Szittyakürt, 1991 (30. évfolyam, 5-12. szám)
1991-05-01 / 5-6. szám
10. oldal «ItTVAkÖfcT 1989. augusztus—szeptember hó Miniszterek a budapesti sajtókonferencián (Folytatás a 7. oldalról) lős nyilatkozatokban, külföldi Magyar szervezetek, személyiségek részéről, amelyek ugyancsak a megbékülésre jutottak el. Miért fontos a higgadtság és a józan ész? Azért, mert az igazságtevés az emberi igazságtevés civilizációs követelmények és normák szerint megy végbe nálunk. Aló. gyásszertartás is egyben a Nemzet méltóságát jelzi kifejezni. Erre hívjuk fel a hazai és a Nemzetközi résztvevőket is és mindenkinek erkölcsi kötelezettségének tartjuk a méltóság kifejezésrejuttalását. Ami a további Nemzetközi vonatkozásokat illeti, hangsúlyozni szeretném, hogy a szövetségeseink, a többi Szocialista ország, Nagy Imre és mártírtársainak ügyét az igazságkeresés és igazságtevés kérdését Magyar belügynek tekintik. Sehonnan sem kaptunk kifogásokat, észrevételeket, sem a szövetségesektől, sem a többi Szocialista ország részéről ezzel kapcsolatos tevékenységünkről. Sőt aláhúznám, hogy a leginkább érintett Szovjetunió sem azonosul az akkori Szovjet vezetés magatartásához. Sőt bátorít bennünket az elhatározásunk és cselekvéseink megteremtésében. Aláhúznám azt is, hogy nagy támogatást, segítséget tapasztaltunk a Jugoszláv vezetés állami és pártvezetés részéről is. Nagyon fontosak számunkra azok a dokumentumok, amelyeket eddig kaptunk Jugoszláviától, amelyek több történelmi esemény tisztázását segítik elő. Olyan események és tények tisztázását, egyfelől, hogy 1956 november elején az akkori Jugoszláv vezetés egyetértett Nagy Imre távozásával és Kádár János kormányrakerülésével. Egyetértett a második Szovjet beavatkozással, ugyanakkor a Jugoszláv vezetés Szántó Zoltán és társainak kérésére biztosított Nagy Imréék számára menedékjogot a budapesti Jugoszláv nagykövetségen. Azt követően pedig, a jugoszláv vezetés, a jugoszláv kormány mindent megtett annak érdekében, hogy Magyar részről a pártatlanság biztosítását maradéktalanul érvényesítsék Nagy Imrével és társaival szemben. Igen fontos volt ezeknek az elemeknek a tisztázása. Egyébként ezzel összefüggő dokumentumokat mint ahogy a legfelsőbb ügyészség közleményében szerepel, rendelkezésünkre bocsájtotta. Rendkívül fontos végül pedig június 16-ával összefüggésben, egy-két nemzetközi tanulság továbbra is. Melyek ezek a mi számunkra?; először is: Nem szabad más országok belső problémáiba beavatkozni, külső eszközökkel azok rendezésében résztvenni. Ez egyszer és mindenkorra a legfontosabb tanulság számunkra. És ez különösen fontos egy ilyen kis országnak, amely rá van utalva a nemzetközi törvényekre. Másodszor; Demokratikus Szocialista megújulás útját járjuk és ez nem irányul egyetlen ország ellen sem, egyetlen szövetséges Szocialista ország ellen sem. Akadnak vitáink a szövetségeseinkkel is, de ezek a viták, vagy netán konkrét problémák beletartoznak a kétoldalú kapcsolatok, az államközi viszony keretébe. Meg kell mondanom, hogy szinte minden Szocialista országgal ezen kérdésekben jó viszonyunk van, szinte minden kérdésben jó úton vagyunk. Harmadszor; A kormány elhatározott szándéka, hogy ezt a jó viszonyt fenntartsuk a szövetségesekkel, a Szocialista országok és a nem Szocialista államokkal, hanem maradéktalanul mindent megtegyünk annak érdekében, hogy ezek a kapcsolatok tovább fejlődjenek a mai követelményeknek a kor igényeinek megfelelően. A kormány teljesen egységes abban, hogy tőle telhetőt mindent megtesz a többi Szocialista ország, valamint állammal való viszony fejlesztésért. Hozzá szeretném tenni ehhez azt ist, hogy ebben az MSZMP Központi Bizottsága is egységes. De talán azt is kijelenthetem, hogy a nem kormányzó pártok is egyetértenek abban, egymás között is és velünk is a kormánnyal, kormányzó párttal is, hogy a Nemzetközi tevékenységükben maximálisan, mértékben figyelembe kell venni a külső világ realitását. Köszönöm szépen. * * * Kérdés: Hogyan keletkeztek az elhatározások e gyors reformációval kapcsolatban? K.K.: Jogi szemszögből tudok válaszolni; Grósz Károly amerikában bejelentette, hogy a Nagy Imre perben kivégzettek temetésére sor kerülhet. Ekkor tulajdonképpen már elhatározott volt, hogy azokat a pereket, melyek koncepciós perekként éltek a magyar nép tudatában, azokat felülvizsgálják. A felülvizsgálatok elkezdődtek, nem a munka kezdődött, történt meg hirtelen, hanem a bejelentés és a lehetőség azzal, hogy ez a munka befejeződött. Úgyhogy én azt válaszolnám erre, hogy egy folyamat volt ez, amely a dolgok logikája szerint haladt előre és most jutott el idáig, amikor örömmel üdvözölhetjük külföldön élő honfitársainkat is ebből az alkalomból. Ahogyan Horn Gyula külügyminiszter Úr látja én a következőket szeretném hozzátenni; Az MSZMP Központi Bizottsága egy évvel ezelőtt, közel egy éve határozta el a múltnak tisztázását. Ez azt jelenti, hogy megvizsgáltuk és közel állunk a munka befejezéséhez az 1945 és 1988 májusa közötti történéseket illetően. Elsősorban abból a célból, hogy ne csak tisztázzuk a múltunkat, hanem megfelelő tanulságok levonása alapján megfogalmazzuk azt is, hogy mit kell másként csinálni a politikai és gazdasági, társadalmi reformok keretében. Ennek a történelmi feltáró munkának a keretében jutottunk el ez év elején és igen széles körűen dolgoztunk azon, az 1956-os események nagyon széleskörű elemzésével, feltárásával. Azt követően Nagy Imre és Mártírtársai ügyének a politikai megítéléséhez. Tehát politikai igazságtétel! Ezért ezt hangsúlyoznám, hogy folyamatos munkáról volt szó és azok eredményeiről, nem pedig valamiféle hirtelen, levegőből jött elhatározásról. A másik: hogy mennyire lehet a külföldi magyarsággal való kapcsolat? Én mondhatnám azt is és teljes meggyőződéssel mondhatom, hogy erre elsősorban a garancia az-az új politikai gondolkodásmód és gyakorlat, amely érvényesül ebben az országban. Azért ehhez még érdemes hozzátenni. Az egyik az, hogy nekünk hosszú éveken keresztül alapvetően két ügyben volt vitánk, hogy két ügy volt az, amely akadályozta a külföldi magyarsággal való kapcsolatok teljes rendezését. Az egyik az erdélyi magyarsággal összefüggő hivatalos magyar politikai és állásfoglalás. Azt hiszem, aki ismeri a magyar nemzetközi magatartást, az ismeri és tudja, hogy lényeges alapvető változások mentek végbe ebben a kérdésben a magyar politikában. A másik pedig 1956. Illetve az 1956- os események. Én azt hiszem, hogy mindkét ügy, mindkét téma olyan, amely tanúsítja, bizonyítja, hogy a magyarországi kormány és vezetés ezeket az akadályozó tényezőket elhárította és ez is, azt hiszem egy fajta garancia lehet arra, hogy a külföldön élő magyarsággal való kapcsolat tartós legyen. Kérdés: Ki felelős a Nagy Imre és társai kivégzésében?! Először úgy tudtuk, hogy a Szovjetunióban lettek kivégezve. Ma tudjuk, hogy nem. De a felelősség a Szovjet Kommunista Párt vagy Governmenté, vagy a Magyar Kommunista Párt vagy kormányé. Válasz: Nagy Imre és sorstársai tragédiájában mind a Nemzetközi környezet, beleértve a Nemzetközi Kommunista Mozgalom, a Varsói Szerződés Tagállamait, mindpedig az akkori vezetés Magyar Vezetés, egyaránt részes, egyaránt felelős. Hozzá szeretném persze tenni ehhez azt is, hogy az akkori állásfoglalás akkori megnyilatkozásait nem szabad kiszakítani az adott történelmi szituációból. Ez alatt elsősorban azt értem, hogy Nagy Imre és kormánya megpróbálta érvényesíteni az ország Nemzeti adottságait. Megpróbálta megfogalmazni a nemzeti önállóság követelményeit és több minden mást, politikai téren, amelyek viszont teljesen egyedül maradtak, ezek a törekvések és követelések akkori külső környezetben. Mondhatni az akkori külső környezet ellenségesen is viszonyult ezekhez a törekvésekhez. Hozzá szeretném tenni, hogy minden ténnyel az események minden egyes elemével ma sem vagyunk tisztában. Sok dokumentumot áttanulmányoztunk, de azért még hiányosak az ismereteink. Azt szeretnénk, hogy július 16. lezárja ezt a politikai kort, az akkori időszaknak a rendezését és azután a történészek és tudósok foglalkozzanak a további jelentésekkel. Csak egy példát szeretnék mondani, hogy most van a Francia Forradalom 200. évfordulója. A 200 év ellenére ma sem fejezték be történészek, tudósok a forradalom eseményeinek az értékelését. Ez folyik most is, ugyanakkor ez nem akadályozza meg a francia népet abban, hogy nemzeti egységet tanúsítson. Egy elhangzott búcsúbeszéd a 301-es parcellában... Szántó Farkas Béla sírjánál Fájó szívvel állunk egy sír előtt, melynek hollétét tizenegyezer egyszáztizenkilenc napig —, közel 31 évig homály fedett. Eljöttünk, hogy késői búcsút vegyünk attól a fiatalon kivégzett Szántó Farkas Bélától, aki 1929. szeptember 4-én Sajónémeti kisközségben született munkás szülők első gyermekeként. S őt még követte 6 gyermek a családban. Római Katolikusnak keresztelték és ekként, ilyen szellemben nevelték. Édesanyját kisgyermekként elvesztette. Keserves körülmények között vált serdülő fiatalemberré. Az 1949-es év történelmi sodrásában került a hadsereg állományába, ahol a tisztüskola elvégzése után a légvédelmi alakulat egyik ütegénél került beosztásba. Itt szolgált tüzér főhadnagyként 1956. november 8-ig. 1952-ben házasságot között Hideg Annával, akitől 1955-ben született Béla nevű fiúgyermekük. Házaséletüket a kor viszontagságainak súlya terhelte meg s juttatta katasztrófához az 1958-as letartóztatásakor. Az 1956-ban kiteljesedő nemzeti megújulás forradalmi hangulata őt is magával ragadta és 2 évvel később, ebből koholtak vádat ellene és halálos ítéletét ezen az alapon hajtották végre 1958. december 29-én. A kor kegyetlenségéhez tartozóan kell utalni utolsó kérelmére, melyet a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Elnökéhez írt s kérte, A 301-es parcella vádló kopjafái hogy halálos ítéletét módosítsák életfogytiglanra s ha ezt nem teljesítik, úgy az ellene felhozott vádból törüljék, hogy ő tudatos ellenforradalmárként lépett fel az 1956-os események során. Ha meg kell halnia, legalább e tehertől felmentve fogadja be őt az anyaföld. A hatalom nem adta meg számára ezt a kegyet sem. Bár az ellene felhozott vádak emberi életet követelő cselekedetet nem bizonyítottak ellene. Most 31 év után változó társadalmi átalakulás teszi lehetővé, hogy a kegyet halálodra kimondjuk. Te Szántó Farkas Béla is csak áldozat vagy. Mint még oly sok honfitársad e hazában. A mai kor változása felment az ellenforradalom vádja alól és lemossa rólad a titok emberöltőnyi homályát is. Bár szívünkben sohasem hittünk téged bűnösnek. Legyen néked szemfedél az édes anyaföld és egy ország népének kegyelete enyhítse örök álmodat. E hosszúra nyúlt gyászban búcsúzik tőled családod, feleséged és testvérei, valamint azok családja. Fiad Béla, testvéred Manci és gyermekei, öcséd Tibor, nevelőanyád és féltestvéreid, rokonaid minden tagja egy gondolatokban búcsúzik és tiszteleg előtted volt özvegyed, árván hagyott fiad mai családfője és közös fiuk András. Ezen késői közös tisztelgés legyen a családi kapcsolat ápolásának és gondolkodásban tisztuló ország cselekvő jövőjének is záloga, hogy hasonló tragédiák ne ismétlődjenek meg soha. Rövid életed és halálod talán egy megújuló ország szebb és boldogabb jövőjét szolgálja. Fájó emléked megőrizzük örökre — nyugodj tisztelettel övezetien, békében.