbra is Moszkváé a döntő szó. Tudjuk, hogy nem könnyű gazdaságilag átállni, de egészséges munkaszellemmel, akarattal a magyar nép csodára is képes, ha a vezetők jó példával járnak elő.

Most, hogy az Öböl háború befejeződött, kitűnt, hogy Anglián kívül az Egyesült Államok nem számíthatnak európai segítségre, ha egy hasonló konfliktus megismétlődne. Az EgyeDr. Lelbach Antal

sült Államok rájöttek arra is, hogy az Egyesült Nemzetek nem képviseltek egy fontos tényezőt a háborúban és utóbbi főleg az Egyesült Államok háborúja volt. Az Egyesült Nemzetek csak a fügefa levél szerepét töltötték be, csak a háború megindításánál volt szerepük, hála Baker külügyminiszternek, aki Gorbacsev metódusokat foganatosított az Egyesült Nemzetekkel szemben.

Az Öböl-háború folyamán kitűnt Törökország politikai bátorsága, ami abban nyilvánult, hogy megengedte az Egyesült Államoknak, hogy területéről bevesse légi flottáját Irak ellen. Törökországnak sebezhető pontjai voltak és vannak, első sorban a riasztó gyorsasággal terjedő izlám-fundamentalizmus. Mindamellett, hogy úgy a török mint az egyiptomi kormány mindent megtesznek, hogy az északafrikai izlám dagálya ne terjedjen, a két kormány szilárdsága ingadozó és nem veszi fel a versenyt a fundamentalizmus erejével. Desmond Tutu, a dél-afrikai püspök az Egyesült Államokat hypokratának nevezi — felhozza, hogy beavatkozott az Irak-Kuwaiti konfliktusba azzal az ürüggyel, hogy megbünteti az agresszort — de közben nem volt rest bevonulni Grenadába és Panamába. A Pán-Afrikai kongresszus Nelson Mandélával az élen pedig kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak nem lett volna szabad beavatkozni a közel-keleti eseményekbe, ahol csak ártatlan embereket ölt halomra. Cape Townban a mohamedán felkelők amerikai és izraeli zászlókat égettek és azt kiáltották „halál Amerikára és Izraelre”.

Ezen eseményektől eltekintve a jelen probléma Irak, ahol politikai bizonytalanság uralkodik, és ahol Irak szerepét, Irán és Szíria szeretnék átvenni. Szaddám Húszéin nem lesz leváltva, mert az olaj társaságok vezetői attól tartanak, hogy ha a shiiták kerülnek uralomra, akik Irántól lesznek támogatva, az olaj profit kiesik kezükből. Jelenleg több arab ország lelkesen igyekszik Huszeint elitélni, de az Izrael elleni gyűlölet ezzel nem fog megszűnni még akkor sem, ha az Egyesült Államok elképzelése megvalósulna, tehát béke terület fejében. Nézetem szerint egy béke megegyezés sohasem fog megvalósulni, mert Izrael tudja, hogy léte vagy nem léte attól függ, hogy Júdeát és Samáriát a jelen megszállt területek mellett bekebelezheti-e vagy sem. E terjeszkedési szándékától Izraelt nem lehet eltéríteni. Ez öngyilkosság lenne Izrael részéről.

Ezzel szemben, ha a palesztin arabok követeléseit nem tudják megvalósítani, elkeseredésük veszedelmes tettekre fogják vezetőiket ösztönözni. Ahogy az éjjel követi a napot, úgy lesz idővel egy újabb krízis, amikor is Izrael lesz a célpont, melynek kezdeményezője Szíria lesz. Izrael tudatában van annak, hogy az arabok nem csak a jelen megszállt területeket akarják felszabadítani, hanem Izrael megsem-DFT SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA

A DFT (Délmagyarország Felszabadító Tanácsa) jelenti: Még június első napjaiban dr. Radányi levelet intézett Howard Metzenbaum ohioi szenátorhoz, melyben kérte, hogy emelje fel a szavát Wilson elnök becsületének megmentésére, követeljen népszavazást egy leírhatatlan népgyilkosság megelőzése végett.

Válasz hiányában, június végén dr. Radányi táviratot intézett Metzenbaum szenátorhoz, melyben felhívja a figyelmét, hogy Jugoszlávia összeomlása megakadályozhatatlan. A nemzetiségek kitartanak függetlenségük elnyeréséért folytatott harcukban.

Ha Amerika nem akadályozza meg a kommunista szerbek által okozott vérontást, akkor el fogja veszíteni nemzetközi tekintélyét, mint a szabadság és emberi jogok védője. A távirat a továbbiakban kérte Metzenbaum szenátort, mint a kis emberek védőjét Amerikában, és a kis nemzetek pártolóját külföldön, lévén ezeknek az amerikai értékeknek első vonalbeli harcosa, hogy emelje fel a lelkiismeret szavát. Bush elnök külpolitikája elhibázott. Először a Balti államokat hagyta cserben, most pedig a szlovénokat és horvátokat.

Ennek a kisíklott külpolitikának az lesz a következménye, hogy a nemzetiségek a republikánusoktól fogják megtagadni a támogatást. Felkérjük a nagyclevelandi szervezeteket, hogy jelentség be támogatásukat a 226-9239 telefonszámon az esti órákban.

Lakewood, 1991. július 3. dr. vitéz Radányi Oszkár

DFT alelnöke 14555 Madison Ave., 207 Lakewood, Ohio 44107