Szittyakürt, 1985 (24. évfolyam, 1-11. szám)
1985-06-01 / 6. szám
1985. június $mmK0*T 3. oldal Az egész világ magyarsága ünnepelt Akrónban (Folytatás az 1. oldalról) meneteltek volna virágerdőtől körülvéve a háborúból győzelmesen visszatérő magyar honvédek. Boldogabbak lettünk volna, ha Újvidék utcái visszhangozták volna a második világháború megnyerését és minden magyar hazatérését az anyaországhoz. Sajnos, hogy nem így történt. Ezért ünnepiünk és ezért emlékezünk ma itt az idegen világban. Ezért kellett idegenben szobrot emelni a második világháború magyar hőseinek és magyar mártírjainak. ”— mondotta Dömötör püspök. Azután végigvezette a hallgatóságot a történelmi eseményeken kezdve a Rongyos Gárda felvidéki harcaival és a Felvidék egy részének visszatérésével, folytatva Kárpátalja, Erdély és a Délvidék magyar hőseivel, majd rátért az oroszok elleni harcra. “A mi hadseregünk csak azért harcolt a második világháborúban, hogy a felszabadított magyar területek megmaradjanak magyarnak és a többi magyar területek is visszakerülhessenek a magyar hazához! Csak ezért harcoltunk! Csak ezért véreztünk! Csak ezért tartottunk ki az utolsó pillanatig! ’’Bátor szavakkal méltatta a püspök azoknak a harcát, akik nem tették le a fegyvert és mindvégig kitartottak. Majd így folytatta: "Az egész magyar népet a vádlottak padjára ültették a győzők, az egész magyar hadsereget háborús bűnösnek nyilvánították. Magyar tábornokokat, ezredeseket és közkatonákat húztak karóba, akasztottak fel, lőttek agyon, éheztettek halálra és kínoztak betegre a börtönökben és hadifogoly táborokban. Egyetlen hadseregnek sem volt annyi hőse és annyi mártírja, mint a magyarnak! A háborús bűnösök pedig azok voltak, és azok maradnak örökre, akik a trianoni békediktátummalfeldarabolták Magyarországot. ” A hatalmas gyülekezet lélegzetét visszafojtva hallgatta a történelmi szavakat. Megrázó beszédét így fejezte be Dömötör püspök: “A harcnak még nincsen vége. Lesz még egyszer ünnep Magyarországon, amikor Buda legmagasabb hegycsúcsán 100 méteres óriás szobrot állítanak majd a magyar katonáknak és amikor a Kárpát-medencében egy hadsereg lesz csak és az a hadsereg magyar lesz!” A csodálatos hatású beszéd után Dömötör püspök egy perces néma felállásra szólította fel a gyülekezetét és kért mindenkit, hogy emlékezzenek szeretteikre, barátaikra és harcostársaikra, akik elestek a harcokban, akik mártírhalált haltak és akiket a fogolytáborokban és börtönökben kínoztak halálra magyarságukért. Mint egy hatalmas erdő szálfái úgy álltak az emlékező magyarok a templomban, a gyülekezeti teremben, a Lorántffy Otthon dísztermében és betegszobáiban, miközben megszólaltak a harangok. Emlékeztünk! Sírtunk! Temettünk! Fogadalmat tettünk! Imádkoztunk! Éreztük, hogy most az egyszer igazán a mi hőseinkért szólnak a harangok. A történelmi megemlékezés Bros Cecília szólóénekével folytatódott. A washingtoni magyar élet vezéralakja, a kitűnő énekes egy mártírhalált halt magyar lelkész szerzeményét énekelte bele csodálatos átütő erővel a magyar szívekbe. Ft. Iván László atya, az akroni Szent Szív római katolikus egyházközség plébánosa megrázó erővel emlékezett a második világháború végére és a nagy magyar fájdalmakra. Megemlékezését imával, majd a hatalmas gyülekezettel együtt az Úr imájával fejezte be. Megható volt hallani az összegyűlt tömeg ajkán Jézus örök érvényű szavait és különösen a fájdalmas mondatot: “Legyen meg te akaratod. ” Ezután Dr. Mihály Ferenc, a kanadai Egyetemes Magyar Egyház lelkésze mondott áldást a hősökre, mártírokra és a megjelent emlékezőkre. A templomi ünnepély a “Beh régen vérezel szegény magyar” csodálatos dallamú ének eléneklésével ért véget. Egy teljes félórába telt, amíg a hatalmas tömeg kiürítette a templomot és átsétált a szomszédos Lorántffy Otthonba, ahol már nagyon sokan várták a szobor bemutatási ünnepély megkezdését. Itt gyülekezetek a rádiók, televízió állomások és újságok riporterei a magántudósítókkal és fényképészekkel. A Lorántffy Otthon díszkertjében felzárkózott hatalmas tömeg Bros Cecília vezetése alatt együttesen énekelte el a Magyar Hiszekegy megrázó sorait: “Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában!” Ezután a magyar egyesületek és egyházak küldöttségei sorakoztak fel a lefátyolozott szobor mellett, majd Kur Csaba szobrászművész bemutatta az új szobrot, a második világháború magyar hőseinek és mártírjainak Hősi Emlékművét. Bár a szobor formája ismert volt a magyar újságokból a megjelent közönség előtt, mégis az elismerés és csodálat moraja futott végig a hatalmas tömegen a szobor láttán. Fehér díszkő alapzaton van a hatalmas gránittömb, amelyen diadalmasan áll a magyar harcosok szobra. A szobor két fiatal magyar honvédet ábrázol, az egyik éppen sebesülten a szívéhez kap és kiejti kezéből a fegyvert, a másik honvéd átöleli sebesült bajtársát és készül a további harcra. A szobor tökéletes kifejezője a magyar fájdalomnak és reménységnek, a háborúvesztésnek és a jövendő küzdelemnek, a történelmi magyar múltnak és a dicsőséges magyar jövendőnek! Csodálatos alkotás, a legszebb amerikai magyar szobor, talán a legszebb és legkifejezőbb szobor az Egyesült Államokban. Ilyen szobrot csak az tud alkotni, aki maga is átélte a harcokat és ma is átéli lélekben a magyar szenvedéseket és a magyar reménységeket egyaránt. Kur Csaba méltán büszke lehet legnagyszerűbb művére, amellyel örökre beírta nevét a magyar művészet történetébe és magyar testvérei szívébe. Megható volt látni a könnyes magyar szemeket és az elbűvölt magyar arcokat. Az ünnepély következő programpontja az egyesületek és egyházak küldöttségeinek bemutatása és a rövid méltató beszédek elmondása volt. Az ünnepségen 36 magyar egyesület képviseltette magát, gyakorlatilag az egész emigráció, figyelembe véve, hogy sokan országos csoportok és világegyesületek nevében beszéltek, az egész világ magyarsága képviselve volt és több ezer helyi csoport nevében hangzottak el a beszédek. A Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének országos szervezete üdvözletét Andaházy Géza clevelandi főcsoportvezető tolmácsolta, a Magyar Csendőrök Családja nevében vitéz Molnár István, a Család clevelandi vezetője beszélt, a Vitézi Rendet Dr. vitéz Topolcsányi Oszvald képviselte kitűnő beszédével és elismerő szavaival, a clevelandi Egyesült Egyletek üdvözletét vitéz Kernes László elnök tolmácsolta, az Amerikai Magyar Szövetség több, mint 500 tagegyesülete nevében Dr. Száz Zoltán jött el Washingtonból tisztelegni a szobornál, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom elismerését Lovagi Tibor adta át, a Szabad Magyar Református Egyház és a Lorántffy Otthon nevében Dr. Banda Árpád beszélt, aki egyben az akroni egyetem kitűnő professzora, a Lorántffy Otthon alelnöke és a Magyar Alapítvány elnöke angol nyelven méltatta a második világháborús magyar katonák hősiességét és harcát és történelmi hűséggel mondta el a Hősi Emlékmű megszületésének körülményeit. Dr. Banda Árpád beszédét az akroni WAKR televízió még aznapi adásában teljes egészében közvetítette. A beszédek után helyezték el a koszorúkat. A következő szövegeket tudtuk feljegyezni a sok közül: “Örökké él, aki a hazáért hal meg!” (Lorántffy Otthon), “A magyar halhatatlanok emlékére” (Szabad Magyar Református Egyház), “Dicsőség a magyar hősöknek és mártíroknak” (Hungária Szabadságharcos Mozgalom), “A Don kanyarban elesett bajtársak emlékére” (Szánthó László, Miami), “Urivnál elesett bajtársak emlékére” (Görgényi Emil és neje, Oregon), “Oroszországban elesett bajtársak emlékére (Dr. Ágh István és neje), “Elesett leventék emlékére” (Száraz Margaret, Florida). A gyönyörű szobor virágerdővé változott, mintha az egész világ minden virágát a magyar hősök és mártírok emlékére rakták volna le a világon egyedülálló második világháborús magyar Hősi Emlékműre. Ezután került sor az üzenetek, levelek és táviratok ismertetésére. Példaként csak egyből idézünk: “A magyar történelem hőseinek száma millió és millió. Az ő emlékükre emelték ezt a szobrot, amely kifejezője a magyar múltnak és életben tartója a magyar jelennek. Akron, a fellegvár, a csúcs, a magyar életnek is fellegvárává és csúcsává vált. Az akroni példa indítson másokat is hitre, reménységre, alkotásra és cselekvésre. Legyenek örökre áldottak a hősök és mártírok!”— Főtiszteletű Nagypál János püspökhelyettes, Miami és a Miami-i Reformáció Magyar Egyháza gyülekezete. Dömötör püspök ismertete a szoborra való adakozás jelenlegi állását. Eddig $20,450,00jött össze a Hősi Emlékműre, a világ magyarságától. Még 4,450 dollárra van szükség, hogy minden adósságot kifizethessünk. A további adakozást nyitva tartjuk 1985. szeptember 1-ig. Akik eddig beküldenek 100 dollár adományt, azok megnevezhetnek egy magyar hőst vagy mártírt, vagy egy magyar katonai egységet a bronztáblákon való megörökítésre. így együtt lesz a világ legszebb bronztábla sorozata, mely a Hősi Emlékmű mögötti falon kerül elhelyezésre és ünnepélyes bemutatásra 1985. november 3- án, vasárnap délután 4 órakor. Eddig közel 200 magyar hősnek, mártírnak, harcosnak és magyar katonai egységnek a nevére jöttek be adományok. További adományainkat küldjük a következő címre: Lorántffy Otthon, Hősi Emlékmű, 2631 Copley Road, Akron, Ohio 44321. Minden egyes adakozó színes fényképet kap a második világháborús Magyar Hősi Emlékműről a bronztáblák elkészülése után. A szobor bemutatási ünnepély dr. Mihály Ferenc rövid beszédével folytatódott, aki a kanadai magyarság nevében fejezte ki tiszteletét és elismerését. Megemlitette azt, hogy a magyarság életében az első és a második világháború következményei teljes népirtást jelentettek és népünk többet vesztett véráldozatban, mint bármely népe a világnak az első vagy a második világháború során. Az ünnepély utolsó programpontja amely a legfelemelőbb pillanattá vált Szedenits Jenő költő testvérünk verse GYERMEKET! JÖVŐT! (01962 MOSDÓSSY volt, aki erre az alkalomra írt egy csodálatos verset és azt drámai hatással adta elő magával ragadva a megjelent közönséget. (A verset az alábbiakban teljes egészében közöljük: HŐSÖK VASÁRNAPJÁN Ma zengjen a kürtök harsány dala Dalnokok éneke hasson fel az égig Költők lantja mint ősi tambura Ma zengjen iából, újabb ezredévig. A szívekből törjön elő, a csodás lángerő Ma nem lehet gyáva, nem lehet csüggedő Tett kövesse a kimondott szót Rázzátok álmából a szunnyadót! Lelkek pásztorai mécsest gyújtsatok Szívekben lobogó lángként égjen a hit S a vérző magyar akaratok Letépik a hon átkos bilincseit. Ajkakon legelső szó, utolsó lehelet Százszor, örökké ezt mondja: honszeretet Szent hazánk oltárán kiontott hősök vére Mártírok emléke, nem mehet feledésbe! Egy gondolat vezessen, egy akarat A hősi sírokat megnyitja szavunk Bajtársak a Donnál, Budapest alatt Fenyves Kárpát hegyeiben, ma veletek vagyunk! Szumírok, hunok, avarok szelleme üzen A csillagokban, virágban, fában, fűben És újra fülünkbe zúgnak a szittya dalok Századokkal dacolva, itt vagyunk! magyarok! Könnyek árjai nyílnak még az égnek A magyar föld új hősöket terem Egyszer vége lesz a szenvedésnek Csak bízzál, imádkozzál nemzetem! Ez a csodálatos vers méltó koronája volt az egész ünnepségnek. Áhítatos csendben hallgatta végig a közönség. Szedenits Jenő testvérünk, a kitűnő költő, újságíró, az alkotó magyar, a Lorántffy Otthon igazgatóságának tagja, a Szabad Magyar Református Egyház presbitere, az Amerikai Magyar Szövetség igazgatója maga is a magyar honvédség harcos katonája volt a második világháború alatt. A magyarság harcos katonája maradt örökre! Kiss Pál Mihály testvérünk záró imája fejezte be az ünnepély prózai részét, majd a Székely Himnusz eléneklésével fejeződött be a csodálatos szoboravató emlékünnepély. Az ünnepély után még sokáig együtt maradt az összegyűlt magyarság. Tanulmányozták a szobrot, megnézték a trianoni szobrot, az emléktáblákat, a magyar szabadságharcos szobrát, Mindszenty hercegprímás, Ravasz László és Ordass püspökök emléktábláit, a Budai Parméniusz emléktáblát, a Lorántffy Otthont, a Bocskai Házat, a Rákóczi Házat, a Károli Gáspár Lelkészképző Intézet épületét, a Tompa Házat és a legújabban megépített Rákóczi-sétányt, mely betonjárdával köti össze az összes épületet és amely pontosan 1 kilométer hosszú. Nem lehet leírni a látottakat és nincs hely megismételni az elismerés szavait és mondatait. Nyugodtan összegezhetjük a megjelenők véleményét abban, hogy egyöntetűen megállapították a jelenlévők, hogy még egy ilyen hatalmas, csodálatos és modern magyar intézmény nincsen az egész világon. Mindezek mögött Dömötör Tibor püspök úr szíve, hite és munkája áll, aki nagyrabecsült és köztiszteletben álló feleségével együtt éjt nappallá téve építi a magyar jövendőt Amerikában. Ahogy az egyik megjelent magyar testvér mondotta: “Az amerikai magyarságnak csak egy püspöke és csak egy rátermett vezetője van és az Dömötör Tibor! Minden magyarnak látnia kellene az akroni alkotásokat, mert akik egyszer is eljönnek Akronba, azok örökre a magyarság harcosai, munkásai és szószólói lesznek! Akik pedig nem jöhetnek el, azok lélekben forduljanak Akron felé és így emlékezzenek a magyar fájdalmakra és magyar tragédiákra és így nyeljenek hitet a magyar alkotásra és a magyar jövendő építésére. 1985. május 26-a Pünkösd Vasárnapja, Hősök Vasárnapja, a világ magyarságának felejthetetlen ünnepe marad örökre! Dr. Soproni Gyula