Szittyakürt, 1985 (24. évfolyam, 1-11. szám)
1985-01-01 / 1. szám
10. oldal «ITTVAkÖfcf 1985. január záló barátok szokása volt. Anonymus Gesta Hungaroruma sem egyéb, mint a tudálékoskodó nyugati krónikás barátok értéktelen ismételgetése. Viszont Piligrim passaui püspök, akit az egyház a magyarok hittérítő tevékenységéért szentté avatott 974-ben, a magyarok megtéréséről többek között a következőket jelentette levelében VII. Benedek pápának: “... tehát az említett magyar nemzet sok könyörgéssel hívogat vala evangéliumi munkára...” “...hogy keresztény módra egyházakat mernek építenisenkinek alattvalóik közül nem tiltják a megkeresztelkedést, sem a papokat nem gátolják, hogy bárhová menjenek. Hanem oly egyetértők a pogányok a keresztényekkel és oly barátságosan vannak egymással, hogy itt beteljesedni látszik Ézsaiás jövendölése (az egy akol, egy pásztor teóriáról) — “a farkas és bárány együtt legel, az oroszlán szénát eszik, mint az ökör, — tehát úgy lön, hogy csaknem az egész magyar nemzet hajlandó a szent hit bevételére...” A Nibelung énekek befejező versében a “Die Klage”-ban (a Panaszban) a püspök úgy tünteti fel magát, mintha a burgundi királyi testvéreknek és Krimhildának a nagybátyja lenne. A feljegyzésekből az a kép tárul elénk, hogy Etele halálhírét két hegedős vitte a Rajna melletti Wormsba, s Piligrim ezektől értesült a tragédiáról. A két regős mesterségéből eredően sok Attilára és a hunokra vonatkozó történeti adatot mondott el a püspöki udvarban, amit Piligrim az ő Komád nevű íródeákjával megörökíttetett. Azt is feljegyezték, hogy a püspök a magyarok között tevékenykedő térítő papokkal további történeti adatokat gyűjtetett. A Nibelung énekek tehát ó-ind mondákból, és az Etele mondákból ötvöződött össze, az akkori keresztény érdekeknek megfelelő fogalmazásban. A “Die Klage” utolsó passzusa is figyelmet érdemel magyar szempontból. Idézzük: “A passaui püspök Pilgerin, Öcséihez való jó szíve szerint Leírató e gyászmesét Hogy tudj mindent, hogy esék. Latin betűkkel mégpedig: Ezt mindenek elhihetik, Amint kezdödék s eredeti Mindvégig e történetet. A hősök gyásztörténetét Hogy mind rakásra öleték: Azt úgy sorba leírta mind, Maga s világ tudásakint, Komád mester, íródeák. Azóta aztán átírták s meg van németül is a dal. Olvassa agg és fiatal. S jól ismerik mind a regét! Mely majd vidám, majd bús, setét. De minek mondjam, itt van az A dalnak neve: A Panasz. ” Tehát az Etele mondát leírták feltehetően magyarul a vers szerint latin betűkkel. Konrád mester lefordította latin nyelvre, majd németre, gót betűkkel. Mai német irodalomtörténészektől tudjuk, hogy munkálatok folynak annak megállapítására, hogy az eposzban mi a germán és mi a hun eredetű. Azt azonban már megállapították, hogy a Nibelung éneknek (1592-ben egy Ezt a kis függőt Dr. Max Ebert magántanár ismertette először 1921-ben Lipcsében. Egy svéd gyűjteményből vette. Az írásjelek fejlettsége szkíta-magyar, rovásírása, elterjedt jellege, hatása a latin hangírás kialakulására vitathatatlan. Ez a lelet az avar-magyar felvonulás idején születhetett, de a szarvas és a mitikus madárábrázolás régebbi hatásokról árulkodik. nyomtató mester feljegyzése szerint) Németországban még nem volt olyan tekintélye, hogy azt kinyomtatták volna. Figyelmet érdemel, hogy Priskos rétor leírásában elragadtatással szólt az Attila udvarában hallott hun—szittya történelmi és vitézi énekekről és arról, hogy a hunoknak saját írásuk, írásrendszerük van. A korábban már említett Vajsza, Valmiki, Firdauszi, Homérosz, Vergilius, de a finn Elias Lönrot is a népköltészetből gyűjtötték eposzaik mind a történtekre, mind a szereplőkre vonatkozó adataikat. Ma a magyar hősköltészet elé helyezzük Tasso: A megszabadított Jeruzsálemét, Milton: Elveszett paradicsomát, Dante: Isteni Színjátékát és büszkék lehetünk, mert Shakespearet jobban ismerjük és többet olvassuk, mint hazájában. Megbecsülésünk illeti őket, mert költészetük nemzeteik népköltészetéből nyert ihletet. Mit szóljunk azonban mi Anonymusunkra, aki Gestája bevezetésében dicsekvően írta le, hogy “nem hallgattam a regősök és hegedősök csacska énekeire!” Lehet-e egy ilyen mű nemzeti érték? Ettől függetlenül és ennek ellenére vannak az őskorba gyökerező hőskölteményeink. 1847-ben Arany János megajándékozta a magyar irodalmat Toldival. Később, 1849-ben, a világhírű angol archeológus Layard által feltárt 30.000 db ékírásos agyagtábla a Toldi befejezése idején még a Tigris folyó partján feltáratlanul a föld alatt pihent. Ezeken az agyagtáblákon maradt fenn a világ első hőskölteménye, a Kr. e. 3000 évvel alkotott, nagyterjedelmű Gilgames eposz. Az ékírásos szöveg megfejtése George Schmidtnek a munkája, mely 1872-ben történt. A Gilgames eposzból Arany János nem meríthetett, különösen nem llosvay Selymes Péter. llosvay nyomán Arany János az ősi magyar hagyományt öntötte művészi formába. A mű bevezetőjében elénk varázsolja főszereplőjét. “Rémlik, mintha látnám termetes növését, Pusztító csatában szálfa-öklelését... " “Ez volt ám az ember, ha kellett a gáton, Nem terem ma párja hetedhét országon.. Arany később így jellemzi Toldit: “Mint komor bikáé, olyan a járása, Mint a barna éjfél, szeme pillantása... Az ötezer éves eposzban Gilgames: “Termete hatalmas, mint a vad bikáé, senki sem múlja őt felül erőben, de bölcsességben sem. ” Toldi később elhagyja a szülői házat, hogy hírt, dicsőséget szerezzen. “Nagy erőt érzek mind a két karomban, Nem vesztegetem azt szérűn és malomban Édesapámnak is hallom vitézségét, Hát csak én gyaláznám meg a nemzetségét?” Gilgames ugyancsak elhagyta Urunk városát, hogy legyőzze hazája ellenségét az óriás cédruserdő félelmetes szörnyét Hamubabát, “Ha elesem — mondja Gilgames — Hamubaba kezétől, hírnevem örökké megmarad és az emberek azt fogják mondani: Gilgames a vad Hamubaba elleni harcban hősként esett el. De Gilgames győzött és megfojtotta Hamubabát. Toldi a nádas vadonában szintén puszta kézzel fojtotta meg a rátámadó fenevadat, a farkast. Gilgames is, Toldi is anyai búcsúcsókkal és áldással indul el a nagy útra. Gilgamest Enkidu kíséri, míg Toldit a hűséges Bence. Gilgames is, Toldi is puszta kezével nyűgözi le szarvánál fogva a bikát, mielőtt megöli azt. Uruk királya Gilgames párviadalt vív Enkiduval, Toldi a cseh vitézzel. Gilgames nem tud megfelelni a nagybátyja Utnapistin (a vízözön bárkaépítő főszereplője) próbatételének és elalszik. Toldi: “Majd az édes álom pillangó képében Elvetődött arra tarka köntösében, Aztán álommézet csókolt ajakára. Akit mákvirágból gyűjte éjszakára. ” Gilgames visszautasítja Istar istennő szerelmét. Toldi Piroska kezéről mond le barátja javára. Gilgames, barátja Enkidu elvesztésével megismeri a legnagyobb emberi tragédiát, a halált és fájdalmában keserűen mondja: “Ha meghalok, én is sárrá változom, mint Enkidu.” Toldi szívét is átlengi az elmúlás gondolata: “Ha az idő nem vár, elhalunk mi vének, Csak híre marad fenn karunk erejének. " Ennyi adat is bizonyítja, hogy a két eposz nem rokon, hanem azonos etnikumból származó testvérnép alkotása. Petőfi Sándor 1844-ben adta ki a János vités című elbeszélő költeményét, három évvel megelőzve Toldit és harmind évvel a Gilgames eposz megtalálását. Ebből eredően plágiummal ő sem vádolható. Petőfi is a magyar népmesék, mondák, szájhagyományok irodalmi értékű színes világából merítette a János vitéz témáját. Ennek az elbeszélő költeménynek is szinte minden szakasza megegyezik a Gilgames eposz megfelelő szakaszaival. Mind a két főhős végcélja az örök ifjúság, az örök élet elnyerése, Gilgames Utnapistin tanácsára a tenger fenekéről hozta fel az örök életet adó füvet, de azt a kígyó ellopta tőle. János vitéz, hogy halott szerelmesét Iluskát visszanyerje, elindult megkeresni az élet vízé. Megtalálta azt, és az lluska porából nőtt rózsát az élet vizébe dobta. “Beveti a rózsát a tónak habjába, De csodák csodája, mit látott, mit látott, Látta Iluskává válni a virágot. Hát az életvize volt ez a tó itten, Mindent feltámasztó, ahová csak cseppen. ” Arra a kérdésre, hogy hogyan állhat fenn a világ legősibb eposza a Gilgames és a magyar hősköltemények között ez a csodálatos azonosság, csak egyetlen tudományos magyarázat lehet, hogy mind, mind az egyazon magyar néplélek kincse és tulajdona. A Gilgames eposz ma részben tovább él a Bibliában, míg a Gilgames eposz ábrázolását az ún. nagyszentmiklósi aranykincseken találjuk. Legősibb hitregénkben a magyarság a Nap-Isten és a Föld-Istennő nászából származik. A Föld-Istennő magyar neve Tündér Ilona. Cirill Gadd (aki nem ismerte a magyar nyelvet) archaikus szótárában ez így található: Ős Anya = Dingir II Ana s ez magyarul = Tündér Ilona. Reguly Antal lelkében is benne volt az a tudat, hogy van, mert kell lenni “magyar kalevalának” Reguly műveltsége és lelki érzékenysége ezerszeres nemzeti érték lehetne ma, ha az annyira magasztalt “európai műveltség”, vagy “nyugati kultúra” jó iránytűt adott volna a kezébe. Népköltészetünk évezredek óta napjainkig is őrzi azokat az ősműveltségi motívumokat, amelyek a legősibb eposzok testvérei. A népköltészetet használta fel llosvay Selymes Péter nyomán Arany János a Toldi trilógia megírásával. Petőfi Sándor a János vitéz esetében. Zrínyi: A szigeti veszedelem, a Szilágyi és Hagymási história és Szabács viadaláról szóló költői “beszélyben”. Az akkor időszerű történeti leírások mellett a népköltészetből merített az utolsó “magyar bárd” Tinódi Lantos Sebestyén. Elhallgatjuk azonban Liszti László: Mohácsi veszedelem; Gyöngyösi István: Murányi Vénusz; Pálóczi Horváth Ádám: Hunniász; Etédi Márton: Magyar gyász; Gvadányi: Peleskei nótárius; és Rontó Pál, Arany-Rákosi-Székely Sándor: Székelyek (Attila, Csaba, Aladár, Ellák, Imik históriájával foglalkozó) hőskölteményeket és Vörösmarty örökbecsű eposzait is. Ha lenne gazdája ősi mítoszainknak, a Tündér Ilona, Az égig érő fa, a Fehérló fia, a Hüvelyk Matyi és sok-sok mondánk felérne az égig, túl a klasszikus mondákon. Ha lenne gazdája, kibontakozna sok ősmagyar monda. Most azonban csak a magyar ősiségből operák rangjára emelkedett Wagner Richard műveinek tapsolhatunk. (Folytatása következik) '. '. ' . ' i ' . 1 i '. ' . ' i 'I ' i ' . Szeretettel köszöntjük DURAY MIKLÓST, aki ezévben tölti be 40. életévét! # :: :: 1. <. ' * <. <» < > 1
