Szittyakürt, 1985 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1985-05-01 / 5. szám

1

10. oldal

nak az eseményeknek, amelynek a legsúlyosabb következménye volt Európa történelmében. A legnagyobb szerencsétlenség, amely a szlávságot évezredek folyamán érte. Miként nyugaton római befolyás alatt, a frank monarchia nagyra nőtt, úgy keletkezhetett volna keleten egy hasonló szláv birodalom és Kelet-Európának ezer év óta egész más lenne a befolyása, mint amely így jutott neki osztályrészül. Azonban, annak következtében, hogy a magyarok a kialakulóban lévő szervezet szívébe hatoltak, és ezt szétzúzták — ezek a kilátások megsemmisültek.

Árpád népe öntudatos és korához mérten művelt nép volt, melynek vezetői a rovás-írás módján írni-olvasni tudtak, tehát nem elmaradott, hanem haladottabbak voltak, mint nyugat népei. Etelközi tartózkodásuk idejében a kereszténységgel ismerkedtek meg. Fegyveres erejük tekintélyt szerzett nekik úgy keleten, mint nyugaton. Ők honosították meg először az összetett íjat, mely különböző fából és csontból készült, és lemezekből lett nagy gonddal összeragasztva. Elkészítésük évekig tartott. Előnye pusztító volt az ellenségre, mert háromszor távolabb tudtak vele tolni. Kitartó, gyors lovaikon nagy területeket barangolhattak be. Árpád kiépítette a gyepürendszert, főleg nyugat és dél felé. Innen később rajokban portyázták be a német, olasz, a frank birodalmat, még a Pyreneusokon is átkeltek Spanyolországba, ugyanígy keleten eljutottak Konstantinápolyba is. A magyarság könnyű lovasságból állott és az ellenfelet cselvetésekkel zavarba hozták. Kémek és előőrsök nélkül sohasem hadakoztak.

Konstantin görög császár szerint a nemzetiségek főnökei nem gyakoroltak népük fölött fejedelmi hatalmat, csak ősi szokások szerint vezethették saját nemzetiségüket. Az egész nemzetet illető közügyekben önállóan nem intézkedhettek. Tehát egy nemzetség fejedelme sem indíthatott háborút, és nem szerződhetett külső nemzetekkel. Fennállott egy nemzeti tanács, mely nemcsak a belügyek felett intézkedett, hanem a külfölddel való viszonyok felett is határozott. A nemzetfők saját nemzetiségük ügyeinek intézésében a nemzetgyűlés akaratától függtek és csak a végzések végrehajtói voltak. Béke idején minden főnök a maga nemzetségének ügyeit a fejedelem beavatkozása nélkül intézte, de háború idején mindannyian engedelmeskedni tartoztak a gyulának, aki a vezér után a legnagyobb tekintély volt.

*

A honfoglalás befejezése után az első országgyűlést Pusztaszeren tartották, ahol az ország alkotmányának alapjait fektették le. A pusztaszeri kolostor az idegen királyok korában és a török megszállás idején sokat pusztult, ez azonban az idő viszontagságainak volt a következménye. Pusztaszer a Kárpád-medence birtokbavételének emléke, a magyar nemzet, a magyar alkotmány, a magyar állam szimbóluma volt. A Habsburgok mindent elkövettek, hogy a nemzeti öntudatot vele együtt eltüntessék. Az oroszok “kultúrpolitikájára” is jellemző, hogy a második világháború után egy hadgyakorlat alatt a szeri kolostorból megmaradt homlokzatot pozdoijává lőtték! Jelenleg a híres emlékű kolostor és templom helyén egy betonból készült sátor lekicsinylőén ábrázolja a magyarság ázsiai nomád származását.

Itt kell megemlítenem azt is, hogy a New York-i Szabadságszobor nemzetiségi múzumában a magyart bocskoros, toprongyos bevándorlónak tüntetik fel, ellenkezőleg a többi nemzetiségekkel, akik népviseletükben díszelegnek. Úgy látszik, mindkét förmedvény Árpád vezér hősi tettét és emlékét szeretné elhomályosítani.

Bárhogy is legyen, a magyar nép leikéből Árpád vezér emlékét nem lehet kiölni. Mindamellett, hogy ezer éven át ősi mivoltunknak nem adtunk

**ITfVAKÖ*T

1985. május

megfelelő kifejezést, jelenleg úgy Magyarországon, mint a nagyobb magyar gócpontokban végre Árpád vezér emlékét ünnepségek keretében elevenítjük fel, abban a reményben, hogy eljön az idő, amikor egy új honfoglalás a Kárpátok koszorúzta hazánkat újra magunkénak tekinthetjük.

A milléniumi korszak hitt a magyar állami gondolat mindenhatóságában, de ezt az illúziót súlyos véráldozattal fizettük meg. Meglátásokra, és tettekre lett volna szükség, mert az izzó szláv expansió Nagy Péter óta megsemmisülésünkre tört és ez a szellem képviseli ma is a szláv gondolatot. Értsük meg, hogy nekünk nem a kommunizmus a fő ellenségünk, hanem a pánszlávizmus, mert ennek megtörése a kommunizmust is mint olyant magával rántaná. A szláv közép-európai hegemónia a mi eltűnésünkkel lenne egyenlő. Tehát, amit Árpád vezérünk annak idején megteremtett, sírunkat és megsemmisülésünket vonná maga után.

Ezért a szovjet gyarmattá lett hazánkért a magyar emigráció vezetőségének egy közös hivatása kell, hogy legyen az ezer éves Kárpát-medence történelmi és földrajzi visszaállításáért való küzdelem. Ne feledjük el, a nacionalizmus nem egy holt eszme, hanem egy élő valóság minden ún. “defeatismussal” szemben.

Legyen az emigráció egy meg nem szűnő tiltakozás, egy vészkiáltás az

ellen, ami odahaza, és az elszakított területeken történik.

Legyen a vasfüggönnyel bebörtönzött magyar millióknak a nemzeti megmozdulás ébresztője, nehogy az ellanyhulás a magyar népet a szlávok és románok kohójába az enyészettel egyenlővé tegyék.

Tetemre hívom fel az emigráció vezetőit, mert ütött a tizenkettedik óra a cselekvésre. Részemről újonnan csak azt mondhatom, hogy ne számítsunk Európa és az Egyesült Államok segítségére, hanem vegyük fel a kapcsolatokat távolkeleti rokonainkkal, Japánnal és Kínával, mert csak az ő segítségükkel remélhetjük céljaink elérését.

NYÍLT LEVÉL

(Folytatás a 8. oldalról) hozatok azonban csak a magyar egyházi sajtóban jelennek meg, de sohasem idegen nyelveken!

Itt egy személyes megjegyzést kell tennem. Mindig érzékeny voltam és vagyok a szociális igazságosság kérdései iránt, mert magam szegény családból származom. Eleim nagyobbrészt agrárproletárok és napszámosok voltak. A szocializmus igazságát nem könyvekből tanultam, hanem édesanyám könnyeiben ismertem meg, aki apámmal együtt öt gyereket nevelt és taníttatott. De hogy Káldy püspök, éppen mint püspök nekünk papoknak a maga d. t.-ját kötelező teológiának előírja, a szocializmust meg kötelező ideológiának, az ellen tiltakozom, és nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy ehhez joga lenne.

2. Mi vezetett a mai helyzethez

1958-ban azt ajánlotta az állam a gyülekezeteknek, hogy válasszák meg Káldy Zoltánt püspöknek. Ezt a javaslatot a gyülekezetek elfogadták. A papok és a gyülekezetek többsége várakozással nézett az egykorpietista evangelizátor működése elé, hiszen beiktatásakor az egyházi életnek igazságos, az evangélium szellemének megfelelő rendjét ígérte. Akkor még nem volt szó a mai kötelező d. t.-ról, sőt, hangsúlyozta a teológiai munka szabadságát.

De kezdettől fogva voltak az egyházban ellenfelei, akik támadták. Egy szégyenletes hatalmi harc keletkezett, amely a MEE túl sok erejét pusztította. E harc idején Káldy püspök ötféle módon próbálta megerősíteni hatalmát.

a) Or dass püspököt és munkatársait a nyilvánosság előtt megvádolta és elítélte, mint olyanokat, akik az állam ellenségei és az egyház kocsiját árokba taszították volna. Ez gyakran megtörtént és mindig durva és fenyegető szavakkal, anélkül, hogy a vádlottaknak és elítélteknek lehetőségük lett volna arra, hogy szabadon védekezhessenek. Az ún. “Ordass-ügy” mai napig elintézetlen ügye a MEE-nak. A megaláztatások, amelyek Or dass püspököt haláláig kísérték, sokak lelkiismeretét terhelik.

b) Másik mód az az igyekezete volt, hogy mindig elnyerje az állam bizalmát és így magánál az államnál találjon védelmet ellenfeleivel szemben. Saját szavai szerint: azon igyekezett, hogy ellenfeleit az állam előtt ‘‘lekörözze”. Itt van a legerősebb motívuma politikai tevékenységének.

c) Különösen fontos eszköze volt külföldi kapcsolatainak kiépítése. Kétféle nyelvet beszélt és beszél, amint ez egy balatoni lelkészkonferencián kiderült. Hazai politizálásának nyelvét nem viszi magával a külföldi utazásokra, de azzal jellemzi ellenfeleit, magát pedig az egyház védelmezőjének állítja. E módszerrel sikerült számos külföldi egyházat, püspököt, sőt magát a L. V. Sz.-t is magának megnyernie.

d) E hatalomért folyó harc összefüggésében értendő Káldy püspök szerepe az egyházi sajtószolgálatban is. Beiktatása után hamarosan átvette a

MEE sajtóosztályának vezetését, és azóta minden publikáció az ő nevét viseli “nihil obstat’’-ként. Egyre növekvő hatalma alapján mindjogosultabbnak érezte magát cikkek, tanulmányok, sőt könyvek cenzúrázására, vagyis mondatok, vagy hosszabb szakaszok törlésére, sőt saját nézetének a szövegbe egyszerű beleírására. így bánt el számos cikkemmel és Márk kommentárommal is. De nincsen fórum, amelyen ez ellen tiltakozni lehetne, mert a sajtó hatalma az ő kezében van.

Sajtómunkájafelületes, ésfelelőtlen. Bizonyos publikációknál egészen nyilvánvaló, hogy a közlemény a szerző személye és nem a mű tartalma miatt látott nyomdafestéket. Igazán fontos dolgok viszont nem jelennek meg, vagy csak alacsony példányszámban. A legújabb példa erre, hogy az új, 1982-ben megjelent és szintén kötelező énekeskönyv nem kapható. Alacsony példányszáma hamar elfogyott, és Káldy püspök közölte, hogy újabb kiadása még évekig nem várható. A papok kénytelenek a híveket, akik énekeskönyvet akarnak venni, szégyenkezve elküldeni. Az ilyen sajtómunka azonban már közvetlen destrukciója a gyülekezeteknek.

e) Utolsó és legjobb fegyvere Káldy püspöknek ellenfeleivel szemben, amint az utóbb kiderült, a d. t. koncepciójának kidolgozása lett. Ezzel csak részben és nem is elsősorban az is célja volt, hogy leszögezze az egyház helyét a szocializmusban. Ezt lényegileg már elvégezte, mielőtt püspök lett, különben az állam nem ajánlotta volna megválasztásra a gyülekezeteknek és akkor még nem is volt szó a d. t.-ról. Fő célja sokkal inkább az volt, hogy teológiailag függetlenné tegye magát néhány teológiai tanárral szemben, hogy azokat “lekörözze”, mivel azok kritikájára nem felelhetett politikai vádaskodással és megjélemlítési kísérletekkel. Miután sikerült neki a d. t.-t a MEE hivatalos és kötelező teológiájává nyilvánítani, nem volt többé kétséges, hogy ellenfeleit minden módon mind politikailag, mint teológiailag legyőzte.

3. Mik a fő ismertetőjelei a MEE mai helyzetének?

a) A teológiai nyomás természetesen személyi kultusszal kapcsolatos. Utóbbi manifesztációja tavaly ősszel 25 éves püspöki tevékenységének sokféle ünneplése volt. Egy egész hónapon keresztül fő témája volt az egyházi sajtónak. Egyébként is a csalhatatlanság felérhetetlen magasságából zsarnoki lebecsüléssel tekint Káldy püspök a papokra. Számukra nincsen ideje és nincs is testvéri kapcsolatban velük. így nincsen a papoknak lelkigondozójuk. Sokuk lelki magányban él, belső keserűséggel és egyre gyengülő munkakedvvel. A havonkénti lelkészi összejövetelek “erkölcsileg”kötelezők. Az előadásokat három példányban kell benyújtani. A hozzászólásokat jegyzőkönyvbe foglalják, amik alapján a felszólalók utána püspöki megrovásban részesülhetnek. Ezért a hangulat ezeken az összejöveteleken nem őszinte és ritkán

jelentenek igazi segítséget a gyülekezeti munka számára.

b) A teológiai terror és a személyi kultusz legsúlyosabb következménye pedig az, hogy a teológiai munka színvonala a MEE-ban egyre alább száll. Tudományos munka lehetetlen ott, ahol a kutatás szabadsága hiányzik és ahol a kutatóknak csak az előre megadott eredményeket kell megerősíteniük. A tanárok főfeladata a d. t. igazolása. Ez azonban azt jelenti, hogy a teológiai munkának a MEE-ban nincsen tudományos világperspektívája, mert nem tud a külföldi kutatással lépést tartani. Ezt a helyzetet Káldy püspök még külön is konzerválja, amikor azt mondja: ad. t. a világ legjobb teológiai koncepciója, azért semmi szükségünk külföldi, kiváltképpen “nyugati” teológiára. Beláthatatlan, hogy ez a felfuvalkodott teológia még mennyit fog a MEE lelki és szellemi életének ártani. A kár máris igen nagy és óriásifontosságú lenne a MEE teológiai, egyházjogi és egyházpolitikai helyzetének újbóli átgondolása teljes szabadságban és nyilvánosságban, mielőtt az átgondolásra alkalmas lelkészek elfogynak, mielőtt a gyülekezetek szétszóródnak, vagy a szektákban elmerülnek, mielőtt a MEE belső élete végleg összeomlik.

A L. V. Sz. azzal tehetne a MEE-nak nagy szolgálatot, ha segítene abban, hogy a MEE-ban mielőbb szabad, testvéries megbeszélés jöjjön létre. Addig minden kapcsolat — kivéve a pénzbeli segítséget — csak látszat, amely inkább csak a MEE belső helyzetének ködösítéséhez járul hozzá. E segítség nélkül a L. V. Sz. budapesti közgyűlése csak további nagy kárt fog okozni, mert segítené a romlás konzerválását. Lehet ugyan majd Magyarországon kellemes heteket tölteni, a magyar vendégszeretetet élvezni, még a virágzó gyülekezeteket is látni. Lehet majd szép üdvözlő szavakat, “minden rendben van ” beszédeket hallani, sok bibliai idézettel és divatos szociáletikai és teológiaifordulattal. És mégis bekötött szemmel és bedugott füllel fognak hazatérni és mégis talán egyetlen szilánkját sem fogják észrevenni annak a keresztnek, amit a MEE valóban hordoz.

Kérem mindazokat, akik e levelet olvassák, ne tekintsék támadásnak Káldy püspök személye ellen. Értsék a levelet a MEE papjai segélykiáltásának, amelyet — ebben biztos vagyok — szívükben helyeselni fognak még akkor is, ha arra kényszerítenék őket, hogy félelemből megtagadják.

*

Utószó: A “diakóniai teológia”vitája még nem dőlt el, de az Evangélikus Világszövetség új elnökének, dr. Káldy Zoltán püspöknek első intézkedései közé tartozott a fenti nyílt levél szerzőjének azonnali hatállyal való felfüggesztése egyházi tevékenységei alól. Terrorista akcióval és teológiai árulással vádolják.

Úgylátszik, így értelmezik a vélemény és szólásszabadságot a mai magyar egyházakon belül. Értesüléseink szerint Dóka Zoltán Németországban tartózkodik.