Szittyakürt, 1982 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

1982. január hó

«ITTVAKÖHT

9. oldal

121 amerikai képviselő

az erdélyi magyarság jogaiért

Robert J. Lagomarsino képviselő felkérésére a képviselőház 120 tagja írta alá az alanti levelet Alexander M. Haig külügyminiszterhez. A levél Erdély magyar történelmére való hivatkozással éles szavakkal ítéli el az erdélyi magyarság emberi és önrendelkezési jogának lábbal tiprását a román kormány által. Kéri továbbá a külügyminisztert, hogy mind Romániával, mind az 1947-es békeszerződés garantálóival (Szovjetunió, Nagy-Britannia, Franciaország) tárgyaljon az erdélyi magyarság önrendelkezési jogának megvalósítása érdekében.

A 121 képviselő Amerika 31 államát képviseli, közöttük 19 a képviselőhöz külügyi bizottságának tagja (a bizottság összlétszáma 38). Közöttük szerepel Dante Frascell, a helsinki komisszió elnöke és másik két tagja: Millicent Fenwick és Don Ritter.

Ez az első eset, hogy ilyen nagyszámú képviselő irt alá levelet az erdélyi magyarság védelmében, és érdeklődéssel várjuk a külügyminisztérium válaszát.

A levelet Lagomarsino képviselő dr. Szász Zoltán felkérésére és közdeműködésével írta, aki nála az Erdélyi Világszövetség és a National Confederation of American Ethnic Groups nevében járt el, és intézte utána a többi aláírás megszerzését is. Munkájában tevékenyen részt vett Boisenninné Máté Ilona, az EVSZ washingtoni megbízottja.

Consreöá of tlje fKniteb £s>tate$ Syousr of fiepreoentntitus IHoiflington, B.C. 20515

December 8, 1981

The Honorable Alexander M. Haig, Jr.

Secretary of State Department of Stale Washington, D.C. 20)20

Dear Secretary Haig,

We, the undersigned, members of the United States House of Representatives, would like to call your attention to the continued deprivation ol human and self-determination right*« of the national minorities In Transylvania, partieularlv those Hungarians assigned to Romania in the 1947 Paris Peace Treatv.

The>e 2.5 million Hungarians of Transylvania, a province that had constituted part of the Hungarian Kingdom for a millennium, was assigned originally to Romania in the 1920 Trianon Peace Treaty —which the United States had never rati fil’d.

The fate of the TrnnsyIvnnlnn Hungarians was systematic denationalization and discrimlnatioa under the royal Romanian regime as well is under Antonescu's Fascists and the Communist rule of Ghcorghiu-Dcj and Ceniiccscu.

In the 1947 Peace Treaty, where the United States had yielded to extreme Soviet pressure to allow the renttachment of Northern Transylvania to Romania, the four great powers compelled Romania to guarantee the huma- rights of its citizens, a promise re* pentedly broken since 1947,

For more than two decades, Romanian pressures against the Hungarians of Transylvania assumed characterstles of et’oioeide Including complete suppression of the social and youth activiLies and the internal independence of the Hungarian churches: destruction <xf the llungariun-longuago schools still in existence in 1958 and i.heir replacement with a steadily declining number of Hungarian-language "sections" in the Romanian schools; the systematic destruction of the documents of the Hungarian past of the province and finally a conscious dispersal of tin* Hűiig.ii Ian inte I I I gen t si a and the settlement of I a •*>•(* number of Romanians amidst the Hungarian regions ol the province.

Under Lliese circumstances may we ask you to discuss the above grave violations of human rights and national se 11-determinat ion, guaranteed in the Declaration of the Conference on Securiry and Cooperation In Kurope of August l, 1975 and in the Intern.ilional Covenant on Civic and Political Rights i:» bilateral negotiations with tl>e government of the Socialist Rep* aMc of Romania and in talks with the other guarantors of the 194/ Peace I'reoiy — 11»«*

United Kingdom, France and the U.S.S.R. The issue concerns h**th human rights and the self-determination lights <*| the Hungarians in Romania, living mostly in Transylvania.

To do st> would he in harmony with our 205-vear old ideals of liberty, »e 11’-del enni nut ion and human right:* so r I o.|iient I v expressed in the Declaration of Indepndence and steadily pursued by many Administrat ions.

With best regards.

DU]UA

SVÁJCI MAGYAR TUDÖSITÚ—UNGARISCHER ANZEIGER

5615 Fahrwangen 1981. nov./dec. XXII. évf. 10./11. szám 22. Jhrg. Nr. 11

így “ dolgoznak” a szlovákok

“HORIZONT”, a Münchenben

megjelenő szlovák újság 1981.

szept./okt. száma az alábbi "Nyílt

levelet” közölte:

(Előzmény: a Szlovák Világkongreszszus torontói /Kanada/ nagygyűlése egyhangúlag elfogadta a Nyílt levél szövegét, amelyet dr. Gustav fiúsakhoz, a CSSR elnökéhez, dr. Peter Colotka miniszterelnökhöz és Minaca Wladimir, a “Matica Slovenska” /szlovákiai kultúrális csúcsszervezet/ elnökéhez intézett. Mivel a Nyílt levél — annak szerkesztői révén — történelmi jelentőségű és mintegy a Nyugaton élő milliós szlovákság “hivatalos” nézetét képviseli, mi is közöljük — nyers fordításban.) *

“Dr. Gustav Husak úrnak, a Csehszlovák Szociális Köztársaság elnöke,

Praha, Hrad

Nagyrabecsült Elnök Úr!

A Szlovák Világkongresszus torontói (Kanada) nagygyűlése 1981. június 16- és június 21-e között a szlovák kisebbségek helyzetével is foglalkozott:

a Cseh Szocialista Köztársaságban, a

Magyar Népköztársaságban és

Délszlovákiában, a nemzeti kevert vidéken.

Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a Cseh földeken (Cseh-, Morvaország és Szilézia) mintegy 500.000 szlováknak nincsen szlováknyelvű iskolájuk, kultúregyesületük, így nem tudják nemzeti kultúrájukat ápolni, fejleszteni. Ennek folytán állandó csehesítésnek vannak kitéve, amit a népszámlálás is bizonyít. Ilyen módon a szlovák nép eddig kb. 150.000 főt vesztett el, akik cseh nemzetiségűnek vallják magukat. Ez az óriási veszteség egy kis nép részére annál inkább is fájdalmas, mert ez a 20. században játszódott le, egy úgy nevezett szocialista államban. Bár a rendszer Szlovákiát iparosította, a szlovákok Szlovenszkóban nem kaphatnak megfelelő munkalehetőséget, sőt még az átmeneti munkahelyen sem tud nekik olyan előfeltételeket megteremteni, hogy ne kelljen lemondaniuk nemzetiségükről.

A történelmi fejlődés következtében a lakosság több mint egyharmadát veszítette el.

Először a kiüresedett magyarlakta területek gyarmatosítása folytán, amikor a törökök Közép-Európát elhagyták; másodszor a tengerentúli államokba (USA, Kanada, Argentína) való tömeges kivándorlás útján. Kedvezőbb körülmények között mindenütt meg tudták tartani nyelvüket, szokásaikat, így pl. a tengerentúli államokban és Jugoszláviában.

Alávetették magukat a tömeges magyarosításnak, Nagymagyarország, a Horthy-rezsim, és a 2. világháború után, a Magyar Népköztársaság ideje alatt.

A Magyar Népköztársaság területén a szlovákoknak jóformán semmi joguk nincsen. Mindössze népviseletüket tartották meg. A meghamisított statisztika szlovákul beszélő magyaroknak könyveli el őket. Az 1945 — 1978. Statisztikai Közlöny csak a magyar lakosság szaporodását mutatja ki és a kisebbségi helyzetről nem vesz tudomást. A szlovákok Magyarországon nem rendelkeznek úgyszólván egyetlen középiskola felett sem. Békéscsabán, Budapesten a gimnáziumokban és Szegeden a Tanárképző Főiskolán magyar nyelven folyik az oktatás és csak néhány tantárgyban — szlovák nyelv, földrajz és részben történelem — szlovákul is.

A szlovák gyermekek részére létesített óvodákban és elemi iskolákban magyar nyelven és magyar szellemben folyik a tanítás. Rendelkezések, hirdetések közhelyeken csak magyar nyelven olvashatók. A szlovákoknak még kultúrházuk sincsen, pedig a lakosság számának megfelelően legalább 600-nak kellene lennie. A hetenkint megjelenő Népújságon kívül, amelyet Nagymagyarország szellemében szerkesztenek, a szlovákok nem rendelkeznek saját szlovák sajtó fölött. Ugyanezt lehet elmondani a kiadókról és a politikai képviseletekről is.

Ezzel szemben Szlovákiában a magyar lakosság számáról pontos és megbízható adatok léteznek. A magyar statisztika a szlovák lakosság felől csak annyit közöl, amennyi a magyar politikai érdekeknek megfelel. Köztudomású, hogy a népszámláló biztosok mindazokat magyaroknak könyvelik el, akik nevüket magyar átírással tüntetik fel. Az 1970-es népszámlálás alapján Magyarországon csak 37.000 szlovák élt. A magyarok ezt a számot maguk sem veszik komolyan, mert tudják, hogy Magyarországon legalább 130.000 szlovák él.

Magyarországi szlovák források alapján — a Szlovák Demokratikus Szövetség, Szlovák Egyesületek vezetői szerint — Magyarországon legalább 300 — 400.000 szlovák él. Miután meg vannak félemlítve, nemzeti öntudatukat elrejtve, nyilvános helyeken magyarul beszélnek, a szlovák nyelv, mint sajátosság és ismertető jel, csak saját otthonukban marad meg.

A szlovákiai magyarok 1979-ben kiadott emlékiratukban — A Csehszlovák Szociális Köztársaságban élő magyar kisebbség védelmére alkotott Bizottság szerkesztésében — óriási propagandát fejtenek ki Nagymagyarország érdekében és Trianon ellen. A magyarországi szlovákok nem mernek politikai érdekeik védelmében nyilvánosan fellépni, mert féltik egzisztenciájukat és tudják, hogy semmiféle támogatásra nem számíthatnak. Ez a szomorú jelenség bizonyítja, hogy még a szocializmus sem képes nemzeti kisebbségek érdekeit egyforma mértékkel elbírálni. Végül olyan kevert nemzetű vidéken a szlovákok elnemzetlenítése folyamatban van, ahol ki vannak téve a helybeli magyar lakosság nyomásának, ahol a magyarok a KSS szervezetek felett rendelkeznek, a nemzeti és helybeli bizottságokat irányítják és ezen felül a CSEMADOK (Szlovákiai Magyar Kulturális Csúcsszerv — Szerk.) támogatását is élvezik stb. Ilyen helyeken a szlovákok kénytelenek gyermekeiket magyar iskolába küldeni, ahol a tanítás teljesen magyar szellemben folyik. Ez a fájdalmas megnyilvánulás arra utal, mennyire szükséges kisebbségi szlovák iskolákat létesíteni.

A nemzetiségileg kevert vidékekről származó híreken kívül külföldi újságok beszámolóiból arról értesülünk, hogy a magyarok Dél-Szlovákiában (Csallóköz új földrajzi elnevezése? — Szerk.) nem hajlandók szlovákokkal szlovákul beszélni és hivatalokban, éttermekben, üzletek-