Szittyakürt, 1991 (30. évfolyam, 5-12. szám)

1991-12-01 / 12. szám

1991. december hó «imAKÖfct 13. oldal HAZUDTATOK ELEGET! Az első nagyobb szabású megemlé­kezés a Corvin közben 1989. október 23-án volt. Sem akkor, sem 1990-ben, sem 1991-ben a rádió és a tévé nem közvetítette. Ugyanígy nem volt köz­vetítés a rádió előtti megemlékezésről és tüntetésekről sem. A rádió intéz­ménye és vezetősége október 23-a megünneplését az elmúlt három év­ben nem tartotta kötelességének. 1989- ben a rádió akkori bolsevista elnöke avatta fel azt a szürke emléktáblát az utcai bejáratnál, amit aztán 1990-ben lecsavaroztak a tüntetők és leesve ösz­­szetört. Ez a tábla azért váltotta ki az ellenszenvet, mert történelemhamisító módon nem tett említést az ÁVO-s gyilkosokról. Akkor 1989-ben a rádió elnöke mellett Raj Tamás rabbi is mondott ünnepi beszédet, délfelé a táblaavatáson. 1990. október 23-án a Corvin közből átvonuló tömeg meg­emlékezni jött késő délután a rádió elé, követelni, hogy távolítsák el az emléktáblákat (a kapualjból is) és ol­vassák be a követeléseket a rádióba. Akkor ez botrányba fulladt, a rádió nem teljesítette a követeléseket, bár a küldöttséget beengedték a petíció át­adására. Másnap a sajtó és rádió egy­hangúlag gyalázta a tüntetőket, fasisz­táknak, bőrfejűeknek, randalírozó bandáknak nevezték őket. Pedig csak a magyar nép követeléseinek akartak hangot adni: Legyen a rádió nemzeti és magyar. Az év elején titokban, a közvéle­ményt nem eléggé tájékoztatva, suty­­tyomban új táblát helyeztek az utcai bejárat mellé, amelynek a szövege sem­mitmondó, majdhogynem az előző tábla tartalmát ismétli meg. Most any­­nyi a különbség hogy aranyozott szí­nű, de ez sem szól az akkori Á VO-s gyilkosokról. Most pedig nézzük, hogy mi történt itt a rádió előtt 1991. október 23-án délután, ragyogó, tiszta, szép időben? Délután három óra után a több ez­res ünneplő tömeg a Corvin-közből át­vonult a rádió elé. Megemlékezésre, ünnepre való készülődésnek semmi nyoma nem volt. A tábla üresen ott volt a bejárati kapu mellett, rendőrök sehol. Hamarosan megérkezett a vo­nuló tömeg is, hangjuk is jelezte ezt. A Múzeum körút felől érkeztek zászlók­kal és a MŰK hangosbemondós autó­val, transzparensekkel. A bejárattal szemben az utca túlsó oldalán álltam, mellettem egy hatalmas felirat így szólt a lényegre törve: „Hazudtatok eleget!” Csak a rádió órájára kellett néznem 15.43 és írni állva, hogy mi is történik. Odaértek, de olyan sokan, hogy egé­szen a körútig tele volt az utca, több ezren lehettek, nagyon szorosan állva. Érdekes a Bródy utca túlsó oldalán be­felé kevesebben voltak. Ekkor már el­hangzottak a kiabálások, követelések: „Gombár gyere ki!”, „Éjjel nappal hazudtok”, „Ez a rádió a magyar né­pé". Ütemesen kiáltják „kommunista rádió”, „nemzetirádiót!”, „Hazudtatok eleget ”. Egy ismeretlen szónok megemlíti, hogy Párizsban a diadalív alatt min­den évben koszorúznak a magyarok ezen a napon. Majd így folytatja: „Annyiszor kigúnyolta a rádió a ma­gyar népet”. Erre a tüntetők: „Most A.’’Újabb bekiabálás „Ne engedjük, hogy a győzelmet hamis kufárok elve­gyék” {nagy taps). Ezt követően felol­vassák azt a 16 pontot, amit petíció­ban át akarnak adni rögtöni beolva­sásra. A 8-as pontnál ütemesen kiált­ják, hogy „nemzeti rádiót”. 16.06-kor tapssal fogadja a tömeg, hogy elfogadták a petíciót, de a tömeg követeli, hogy azonnal olvassák be „Most vagy soha", „Gombár mond­jon le!”. A tömeg azt várja, hogy az adást megszakítva olvassák be a 16 pontot. Annakidején Brezsnyev és más kom­munisták halálakor meg tudta szakí­tani adását a rádió és még gyászzené­vel is szolgált a tömeggyilkosoknak. Most, hogy végre szabad és nemzeti legyen a rádió, a nép követelésére ezt nem teszik meg, hiszen kommunisták, s nekik csak a nép fölötti erőszakos hatalom számít. így érthető, hogy az itt lévő tömeg egyre türelmetlenebb, hiszen három éve a rendszerváltással „etetik”. Fölülről nem történik tiszto­gatás, söprés, alulról meg nem enge­dik. Ki érti ezt a kutyakomédiát? A népet pedig nem lehet leváltani, de itt még a rádió elnökét sem. Egy idős katonatiszt nem tudja a tö­meg hangorkánját, elégedetlenségét le­csillapítani, tovább tart a moraj. Re­kedtre kiabálja magát, hogy nem tud­nak valami termet kinyitni. A tömeg fölüvölti „nyissák ki!”, „Miénk a rá­dió”. Nagy nehezen a tiszt lekiabálja, hogy „elvitték a kulcsot”. A válasz: „Kinyitni vagy betörjük!”. Ekkor még én sem tudtam ki ez a katonatiszt és hogy kerül oda? A tiszt ekkor a tömeg felé lefelé egy magyarázatba kezd, hogy ő 8 évet ült, mert nem lövetett a népre, 73 éves, a börtönben tönkre ment az egészsége. 16.17 „Most vagy soha”, „Hangszó­rót az ablakba” üvöltik ütemesen. „Gombár mondjon le”, „Nemzeti rá­diót”, „Ezt a követelést a katonatiszt levett sapkájával ütemesen vezényli az erkélyről. Ekkor beviszik a kapun a Mindszenty feliratú nagy zászlót. A két nagy zászló is kikerül nagy taps közepette az erkélyre. „Éljen Mindszenty” amikor meglátják az er­kélyen a zászlót. 16.30 „követeljük, követeljük” (a 16 pontot) „Csendet kérünk, a mieink vannak fönt”. Az idős tiszt, aki el­mondja, hogy őt küldték ki az ávósok védelmére, de átálltak a felkelőkhöz. Egy szélső ablakból, az eredménytelen tárgyalások után őrá nyitotta az ávós az első tüzet, amikor a népet próbálta csittítani. „Nemzeti rádiót”. Türelmet­len a tömeg, ütemesen mondják „rá­dióba, rádióba". 16.37. „Most vagy soha”, „azonnal” ütemesen követelik a 16 pont beolva­sását. „Hazudtatok eleget.” Fentről üzenik az erkélyről, hogy a 17 órás hí­rekben beolvassák a pontokat. „Bolsik haza!”, „Gombár menj haza!” Az er­kélyen eközben a Mindszenty és a má­sik nagy feketeszalagos zászlót lobog­tatják. „Hangszórót”, „követeljük­­követeljük”. „ Romhányi”, „Történel­met csinálunk”. 16.47. Elénekli a tömeg a himnuszt, „így kezdődött régen is” — üvöltik, majd ütemesen, hogy „vesszen Thür­­mer!”. Ezt követően, hogy teljen az idő a Kossuth nótát kezdik énekelni, fent az erkélyen Solymosi ezredes ve­zényli, a zászlókat lobogtatják. 16.59. A rádió szignálja felhangzik a hírek élőt, a tömeg együtt énekli és nagyon nagy a várakozás, mert azt hi­szik, hogy valóban elsőnek a 16 pon­tot fogják beolvasni. 17.00. A híreket hadarva olvassák, még az elején közlik, hogy a rádió előtt kisebb követelő tömeg. Röviden is­mertetik nagyon kivonatosan a pon­tok lényegét, de úgy, hogy a kommu­nista szó el sem hangzik benne, erre nagyon ügyeltek. Majd közlik, hogy részletesen az Esti Krónikában ismer­tetik a pontokat. Ezt meghallva a tö­meg óriási üvöltésben szakad ki „Nem ezt akartuk”és nagy a zúgoló­dás. „Mocskos csalók, kommunista gyilkosok”, „Nem megyünk el!” 17.03. „Nemzeti rádiót”, „Gombár takarodj”, „hazudtatok eleget”, „de­mokráciát”, „rendszerváltást.” Új javaslatként elhangzik, hogy a 17. pont Gombár Csaba mondjon le. „Olvassák fel!” Romhányi megemlíti, hogy nem az eredeti szöveget olvasták be, csúsztattak. Egy másik szónok: „Ez a rádió nem tudja, hogy mi tör­tént itt 56-ban ”. „ Nem várunk egy per­cet sem, hamarosan bemegyünk”. „Ki­szórjuk a bolsikat ”. 17.23. Ekkor már teljesen sötét van, elterjed a hír a várakozásban, hogy a küldöttség bentrekedt, nem engedik ki őket. Megtudja a tömeg, hogy a rá­dió udvarában rohamrendőrök vannak 17.23. A bejárathoz érkezik lihegve Tóth Károly riporter a tévéből és ta­nácsokat ad többeknek. A mikrofon­ba mondva, hogy ő 56-ban itt volt és a „forradalom tisztaságára” figyelmeztet. A mostani pontokra utalva azt mond­ja „A tartalom még jobb, így alakult”. A tömeg megéljenzi, majd távozik. 17.37. Az idő, hogy teljen újból a Kossuth nótát éneklik. Egy fotós kint az erkélyen a bejárat alatti részt le­veszi, ahol Romhányiék vannak az autóval. „Magyarok vagyunk”, Bos­­nyák úr az erkélyről biztatja a töme­get. 17.45. Egymás után eléneklik a Himnuszt, a Szózatot és a Székely himnuszt. Néhány egészen fiatal fiú mellettem ez után „Édes Erdély itt va­gyunk, érted élünk és halunk.” Ezt hallva egy öregebb ember odamorogja sziszegve „Öcsikém ezt most hagyd abba”. Siklósi András jó hangsúllyal felolvassa Ajánlatom egy pribéknek című versét, amelyről elmondja előtte, hogy Marosánnak ajánlja. Nagy tet­széssel fogadja a tömeg ezeket. Nagy taps, közben elhangzik, hogy „buci gyűri” — utalva Marosánra. 18.00. A rádió előtt halálos, néma csönd, igen nagy a várakozás, hogy most talán valóban felhangzik szó sze­rint a 16. pont. Esti Krónika fülszaggató szignálja, majd a műsorvezető a szokásos hada­rással hírösszefoglalót tart. „Az em­berek méltósággal ünnepelnek”, majd „eddig nem volt rendbontás.” Akár­csak a Kádár korszakban március 15 előtt és után. Itt valóban semmi nem változott. Még a forgatókönyv is ugyanaz, a hatalom részéről. Bemond­ják, hogy a rádió előtt tüntető tömeg pontokat adott be, és ennek rövid tar­talmát ismertetik, lényegében ugyan­úgy mint az előző hírekben. Ezt köve­tően a külföldi hírek előzetesen. Óriá­si fölhördülés a tömegben. „Lemon­dott a lengyel rádió és tévé elnöke”, nagy üdvrivalgás a tömegben, majd a műsorvezető közli, hogy kapcsolják a Kossuth teret. A tudósító közli, hogy Sinkovits Imre a Szózatot szavalta el, de ebből semmit nem adnak. „Két­­háromszáz”fő a Bem téren ünnepelt, ahol Mécs Imre mondott beszédet. Be­kiabálás a tömegből „Ávós brigád”. A hírekben felhangzik Göncz Árpád neve is. Óriási, elsöprő erejű fütty, üvöltés hallatszik. 18.07. Molnár János tudósít a rádió előtti helyzetről, majd felhangzik Romhányi méltatása, a Gombár le­mondásának követelése, szól a kül­döttségről és a 16 pontról is. Megem­líti Solymosi János ezredest az erkélyen és hangorkán csapott fel, amikor 17 órakor nem olvasták be a pontokat. Még azt is közlik, hogy a küldöttség a hátsó kapun kénytelen volt távozni. A tömeg tapsolja ezt a közleményt. Romhányi is úgy nyugtáz, hogy „győztünk”. Majd megköszöni a rá­diónak, hogy kérésünk teljesült. Ez után a tömeg a parlamenti nagygyűlés­re vonult át. A szemtanú utólagos megjegyzése ehhez a rádió előtti eseményhez. Csak két nappal utána néhány lap kezdett irogatni erről a tüntetésről, de ezen írások is kerülgették az egész esemény tényleges lefolyását, hanem inkább csak a rádió elnökének egymásnak el­lentmondó nyilatkozataival foglalkoz­tak és a tüntetőket, a petíció átadóit minősítgették útszéli hangon. Október 23-án este a rádió híreiben este már el is hallgatta a 16 pontot és csak a 22 órás hírekben épp, hogy megemlítették. Ez a 16 pont olyan je­lentőségű követelés, hogy a lapok cím­oldalára kellett volna kerülnie, hiteles beszámolókkal kiegészítve, ehelyett csak a Pesti Hírlap és az Új Magyar­­ország ismertette a 16 pontot, szeré­nyen hátra helyezve. Nem kell azt külön hangsúlyozni, hogy a magyar rádió és TV kimondot­tan demokráciaellenes, nyilvánosság­ellenes, népellenes, nemzetellenes in­tézmény. Hol van itt „56 szelleme"? A következtetés világos és egyértelmű: ezt a további rendszerváltozási folya­matot csakis forradalmi tettekkel és cselekedetekkel lehet meggyorsítani, mert a rendelkezésre álló „alkotmá­nyos” eszközök csődöt mondanak im­már három éve. Balla Gábor A SZÉKELYFÖLDI AUTONÓMIÁÉRT A Magyarok Nemzeti Szövetsége köszönti a Székelyföldi Autonómiáért küzdő székelyföldi magyarokat: a helyi RMDSZ vezetőket, társadalmi és egy­házi szervezeteket, és természetesen az egész székely népet! Napjainkban, amikor a tömegtájékoztatás a közös Európa Ház gondola­taitól „roskadozik”, fajtánk fennmaradása érdekében az alapvető Emberi Jogok minden egyes emberre kiterjedő érvényesülését kell követelni! Mert csak akkor tudunk magyarnak megmaradni, ha a globalizáció: népeket, nemzete­ket, nemzetiségeket elsodró és összemosó nagy folyamatával szemben Európá­nak meg tudjuk mutatni a viseletűnket, hagyományainkat, évezredes öröksé­geinket. Székelyföldi Autonómia nélkül nincs valódi többpártrendszer, valódi de­mokrácia Romániában. De hamissá válik az RMDSZ által hangoztatott erdé­lyi magyarság érdekképviselete is. A Székelyföld Autonómiáját ellenzők csak és kizárólag egyet akarhatnak: Erdély végleges asszimilálódását Romániában! Budapest, 1991. október 15. Romhányi László a Magyarok Nemzeti Szövetsége elnöke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom