Szittyakürt, 1990 (29. évfolyam, 1-6. szám)
1990-05-01 / 5-6. szám
XXIX. ÉVFOLYAM, 5—6. SZÁM — 1990. MÁJUS—JÚNIUS HÓ Ára: 1.25 US dollár A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) «IttVAKOkt A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA Nemzettestvéri szeretettel köszöntjük a Clevelandban megrendezésre kerülő III. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszust. A szabadság kapujához érkező hazai és a száműzetésben kényszerült magyarság páratlan jelentőségű közös megnyilatkozását. A magyar nemzet függetlensége és szabadsága nem állhat meg a trianoni békediktátumok határsorompóinál. Napjainkban a történelem élénkbe tárja a szomorú és rettentő képet, az elszakított magyar véreink kétségbeesett, hősies, de legtöbbször hiábavaló küzdelmét, nyelvük, ősi nagy kultúrájuk és vallásuk védelmében. Szemünk elé vetíti a meggyötörtetésnek, a letiportságnak, a megalázottságnak, a testi és lelki szenvedésnek véget nem érő kálváriáját, amely osztályrészül jutott elszakított véreinknek. Halljuk a tízezeréves dunai kultúrára, a szittya-hun-avar-magyar kultúrájára zuhanó fejszecsapásokat. Cselekednünk, meg kell tennünk mindent, szorongatott véreink megmentésére. Legyen a III. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus messzehangzó hirdetője a dunai kultúra szittyahun-avar-magyar történelmi jogfolytonosságának a Kárpátmedencében. A Szittyakürt nevében nemzettestvéri szeretettel köszöntjük azokat az áldozatos hazai politikai-kultúrális és társadalmi szervezeteket is, akik a magyar végek pusztulásának állandó kongó vészharangjára Budapesten a trianoni békediktátum 70. gyászosemlékű évfordulóján tiltakozó nagygyűlést rendeznek. A magyarok Istenének áldása legyen nemzetszolgálatunkon. Major Tibor IGAZSÁGOT MAGYARORSZÁGNAK! Szabadságot a Kárpát-medence őslakosságának! Magyarország Közép-Európában mindig a szabadság és béke-teremtés egyensúlyozó hivatását vállalta. Megőrizte a közép-európai népek szabadságát és békéjét, hogy ebben a térségben elválasztotta egymástól a keleti hódításra készülő nagynémet terveket és a nyugati hódításra készülő nagyszláv messzianizmust: mint kárpát-medencei őslakos mindkettővel szembeszállt, mert nem volt német és nem volt szláv sem. De ezt az ezeréves, közép-európai béke-teremtő, szabadságért küzdő és egyensúlyi tényezőt, Magyarországot, az első világháború után, a trianoni békeszerződésben szörnyen megcsonkították, szinte szétszabdalták, megfosztották területének 72 százalékától, háromnegyed részétől és lakosságának 64 százalékától, kétharmadától. Három és félmillió őslakos magyart adtak magyargyűlölő, soviniszta, a szláv és ortodox izgatásban felnőtt szomszédnépek kezére. A Kárpátmedence őslakó magyarságát, a szabadság népét rabságba adták, még azt sem engedték meg, hogy ez az őslakó nép maga dönthessen afelől, hová akar tartozni. így törték össze a nagynémet és pánszláv törekvéseket elválasztó, béke-teremtő középeurópai egyensúlyi tényezőt Magyarországot. így vált Közép-Európa előbb a német, majd a szovjet hadigépezet és hódító vágy zsákmányává. A második világháború után, a trianoni békére ráduplázott politikai igazságtalanságában és bosszúálló vakságában a párizsi béke és újból a Kárpátmedencei őslakó magyarság millióit vetették a sovinizmus és a kommunizmus kárörvendő és vérontó szövetségének a diktatúrája alá. A trianoni célkitűzések eszmei alapja a népek nagykorúsitása volt. Elismerése annak, hogy minden nép elidegeníthetetlen joga, hogy önmagával és sorsával saját belátása szerint rendelkezzék. A békediktátum rendező hatalmai azonban nem az együttélő népek viszonyát igyekeztek korszerűen szabályozni, hanem azok megkérdezése nélkül területi felszabdalást, országrombolást végeztek. Ahhoz, hogy a Kárpát-medence népei ismét egymásra találhassanak, integrálni kell annak trianonban szétdarabolt civilizációját és meg kell szervezni a népközösség lét- és biztonságalapját: a kárpátmedencei térbeli országot, s az országot megtartó térérdekű politikát. Ez a hivatás pedig egy évezred tanúsága szerint az őslakó magyarságra vár, de trianon sem egyéb, mint kihívás erre a történelmi feladatra. Miként az Arany Bulla, vagy mint a törökök ellen vívott másfél évszázados szabadságharc és mint a közép-európai sokféle nemzeti fejlődést biztosító Rákóczi szabadságharc, valamint Kossuth küzdelme minden közép-európai nemzet polgári jogaiért, ugyanúgy az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc is egész Közép-Európa népi és emberi szabad életéért küzdött. Az azóta eltelt harminchárom év világosan bebizonyította, hogy nemcsak a szomszéd államokban, hanem magában a Szovjetunióban is óriási változásokat idézett elő a magyar szabadságharc. Tétovázás nélkül rá kell mutatnunk arra, hogy a román, csehszlovák, ukrán és szerb diktatúra a régi habsburgi és romanovi módszerekhez tért vissza, amikor hajlandó volt a Szovjetunió oldalán az 1956-os Magyar Szabadságharc leverésében közreműködni csak azért, mert nem akarta a hatalmában tartott magyarokat szabadon bocsájtani és mert félt attól, hogy a magyar szabadságharc kiterjedése következtében Közép-Európa, mint a saját sorsát intéző egység, újból égni kezd és benne a béketeremtő, szabadságszerző és egyensúlyt-biztosító kárpáti magyar nép ismét megtalálja A négy elszakított országrészre emlékeztető szobrok a budapesti Szabadságtéren. A kommunisták 194S után ledöntötték a szobrokat, hogy ezzel is megszűntetni kíséreljék a magyar főváros népének s a világ-magyarságnak a kettős járom alá került magyarok iránti eltéphetetlen együvétartozandóságát. történelmi hivatását. így történt napjainkig — a bolsevista diktatúrák összeomlásáig — hogy az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc után a területrabló utódállamokban is minden téren enyhülés következett be, csak az (Folytatás a 2. oldalon)
