Szittyakürt, 1985 (24. évfolyam, 1-11. szám)
1985-01-01 / 1. szám
1985. január «IfTVAKÖftt 7. oldal TÖPRENGÉSEK A HAZÁRÓL |-----------------------------------------------------------Bárczy Zoltán — Budapest ' | 1! 2. rész Ezzel a “honszerző” és “honalapító” jelzővel kendőzték el azt a történelmi tényt, hogy őseinknek itt a Kárpát-medencében korábban már voltak királyai és őseink “öntörvényeik szerint”, tehát alkotmányos rendben éltek! Nehéz is volt Molnár Erik tanítását elfogadni, miszerint a 9., 10. század alkotmányos királyságai a korábbi, de felbomlott pásztor társadalmakból alakult. A fejlődési törvénynek ellent mond az, hogy az alacsonyrendűségnek a bomlásából egy magasabb rendű társadalom keletkezzen. A magyar királyság és alkotmányos rend azért keletkezett, mert a korábbi gyakorlatból a magyarságnak arra politikai igénye volt. Anonymus a Gesta elején be is vallja, hogy “nem hallgattam a regősök és hegedősök csacska énekeire”, (melyeket már István király betiltott s a keresztény papság tűzzel-vassal irtott). Napjaink híre (Mahmud Abel a Gyökerek gyökere c. TV. adásában), hogy az afrikai törzsek arra kiszemelt gyermekek révén őrzik a törzs történetét 1 —2000 évre visszamenően is. Egy másik hír szerint napjainkban Tibetben egy idős írástudatlan férfi három buddhista szerzetesnek mondja tollba Tibet őstörténetét, melyet közel egy millió versszakra becsülnek. Ezt a nép ajkán élő hagyományt nem vette figyelembe Anonymus s ezt irtották tűzzel-vassal. Anonymus elhallgatta azt a történelmi tényt, hogy a honfoglalás idejében itt kétféle magyar nép élt. Az idők kezdetétől, de legalább is az utolsó jégkorszak óta megszakítás nélkül az őshonos magyarok és a fegyveresen hazatért Árpád vezette magyar nép. Arra a történelmi tényre, hogy a magyar nép a Kárpátiéi a hatalmas Szkíta várost is a Tolsztov expedíció tárta fel. A romok mai neve alapján neve a szakirodalomban-. Dzsambasz-kala. A szkíták ebben az időben rendkívül nagy erővel rendelkeznek. Visszaverik a Perzsa Birodalom meg-megújuló hatalmas hadjáratait, majd Nagy Sándor hadait is meghátrálásra kényszerítik. Tolsztov könyvéből-, a teljes város helyreállított látképe, háttérben a tűzörző szentéllyel. medencében őshonos, kellő bizonyítékot szolgáltat a több százezer sírleletből származó úgynevezett rövid fejű (magyar fajú) koponya indexe, valamint az ugyancsak több százezerre tehető forrás, folyó, dűlő és helység nevünk, melyek eredete sok ezer évre — még a történelem előtti időkre — mutat vissza, a további számtalan argumentumot nem is említve. I. István király mai szóhasználattal élve katonai államcsínyt követett el a hazatért fegyveresek élén, a külföldről beszármazott idegenek segítségével. Anonymus leírása a “föld népének” nevezi azokat az őshonos magyarokat, akiket István szolgasorba kényszerített. Tehát I. István azt a népet nyomta el fegyveresen, amelyik nép mintegy száz évvel korábban befogadta Álmos, majd Árpád vezetésével bekérezkedett testvér népet, akikkel a vérszerződést is kötötték. Ezt a szerződésszegést kendőzte el Anonymus a Gesta Hungarorummal. Erre a “műre” tette fel a koronát Anonymus után Verbőczi István Hármas Könyvével 1514-ben, amelyben az uralkodó osztályt jogaiban és birtokában megerősítette, míg a “föld népét” jogfosztottan évszázadokra szolgaságba dermesztette. (16) Voltak jobbágy felkelések, volt Dózsa György személyében jobbágy vezér, de ezt a gyalázatot csak 1848-ban Kossuthnak sikerült megszüntetnie a jobbágy felszabadító törvényével. Amit Anonymus elkövetett a magyar nemzet kárára és a birtokos uralkodó osztály javára, azt Verbőczi később, jogi formába merevítette. Míg Anonymus tudva és akarva elrejtőzött és mindmáig névtelen maradt, a nemzet első prókátora Verbőczi, a saját neve alatt végezte nemzetellenes üzelmeit — minden esetben a saját hasznára. Verbőczi munkásságával eddig közel száz kisebb-nagyobb tanulmány foglalkozott, míg Verbőczi művét a Hármas Könyvet 21 latin, 18 magyar, 1 horvát és 1 német kiadásban jelentették meg. Származását tekintve apja Kerepeczi Osvát kisnemes volt Verbőc községben. Egyetlen írásos emlék szerint félholtra vert egy jobbágyot. Verbőczi tevékenységével foglalkozó közel száz dolgozatból Fraknói Vilmos (1843—1924) püspök, történetíró, a Magyar Tudományos Akadémia volt alelnöke munkáját vesszük alapul. Eszerint Verbőczi István jogtudós (1460— 1541) először mint levéltárőr, majd a királyi törvényszék jegyzője tevékenykedett. A királlyal ellenzéki köznemesség politikai vezére volt. Ennek ellenére 1502-ben országbírói ítélőmester lett és rábízták a Mátyás alatt megkezdett, de félbemaradt törvények összegyűjtését. Művét a Hármas Könyvet 1514-ben fejezte be, melyet a király megerősített, de azt állítólag soha ki nem hirdették. Ennek ellenére ez volt a Habsburgok bukásáig, 1918-ig a főnemesek jogi fegyvere a jobbágyság ellen. 1516-ban (az ellenzék vezére) királyi személynök lett, majd az 1525-i országgyűlés nádorrá választotta. A fennmaradt okiratok tanúsága szerint 81 alkalommal részesült királyi birtokadományban. Gazdagságát érzékelteti, hogy félmillió katasztrális holdnál is nagyobb birtokot harácsolt össze. Ezek között 12 várat, 7 mezővárost, 121 falut, 17 pusztát és az ezekhez tartozó 137 birtokrészt. Vagyonszerzésben csak Bakócz Tamás bíboros, esztergomi érsek múlta felül. Hivatali munkáját minden beosztásban a korrupció jellemezte. Fraknói feljegyezte róla, hogy mint ítélőmester a peresfelek egyikének titkon ügyvédje is volt, és hatalmas fizetség (vagyon) ellenében függetlenül a törvényes igazságtól, a megvesztegető fél javára hozta az ítéletét. Fraknói írja: “Az adomány, amit kevéssel az ítélet meghozása előtt a felek egyikétől elfogadott, a megvesztegetés szándékától nem volt mentes.” Verbőczi országgyűlési beszédeiben ékesszólóan mindig a király és a birtokos főurak ellen vívott szóharcot. Fennmaradtak azonban az országgyűlési beszédek mellett más okiratok is, melyekben Verbőczi a királyhoz “a hódolat és szolgálatkészség hízelgő bizonyítása tekintetében az udvari párt legszolgaibb szellemű embereit is túlszárnyalta.” Mint pártvezér, harcosa volt a nemzeti királyság eszméjének. A bécsi titkos levéltár azonban őrzi azokat az okiratokat, amelyekből kiderül, hogy Habsburg Ferdinándot — többek között — Verbőczi segítségével sikerült belopni a magyar királyi trónra, megfelelő jutalomért. Megérdemel egy mondatot, hogy a Selmecbányái bányász zendülést is ő verte le véresen. A Hármas Könyvről Fraknói írja: “Verbőczi a jogtudomány történetében nem tarthat igényt arra a dicsőségre, hogy új elveket, új intézméneket honosítson meg hazája jogéletében. Az egységes ellenálló erő közjogi szétforgácsolása Verbőczi politikai műve, a nemzeti erőállomány összezsugorodása pedig a törökhódítás pusztításán kívül a Hármas Könyv jogrendszerének a következménye.” Széchenyi István véleménye: “A Hármas Könyv 9/10-ed része tűzrevaló.” A fentiek ismerete után kirajzolódik az 1526 évi nemzeti katasztrófa képlete: Az urak nem képviselték a parasztok érdekeit, a parasztok nem védték meg az urak országát Mohácsnál. Pár mondattal még el kell időzni a magyar értelmiségi osztály történelmi szemléleténél. Verbőczi, mint ítélőmester, majd nádor, nem viselte lelkén az őt pozícióba emelő köznemesség érdekeit, és évszázadokra elnyomta a nemzet teherviselő rétegét a jobbágyságot. Az 1931-ben megjelent Katolikus Lexikon Verbőczi címszavánál ezt találjuk: “...a köznemesség azonban cserben hagyta őt.” Az itt leírtakból nem nehéz megállapítani, hogy ki kit hagyott cserben. Említést érdemel, hogy a Vatikán Verbőczit még életében Pápai Lovagrenddel tüntette ki. A környezetvédelmet tudatunk megtisztításával kell kezdeni. Ha nem így teszünk, hozzá se fogjunk. Ide is vonatkozik Teilhard de Chardin idézete: “A megismerésnek az a célja, hogy az igazság növekedjen, mert csak az igazság viszi előre a világot!” A fentiekből következik egy kérdés: Van-e értelme az érettségi tárgyak közé visszavenni a ma tanított fiktív magyar történelmet? IV. KÉNYES KÉRDÉS NYELVÉSZETÜNK ÜGYÉBEN Széchenyi István az Akadémia alapító levelében és az alapszabály 2. paragrafusában így rendelkezett: “A Tudóstársaság a magyar nyelv kiművelésén dolgozik egyedül.” (17) Akadémiánk a maga kutató intézeteivel ma már egy termelő nagyüzem, azonban semmi jele, hogy az Alapító szándékának eleget kívánna tenni. Ezért szükséges csak érintőlegesen a magyar nyelvészettel foglalkozni. Amikor a német azt mondja Schwarzwald, Katzendorf, Schnellbach, mindenki érti, hogy mit mond. De mi magyarok, ha végigutazunk a Sajó völgyén, tudjuk-e, hogy mit jelent a Sajó szó. Es a községek nevei: Sajóbábony, Sajóecseg, Sajógalgóc, Sajókaza, Sajófád, Sajómercse, Sajóörös, Sajósenye, Sajóvelezd, stb., stb. Ez a Tolsztov professzor által szerkesztett térkép jól mutatja azokat az eseményeket, melyeket a hatalmas gazdasági erőt képviselő szkíta birodalom fejt ki az i.e. 200 és i.u. 200 közötti időben. Ekkoriban már lassan kiválik Kína is a Sárga-folyó völgyében évezredek óta megtelepedett szkíta kultúrából a Han dinasztia révén. Ama Chorezm által képviselt gazdasági haladás kialakítja a Szkíták új hullámát-, a Szarmata hadrendet és a könnyűlovasságot katonai reformok bevezetése révén, nehéz fegyverzetű lovasságra cserélik ki a szkíta népek. Délen ez söpri el a görögöket, perzsákat, majd a rómaiakat a déli párthusok a Carrhae menti csatában, Pannóniában a Szarmaták teremtenek rendet, Keleten pedig Mao-tun-San-jü (Matyó) hun uralkodó teremt magának tekintélyt. Tőle veszik át a kínai Han uralkodók is ezt a harcmodort. Mindezt Hérodotosz is leírja. Kangha-Chorezm (1), Chorezm közvetlen befolyási övezete (2), a szakamasszagéta-hun hadjáratok az i.e., vagy Kr. sz. e. 140 körül. Valakiknél kész a válasz: “műveletlenek” vagyunk! Nem!!! Ezek a helységnevek is hallatlan ősiségünket bizonyítják. Engedjenek meg egy rövid áttekintést nyelvkutatásunkról, melyből kitűnik, hogy mit talál az érdeklődő, aki nyelvkutatásra szánja magát. A 18. század elején még általános volt az az egyházi tanításra épült nézet, hogy fölösleges időtöltés a nyelvkutatással való foglalkozás, mert a Bibliában benne található, hogy évezredekkel ezelőtt csak egy nyelv uralkodott az egész földkerekén. Isten azonban a babiloni torony építésénél megzavarta, egymás számára érthetetlenné tette ezt a hajdani alapnyelvet. Sajnovics János jezsuita 1770-ben kiadott Demonstráció című tanulmányában ismertette felfedezését, miszerint a magyar nyelv rokona a Vardö szigeten lakó lappok nyelvének és egyezik nyelvtanuk is. (18) A héber-magyar
