Szittyakürt, 1984 (23. évfolyam, 2-2. szám)
1984-02-01 / 2. szám
8. oldal $*imAKi>irr 1984.február KÁDÁR JÁNOS ÉS A CSONKAORSZÁGI NEMZETISÉGEK Már többször is írtam az otthoni rendszer nemzetiségi politikájáról, ami mint látni fogjuk, egyre inkább magyarellenes irányt kezd venni. Éppen ezért ezzel a kérdéssel érdemes minél többször és behatóbban foglalkozni. Mint ismeretes, a pánszlávizmusnak — jelenlegi bolsevista formájában is — eleitől kezdve egyik legégetőbb kérdése az északi és déli szlávok elválasztó se nem germán, se nem szláv fajú magyarság szellemi, erkölcsi és biológiai gyengítése, majd teljes megsemmisítése. Ez a nagyszabású, hosszútávú magyarirtás gyakorlatilag a Trianoni országcsonkítással kezdődött és egyre hevesebb ütemben folytatódik napjainkig. így aztán egy pillanatig sem szabad csodálkozni rajta, hogy nemcsak Rákosi idejében, hanem 56 után is főbenjáró bűn volt egészen mostanáig az országcsonkító Trianoni és azt még súlyosabb formában megismétlő Párizsi békediktátumokról mégcsak beszélni is. Márcsak azért is, mert Benes jóvoltából Kárpátalja bekebelezésével sikerült Oroszországnak határait a Kárpátmedencében a Tiszáig előretolni és ezzel a pánszlávizmus egyik álmát megvalósítani. Hogy ez a betörés még hathatósabb legyen, az orosz szuronyokkal a magyarság nyakára ültetett moszkvai helytartók az internacionalizmusra és a szocialista testvériségre való hivatkozással egyszerűen lemondtak nemcsak az elszakított területekről, hanem a megkérdezésük nélkül idegen uralom alá kényszerített 4 milliónyi őslakos magyarról is. És ezzel szabad kezet adtak az ultranacionalista, hatalmi hóbortban szenvedő tótoknak, ukránoknak, románoknak, szerbeknek és még az osztrákoknak is a magyarok tervszerű, céltudatos elnemzetlenítésére, szétszórására, beolvasztására, megsemmisítésére. Ugyanakkor az 1972. évi Kincses Kalendárium “Nemzetiségek Magyarországon” c. közleményéből megtudjuk, hogy “mintegy 400— 450.000 nemzetiség él az országban, a lakosság 4—4.5%-a(200—220.000 német, 100—110.000 szlovák, 80— 100.000 délszláv és 20—25.000 román), akik részére 78 óvodát (2729 gyerek), 22 általános iskolát (1829 tanuló), 289 általános iskolát, ahol nemzetiségi nyelvet is oktatnak (19.041 tanuló), 7 gimnáziumot (Budapest, Baja, Pécs német, Budapest, Békéscsaba, Sátoraljaújhely, Szarvas szlovák, Budapest, Pécs délszláv, Gyula román) tart fenn az állam. A pedagógusképző intézményekben a nemzetiségi hallgatók száma 152 fő, az egyetemeken 261 német, román, szerb, horvát, szlovák szakos képezi magát.” Még ennél is többet mondanak a következő sorok: “...a nemzetiségi kultúra ápolásának legfontosabb bázisai ... a helyi népművelési csoportok ... Ezek gyakran a községek nemzetiségi összetételének megfelelően vegyesek: 12 nemzetiségi klub, 44 színjátszó és irodalmi szakkör, 34 zenekar és 73 táncegyüttes működik az országban.” A Magyar Hírek 1971 novemberi számában közzétett rövid közlemény szerint Vas megye 7 szlovén nemzetiségű községében az úgynevezett vendvidéken már 6 községben szlovén nyelven tanítanak az iskolában, a szentgotthárdi gimnáziumban pedig szlovén irodalmi szakkört alakítottak. A tanítók évek óta Jugoszláviában vesznek részt továbbképzésen. A Magyar Hírek 1976. március 27-i számában megjelent “A nemzetiségi jogok biztosítása elvi kérdés” c. közleményből megtudjuk, hogy 1968 óta több mint háromszorosára növekedett a nemzetiségi óvodák száma, amit még növelni fognak: hogy Budapesten és Pécsett az óvónői szakközépiskolákban szerbhorvát, szlovák és német tagozatokat létesítettek; hogy a német és szlovák anyanyelvű pedagógus jelöltek az NDK-ban, ill. Csehszlovákiában részképzésben vesznek részt, és sok ösztöndíjas tanul, ill. képezi tovább magát Csehszlovákiában, Jugoszláviában, NDK-ban és Romániában; hogy a “legnagyobb nemzetiségi megyében” (?!), Pest megyében a néhány évvel ezelőtti 25-höz képest most 44 nyelvoktató iskola van, s mintegy 2500-al több nemzetiségi gyermek tanulja anyanyelvét. A Magyar Nemzet 1981. január 22-i számában közölt adatok szerint a csonkaországi 100 ezernyi tótnak — 90 százalékuk már a századfordulón sem beszélt tótul és csak “Kádár bácsi” ösztönzésére jöttek rá, hogy “szlovákok” — gyerekei közül több mint 10 ezer részesül “szlovák” nyelvi oktatásban; 2265 jár “szlovák” óvodába, 7144 tanul nyelvoktató iskolában és 133 a “szlovák” gimnáziumban. Azt is itt kell feljegyezni, hogy ezekben a nemzetiségi iskolákban nemcsak a nyelvet tanítják, hanem a nemzetiségi történelmét és irodalmát is a Szlovákiából, Ukrajnából, Romániából, Jugoszláviából és az NDK- ból behozott ultranacionalista, soviniszta szellemben megírt, magyargyűlölettől csöpögő tankönyvekből. A Veszprémben megjelenő Napló 1983. szeptember 2-i számából megtudjuk, hogy a becslések szerint jelenleg kb. 400 ezer nemzetiség él, akik közül kb. 200 ezer német, 80 ezer szlovák, a többi délszláv és román; hogy a múlt iskolai évben 174 általános iskolában 24.250 tanuló tanul németül, egy önálló német gimnázium Baján, két német tagozat Pécsett és Pesterzsébeten, Pécsett és Baján tanítókat, Pécsett középfokú, Sopronban felsőfokú óvónőket, a pesti, szegedi és debreceni egyetemen középiskolai tanárokat képeznek ki; a szlovák nyelven tanuló gyerekek száma 1978 óta 9 ezerről 12 ezerre emelkedett, ezek részére 5 szlovák nyelvű általános iskolai és két gimnázium működik Esztergomban tanítóképzés, Szegeden tanárképzés, Szarvason felsőfokú, Budapesten középfokú óvónőképzés folyik; hogy szerb-horvát tannyelven 5 általános, 45—50 nyelvoktató iskola, Budapesten, Pécsett egy-egy gimnázium működik, míg a tanárképzés Pécsett folyik. A román nyelvű iskolák népesek a románlakta területeken. Az Esti Hírlap 1983. szeptember 19-i számában megjelent közlemény szerint az eddigi német, szerb-horvát és román nyelvű tv-adások mellé megkezdték szeptember 22-én a szlovák nyelvű tv-adásokat is, amit Jan Such, a Magyarországi Szlovák Demokratikus Szövetség főtitkára nyitott meg. így nevelnek ma otthon a jelentéktelen 4—4.5%-nyi, zömében már vérségileg is elmagyarosodott nemzetiségekből, zömmel a határ mentén öntudatos, kifeléhúzó, magyarellenes nemzetiségi tömböket. Nem is szólva arról, hogy olyan helyeken, ahol nemzetiségi nyelvű óvoda és iskola működik, a rendszer nagyobb dicsőségére, számos magyar gyerek az elnemzetlenítés áldozatává esik. Meg is van az eredménye. Amíg a románok a magyar Kemenes Annát egyszerűen Nadja Comanecire keresztelték át, addig az állami erőszakkal visszaszlávosított vagy elszlávosított magyar Pintér Mária teniszbajnoknő, hogy újdonsült szláv öntudatával kérkedjen és jó pontokat szerezzen, a nemzetközi versenyeken Marie Pinterova néven szerepelt. A renegát magyar Szűcs Pál pedig a nagyobb koncért és a jó káder-lapért Jan Such néven segít a rendszernek minél több magyart elszlávosítani. De ott vannak még a 300—350 ezernyi cigányok — Nélkülük a magyar népesedési statisztika még siralmasabb lenne — a 80 ezernyi zsidó, akiknek az anyanyelve ugyan magyar, de fajiságuknál fogva a magyar nemzettestben mindig idegen test voltak és maradnak. A párt és az állami szervek mindent elkövetnek, hogy ezek akárcsak a többi nemzetiségek, felerősítésével és felemelésével minél jobban gyengítse az államalkotó magyarságot. Amint láttuk, az orosz szuronyokkal a magyarság nyakára ültetett áruló Kádár János és kormánya mint mindenben, ezen a téren is túlteljesíti a “normát”, hogy előkészítse a nagy szláv álom megvalósítását; a Kárpát-medence bekebelezését a szláv birodalomba. * Nem kétséges, hogy az ezerévnél ősibb magyar nemzet és az egész Kárpát-medencét kitöltő, évezredes magyar állam ide jutott, ahol ma van, a nagy részben az esztelen, bűnös, országcsonkító Trianoni békediktátumnak köszönhető. De az sem kétséges, hogy a magyarság jelenlegi biológiai és kultúrális irtásáért, a trianoni határokon innen és túl, és a csonkaország tervszerű elszlávosításáért az az elvtársait eláruló, a bolsevista börtönöket, kínzókamrákat megjárt Kádár János felelős, akit 1956. november 4- én akaratával vagy akarata ellenére szovjet szuronyokkal helyeztek hatalomba és ott a mai napig megtartották. All ez még akkor is, ha az ország viszonylagos anyagi jóléte és életnívója is Kádár Jánosnak köszönhető (?), mert pontosan az úgynevezett “gulyáskommunizmussal” tette biológiailag halálos beteggé és züllesztette le szellemileg és erkölcsileg a magyarságot. Nem is szólva arról, hogy csak egy tollvonásába kerülne, akárcsak Ceausescunak, az “abortusz-törvény” eltörlése. És nem teszi! Éppen ezért, bármilyen hihetetlenül hangzik is, a magyarság ezerévnél ősibb történelmében nincs még egy olyan véreskezű tömeggyilkos, mint a szerény, mosolygós KÁDÁR JÁNOS, aki mellett Batu kán tatárai, a törökök és a Habsburgok bérgyilkosai is eltörpülnek. De még Sztálin és Mao Ce-tung is a maguk 30—60 milliós áldozatukkal, mert Oroszország és Kína lakosságához viszonyítva lényegesen kevesebb, mint a 4 milliónál is jóval több magyar magzat kiirtása. Hát még a többiek, akiknek a pusztulása szintén Kádár lelkiismeretét terheli. Akárhogy is nézzük, Kádár külföld által is feldicsért nemzetiségi politikája nem más, mint a magyarirtás egyik hathatós módozata és semmi köze a szépenhangzó “helvetizmus”-hoz. Anélkül, hogy Kádár bűnét és felelősségét egy hajszálnyit is enyhíteni akarnám, nyíltan meg kell mondani azt is, hogy a kárpát-medencei magyarság 60 éve folyó tervszerű, céltudatos irtásáért, amely most tombol a legveszélyesebben, a nyugati hatalmak mellett Wilson óta a mai napig az amerikai elnökök és kormányaik is felelősek. Felelősek, mert a Trianoni országcsonkítással, Magyarország szovjet kézre adásával, az előbbinél is súlyosabb Párizsi Békediktátummal, az 56-os szabadságharc elárulásával, a magyarirtó Tito és Ceausescu hathatós politikai és anyagi támogatásával ők tették azt lehetővé — és ha közvetve is, még ma is segédkezet nyújtanak hozzá. Amerika hathatós támogatása és segítsége nélkül a Szovjetunió sohasem kerülhetett volna abba a helyzetbe, hogy a Kárpát-medencében megvesse a lábát. De még a tótok, ukránok, románok, szerbek és az osztrákok sem, hogy a magyarokat ősi földjükön büntetlenül irthassák. így egyedül csak abban reménykedhetünk, hogy az Űristen és Magyarország pátrónájának égi segítségével újra feltámad a magyarokban a “Híres” életösztön és élniakarás. Mert ha nem, a magyar nemzet mint olyan, menthetetlenül elpusztul . . . Csikmenasági KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR SZÜLETÉSÉNEK 200 ÉVFORDULÓJA alkalmából A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM 1984. április 8-án, vasárnap a Nyugat-oldali Magyar Református Egyház nagytermében Körösi Csorna Sándor Emlékünnepélyt rendez, melynek ünnepi előadója DR. ÉRDY MIKLÓS Dr. Érdy Miklós: “Körösi Csorna és Vámbéry el nem ért végcéljánál, a ujguroknál, kínai Sinkiangban” címmel gazdag, vetítettképes anyaggal és ujgur népdalfelvételekkel kísért előadásán láthatjuk majd a sziklafalba épített kolostorokat, ahol Csorna a tibeti nyelv talányát törte fel, hogy közelebb jusson a hun-magyar eredet kérdéseihez. Eredetünk gócát az újgurok által lakott Kelet-Túr kesztánban kereste, ahová már nem juthatott el. Dr. Érdy Miklós előadásában láthatjuk Bokhara és Szamarkand régi csillogását és ujgur rokonainak mindennapi életét. Hallhatjuk Bartók, a kínai népzene kutatók és a magyar antropológusoknak a finnugorizmus béklyóiból kiszabadult iránymutatását a magyarok ősi hazájának keresésében. A Körösi Csorna Sándor emlékünnep előtt a SZITTYAKÜRT BARÁTI KÖRE 12:30-órakor tartja Baráti ebédjét. Mindkét rendezvényünkre nemzettestvéri szeretettel várunk minden Magyar Testvérünket a HSZM Központi Vezetősége Hozzájárulás személyenként 10.00 dollár, gyermekek részére 2.50. Ebédjegy április 7-ig a következő telefonszámokon rendelhető meg: 228-5562, 476-1696.
