Szittyakürt, 1989 (28. évfolyam, 8-12. szám)
1989-08-01 / 8-9. szám
/ f cf J XXVIII. ÉVFOLYAM, 8-9. SZÁM - 1989. AUG.-SZEPT. HÓ Ára: 1.25 US dollár ow A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) «ITTVAKOHT A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA A Magyar Szocialista Munkáspárt vezetősége, a „Magyar Trojka” meggyalázva az 1956- os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc hősi halott és vértanúhalált halt szabadságharcos bajtársaink emlékét, a Nemzet Himnusza és a Szózat hangjai mellett katonai diszpompával temette el Kádár Jánost a Magyar Népfelkelés árulóját, a kivégzett gyermekhősök hóhérát! Ravatalánál a Munkásőrség tisztelgett a kommunista terrornak, a szögesdrótkerítéseknek, figyelőtornyoknak, aknamezőknek, villamoscsapdáknak, reflektoroknak és vérebeknek. Kádár János a november 4-i árulással, vérfürdővel, akasztásokkal, golyó általi kivégzésekkel, halálra-verésekkel, elevenen való megcsonkításokkal, borzalmas és elmondhatatlan kínzások égbekiáltó mennyiségével jegyezte korszakát! Az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc tüzében teljesen elillant „Magyar Dolgozók Pártja” helyébe szervezett Magyar Szocialista Munkáspárttal, amely úgy nőtt ki, mint hullából a köröm — a Hungária Szabadságharcos Mozgalom részéről nincs megbékélés! A nemzetgyilkolásért, a börtönökben, internáló és kényszermunka-táborokban szenvedő és pusztuló rabszolgákért eddig még senkit sem állítottak a „nemzeti megbékélés” jegyében a bíróság elé... Bakos Gyula: TERRORISTÁK ÉVSZÁZADA E sorok írásakor javában folyik az arab—izraeli—amerikai kötélhúzás az elfogott túszok kivégzése, megbüntetése, kicserélése és az esetleges megtorlások megkezdése között, amelyek háborús állapotot idézhetnek elő a közel-keleten épp úgy mint az egész világon. Miközben az átlag ember származása, faji hovatartozandósága, tapasztalatai vagy televízió és rádió riporterek véleménye alapján meghozza a maga döntését vagy egyéni véleményét, érdemes egy pillantást vetni arra, hogy honnan és miért indultak el a terrorista gondolatok és kezdeményezések. A század első és az egész világra kiható tevékenysége a szerb „Fekete Kéz” mozgalom terroristájának pisztolylövése volt, amely elindította az első világháborút, milliók halálát okozta, országok határait változtatta meg és végül elérte célját a szerbek által uralt Jugoszlávia megteremtésével. A század második nagy terroristája, Lenin is elérte célját — és még annál sokkal többet —, mert sikerült a cári birodalmat összeroppantani, az orosz külön békét aláíratni, és külön ajándékként sikerült az orosz népet és a Szovjetunió lakosságát 70 esztendőn keresztül a lenin—Sztálin terrorfiúk uralma alatt tartani. Az első világháborút követő magyar vörös terroristák is elérték céljukat, először csak ideiglenesen, azután 1945 után véglegesen, mert sok ezer magyar kivégzése, sok tízezer magyar bebörtönzése, kitelepítése és elüldözése után még mindig hatalmon vannak. Hitler terroristái is elérték céljukat, mert ha csak ideiglenesen is, de sikerült nekik egész Európát terrorjuk alatt tartani és az egész világot megfélemlíteni. A román vasgárdisták, a szlovák Hlinka gárdisták, a horvát usztasák terror különítményei is jó munkát végeztek és zsidók tízezreit küldték a halálba. Trianon után megindult a terroristák munkája az elszakított területek magyarsága ellen, azóta is folyik és azóta is hatalmon vannak a terroristák ezekben az országokban. Az ukrán terroristák, a németeket hátbatámadó román terroristák, a (Folytatás a 2. oldalon) xfV J A 301-es PARCELLA Kegyelet és kegyetlenség Az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc történeti értékelése a Magyar nép döntő többsége és a haladó világ közvéleménye előtt 32 év távlatából is megegyezik abban, hogy a magyarok voltak az elsők, akik megpróbálták lerázni magukról a rájuk kényszerített kegyetlen Sztálinista diktatúrát. Ezt a próbálkozást csak a világ legerősebb szárazföldi hadseregének páncélos hadosztályai tudták kemény és elkeseredett harcban megakadályozni. Ez a rendszer Magyarországon 1948., a fordulat éve után Rákosi nevével volt fémjelezve. Az ezt követő években fokozatosan megfélemlítették, elhallgattatták, majd felszámolták az ellenzék tagjait. A gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális intézményeket a pártaparátus fokozatosan a saját céljainak megfelelően alakította át. 1949-re befejeződött egy szovjet típusú totális kommunista hatalom átvétel. Az iparban megkezdték a nehézipar rohamos és túlméretezett fejlesztését, aminek az alapvető feltételei hiányoztak. A tervutasításos rendszer csődje és a kontraszelekció hamarosan éreztetni kezdte a hatását, az ipari termelés akadozott, a munkásság életszínvonala egyre alacsonyabbra szállt. Hasonló volt a helyzet a mezőgazdaságban. Az erőszakos kollektivizálás, a beszolgáltatások, a kuláklisták teljesen szétzilálták a falut. A termelési érdektelenség, a földtől való menekülés olyan méreteket öltött, hogy 1953—54-ben csaknem egymillió hold hevert parlagon, ami az ország szántóterületének 10%-a volt. Külpolitikában a Tájékoztató Iroda 1949-es határozata értelmében megindult a propaganda hadjárat, majd az egyre nyíltabb háborús készülődés a ,fasiszta láncos kutya" Tito ellen. Mindazok, akik ezt a bel- és külpolitikát nem üdvözölték kitörő lelkesedéssel, szembe találták magukat a pártállam félelmetes gépezetével. A párt vezetősége nemcsak a rendőrség és honvédség irányítását és vezető posztjait szerezte meg, hanem felállított egy a párt vezetőségének közvetlenül alárendelt karhatalmi és nyomozó testületet, a félelmetes és hírhedt ÁVH-t. Ez állam volt az államban, melynek tevékenységét sem a kormányszervek, sem az országgyűlés bizottságai nem ellenőrizhették. Az ÁVHfélelmetes hatalma az élet minden területén, a legmagasabb vezető funkcióktól a legutolsó segédmunkásig rettegésben tartotta az embereket. Elég volt egy Rákosi vicc, vagy a Szabad Európa hallgatása, hogy éjjel megszólaljon a csengő és a „bűnös" hosszabb, rövidebb időre eltűnjön az emberek szeme elől. Nem volt elég a jogbiztonság teljes felszámolása, a bíróságok igába törése, hanem magának az Á VH-nak is voltak saját üzemeltetésű büntető intézetei, internáló táborai. Szerény becslések szerint 1945 és 1956 között mintegy 5-600 ezer ember lett meghurcolva, bebörtönözve, internálva, kitelepítve. Ha négytagú családokat számolunk, az ország lakosságának negyed része, két és fél millió ember volt érintve az elnyomó intézkedések kapcsán. Az életszínvonal csökkenése mellett, ez az embertelen elnyomás, az emberi méltóság lábbal tiprása volt. az egyik döntő oka az 1956-os események fellángolásának. Az október 23-án du. elkezdődött békés tüntetés este a rádiónál leadott első ÁVH-ás lövések után fegyveres forradalommá, majd a szovjet csapatok beavatkozása után egyértelműen szabadságharccá változott. Néhány napos reménytelen küzdelem után a sír csendje borult az országra és megkezdődött az áldozatok számbavétele. A forradalom hősi halottainak a száma kettőezer körül mozog, és mintegy húszezren sebesültek meg. Az Á VH, a párt és a fegyveres testületek vesztesége 241 halott és kb. ugyanannyi sebesült. A kép teljességéhez hozzátartozik, hogy a 241 halott közül mindössze 28 ember lett népítéletek, lincselések áldozata, a többi a harcok során nem egyszer tévedésből
