Szittyakürt, 1989 (28. évfolyam, 8-12. szám)
1989-10-01 / 10-11. szám
1989. október—november hó «ItttfAKÖkt 5. oldal Ft. Dömötör Tibor püspöknek, az Amerikai Magyar Szövetség országos elnökének beszéde New Jerseyben, az Amerikai Magyar Szövetség szeptember 16-i igazgatósági ülésén, amelyen jelen volt dr. Szűrös Mátyás, a magyar parlament elnöke és vele az Amerikában járó magyar parlamenti küldöttség. Tisztelt Elnök Úr! Kedves vendégeink és barátaink! Magyar Testvéreim! Egy kemény munkanap után, egy teljes éjszakát átutazva, szemeinket a sötétbe meresztve, imitt-amott villanó fényeket látva utaztuk át Amerika keleti részét, 11 áldott magyarral, hogy itt lehessünk ezen a találkozón. Miközben fiam biztos kézzel vezette a kis autóbuszt, arra gondoltam, hogy ilyen a magyar élet is: idegen világban, sötétben, árnyak és vészek között keressük az utat, a magyar utat, a magyar jövendőnek az útját. Nagy áldozat volt részünkről eljönni erre a találkozóra. Ezt az áldozatot nem önmagunkért, hanem nemzetünkért hoztuk meg. Én úgy látom, hogy ennek a mai találkozónak is csak akkor lesz értelme, ha felemelkedünk az Isten és a Nemzet magasságába. Az önző embereknek ki kell vetkőznie önzésükből, a magukat képviselőknek el kell felejteni önmagukat, a csoport vagy párt érdekeket képviselőknek maguk mögött kell hagyniuk a csoport és a párt érdekeit, hogy találkozhassunk a magasságban, egyedül az egységes magyar nemzet érdekeit szem előtt tartva. 1906-ban azért alakult meg az Amerikai Magyar Szövetség, az egyetlen politikai szervezet az Egyesült Államokban, amelyet az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa is elfogadott, és amelyet ma is az egyetlen felelős magyar képviseletnek tart. A magyarságnak addig nem volt igazi érdekképviselete, mert az Osztrák—Magyar Monarchia idejében a magyar csak kötőszó volt, forradalmár vagy cigány az amerikaiak szemében. Az osztrák császári politika nem csinált propagandát a magyarságnak, nekik csak ágyútölteléknek kellett a magyar, a monarchia megmaradásáért meghaló magyar katona. Egyedül mi nem akartuk az első világháborút és mégis minket büntettek meg a legjobban és magyarok millióit helyezték idegen uralom alá és évezredes magyar területeket adtak át a területrablóknak. Az Amerikai Magyar Szövetség a trianoni béke aláírásától kezdve harcolt a magyar igazságért és a magyar területek visszaszerzéséért. 1929-ben 30 000 magyar gyülekezett össze a buffalói Nemzetgyűlésen, hogy a magyar békeszerződés ellen tiltakozzék! Az addig egymás ellen harcoló két legnagyobb amerikai magyar napilap is összefogott, mert ahogy megírták: „Most nem egyéni érdekekről, hanem a magyar nemzet jövőjéről van szó.” Sajnos, az amerikai magyarságnak nem jutott ideje a magyar igazságtalanságok megváltoztatására, mert Magyarország belekerült a második világháború tragédiájába, mert vissza akarta szerezni a magyar területeket. Senki ne vádolja Magyarországot azzal, hogy mi a németek és az olaszok mellé álltunk. Ők voltak az egyetlenek, akik hallgattak panaszainkra és — ha érdekből is — próbálták enyhíteni nemzeti fájdalmainkat. Bár az Egyesült Államok, vagy Anglia vagy Franciaország ajánlott volna fel segítőkezet, szívesen álltunk volna mi a nyugati hatalmak mellé a második világháborúban. A Nyugat azonban hallgatott, mint ahogy hallgatott 1956-ban is, és mint ahogy hallgat ma is az erdélyi magyarok és a többi halálra ítélt magyar kérdésében. Ugyanígy hallgatott és hallgat ma is „a magyarok nagy barátja, a Szovjetunió”. Pedig a Szovjetunió ma is bebizonyíthatná, hogy igazi barát és őszinte szövetséges, ha visszaadná az általa elrabolt magyar Kárpátalját Magyarországnak. Világosan meg kell mondanunk, hogy a Szovjetunió sohasem képviselte a magyarság érdekeit. 1945-től a legvéresebb kezű diktatúrával irtották Magyarországon szovjet parancsra a magyarságot. Senkinek sem volt kegyelem. A szovjet „felszabadítás” ezerszer véresebb volt mint az osztrák elnyomás. A szovjet magyar nevű hóhérai több magyart irtottak ki, mint a tízszer akkora Németország katonai bíróságai. Magyarországon ártatlanokat gyilkoltak halomra és a leghűségesebb magyarokat ölték meg naponta a gyilkos kezű moszkvai hóhérok és rabszolgáik a magyar kommunisták. 1956-ban az atomjaira szaggatott magyar nemzet mégis egységessé vált és atombombaként robbantotta szét és döntötte meg a szovjet hatalmat és a kommunista uralmat Magyarországon. Budapest a szovjet vörös hadsereg és a szovjet kommunista rögeszme Sztálingrádja lett. Itt rombolták le először a világon Sztálin szobrát és ebben a városban már kétszer döntötték meg a rettegett kommunista rendszert! A mai magyar kormánynak és a holnapinak is, be kell bizonyítania népünk előtt, hogy az egész magyar nemzet érdekeit képviseli. Ki kell mondani az eddig elhallgatott magyar követeléseket. Ha ezt nem merik megtenni, akkor jobb ha önként félreállnak és átadják helyüket az igaz magyaroknak és a magyar nemzet választott képviselőinek. Az Amerikai Magyar Szövetség sohasem támogat egyéni célokat, csoport-érdekeket és nem fogja megmenteni a kommunista pártot. Az Amerikai Magyar Szövetség a magyar nemzetet akarja megmenteni. Csak ebben a programban tudunk találkozni és egyetérteni. Itt jelentem ki, hogy Dömötör Tibor sohasem tagadja meg a magyar nemzet érdekeit és sohasem adja fel az összmagyarság egy hazában való egyesítésének gondolatát. Ugyanezt vallja az Amerikai Magyar Szövetség. A magyar kormány még mindig nagyon óvatosan kezeli az erdélyi magyarok kérdését. Két nappal ezelőtt az egyik amerikai televízió állomáson képet mutattak a berlini fal tövéből, ahol egy nyugatnémet és egy Magyarországon keresztül nyugatra menekült kelet-német testvér átölelte egymást. Gyönyörű jelenet volt, de számomra többet mondott az a felirat, amely ott volt a háttérben látszó berlini falon: „Szabadságot Erdélynek”. Nyilván egy bátor magyar írta fel, talán élete kockáztatásával. A mai magyar kormány még nem jutott el idáig. Megdöbbenve olvastam, hogy a mai magyar vezetők augusztus 23-án gratuláltak Ceausescunak a románok második világháborús kiugrásának évfordulóján. (Ezért kapták meg Erdélyt!) Én nem gratuláltam volna és nem kívántam volna további sikereket egy magyarirtónak, magyar falvakat eltüntetőnek és az erdélyi magyarságot kiirtani akaró hóhérnak. Ezek a táviratok a kommunisták érdekeit szolgálhatták, de a magyarság érdekeinek nagyon sokat ártottak! Az Amerikai Magyar Szövetség sem az amerikai érdekeknek, sem a szovjet érdekeknek nem lesz szószólója, de gerinces és bátor képviselője lesz a jövőben is a magyar érdekeknek, mint ahogy mindig ezt tette az elmúlt 82 esztendő alatt. Ha a mai magyar vezetők fel tudnak emelkedni az Isten és a magyarság színvonalára, akkor együtt tudunk dolgozni a magyar jövőért! Akkor újra megszületik a magyar összefogás csodája. A mi magyarságunkba minden magyar belefér, aki a magyarság érdekeit képviseli, és aki a magyar jövendőért harcol. Az Úristen áldja meg találkozásunkat és az Úristen áldjon meg minden hű magyart! Az igazgatósági gyűlés után az Amerikai Magyar Szövetség vezetősége, a passaici Szabadságharcos Szobor Bizottság és a magyar parlamenti küldöttség megköszörúzta az 1956-os magyar szabadságharcosok szobrát. A magyar nemzet hősei és mártírjai előtt együtt lerakott koszorúk kifejezői lehetnek a magyar jövendőnek és egy minden egyéni-, csoport- és pártérdek feletti magyar összefogásnak. Balról jobbra: Micheller Attila lindeni klub elnök, Nagyiványi András és Márton János orsz. képv., Szűrös Mátyás az Országgyűlés elnöke, Haraszti Sándor, Beke Imre AMSz ig. tagok, Ft. Dömötör Tibor püspök az AMSz országos elnöke, Márton Ferenc, Mércéi József és Balogh Ernő AMSz New York-i elnöke. Ft. Dömötör Tibor szabadságharcos vezető kíséretében megjelent ellenzék a 4-es asztalnál: Nagy Rózsi, Gerstmayer Lujza, visegrádi Helm Árpád Vilmos, Major Tibor és Molnár Lajos, 11 asztalnál: Domány András, Gombás Károly, Szendrei István és Nemes János a Hungária Szabadságharcos Mozgalom tagjai.
