Szittyakürt, 1985 (24. évfolyam, 1-11. szám)
1985-03-01 / 3. szám
1985. március n ITTVAKOfcí 3. oldal Az utóbbi időben bonyolult nézeteltérés keletkezett a Szovjetunió és Jugoszlávia között, amit ha egyik állam sem hajlandó módosítani, komoly következményekkel járhat. A viszályban az a kérdés, hogy a Szovjetuniónak volt-e egyáltalán szerepe a kommunista Jugoszlávia megteremtésében? A civakodásuk abban merül ki, vajon a Szovjetunió támogatta-e Jugoszláviát, nyújtott-e a jugoszláv partizánoknak anyagi vagy erkölcsi támogatást Hitlerrel szemben 1941 —45 között, ami a végén Tito vezetésével a kommunista Jugoszlávia megteremtését eredményezte, vagy ellenezte-e Moszkva Tito önálló akcióját Jugoszlávia felszabadítása érdekében. Ezzel kapcsolatban két tekintélyes jugoszláv történész kiadott egy hivatalos dokumentumot, melynek címe: Időszerű gyűjtemény az 1941-től 1945- igfennálló, a Szovjetuniót és Jugoszláviát érintő írásokból. Ebben a dokumentációban végérvényesen bebizonyítják, hogy Sztálin ellene volt Tito partizán tevékenységének és hogy Sztálin a rivális Mihajlovic Drázsát támogatta, tehát a csetnik mozgalmat favorizálta. Tudvalevő, hogy Mihajlovicot Tito amint hatalomra jutott, mint árulót kivégeztette, mert együttműködött a Kairóban székelő és angol védelem alatt álló jugoszláv exil-kormánnyal. N. Semenovnak, a szovjet történésznek jutott az a feladat, hogy cáfolja meg a jugoszláv történészek állítását. Ezt tette kevés sikerrel, mely csak még jobban felingerelte a délszlávokat. Semenov azt állítja, hogy a jugoszláv állítások tévesek, elsősorban azért, mert a jugoszlávok félreértették az okmányokat, amiből idéztek, másodszor, nem tettek különbséget Sztálin felfogása és a Komintern véleménye között. Utóbbinak a vezetője abban az időben Dimitrov Georgi bolgár ideológus volt. Semenov vádolja a jugoszlávokat, hogy hajlamosak negatív benyomást kelteni a Szovjetunió álláspontjáról és tevékenységéről, a nemzeti felszabadítás küzdelmeiről és általában a szocialista revolúcióról. A jugoszláv bizonyítékok szerint 1941 és 1942 között Moszkva ellenezte Tito szándékát, hogy csetnik-ellenes partizán erőt létesítsen. Ennek az volt az oka, hogy Mihajlovics tábornok király-párti és antikommunista lévén, nem csak a németeket, de Tito partizánjait is irtotta. Sőt előfordult, hogy a németek oldalán harcolt a partizánok ellen, hol fordítva, a partizánokkal a németek ellen. Abban az időben Dimitrova Komintern nevében megparancsolta Titonak, hogy a vezetése alatt álló mozgalmat a jugoszláv exil-kormány hatáskörébe utalja, mert Moszkva kizárólag ezt a száműzetésben lévő kormányt ismeri el. Ezenkívül a Komintern elrendelte Titonak, hogy közös frontot alkosson a csetnikekkel, ami Mihajlovics autoritása alá helyezte volna Titot és partizán csoportját. Itt említendő meg, hogy a Szovjetunió abban az időben nem tudott semminemű segítséget nyújtani egyik felkelő csoportnak sem. Válaszképpen 1942 novemberében Tito értesítette Dimitrovot, hogy ők egy kormány-félét alakítanak, melynek neve “Nemzti Bizottság Jugoszlávia Felszabadítására”. Dimitrov válaszában utasítást adott Titonak, hogy ennek a tanácsnak nemzeti jugoszláv és fasiszta-ellenes karakterének kell lennie összeállításában és programjában. Tito ne tekintse ezt a tanácsot mint egy kormányt, hanem mint politikai szervezetet, mely a nemzeti felszabadító küzdelem egy része és ne ellenkezzen a Kairóban székelő jugoszláv exil-kormánnyal. Röviddel ezután Dimitrov újból tudtára adta Titonak, hogy vegye tekintetbe azt a megállapodást, amit a Szovjetunió kötött a jugoszláv exil-kormánnyal, hozzátéve, hogy a Szovjetunió nem tudja Tito csoportját másképpen elismerni, mint egy második ellenállási mozgalmat. Ezt teszi azért, nehogy több súrlódás legyen a Szovjetunió és szövetségesei, Anglia és Amerika között. Ilyen levélváltások után Tito végre belátta, hogy semmit sem várhat Sztálintól és a Kominterntől és elkezdte Churchill kegyét keresni és ezáltal az angolok támogatását, önmagát akarta elismertetni, mint az egyetlen, igazi ellenálló vezetőt. Ez sikerült is Titonak, Churchill még fiát, Randolphot is elküldte Tito főhadiszállására. A következőkben idézem a garanciákat, amiket Tito adott Churchillnek, mint programot a háború győzelmes befejezése után: A “Nemzeti Felszabadító Mozgalom”, ahogy akkor Tito nevezte partizán mozgalmát, minden nemzetiséget képviselő mozgalom, melyben minden igazi jugoszláv hazafi részt vesz, tekintet nélkül politikai, vagy vallási beállítottságára, vagy nemzetiségi hovatartozására. A mozgalom célja: 1. Az ország felszabadítása a megszállóktól, az önállóság kiharcolása és az igazi demokratikus jogok bevezetése minden Jugoszláviában élő nemzetiség számára. 2. A privát tulajdonnak sérthetetlensége és érvényesülési lehetőség biztosítása az iparban, kereskedelemben és a mezőgazdaságban. 3. Gyökeres változások nem lesznek a nemzetiségek közösségében, kivéve, hogy “kicserélik” a reakciós helybeli vezetőséget és a csendőrséget, melyek kiszolgálták a megszállókat. 4. Minden rendelkezést a közéletben és az állam szervezetében csak a háború után a nép által szabadon megválasztott képviselők döntik el. Amikor Tito később találkozott Churchillel Olaszországban, nem győzte hangoztatni, hogy nincs szándékában a kommunista rendszert bevezetni Jugoszláviában, és respektálni fogja kötelezettségét a királlyal szemben. Hogy Tito kijelentése mekkora hazugságnak bizonyult, azt egyik fél sem vitatja. A jugoszlávok azt állítják, hogy Tito kénytelen volt ilyen nyilatkozatot tenni, mert nem kapott segítséget sem a Kominterntől, sem Sztálintól. A szovjet pedig azt állítja, hogy ez egy ügyes sakkhúzás volt, melyet Dimitrov eszelt ki Sztálinnal egyetemben és hogy Titot egész idő alatt a Komintern irányította. A vita folytatódik és valószínűleg hevesebben folytatódni is fog, s ennek távolabbi következményeit nem lehet előre látni. A Balkánon még mindig nem csendesedett el a helyzet. Erre jellemző a Jugoszlávia és Bulgária között újonnan felmerült nézeteltérés. Mint mindig, Macedonia hovatartozása a bonyodalmak okozója. Ti.; a háború befejezése óta Macedonia nagyobb része ismét Jugoszláviához került. Ez a terület Bulgáriával határos, ahol szintén nagy számban élnek macedónok. Itt azonban nem úgy kezelik őket, mint nemzeti kisebbséget, hanem hivatalosan bulgároknak nyilvánítják, sőt mi több — állítja Bulgária — a Jugoszláviában élő macedónok is bolgárok és történelmileg ez a terület szerves része Nagybulgáriának. A második világháború alatt, tehát a német megszállás idejében, a Jugoszláviában élő macedónok nagy része csatlakozott Tito partizánjaihoz, sok bajt okozva a németeknek. Bulgária, mely akkor csatlósa volt Németországnak, a Macedón Felszabadító Front érdekeit képviselte és megszállták Jugoszlávia egyes részeit, beleértve jugoszláv Macedóniát is. Jelenleg a macedónok a németektől való felszabadulásukat készülődnek megünnepelni, de ünnepelni akarják felszabadulásukat a fasiszta bolgár megszállóktól is. Ez sértés, állítja Bulgária, elvégre ők nemcsak részei voltak a Hitler-ellenes felszabadítási frontnak, de ténylegesen ők szabadították fel Macedóniát és egy nagy részét Jugoszláviának. Csak ezután vonult be áruló módon Tito Macedóniába, állítja Bulgária és kihasználta Bulgáriának ezt a területét, beleértve a Bulgáriától lakott területeket is. Jugoszlávia haragosan válaszolt: Tény, hogy a bolgár katonaság a második világháborúban megszálló volt a Balkánon. Ez közismert és elkerülhetetlen volt, mert mint lojális kiszolgálója a németeknek, megszállták Jugoszlávia egyes részeit. A szerbek szerint a bolgárok voltak a Balkán csendőrei, egészen a háború végéig. Hazugság — válaszolja Bulgária. A bolgár csapatok az első vonalban harcoltak az emberiség legnagyobb tirannusa ellen, sőt mi több, hol lenne Jugoszlávia ma, ha a bolgárok nem küzdöttek volna olyan hősiesen a Balkán felszabadítása érdekében. Erre a jugoszlávok léptek elő egy nagy aduval. Felmutattak egy levelet, melyet Dimitrov Georgi írt, a nagy bolgár kommunista, a Komintern feje és vezetője, aki megalapította a kommunista Bulgáriát. Dimitrov e levélben azt írja Titonak, hogy a Jugoszláv szabadság és szocializmus harcosai örökre lekötelezték a bolgár népet, hogy lehetővé tették letörölni a bolgároknak azt a szégyenfoltját, hogy a Balkán zsandáijai voltak. Dimitrov arra hivatkozott, hogy Tito megengedte egy fasiszta-ellenes bolgár csoportnak, hogy a jugoszláv és macedón partizánokkal harcoljanak, és megállapította azt a tényt, hogy Jugoszláviának nagy szerepe volt a németek legyőzésében Délkelet-Európában és ezáltal Bulgária felszabadításában. Ezek után Jugoszlávia figyelmeztette Bulgáriát, hogy egyszer és mindenkorra adja fel a “nagy bolgár illúziót”. A következő lépés most Bulgáriától kell, hogy jöjjön, természetesen miután Moszkvát konzultálta. Hiába, bárhogy is mérlegeljük a dolgokat, a szovjet politikának nem a népek megbékülése a célja, hanem pont az ellenkezője, az állandó feszültség ébrentartása. Akinek I visszaadhatjuk az életét í Ez a fiatalasszony Magyarországon él. Ő a feleségem. Mannának hívom. 25 éves, egy gyermek anyja — és halálraítélt. Öt éve, karácsonykor volt az esküvőnk. Manna mérnöknek készült, én fizikusként doktori disszertációmat írtam. Tanultunk, dolgoztunk, terveztük a jövőt. Sok gyermekről álmodtunk. Tavaly húsvétkor meg is született az első. Szép, egészséges kislány. S a szülés után, egy semmitmondó rutin orvosi vizsgálat leukémiát mutatott ki a feleségemnél. Halálos kór. Amikor a beteg tulajdonképpen jól van — napjai mégis meg vannak számlálva. A kezelés, az orvosság nem segít. Nincs kegyelem! Pedig lehetne. Úgy hívják: csontvelő-transzplantáció. De Magyarországon erre nincs lehetőség. Az a hely, ahol meg tudnák csinálni a műtétet, az Egyesült Államokban van: a Fred Hutchinson Cancer Research Centre Seattleban, Washington államban. Több ezer dollár a műtét ára. S ezt az összeget nekünk Magyarországon előteremteni lehetetlen! Iszonyatos érzés tudni, hogy lenne megoldás — és ez mégis elérhetetlen. A pénz miatt... Hacsak valaki nem segít! S kihez forduljunk, ha néma magyarokhoz? Kit érdekel egy távoli, kis országban — még — élő fiatal nő, anya sorsa, ha nem azokat, akik maguk is abból az országból származnak? Kérem, segítsenek! Segítsenek szembeszállni a sorssal, segítsenek elkerülni az elkerülhetetlent! Kérem, küldjenek pénzt a műtéthez! Bármilyen kis adomány is segít rajtunk! Nagyon-nagyon köszönöm! Dr. Temesvári Tamás •. ■. 1 . * . ü « > Adományainkat küldjük a következő címre: Temesvári c/o Hungarian Foundation 2641 Copley Road, Akron, Ohio 44321 Minden egyes adomány levonható az állami jövedelmi adóból. <> Ismét kapható Pongrátz Gergely 5Ül CORVIN KÖZ lí C című könyve, amelyben a szerző mint a Corvin-köz egykori harcosa és főparancsnoka méltó emléket állított a magyar szabadságharcnak és az elesett bajtársainak. A történelmi dokumentációs könyv beszerezhető: Kossuth Bookshop, 14025 Lakota Avenue, Cleveland, Ohio 44111 címen. Ára: 20.00 dollár. ORV. IN DR. LELBACH ANTAL: SZLÁV TÖRTÉNÉSZEK VISZÁLYA
