Szittyakürt, 1991 (30. évfolyam, 5-12. szám)
1991-05-01 / 5-6. szám
2. oldal «ITtVAKÖlti 1991. május—június hó Düledezik az Európa-ház (Folytatás az I. oldalról) tankjaival és bevetésre készen álló hadosztályaival. Ennek a terrornak a fokozatos felszámolása máris látható töréseket mutat az Európa-ház falain. Az első világháború után a győztesek bosszújának eredményeként összetákolt államok: Jugoszlávia, Csehszlovákia, és Románia népei és nemzetiségei szembefordultak egymással és mindegyik követeli a meghazudtolt wilsoni ígéretek megvalósítását és saját nemzeti államának felállítását. A szlovákok lázongása a Csehszlovák műállam keretein belül egyre hangosabban követeli a Hitler által egyszer már megvalósított Szlovákia kimondását. Ugyanezt láthatjuk Jugoszlávia esetében, amikor a szlovének és horvátok kimondták Jugoszláviától való elszakadásukat, az albánok követelik csatlakozásukat Albániához, a moldvai románok visszanéznek Románia felé, a balti államok pedig 80-90 százalékos elsöprő szavazattal bizonyították be, hogy önálló és független államokként kívánnak élni és nem akarnak részei maradni a Szovjetuniónak. Kárpátalja népe megszavazta, hogy Beregszász neve ismét Beregszász legyen és ezzel látható és az egész világ számára hallgató jelét adta annak, hogy szívesebben tartozna Magyarországhoz, mint a nagy Szovjetunióhoz. Az erdélyi magyarság vérbe és terrorbafojtott tüntetései és szavazatai pedig a Napnál is világosabban bizonyítják, hogy Erdély népe szívesebben csatlakozna egy jólétben és európai kultúrában élő Magyarországhoz, mint benne maradni a balkáni, soviniszta, gyermeknacionalista, terrorista románnak nevezett oláh államban. Az Európa-ház még meg sem szület,tt, már hr düledezik. Mindenki saját szobát akar benne, akinek pedig már van saját szobája, az mindent elkövet, hogy megnagyobbítsa a szobáját szomszédja rovására. Ebben a harcban, amely egyelőre még csak az asztalok alatt folyik és egymás lábának a rúgdosásában jelentkezik, új lakók érkeznek és követelik helyüket. Legújabban a cigányok rendezik soraikat és Magyarországon, Romániában, Jugoszláviában szervezkednek egy Cigányország megteremtése érdekében. Az utóbbi hetekben a lengyel újságokban is egyre hangosabban hallatszanak azok a hangok, amelyek azt mutatják, hogy a „nyugati határok sérthetetlenek” (itt kaptak színnémet területeket a lengyelek), „de a keleti határok nem tekinthetők véglegesnek, mert ott történelmi lengyel városok kerültek a Szovjetunió birtokába”. Amikor mindezt látjuk, halljuk és olvassuk az európai és amerikai televízió, rádió és újsághírekben, akkor felmerül a kérdés: „ Miért hallgat a magyar kormány?”„Miért hallgatnak a magyar politikusok?" „ Miért időszerű Szlovákia, Horvátország, Szlovénia, Moldova, a Baltikum függetlensége és miért nem időszerű ugyan így a magyar Felvidék, a magyar Délvidék és a magyar Erdély kérdése?” „Miért nem jelentett be a magyar kormány igényt Kárpátaljára, mely több mint 1100 esztendeje magyar terület és ahol épp a napokban találtak hatalmas aranybányákat, amelynek üzemeltetése azonnal rendbehozná az agyonrabolt és sokszorosan kifosztott magyar gazdasági életet?" Ezekre a kérdésekre több választ lehet adni, de a kérdéseket fel kell tenni: „ Talán a mai magyar kormány éppen olyan rabszolgahad, mint elődei voltak?” „Talán a magyar kormány politikai analfabéták és politikai tehetetlenek gyülekezete?" „Talán a magyar kormány tagjait jobban érdekli a saját helyzete, mint a magyar nemzet sorsa?" „Talán a kiválasztott és megvesztegetett vezetők árulják el újra a magyarságot?” „Miért nincs annyi esze a magyar vezetőknek, mint Iliescunak, aki bátran és az egész világ előtt jelentette ki, hogy .Moldva hovatartozandó ságát majd a történelem fogja eldönteni’!" 1991-ben épp úgy helyezkednek Európa népei és nemzetiségei, mint az első világháború alatt helyezkedtek, készítve a saját országaikat és határaikat. A legtöbb közülük el is érte célját. Míg a magyar hadsereg elvérzett az idegen érdekekért és azért a királyért, aki kivégeztette az 1848—49-es dicsőséges magyar szabadságharc hőseit, addig az oláhok, csehek és szerbek megálmodták és megvalósították, meghirdették és meghazudták saját hazáikat és határaikat. Most újra megismétlődik mindez. „Nem akarunk katonát látni. ” „Nem akarunk a jogos magyar történelmi igényekről beszélni”, „nem akarunk dolgozni azért, hogy minden magyar egy hazában egyesülhessen végre", lenyeljük a magyar holocaustot, a legnagyobb európai népirtást a huszadik század történelmében, hogy beteljesedjék a legtragikusabb magyar prófécia: „a sírt hol nemzet süllyed el, népek veszik körül”. Ha komolyan vesszük 1948—1849 tanítását és végre akarjuk hajtani 1848—49 csodálatos magyar nemzeti programját, a nemzet életben maradásának a programját, akkor hirdessük jogos követeléseinket és tisztítsuk meg a magyar közéletet az idegen imádóktól és nemzetárulóktól. ÁRPÁD-NAP (Folytatás az 1. oldalról) rópai hazafiságtól” szónokolnak, miközben kigúnyolják, megvetik és „nacionalizmusnak” bélyegzik a magyar nemzeti érzést. Az 1956-os magyar szabadságigények elfojtása után még jobban bebizonyosodott a „demokratikus jogok” csődje irányunkban. Az Egyesült Nemzetek alapokmányában nemzetközileg elfogadott szabadságelveket a magyar életigényekre nem alkalmazták. A sok csalódás, üldöztetés és bűntudatkeltéssel járó erkölcsi nyomor, mérhetetlen kárt okozott a magyar társadalomban. Népesedési állagunk szomorú bizonyíték erre. Ebben a kilátástalan állapotban minden nemzetünk sorsát — de egyéni életét, családja jövőjét is — szívén viselő magyarban felmerült a gondolat: van-e kivezető út, felemelkedés számunkra ebből a végzetes helyzetből? Az útkeresésben nem kellett sokáig kutatni és töprengeni. Ha egy épület valami miatt összeomlik, a szakértők először azt keresik: elég erősek voltak-e alapjai? A kiszáradt fánál a gyökereknél kutatják az okot. A magas felhőkarcolókat a legmélyebb fundamentumra építik, s a mély egészséges gyökerű fa sudár törzset növeszt, hatalmas koronát táplál és dacol a természet viharaival. Még ha villám sújtja is a törzset, a gyökerekből újra kihajt. A történelem viharaitól megtépett nemzetünk, országunk épületét közel 1100 évvel ezelőtt ősi alapokra — a szittya-, hun-, avar folytonosság igényével — mint Attila örököse építette, szervezte meg Árpád Nagyfejedelmünk Magyarországot. Mély bölcsesség, nemzettudat, fegyelem, bátorság, törhetetlen hit jellemezte Őt és a Vérszerződésben eggyékovácsolódott nemzetségfőket a Kárpát-medence magyar életterének biztosítására. Ennek érdekében Árpád Ápánk és fiai: Jutas, Levente, Tarhos, Üllő életüket is áldozták. Hősies küzdelmük nélkül nem lett volna Magyarország, mely rövid idő múlva nagyhatalmi szerepet vitt Európa történetében. Vitathatatlanná vált a pusztaszeri országgyűlésen történt alkotmányos országszervezés. A legyöngyült avar birodalom helyén ősi alapon erős Magyarországot épített Árpád Apánk. Aztán századok alatt idegen befolyásra — a nyugati kereszténységre való térítés ürügyén — fokozatosan elhomályosították: „műveletlen pogány csordanéppé” torzították honszervező őseinket, majd megfeledkeztek róluk. Tervszerűen robbantották szét — különösen az 1848—49-es szabadságharcunk leverése óta — történettudatunk ősi alapjait, melyet fokoztak az utóbbi ötven év alatt. Hosszú századok múltán az 1896-ban megtartott milleneumi ünnepség alkalmával adott tiszteletet a kormány és a nemzet honszervező Nagyságunknak. Utána ismét feledésbe merült emléke két világháború viharában, Trianon tragédiájában és a kommunista diktatúra elnyomásában. Nemzeti sorstragédiánkon elmélkedve és kiutat keresve: húsz évvel ezelőtt így ismerte fel és tette magáévá Kanadában a Körösi Csorna Sándor Történelmi Társaság Magyar József tanár javaslatát és hirdette meg Torontóban majd később Windsorban ÁRPÁD-NAP megtartását. Magyar életigényeink biztosítására mindenféle idegenszellemű felekezeti- és pártszemlélet megbukott, alkalmatlan. Azokhoz az ősi alapokhoz kell visszatérni, amelyekre Árpád Apánk alapította Magyarországot. A világ korszakváltóhoz érkezett és válságba jutott gazdasági-, politikai rendszereivel, szellemi-, erkölcsi szemléletével. A mesterségesen, erőszakkal létesített és fenntartott társadalmi szerkezetek, építmények összeomlóban vannak, s a gépesítés folytán telhetetlen hatalmi és vagyonszerzési szempontok a természet rendjének is a felborulásához viszik az emberiséget, melynek következményeit már is érezzük. Vajon hozzáköthetjük-e nemzetünk sorsát megbukott eszmékhez, csődöt mondott rendszerekhez, természetellenes irányzatokhoz? Csakis a természet rendjével és törvényeivel összhangban lévő társadalmi-, politikai- és gazdasági rend lehet időtálló. A XXL század követelményei az emberi társadalmat új feladatok elé állítják. Csak azok a népek, nemzetek lesznek életre valóak — tekintet nélkül létszámukra — amelyek tudatában vannak ősiségükön alapuló küldetésüknek és társadalmi rendszerüket erkölcsi és gazdasági szemléletüket az Isten által alkotott természet rendjéhez igazítják. Annakidején Árpád Apánk tudatában volt küldetésének, alkalmazkodott a természet törvényéhez: az ősi földön, a Kárpátok-övezte természetes határok védelmében szervezte meg Magyarországot. Erről bárki meggyőződhet, ha Európa hegy- és vízrajzi térképére tekint. Sajnos, későbbi századok folyamán, főleg idegen származású uralkodóink nem vették tekintetbe ennek tényét, hanem hazánkat a Habsburg birodalom tartományaként kezelték. Az első Árpád-Nap megtartása óta az a vágy vezette a rendezőséget — akkor bármennyire is reménytelennek tűnt —, hogy az 1100. évfordulón egy szabad hazában ünnepelhetjük Árpád Ápánkat. Hála a Magyarok Istenének ezt előbb tehetjük a tavaly Clevelandban rendezett Nagy Szittya Történelmi Kongresszuson tett javaslat alapján. 1989. óta új korszak vette kezdetét hazánkban a „Vasfüggöny” leomlásával. A magyar példán Közép-Kelet- Európa képe megváltozott. Megdőlt a közel félszázados kommunista uralom és 1956 elnyomott szabadságvágya igényel létjogosultságot. Mint a sötét börtönből szabad napfényre került rab — még bizonytalanul, félénken: tétován, botladozva működik államvezetésünk és viselkedik az ország jórésze mérhetetlen feladatokkal, az előző kommunista rendszertől átörökölt adósságterhekkel küzködve. Hosszú évtizedek sanyarúsága után mindenki vágya: a magyar megújhodás a szellemi- és gazdasági élet minden területén. Úgy hisszük: az Árpádi példa, a Vérszerződés napjainkig is érvényes — pártszemléletek feletti — összefogó eszmei ereje testvérré tud formálni minden magyart odahaza, az elszakított részeken és a nagyvilágban az Új- Magyarország építésére. Június 16-án, az első országgyűlés történelmi színhelyén: Ópusztaszeren tartandó Árpád-Nap tiszteletadás, seregszemle, ősi örökségünk melletti tanúságtétel, az Árpádi Erények követése akar lenni az egy magyar nemzetcsalád tagjai részéről, a világ bármely sarkából, a feldarabolt ősi haza; a Kárpát-medence bármely részéből jönnek is össze. Érezzük, ez az ünnepély korszaknyitó jelentőségű nemzeti felemelkedésünk útján. Elindítója önbecsülésünknek, felfedője ősi értékeinknek, erősítője a szebb jövőt igénylő magyar hitnek. Jöjjünk össze magyar testvéreink minél többen Árpád-Apánk késői unokái az Ő tiszteletében és példáján újjáépíteni ősi örökségünket: Magyarországot! Andrékovics Péter Dömötör Tibor az A.M.Sz. országos elnöke ii i V7 A L<1rv- ' \.L-. g népének biztosíthass*. Amíg a kommunista párt, sok esetben a dem.pártba tömörült cigányok, zsidók. notórjus_munk*kerülők és ;lyck, az a néhány renegát, labanc értelmiség i_és_volI urasági rí igyekezett a képesseget ezer s/ázaiékban meghaladó .állásokat aparintani, «ddig az ország- bccsü)ctCT_parasztjai cs munkásai éjt ■ llá_tévelnem ntk*_csc(bcn_korgó.gyomorral, erejüket meghaladó cávaJ igyekeztek a romokban heverő országot újjáépíteni > : i\ I ***«£££** Miért volna a történelmi igazság közösség elleni izgatás?
