Szittyakürt, 1990 (29. évfolyam, 1-6. szám)
1990-01-01 / 1-2. szám
XXIX. ÉVFOLYAM, 1—2. SZÁM — 1990. JANUÁR—FEBRUÁR HÓ Ára: 1.25 US dollár A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) «IttVAKOfct A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA Pongrátz Gergely a Corvin-köz legendás főparancsnoka legyen a Magyar Köztársaság nemzetvédelmi minisztere! Dr. Gutái László világhírű atomtudós legyen az északamerikai kettősállampolgárú magyarok parlamenti képviselője! ELLENSÉGEK, HAZAÁRULÓK • A kormány cserben hagyja erdélyi testvéreinket! • Amerika 56 mintájára hátat fordít az erdélyi kérdésnek! • A varsói paktum nem álhtja meg a vérengzéseket! • Az USA Ceausescu bűnrészese az erdélyi magyarság pusztításában! December 18-án villámcsapásként érte a száműzetésben élő nemzeti emigrációt az a brutális támadás, amivel a román securitate rátört Temesvár magyar lakosságára. Dermedten, ökölbe szorított kezekkel ültünk a televízió előtt, várva a segítséget, Magyarország beavatkozását. Teltek az órák és semmi. Mindenki nyilatkozott és állást foglalt Temesvár bátor lakossága mellett, akik elindították a román szabadságharcot, csak a magyar állam vezetőiből, de még az ellenzéki pártok vezetőiből sem lehetett egyet sem látni a nemzetközi sajtónyilatkozatok között. A lengyel Lech Walesa legalább nyíltan követelte a varsói paktum beavatkozását a felkelők megsegítésére, de a hazai magyarul beszélő Horn Gyulák és más idegennevű ideiglenes vezetők, akik a kommunista internacionalizmus emlőin nevelkedtek, még ideiglenesen sem voltak hajlandók magyarul viselkedni, inkább leszabotálták a beavatkozást. Ezek a figurák csak arra voltak jók, hogy nyugdíjjazzák a volt kommunistákat és átmentsék amit lehet a régiből a most már demokratikus új rendszerbe. Csak a díszletek változtak. Félig leszerelték azt a kis hadsereget, amit még meghagytak nekünk 56 után és lemondtak mindenről, még amit nem kértek tőlünk, arról is. Kibírhatatlan adórendszert vertek a nép nyakára, kiárusították az államosított magyar vállalatokat idegeneknek potom pénzért és pornográfiával rakták tele magyartalan sajtótermékeiket, a nemzeti öntudat, a haza, a becsület, az igazság, a bátorság és a többi kigúnyolt nacionalista erények helyett. És most, amikor itt volt a történelmi pillanat, akkor patkány módjára meghúzódtak, hogy ne kelljen kiállni, ne kelljen állást foglalni, mert jaj hát mit szól majd Amerika. De meszsze vagyunk Trianontól, amikor Gróf Apponyi Albert így jellemezte a ránkkényszerített békeszerződést „száradjon le az a kéz, amely ezt a szerződést aláírja”. Ő megtagadta! De Ő magyar volt, a neve is, a lelke is, a vére is és elszántsága is. Könny szökik a szemembe, ha viszszaemlékszem, — hat éves gyerek voltam, amikor Édesapám részt vett Erdély felszabadításában. Egy nap halvány zöld táboripostai levelezőlapot hozott a posta rajta piros-fehérzöld zászló és a magyar honvédet ábrázoló rajz, aláírva; most már itt vigyáz rád Édesapád. Istenem, de hová süllyedtünk. Ezek a mai vezetők még a cipőjét sem tisztíthatnák azoknak a derék magyaroknak, akik éltek-haltak a hazáért. Tűnjenek el a porondról kivétel nélkül, örüljenek, hogy nincs aki hadbíróság elé állítsa őket. A román szabadságharcot az erdélyi magyarság húsz éve tartó elnyomása robbantotta ki. A szikrát Tőkés László temesvári református lelkész szolgáltatta, akit a román kormány ki akart utasítani az országból az emberi jogokért való kiállása miatt. A Magyar Köztársaság országgyűlése írásbeli nyilatkozatban tiltakozott a Román Szocialista Köztársaság magatartása ellen, melyet eljuttatott az Egyesült Nemzetek Főtitkárához is, de ennél tovább nem jutott. Az Egyesült Államok pedig megismételte 56-ban tanúsított magatartását, hogy egy nem időhöz kötött problémát napirendre vett, hogy elterelje a világ figyelmét arról a népirtásról, amiért Amerika is felelős. Ahogy 1956-ban megindították a Szuez csatorna akciót, most a Panama csatorna szolgálta ugyanazt a célt. Az amerikai magyarság húsz éven keresztül felvilágosító harcot vívott az erdélyi magyarság elnyomása miatt, de az amerikai politika mindig valami diplomáciai okot talált a román terrorállammal fenntartott kapcsolatok magyarázatára. A mai republikánus vezetők éppen úgy hibáztak, mint Eisenhauer elnök 1956-ban. Hiába tiltakoztunk, hiába tüntettünk, írtuk a levelek, táviratok százait, a hivatalos politika nem vette figyelembe a magyar emigráció kiállását. Annak ellenére, hogy Ceausescu kormánya húsz éven keresztül ismételten, felrúgta a nemzetközi szerződéseket, pusztította az Erdélyi Magyarságot, soha nem lett megfenyegetve a nagyhatalmak által Erdély elvesztésével. Hiába taposta sárba a román sovinizmus húsz éven keresztül a Párizsi Békeszerződést, a Helsinki záróokmányt és az Egyesült Nemzetek Alapszabályaiban lefektetett törvényeket, az Egyesült Államok soha sem kényszerítette Romániát azok betartására. Többszáz oldalas vádiratot kellene írni azokról a bűntettekről, amit a román állam követett el az elmúlt húsz év alatt az erdélyi magyarság ellen, amerikai segítséggel napjainkig. És ki fogja nekünk ezért a jóvátételt (Folytatás a 2. oldalon) . ' u ÄJ A P<r> f Á ■\£4\r$t\2M„ Január 17, 1990 fiSókifr y HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM - HUNGÁRIA FREEDOM FIGHTERS MOVEMENT - P. O. BOX 35245 PURITAS STATION, CLEVELAND, OHIO 44135, U.S.A. Tisztelt Szűrös Mátyás A Magyar Köztársaság Elnöke MSZP Központi Bizottsága Széchenyi rakpart 19 Budapest H-1054, Hungary Tisztelt Elnök Úr! A Magyar Nemzet minden tagja, bárhol is él e világon, őszinte örömmel, elismeréssel és pártfogással vette tudomásul az 1990. március 25-re kitűzött szabad választásokat. Hosszú várakozás után elérkezett az idő, amikor minden magyar élhet azzal a joggal, hogy Nemzete sorsának döntésében felelősséget vállaljon, — talán lakhelyétől és határoktól függetlenül. Ma ez a gondolat élénken foglalkoztatja a közel két milliós észak-amerikai magyarság tekintélyes részét. Az a nemzedék, mely az 1980-as amerikai népszámlálás szerint évtizedek múlva is 1.7 milliós arány számban magyarnak nyilvánította magát és minden alkalmat megragadott, hogy gazdaságilag is enyhítse népének sorsát, véleményünk szerint kiérdemelte a szavazáshoz való jogot. Köztudomású, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériuma jogosnak és helyesnek tartja, hogy minden kettős állampolgársággal rendelkező amerikai állampolgár az eredeti hazájában is szavazzon. Az amerikában élő lengyelek éltek és élhettek is ezzel a joggal a legutóbbi lengyel választások alkalmával. Az említett érvek alapján a következő magyar szervezetek: a Hungária Szabadságharcos Mozgalom, a Körösi Csorna Sándor Történelmi Társaság, a Magyar Védőkar Mozgalom, a Körösi-Padányi Őstörténetkutató Társaság, és a Magyar Japán Kulturális Társaság, az alábbi felhívással fordul Önhöz. Kérjük a Magyar Köztársaság ideiglenes kormányát, hogy az 1990. március 25-én megrendezésre kerülő választásokon: 1. Biztosítson szavazási jogot minden kettős állampolgársággal rendelkező külföldön tartózkodó magyar származású egyén részére. 2. Biztosítson egy állandó parlamenti képviseletet az észak-amerikai kettőállampolgárú magyarok részére, melynek betöltésére Dr. Gutái László világhírű atomtudós magyar professzort jelöli. 3. A felsorolt szervezetek a győzedelmes 1956-os Nemzeti Szabadságharc jogfolytonos képviseletének továbbra is Pongrátz Gergely Corvin-köz volt Főparancsnokát ismerik el és felkérik az újonnan alakuló magyar kormányt, hogy a Szabadságharc képviseletében Pongrátz Gergelynek Nemzetvédelmi miniszteri tárcát biztosítson. A felhívásban rögzített kérelmek teljesítése messzemenő gazdasági előnyöket és történelmi jogfolytonosságot és stabilitást tud biztosítani egy többpárton alapuló, múlttal nem rendelkező államszerkezetnek. Tisztelettel Molnár Lajos N. Sz. T. V. Elnöke Major Tibor H. Sz. M. Az alábbi szervezetek vezetőinek megbízásából: Hungária Szabadságharcos Mozgalom: Major Tibor, Helm Árpád, Dr. Paposi Jobb Andor, Cseri Zoltán; Körösi Csorna Sándor Történelmi Társaság: Andrékovics Péter, Orosz Sándor, Radios Géza; Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus: Molnár Lajos; Körösi-Padányi Őstörténetkutató Társaság: Bíró József; Magyar Védőkar Mozgalom: Cseri Erzsébet; Magyar Japán Kulturális Társaság: Pólyák István.
