Szittyakürt, 1985 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1985-11-01 / 11. szám

1985. november

«IttVAKÖHT

9. oldal

SZŐ LLŐS Y ÁRPÁ D:

A forradalom Győrött

II. rész

Október 30=án este megkezdődött a Dunántúli Nemzeti Tanács ala* kuló értekezlete. A dunántúli megyék küldöttein kívül megjelentek Borsod, Bács=Kiskún és Csepel nemzeti tanácsának küldöttei. Mint megfigyelők jelen voltak Dudás József megbízottai is. Hét óra tájban vonultak be a nagyterembe a vendéglátó győri nemzeti tanács tagjai. A honvéd helyőrség zenekara a Rákóczi=indulót játssza. A vidéki kül* döttek és vendégek felállva köszöntik a bevonulókat. Szabó György nyitja meg az ülést és a győri nemzeti tanács nevében üdvözli a meg= jelenteket. Aztán átadja a szót Szigethy Attilának, aki rövid történeti áttekintésében elmondja, miképpen kezdődött el az új „reformkor". Neki személy szerint különös elégtételül szolgál, hogy az események= ben az egykori falukutatók eszméi és gondolatai irányító szerepet ját= szottak. Üjra lehetővé vált, hogy a magyar nép, annyi elvetélt kísér* let után, magyar módra építsen szocializmust — mondotta. Rátért a délutáni eseményekre is és hangsúlyozta, hogy történelmünk folyamán a meggondolatlanság, az esztelen kapkodás és a maguk mögött min* dent felégető fellobbanások legalább annyi tragédiát okoztak, mint a restség, a széthúzás és a csodavárás. Utána Anker Géza szólalt fel, majd Tihanyi Árpád beszélt. Szigethy nagyra becsülte őt, súlyt helye* zett véleményére és részvételére a nemzeti tanácsban. A haladó, szó* ciális keresztény gondolatnak volt elismert képviselője. Ragyogó be* szédet mondott; ám az emberek akkoriban annyira a tetteknek éltek, hogy Tihanyit is félbeszakították s kérték, fogja rövidebbre mondani* valóját. (A forradalom leverése után a Kádár=kormány Tihanyi Árpá* dot Földes Gáborral együtt kivégeztette.)

Az értekezlet elé a következő határozati javaslat került:

í. A dunántúli nemzeti tanácsok Győrben megjelent küldöttei októ= bér 3o=án megalakították a Dunántúli Nemzeti Tanácsot. Székhelye. Győr.

2. A Dunántúli Nemzeti Tanács csatlakozásra hívja fel az ország többi nemzeti tanácsát. Borsod és Csepel már csatlakozott.

3. A csatlakozott Megyei Nemzeti Tanácsok 4=4 taggal vesznek részt a Dunántúli Nemzeti Tanácsban.

4. A Dunántúli Nemzeti Tanács elhatározza, hogy a kormánnyal 24 órán belül tárgyalásokat kezd a nemzet követeléseiről.

5. Bizonyságot és biztosítékot kíván a kormány ígéreteinek beváltásáról, a szovjet haderő kivonulásáról.

6. A pápai, győri és zalaegerszegi honvédalakulatok csatlakoztak és megígérték, hogy a népet minden támadó ellen, esetleges ellentétes felső utasítás ellenére is, megvédik.

7. Dunántúlon egységes katonai vezetést kívánnak megszervezni.

A javaslat felett órákig tartó vita alakult ki, elsősorban a sztrájk

kérdésében hangzott el sok felszólalás. A küldöttek között lévő műsza= ki szakemberek a sztrájk által a nemzetgazdaságnak okozott kárra és Nagy Imre legújabb bejelentéseire való hivatkozással a sztrájk beszün* tetését javasolták. A balinkai és tatabányai bányák küldöttei és a zalai olajvidék megbízottja közölték, hogy addig nem dolgoznak, amíg a kormány nem váltja be ígéreteit. Amennyire hajthatatlan volt ebben a kérdésben a bányászok álláspontja, annyira reális volt felfogásuk az ország bel* és külpolitikai helyzetéről. A balinkai bányászok kép* viselője, aki több mint harmincezer bányász nevében beszélt, a sza* bad választások mielőbbi megtartását követelte. Véleménye szerint e választások alapján kell Magyarország jövendő szociális felépítésé* ről határozni és az építő munkát elkezdeni. A kommunista pártnak is biztosítani kell a választáson való indulás jogát. A nép majd eldönti, kibe helyezi bizalmát. A bányászküldött hangsúlyozta, hogy Nagy Imre újjáalakítandó kormányában a szabadságharcosok képviselői* nek is helyet kell foglalniok. A bányászok abban a pillanatban, ami* kor a nemzet követeléseinek teljesítésére biztosítékot kapnak, felve* szik a munkát és úgy fognak dolgozni, ahogyan még az ún. „szocia* lista munkaversenyben" sem dolgoztak.

A vita eredményeként a következő határozat született:

„Dunántúl megyéi, járásai, városai nemzeti forradalmi tanácsának küldöttei közös ülésen vitatták meg problémáikat és aggályaikat afe* lett, hogy a kormány nem elég erélyes intézkedései miatt nem látják biztosítottnak követeléseik teljesítését. A tanácskozáson szélsőséges javaslatok is hangzottak el. A felelősségérzet azonban teljesen egy* hangú álláspontot hozott és a Tanács a következő határozati javasla* tol fogadta el:

1. A dunántúli nemzeti tanácsok Győrben megjelent küldöttei 1956 október 3o=án megalakították a Dunántúli Nemzeti Tanácsot, Győr székhellyel. A Tanács teljes mértékben támogatja a szabadságharco* sokat.

2. A csatlakozó megyék 4=4 küldöttel vesznek részt a Dunántúli Nemzeti Tanácsban.

3. A Dunántúli Nemzeti Tanács maga állapítja meg szervezetét és ügyrendjét.

4. Csatlakozásra hívja fel a többi megyéket és megállapítja, hogy Borsod, Bács=Kiskún megyék és Csepel már csatlakoztak.

5. Elhatározza a Dunántúli Nemzeti Tanács, hogy a kormánnyal 24 órán belül tárgyalásokat kezd a nemzet követeléseinek teljesítése ér* dekében.

6. A Dunántúli Nemzeti Tanács bizonyságot kíván szerezni és kap* ni a kormány ígéreteinek valóraváltására, elsősorban a szovjet csapatok kivonásáról és annak időpontjáról.

7. Tudomásul veszi, hogy a pápai, győri és zalaegerszegi honvéd alakulatok csatlakoztak és megígérték, hogy a népet minden támadó ellen, esetleges varsói utasítás ellenére is, megvédik. A Dunántúlon egységes katonai vezetést kívánnak megszervezni.

8. A kormány a szovjet csapatok kivonása után, de legkésőbb január végéig írjon ki általános és titkos választásokat.

9. A nemzeti kormány hozza létre az új karhatalmi szerveket.

10. Az országgyűlés összehívásáig a honvédség ezredes, és annál ma* gasabb rendfokozatú tagjait a kormány a nemzeti tanáccsal egyetér* tésben nevezze ki.

11. A kormány összetételére vonatkozólag tárgyalásokat kíván folyatatni, és biztosítani kívánja a szabadságharcosok részvételét a kor* mányban.

12. A kormány jelentse be az ENSz=nek Magyarország semlegességét.

13. Teljes szólás*, gyülekezési és sajtószabadságot.

14. Amennyiben a kormány nem teljesíti e követeléseket, a Dunán* túli Nemzeti Tanács továbbra sem ismeri el, és a sztrájkot tovább folytatja. Küldöttséget indít Budapestre, és a küldöttség haladéktalanul felveszi a kapcsolatot Nagy Imrével."

Szigethy Attila a 14. pontban foglaltakkal nem értett egyet, és a munka felvétele, valamint a kormány fenntartás nélküli elismerése mellett volt. (Azt a kormányt értette, melyet Nagy Imre aznap jelen* tett be, s amely már a többpártrendszerre való áttérés után alakult.)

A határozat elfogadása után a jelenlévők három tagú elnökséget vá= lasztottak. Ebben Szigethyn kívül a székesfehérvári hadtest és a bá= nyászok egy=egy képviselője foglalt helyet. Aztán megválasztották azt az öttagú küldöttséget, amelynek feladata volt, hogy Nagy Imrével tárgyaljon. A küldöttség vezetője Szigethy Attila lett. Ezzel az értekezlet, és egyúttal a győri forradalom egyik legizgalmasabb és legje* lentősebb napja véget ért.

Másnap, október 3i=én az öttagú küldöttség elindult Pestre. Nagy Imre délután fogadta a győri delegációt. A miniszterelnök magáévá tette a Dunántúli Nemzeti Tanács követeléseit. Kérte a küldöttséget, hogy a sztrájk befejezésére tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Nagy Imre ebben a kérdésben a csepeli munkásokkal és a bányászok* kai is megegyezett. A sztrájk folytatása csak abban az esetben indo* költ — mondotta a miniszterelnök —, ha követeléseink nem nyernek kielégítést. így nyilatkozott Nagy Imre a küldöttség előtt. Szigethy később szűkebb körben elmondotta, hogy Nagy Imre hivatalosan a sztrájk beszüntetését szorgalmazta, de rövid magánbeszélgetésük során

helyénvalónak nevezte a sztrájkot, mivel ez a fegyver — mint mondta — nagy hatást gyakorolt és gyakorol az oroszokra. A küldöttség egy tagja megemlítette Nagy Imrének, hogy véleménye szerint a nép nem bízik benne, s szívesebben látná Kovács Bélát a miniszterelnöki szék* ben. Nagy Imre nyugodtan válaszolt; azt mondta, hogy érzése sze* rint a magyar nép változatlanul bízik benne — de ha ennek ellenkező* jéről meggyőződik, minden további nélkül leköszön miniszterelnöki megbízatásáról. Le fog mondani ezenkívül akkor is, ha neki és kor* mányának nem sikerül a szabad választásokat keresztülvinni és leve* zetni. A beszélgetés során azt is közölte, hogy a szovjet csapatokat Hegedűs András hívta be Budapestre. A küldöttség kifejezte aggodal* mát, hogy a Szovjetunió újabb katonai akciót kezdhet az országban; a környező népi demokráciákban állomásozó csapatai segítségével megszállhatja Magyarországot s ezzel befejezett tények elé állíthatja a nyugati hatalmakat. A küldöttek megkérdezték Nagy Imrét, mit tett egy ilyen eshetőség megelőzésére. Nagy közölte, hogy az ENSz*nél delegált magyar megbízottat már visszahívta, és ezzel a diplomáciai szokásoknak megfelelő legerélyesebb tiltakozását fejezte ki.

A küldöttség Tildy Zoltánnal is megbeszélést folytatott a hely* zetről. Tildy az oroszokkal kezdett tárgyalások kimenetelét illetően na* gyón optimista volt. A küldöttség visszaérkezése után újból tanácsko* zásra ült össze a Dunántúli Nemzeti Tanács. Szigethy beszámolója rövid és tömör volt. A beszámolót ismét heves vita követte a sztrájk folytatásáról. Szigethy Attila, legnagyobb meglepetésünkre, ezúttal nem szállt síkra a sztrájk beszüntetése mellett. Később elmondta ne* kém, hogy Nagy Imre lényegében a sztrájk folytatása mellett van, és a miniszterelnök véleményét ő is magáévá teszi. Hajnalba nyúló ta = nácskozás után a Dunántúli Nemzeti Tanács a sztrájk mellett döntött és felhívta a magyar népet: mindaddig ne vegye fel a munkát, amíg az orosz csapatok el nem hagyták az ország területét.

A tanács számos más kérdésben is határozott. Csehszlovákia felé teljes határzárat rendelt el, és az osztrák határon is bevezette a leg* szigorúbb ellenőrzést. Az első intézkedés egyik oka az volt, hogy a csehszlovák vasutasok a Szlovákiából érkező vonatokkal nagymennyi* ségű forradalomellenes röpcédulát csempésztek be az országba. Egy ilyen röpcédula, vérvörös nyomással, többek között felszólította a ma* gyár mukásságot, legyen hű 1919 hagyományaihoz és védje meg a pro* letárdiktatúrát. A röpcédulán lévő kép egy anyát ábrázolt, aki gyér* meke szívébe döfi a kést. Alatta a szöveg: „Magyar munkás, ne sem* misítsd meg a proletárdiktatúrát". A magyar munkások nem tartót* ták saját gyermeküknek a proletárdiktatúra semmilyen formáját. Kár, hogy a röplap szerzői nem látták a magyar munkás és bányász reak* cióját erre az otromba és ízléstelen provokációra. A csehszlovák rádió* állomások egyébként is élen jártak a magyar forradalom elleni uszí* tásban és időnként csehszlovák repülőgépek az előbbihez hasonló tar* talmú röpcédulákat szórtak le a dunamenti helységekre.

A Tanács másik intézkedése az volt, hogy delegációt küldött Bécs* be, azzal a feladattal, hogy az osztrák fővárosban székelő külföldi diplomáciai képviseleteket tájékoztassa a történtekről, és felkérje őket, hassanak oda, hogy kormányuk támogassa a magyar ügyet az Egye* sült Nemzetek Szervezetében. A delegációt Helmer osztrák belügy* miniszter fogadta. Közölte, hogy a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének egy küldöttsége rövidesen Magyarorságra érkezik tá= jékozódás céljából. Az osztrák semlegességre való tekintettel azonban a győri küldöttséget visszatérésre szólította fel. Hogy az ellenőrzés a határon mennyire rendszeres és szervezett volt, arra misem jellemzőbb, mint az a körülmény, hogy a határőrség a szabályszerű megbízóle* véllel ellátott delegációt csak akkor engedte ki Ausztriába, miután te* lefonon meggyőződött a megbízatás valódiságáról.

Az értekezlet alatt kaptuk az első híreket nagyobbszabású orosz csapatmozdulatokról, orosz csapattesteknek Záhonynál való beáramló* sáról és a csehszlovák—magyar határon történő összevonásáról. Ki* sebb csapatmozdulatokról már előzőleg értesültünk. A hírt a záhonyi vasútállomás Keszthelyen keresztül közölte velünk. (Ügy tudom, hogy Keszthelyen volt a vasutasok külön telefonközpontja.)

Tekintettel e hírekre, különös fontossága volt a honvédség átszer* vezéséről és a tisztikar megbízhatóságáról kialakult vitának. A tisztikar

«JQQOOOOOQQOOOOOOOOOOOOOOjOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOQOQOOOOOOOOQOQOQQq;

1

AZ EN MA GYÁR NÉPEM

Kereszt és kard volt mindig a kezében Győzni vagy meghalni kész,

Vérpiros rózsák nyíltak és nyílnak,

Az évezredes földünk tetején . . .

Az én népem régmúlt álmaival Hitte és védte mi mindig csak övé volt, Éles kardjához hit, eszmét hordott: Krisztus keresztjét és szabadságot . . .

Százados tusákban: tatár török ellen Tengernyi vérét öntötte el:

Magasan tartva Krisztus keresztjét Védve Európát, és s^ját öntestét . . .

“Déliharangszó” Imája a földön, Százmilliók ^jkán is magasba száll És a világon mégis elfedve jár,

Hogy népem mentette meg nyugatot . . .

Másik kezével a zsarnoksággal küzdött, Akár Rákóczi vagy Kossuth . . .

Bús tárogatók, vagy tüzes indulók Hangja — az egész világon —

56-ban is — egy világ szájtátva nézte, Hogy gyermek had is halni tud, Világraszóló szabadságharcában,

Az eszme győzött, de a harc elbukott . .

Az én népem, karddal és kereszttel Utoljára győzni, vagy meghalni kész, Mert vérpiros lesz ismét a föld,

Győz az eszme míg népem áll őrt,

A Duna Kárpát medencében, Az Isten lesz ki segíti Öt.

Anonymus

Stuttgart

Wmmmmmfimmmmmummmmmmmmmmmmumsml,

több tagja iránt némi bizlmatlanság nyilvánult meg és magam is ve* gyes érzelmekkel gondoltam egyes tisztek megbízhatóságára. Néme* lyek úgy vélték, hogy a forradalom túlságosan előrefutott, féltek a tisztikar átszervezésétől, a régi tisztek szolgálatba állításától és sokan közülük csak az események kényszerítő hatására, színleg álltak a for* radalom mellé. Egyes parancsnokok határozatlansága a Somogyvá* ri=eset kapcsán nem biztatott sok jóval. Az általánosítás természete* sen hiba volna. Sokan valóban a forradalom mellett álltak és helyesen ítélték meg a helyzetet. Ezt a következő eset szemlélteti a legjobban. A dunántúli értekezleten résztvevő egyik magasrangú tiszt kifejtette, hogy a honvédség feltétlenül átszervezésre szorul; a fegyelem megla* zult, és számos katona egyszerűen „leszerelt", otthagyta csapattestét. Az egyik bányászküldött élesen támadta a tisztikar határozatlanságát; kijelentette, hogy semmi bizalma sincs a moszkovita tisztekben, máso* kát meg azzal vádolt, hogy elmulasztották megtenni a szükséges in* tézkedéseket. Az előbb említett tiszt azt válaszolta, hogy ő maga mint egyszerű parasztgyerek kezdte tanulmányait, aztán a moszkvai hadi* akadémián képezték tovább; úgy érzi azonban, hogy azt, amit az ot= tani akadémián tanult, most a forradalom javára kamatoztathatja. Hű* vösen és szakszerűen beszámolt azokról az intézkedésekről, amelyeket parancsnoki minőségében tett. A Győr*környéki orosz csapatmozdu* latokról mindent tudott, a magyar rádiósok rendszeresen lehallgatták a szovjet páncélosok rádiós érintkezését. Aztán hozzáfűzte, hogy bizo* nyos tisztek csak színleg álltak a forradalom mellé; de ő nem tartozik ezek közé. Szívvel=lélekkel csatlakozott a forradalomhoz, és ezt tettek* kel fogja bebizonyítani. Szavát megtartotta. Az oroszok támadását kö* vető napokban elfogták, és statáriális tárgyalás után agyonlőtték.

Voltak, akik a vita során az orosz katonai erők elleni preventív támadást javasoltak. A tanács egyik fiatal nőtagja más véleményen volt; kifejtette, hogy a Dunántúlon az orosz páncélos és légi alakú* latok fölényben vannak. Óvta az értekezlet tagjait, hogy ne értékeljék túl az orosz katonák passzivitását és a forradalom gyors győzelmét. Meggyőződése szerint, az orosz csapatok megakadályozhatták volna a forradalmi erők felülkerekedését, ha ezt akarták vagy erre párán* csőt kaptak volna. Szigethy Attila osztotta ezt az álláspontot, és rö= viden csak ennyit mondott: „Ez okos beszéd volt, Asszonyom!" A kérdés lekerült a napirendről azzal, hogy a hadsereg vezetői másnap konkrét javaslatokat terjesztenek elő a teendőkről.

Az orosz csapatmozdulatok által előidézett csüggedt hangulatot né* mileg feloldotta az a — később valótlannak bizonyult — értesülés, hogy Bukarestben szintén kitört a forradalom. A hír csak pár óráig tartotta magát. Egy külföldi rádió közölte, téves információ alapján.

A szabad választások időpontjára vonatkozóan különféle elgondo* lások vetődtek fel. Megkezdtük egy új választójogi törvény kidolgo* zásat. Szigethy Attila korainak tartotta a januári időpontot. Az volt a nézete, hogy az orosz csapatok kivonulása után — ami katonai és politikai okok miatt egyébként is hónapokat venne igénybe — meg kell várni, míg a szenvedélyek lecsillapodnak, és csak azután célsze* rű választásokat rendezni. Szigethy egyébként a koaliciós kormányzás fenntartása mellett volt. A kommunisták részvételét szükségesnek tar* tóttá, tekintettel a Szovjetunió szomszédságára. Gondolt haladó, de* mokrata keresztény politikusok bevonására is, amennyiben ezek haj* landók lettek volna egy koalíciós kormányban részt venni. Szigethy félt attól, hogy a kommunisták tizenkét évi működésének ellenhatása* kent egy elhamarkodottan megrendezett választáson egy ún. keresztény programmal induló párt, a klérus támogatásával, esetleg több* séghez juthat, és később eltér a forradalom céljaitól. Tudatában volt annak, hogy egy ilyen párt mögé — mint 1945-ben a Kisgazda Párt mögé — a szocializmus és a demokrácia ellenségei is felsorakoznának.

Az értekezleten, miután a legszükségesebb teendőket megtárgyal* tűk, váratlanul Szigethyhez lépett Dudás József egyik megbízottja, hogy átadja főnöke üzenetét. Dudás azt javasolta, hogy a Dunántúli Nemzeti Tanacs — melyet Szigethy szívesen nevezett Bizottmánynak — és a Dudás=csoport alakítson Nagy Imrével szemben különkormányt. A megbízott közölte, hogy a Budapesten harcoló fegyveres csoportok közül az öveke a legnagyobb és legerősebb, sőt a többi szabadság* harcos alakulat is Dudást támogatja. (Ez egyébként nem felelt meg a valóságnak.) Szigethy erélyesen visszautasította az ajánlatot, és azt üzente vissza Dudásnak, hogy a tervet egyenlőnek tekinti a hazaáru* lássál.

Amikor az értekezlet után hajnalban hazaindultunk, a Nádorvá* ros utcain még hosszasan elbeszélgettem Szigethyvel erről a témáról. Üjra hangsúlyozta, hogy egy keresztény pártnak egy rövidesen tar* tandó választásokon aratott esetleges győzelme bel* és külpolitikai bonyodalmakhoz fog vezetni. A jószándékú, becsületes keresztény* demokrata vezetők nem tudnák kivonni magukat a túlzók és forró* fejűek befolyása alól. Ebben éppen olyan biztos volt, mint abban, hogy a szenvedélyek lecsillapodásával és a szélsőséges hangok élné* múlásával egy később megtartott választáson a koalíciós pártok (tér* mészetesen a kommunisták kivételével) feltétlenül megnyerik a választók többségének bizalmát, ha a nem kompromittált politikusokat helyezik előtérbe.'’

Szigethy tartott a szélsőséges hangulatok felülkerekedésétől. Ezt mindenképpen meg akarta előzni, mert rendkívül rossz külpolitikai hatása lett volna. Azt tudta, hogy a nyugati hatalmak részéről sem* miféle komolyabb támogatásra nem számíthatunk. Éppen ezért min* den reményét azokba a tárgyalásokba helyezte, melyeket Tildy Zoltán Mikojánnal és Szuszlovval folytatott. Nagy Imrét nemcsak egy át* meneti kormány miniszterelnökének tekintette; kívánatosnak tartotta, hogy a választások utáni koalíciós kormányban is — függetlenül attól, milyen eredményeket érnek el a kommunisták a választásokon — ő töltse be a kormányelnöki tisztet.

Ami a maga szerepét illeti, Szigethy kijelentette, hogy az átalakítandó Nagy Imre=kormányban nem vállal miniszteri tárcát. Ezt a kérdést egyébként már Nagy Imre is feltette neki. Arra számított, hogy minden valószínűség szerint a Nemzeti Parasztpárt főtitkári tiszte hárul rá. Voltak, akik felismerték, hogy országos népszerűsége és hírneve nyilván növelni fogja a Parasztpárt tagjainak és szavazatainak szá* mát, ami — legalább is a Dunántúlon — minden bizonnyal bekövet* kezett volna.

A nap — október 3o=a — krónikájához tartozik még, hogy rövidhul* lámú rádióadónk is megkezdte működését. A Petőfi Rádió balaton* szabadi reléjenek csatlakozása után a „Szabad Győr Rádiója" megváltoztatta nevét „Szabad Petőfi Rádió"=ra (Győr), és a rövidhullámú adó üzembehelyezésével újabb hírközlő szervvel gazdagodtunk. A Dunántúli Nemzeti Tanács ezekben a napokban gyakorlatilag a rádió útján intézkedett és kormányzott. Annál is inkább, mert a Dunán* túlon mindenki Győr felé tekintett, és így tudtuk a lakosságot a leggyorsabban tájékoztatni az eseményekről. A közigazgatási és gazdasági apparátust is rádión irányítottuk.

A Dunántúli Nemzeti Tanács november i=ét munkaszüneti, november 7=éf pedig munkanappá nyilvánította. A tanács november i=én megkezdi a közigazgatási feladatok átadását a sztálinista vezetőktől megtisztított hivataloknak. A tanács azonban változatlanul tovább dolgozott. Elhatároztuk, hogy átköltözünk a volt Kereskedelmi* és Iparkamara épületébe, a városháza pedig kizárólag a közigazgatási hivatalok elhelyezésére szolgáljon. November i=én újabb szovjet csapatmozdulatokról érkezik hír. A záhonyi vasutasok jelentik, hogy az orosz katonai vasúti alakulatok elfoglalták az állomást és átvették a vasúti forgalom irányítását. A hírt haladéktalanul közöljük Nagy Imrével. A katonatanács lázasan ülésezik, előkészíti a honvédség átszervezését. A katonák véleménye szerint a dunántúli erők átszervezése, átcsoportosítása és hathatós katonai ellenmozdulatok kidolgozása, valamint a honvédség felvonulása az előírt védelmi vonalakra legalább egy hetet vesz igénybe. Az adott helyzetben csak rögtönzésekre van lehetőség. Orosz támadás esetén, tekintettel az orosz páncélos és tüzérségi erők túlsúlyára, Győr megvédése kilátástalan.

Nagy Imre bejelenti az ország kilépését a varsói paktumból, és ki* nyilvánítja Magyarország semlegességét. Szigethy tájékoztatja őt a dunántúli helyzetről, és azt javasolja, hogy — az előrelátható orosz intervenció miatt — a kormány helyezze át székhelyét Sopronba, mely katonailag a leginkább védhető, és mozgási, cselekvési szabadságot biztosítana a kormánynak. Nagy Imre azt válaszolja, hogy minden