Szittyakürt, 1985 (24. évfolyam, 1-11. szám)
1985-02-01 / 2. szám
1985. február «IttVAKÖfct 7. oldal JÓZSEF ATTILA IRODALMI DÍJ Miből? A Magyar Alap pénzéből? A mai magyar külföldi és hazai irodalom legjobb művelőinek és a fiatal írók József Attila köre munkájának elismerése és ismertetése céljából az Egyesült Államokban, Cleveland székhellyel Irodalmi Társaság alakult. A Társaság évi ezer dollár összegben “József Attila Díj”-at tűzött ki. Első díjként a Bizottság 600 dollárt, második díjként 400 dollárt adományoz évente annak a költőnek vagy írónak, akinek verses kötetét vagy prózai munkáját legjobbnak találja. Az első díjjal 1984 karácsonyára a Társaság Bíráló Bizottsága egyhangúlag Lezsák Sándor: Békebeli éjszaka című verseskötetétjutalmazta és a díjat hivatalos úton a költő címére feladta. A József Attila Díj Bíráló Bizottsága egyben felkérte Lezsák Sándort, a fiatal írók lakiteleki találkozójának szervezőjét, hogy évente az általa javasolt három érdemes könyvet juttassa el a Társaság címére (P.O. Box 11027, Cleveland, Ohio 44111). A jutalomra érdemes művet a Bíráló Bizottság választja ki. József Attila Irodalmi Társaság * Mi szabadságharcosok végtelenül csodálkozunk azon, hogy a nemzeti emigráció fellegvárában, Clevelandban, hogy lehetett egy Irodalmi Társaságot éppen József A ttiláról elnevezni, mikor a huszas évek óta ő volt a kultúrcégér a magyarországi kommunista mozgalmak épületén. Nem lett volna mindannyiunk múltjához méltóbb egy helyi irodalmi társaságot Fáy Ferencről, vagy 1Vass Albertról elnevezni, hogy csak néhány nevet említsünk. Ügy érezzük, az alapítók olyan 45-ös emigránsok lehetnek, akik József A ttila kommunista múltját nem ismerik. Az ő okulásukra közöljük az alanti részleteket Abaffy László egy nagyobb lélegzetű tanulmányából. LEGENDÁK NÉLKÜL... József Attila első hiteles életrajzából “Az a hivatalos Magyarország, amely engem, ki az egyetem egyedülálló kiváló hallgatója voltam, semmivel sem segített, noha senki az egyetemen nem volt, aki a segítségre jobban rászorult volna. A jobboldali hazaffyas Magyarország, gondolkodott tovább, csak a szavakat látja a versemből, de a lényeget: az értelmet nem veszi észre. Ez a Magyarország most elveszi a jövő minden reális reményét is. De én tudom, hogy érek valamit. Harcos természet is vagyok, így ott veszem fel a harcot, ahol ennek a jobboldali Magyarországnak fájni fog." Itt jött elsőízben eszébe a kommunizmus vonalán való működés. A Nincsen apám utáni versei ezt világosan mutatják, de azt is, hogy még erős kételyei voltak a baloldalra sodródás ellenében. így több versében erős kételyei vannak az új út követése ellenében: Ne bántsatok, ha most rossz vagyok, — írja. Vagy: Erre, arra egészen mindegy, hogy merre tartunk. S ekkor csap közbe megint az ördög keze: A szemeszter végén hazamegy nővéréhez, a budapesti zsidó bankár Lovag utcai főúri lakásába. Ott egy vendégre akadt, kit Mákká Ödön, a bankár, a törvény keze elől bújtatott el: Rákosi Mátyásra! Rákosi Mátyás nem volt buta ember. Rögtön felismerte J. A.-ban a dinamikus, szenvedélyes, tehetséges, tehát igen használható embert. Három napon át szinte állandóan főzi őt, pénzt ad neki, hogy a nyár végén menjen ki Bécsbe s ott tanuljon tovább. J. A. el van ragadtatva tőle. Rákosi Mátyást öt nappal J. A. Pestre-érkezése után letartóztatják, nem a bankár lakásán. Ez inspirálta az őt csaknem imádattal szerető J. A.-t egy vers írására: Ha rád gondolok, lelkemben ünneplő ruhát öltök fel! íija a Láthatatlan oroszlán című versében, s ennek befejezése: most már néma négerek sakkoznak elhunyt szavaidért! S most már teljes gyűlölettel fordul a köztudat felé: megírtam “se Istenem!” mert ha volna Isten, akkor az a nyomorban élő jó embert csak segíteni tudná. Engem azonban Isten soha sem segített, így nincs Isten! Megírtam: “se hazám!”, mert minden tisztességes haza istápolja tehetséges loyalis fiait, — engem sohasem segített a hazának nevezett közösség. De megírtam azt is: Húsz esztendőm hatalom, húsz esztendőm eladom, hát az ördög vesz majd meg! Ugyan a vers írásakor az ördögöt Adyban láttam, mert őt mondták Szegeden Ördögnek. De most azé az ördögé leszek, aki a szemetekben a leggonoszabb ördög: a kommunizmusé! Rúgtak itten, rúgtak ottan s egyszer már nem káromkodtam! Iszonyatos nagy bosszú lesz, várni, várni, míg vége lesz. S tudni, vannak így még többen, míg nem valaki megdöbben, míg valaki föl nem ordít, ködből, csöndből föl a holdig. föl a pestishez magához! Aki irtózottal átkoz, megátkoz ebtartót, ebet, s legelőször is enge met! 1925 szeptemberében: Bécs. Egyetem. Szorgalmas látogató. Szorgalmasan tanul németül. Goethe-t, Schillert, Rilkét tanulmányozza, Adyt fordít németre, s helyezi el bécsi oscurus lapokban. A Magyar Tudományos Akadémia ezt nem tudja, de kutatni kell Bécsben utána, mert legalább négy Ady fordítása jelent meg az időkben a bécsi lapokban! Elfogyott a pénze: itt a nyomor. 1926. január 16-án hajnalban a Collegium Hungaricum diákjai eszméletlenül találják a Collegium előtt: Kiéhezettsége, alvatlansága, abszolút végkimerülés. A kollégium igazgatója Lábán Antal. Erős katolikus, vallásos ember. Maga a professzor áll három nap, három éjjelen át a beteg J. A. ágyánál! Felgyógyulása után pedig Lábán beviszi házitanítónak egy dúsgazdag bécsi bankár családjához. Amikor pedig ott az iskolai szünet bekövetkezik, közbenjárására fogadja fel J. A.-át könyvtára rendezésére Hatvány Bertalan, a hatvani cukorbáró. Ez a foglalkozás kedve szerinti enne. De rövid ideig tart. Az itt keresett pénzből Párizsba utazik, hogy ott a Sorbonne hallgatója legyen. Itt ismét reá kell mutatnunk: nem azért járt egyetemre, hogy tanár legyen. Hisz Juhász Gyula, Babits Mihály és Szabó Dezső példáin látta, a tanári robot esküdt ellensége minden önálló költői tehetségnek. Ő csak azért tanult hangyaszorgalommal, hogy megszerezze azt a tudást, amire annak, aki az irodalmunk legnagyobb költője akart lenni, föltétlenül szüksége van. 5 ha eddig is, Rákosi Mátyással való 1925-ös találkozása óta folyton kereste az utat, hogyan lehetne a marxista eszmét a magyar költészetbe vinni, — ezt az utat Párizsban találta meg. Mert ott szükségszerűen és természetesen a párizsi magyarok életét volt kénytelen élni. A párizsi magyarok között pedig a hangadók ez időben egykori vörös katonák voltak, akik a felelősségre vonás elől menekültek ide. A párizsi magyar emigráció akkor magyar tragédia volt. Mert a vörös hadseregben aránylag kevés volt a tényleges kommunista, ellenben nagyon sok az olyan lelkes fiatal, akik csupán a haza védelmére vonultak Kun Béla haderejéhez. A Horthy-uralom nagy hibát követett el, amikor ezeket a lelkes fiatalokat ugyanúgy kezelte és üldözte, mint a vörös betegség hordozóit. így sok jó hazafi került ki Párizsba, a szomorú emigrációba. Párizsban azonban két eszmei áramlat várta őket. Először a Moszkva által irányított marxista propaganda, másodszor az a francia felfogás, amely a kommunistákban nem azt látta, mint itthon Magyarországon. Mi itthon minden kommunistát ab ovo a magyarság esküdt ellenségének véltünk, — a franciák bennük csak egy másik eszme hordozóit. Vagyis: idehaza minden kommunistának bújnia kellett, ott szalonképesek voltak! Persze: a győztes Párizs nagyon messze volt a háborút vesztett Moszkvától... Ebbe a légkörbe csöppent hirtelen József Attila is Párizsban. Már Bécsben is élénken figyelte a politikai életet. De ha az otthoni irodalom csak azt említi meg, hogy az ottani vörös emigráció összejöveteleit látogatta, itt reá kell mutatnunk, hogy Bécsben minden politikai irányzat gyűlésein részt vett, mert mindent saját szemével akart látni. így rendszeresen látogatott el Bécsben például a magyar egyetemi hallgatók Turul Szövetsége Bajtársi Egyesületébe is, ahol ingyen ebédet kapott. Hogy Bécsben különös figyelemmel kísérte a forradalmi gyűléseket, az kézenfekvő volt: a forradalmár Petőfi utódának szerinte ezt kellett tennie. Bécsben azonban nem találta volt meg azt, amit Párizsban: a vörös eszme szalonképességét! Párizsi tartózkodása egyébként annyira elvész a legendák ködében, hogy a valóságot alig lehet kibogozni. Egy jóakaratú szegedi 1948-ban írt egy cikket, amely szerint József Attila Párizsban velem lakott volna együtt, sőt közös élményeinket is leírta volt... Sajnos: sokkal később kerültem Párizsba és érdekes módon úgy, hogy három párizsi látogatásom mindegyikén véghez tudtam vinni a csodát, hogy az Eiffel tornyot nem láttam. Csak a következők az igazak a: itteni egy év eseményeiből: két magyar kommunista leánnyal lakott együtt, — az egyikkel két, másikkal négy hónapig. Anyagi helyzete lényegesen jobb volt, mint József Attila temetése Budapesten a Kerepesi temetőben 1942-ben. (Gyertyán Ervin: József Attila c. könyvéből. Szépirodalmi Könyvkiadó. Bp., 1966.) Bécsben, mert kevés pénzével nagyon tudott takarékoskodni. Igazi ínséget itt nem szenvedett —jól is érezte magát. Csak éppen a honvágy gyötörte. Az egyetem szorgalmas látogatója volt, két hónap alatt már folyékonyan beszélt franciául, — így ettől kezdve állandóan a francia költők barátságát kereste és találta is meg. Gara László 1955-ben kiadta József Attila verseit franciául, a fordítók mindegyike jól ismerte a költőt 1927—28-ból... Párizsban azonban valami történt vele, ami döntő volt későbbi tragédiájában. Moszkva ez időben küldötte Párizsba Singer Ernőt, hogy az ottani magyarok között propagandát csináljon. József Attila összeismerkedett vele,
