Szittyakürt, 1982 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1982-09-01 / 9. szám

6. oldal «ITTVAKÖKT 1982. szeptember nása, hadosztályokat állított a sértő ellen. S jaj volt az elvakult kétségbe­­vonónak, úgy lett keresztre feszítve, mint Jézus Urunk. Ki meri azt állítani, hogy a Kár­pát-medencei magyar nemzet nem úgy lett keresztre feszítve? A többévszázados rabszolgaság után a Kárpát-medencében Tria­non keresztjére lett a magyarság fe­szítve. A latin, angolszász és szlávok, az ítélkezők, nem mosták kezeiket, mint Pilátus. Meglepő a két történelmi tény kö­zött párhuzamot vonni, azonban Pi­látus prokonzul örökítette meg: Jé­zus szamáriai származású volt, és nem zsidó. A történelmi megörökítésekből az tudott, hogy Jézus Krisztus szülőany­ja Mária, az ősmagyar (sumir) Nim­rod király, Kos törzse hercegi család­jának leszármazottja volt. S a meg­örökítő ősi írások után e tény nap­jainkban már alig vitatott. Idegenben az utóbbi időben az ős­múlt úgy támadt fel, mint Jézus Urunk. S tagadni e két valóságot még azok sem tudják, akik arra min­dig készen voltak. Jézus Urunk 2000 év után is a Nap minden órájában az emberiség életé­ben él. A meglepetés itt éri a gondolko­zót, mivel az ősmagyar nemzet törté­nelme már évezredek óta, de külö­nösen az utóbbi évszázadban, a vi­lág minden tudományos akadémiá­jának kulturkarát köti le. S mint olyan, 4 évenként általában a legszé­lesebb témakört köti be a találkozó­kon. Alig 5 éve, kezdetben a bátrabb és az igazabbak, hirdetni kezdték bi­zonyságtétellel az ősmagyar (sumír) történelmi valóságot. Akiket azon­ban a rágalom hada bontott el, az uralók részéről. Majd a hullám a cá­folás helyett a hamisítás hullámai­ban folytatta megtorló támadását. Egyszerre azonban minden össze­zavarodott, mivel a támadók tudósai részéről az ősmagyar történelem va­lóságára lettek tanulmányok bemu­tatva. S. N. Kramer “L’Histoire com­mane a Sumir”, M. Brion “Grand civilisations disparues”, G.Annequin “Babylon” Nimrod ősmagyar király fővárosa — Nimrud néven — romjai bemutatva, számtalan írás és dom­borművel, C. G. Gosztony “Diction­­naire D’Etymologia Sumérienne et Grammaire Comparée”, dr. Bobula Ida “Kétezer magyar név Sumir ere­dete”, Badiny Jós Ferenc Kálneától Ister-Gamig vagy MAH-GAR a ma­gyar c. történelmi munkái és más, félszáznyi idegen nyelvű tanulmány látott napvilágot. Míg egy napon a Magyar Szabad­ságharcos Mozgalom Szittyakürt ne­vű lapja szállt síkra az ősmagyar tör­ténelem hirdetése, zászlójának ma­gasba való emelésével. A jég véglegesen megtört, mivel az emigrációban élő magyarság, az 56- os Szittyakürt orgánumával meg­kezdte felmentő szabadságharcát. S amelyben az eddig egyik legérdeme­sebb cikk az ez év májusi számban je­lent meg: az ősmagyar történelem nagyon távoli időbe való visszatolá­sával. Ugyanis: 1. A feltárt megörökítő táblák sze­rint, Nimrod király i. e. 4100 körül uralkodhatott. 2. Vissza-honfoglalás az özönvíz előtti időtől, a török és az osztrák uralomig nem mutatható ki. 3. Hunor fejedelem népével a Kárpát-medencébe i. e. 4000 körül érkezett be, ahol nyelvét beszélő tör­zseket talált (ankarai múzeum). 4. Tatárlaka napórái kép és rovás­jelekkel alkotódtak meg a Kárpát - medencében, Emödi Gyula által, az özönvíz története előtt. 5. Az özönvíz i. e. 16.000 évvel történt, M. de Morgant ezpert geo­lógus megállapítása szerint; aki 35 m mélységbe ásattatva le, találta meg az 5 m széles özönvái iszapréteget. Itt szükséges azonban egy igen fontos másik kérdésre is kitérni: “kiktől származnak a magyarok?” A “342”-es tábla, s amely az özön­­vízi iszapréteg alatt találódott meg “Ma-Gar” népi nevet örökít meg. E bizonyság után, s amely a Louvre Muzeum tárolásában található meg, a magyarok nem származhattak le a szittyáktól, hanem fordítva. Annak megörökítésére és megerősítésére az egyik özönvíz történetét megörökítő tábla Sándor ősmagyar király írása után ezt mondja: “Bárkám ablakát kinyitva, nap­pali világosság borította arcomat. Erőm elhagyott, összeestem, arco­mat könnyek borították. Majd a vi­déket vizsgálva, a tenger peremét... A nagyon messze távolban, mintha ... sziget csúcsa emelkedett volna." Számos özönvíz történetét megö­rökítő tábla Philadelphia, Louvre, British és Ankara múzeumainak tárolásában találhatók meg, melyek ugyanolyan megdönthetetlen őstör­ténelmi bizonyítékok, mint Tatárla­ka napórái, Nagyszentmiklós arany­kincseinek rovázatai, avagy a Maros völgyében feltárt táblák. Hol meg­szűnt minden lehetőség az elmagya­­rázhatásra, mivel az ősi okmányok csak magyar nyelvre fordíthatók a jelek tiszteletben tartásával és érthe­tők meg. Mivel egy más nyelv gram­matikájában sem érthető a szöveg, ezért maradt az ősi titok titok eddig. Ugyanis bizonyítsa be azt bárki is, hogy Tatárlaka napórái: 1. Nem kép és rovásjelekkel örö­­kítődtek meg, avagy nem: a) a bak évére érik: a gabona. b) A Nap-Úr százon innen egérik, tejura szép, későn ősz van. c) Arra néz Emödi Gyula órája: nyugatra — kívánnak mondani. S amelyek egyben a magyarság özönvíz előtti jelenlétét kívánják bizonyítani a Kárpát-medencében, hol a jégkor­szakidején — i. e. 10.000 — elefán­tokra vadásztak az ősmagyarok. Melyik történelmi írott megörökí­tés tudja megdönthetetlenül bizonyí­tani azt, hogy csak a jogkorszak ide­jén, Európa más részein létezett más nyelvű nép? Ilyet bemutatni eddig egy tudományos kör sem tudott, így ezután sem fog tudni. Még Tatárlaka napóráinak az írásmegörökítései a magyarság Kár­pát-medencei kulturéletét bizonyít­ja, már az özönvíz előtti időből. Ezért senki által sem bizonyítható el-, avagy visszafoglalása az ősi Kár­pát-medencei hazának, mivel a magyarság minden időben jelen volt az őshazáan. S ezért “csak” az időn­kénti elnyomások alóli felszabadít­­hatásról emlékezhető meg, de akkor is csak napjainkban, a XI. századtól. Ismerjük be, hogy Európa egyete­mes népeinek létéről a történelem, i. e. 1500-tól tud csak, de akkor is csak a földközi-tengeri vidékeken. így Bi­zánc életében az ősmagyar család törzseinek a vidékenkénti mikénti nevezése a való tényen a magyarság szempontjából semmit sem változ­tat. Borisz Perlov cikkét kommentáló Alexander Kifinis sumerologus is megegyezik a tételekkel és írja: “Mi az oka vajon a különböző né­pek Írásrendszere hasonlóságának? A dolog lényege az, hogy az írás­­rendszerek egy forrásból fakadtak. Amikor ennek az i. e. 9—8. évezredi írásbeliségnek rekonstruált szimboli­káit összevetjük az európai paleolit — honnan véve a név? — i. e. 20— 10. évezreddel, szimbolium jeleivel, nem szabad figyelmen kívül hagy­nunk az egyáltalán nem véletlensze­rű egybeesésüket.” Ugyanaz a tanulmány “A Kara­­csaj-Balkár rovásírás és feltehető magyar kapcsolatai” Tatárlaka 2. számú formájú napórája kép és ro­vásírásának a megfejtésére a követ­kezőt ajánlja: “Nun ka. Sa ugulu. Pl. Idim Ka­rai." Szövegre ültetve: “A négy kormányzó (vezető) Saue isten, a nagyszerű nemzetfőség tisz­teletére, megégetett egyet.” Honnan véve az elégetést, nem tudni. Ezzel szemben a kérdéses nap­óra kép és rovásjelei: “N-P-R-Sz-Z-N-N-N-G-K-R-T-J­­Sz-P-K-S-N-Sz” mássalhangzó jeleket mutatja be, s szövegre ültetve, ezt kívánja monda­ni: “A Nap-Úr százon innen egérik, tejure szép, későn, ősz van.” A két szöveg összehasonlításából azonnal kitűnik, hogy az eredeti jel­ből a fordító a 20-ból csak 10-et mu­tat ki. Ugyanakkor az is tapasztalha­tó, hogy a fordító a szövegre való ül­tetése alkalmával 38 mássalhangzót iktat be a 20 helyett. A hangsúly jelen esetben azonban azon lenne, hogy az erőszakolt roko­­nosítás nemcsak a szöveg értékrend­­szerét szünteti meg, hanem a szöveg valóját is azzal. Bizonyítva ezzel azt, hogy az ősmagyar írásjel-szövegek görög vagy a latin grammatikai nyelvrendszerre való átültetése, a va­ló szöveg teljes lerombolását eredmé­nyezi. De ugyanaz a helyzet minden más nyelv grammatikájára való átül­tetés esetében. E grammatikai eltérés onnan ered, hogy a görög és a latin nyelvű népek írástörténelme i. e. alig 1500 éves, a kiforrott többtízezeréves ős­magyarral szemben. A kép, rovás és ékírásjelek mint már bemutatottak, az i. e. 16.000 éve történt özönvíz előtti eredetűek. Még a szláv cirill az ezeréves történelmét sem érte el. (Francia Dixionaire, 1652. o.) E történelmi tény szerint a horvá­tok, szlovének, szerbek, bolgárok, szlovákok, morvák és a csehek, mint hamarabb létező törzsek, hogyan le­hetnek szlávok? A láthatár tisztultával Tatárlaka, valamint az Ararát hegyre zátonyra futott Sándor ősmagyar király írás­hagyományai magasra emelték az ősmagyar történelem egyetemes va­lóját. Még az emigrációs kutatók szótá­rából is eltűntek a megcáfolható té­telek, s csak olyan ősgesztai megörö­kítések látnak napvilágot bemutatás miatt, mely megörökítések az i. u. időben történtek, idegen nyelvűek tollából. Tudván azt, hogy minden nap­­jainkbeli nép a nyelvét az idők folya­mán többször változtatta, mint ma­gát a nevét, a magyaron kívül. S amelynek oka az első alkotó tudat, és amely napjainkban a X. sz-ig nyíl­tan volt hirdetve. Nem tudva feled­kezni a vérszülöttség miatt, s az első írástudat alkotásával az emberiség életében akkor, amikor más mai népek még törzsi életet sem éltek. S ezért Nyugat által a magyarság bar­bározása nélkülöz minden jóízlést. Ezért nagyideje lenne annak, hogy az idegenben élő magyar kutatók olyan ősmagyar történelmi adatokat mutassanak csak be (legyenek mél­tatva), amelyek nem hiányolják az ellenőrizhetés valóját. Tehát megcá­­folhatatlanok. Ugyanis az ősi okmá­nyok után a későbbi, i. e. 1860-tól származó idegen megörökítések zö­mükben hiányolják az ősmagyar tör­ténelem valóját. A Teremtő Isten nem hagyta el a magyar-fajú népet. Magyarok! Kívánható a nyelvbeni megmaradhatásnál a Teremtő Isten részéről nagyobb megőrző szeretet: ...422.000 évi lét megmaradhatása után? Nehezen hihető, mivel min­den zsarnoki birodalom egy napon porba hull. A magyaron elcsorbul minden idegen nyelv, s gazdagságában egy más néptől sincsen elkívánnivalója. Mivel a magyar nevek sokasága talál­ható meg a világ legtöbb népének életében, mint magában a nyelvek használatában. Természetesen, mi­vel a magyar volt az emberiség életé­ben az első írás alkotó, amit ma már egy tudományos kör sem tagad. “L’Histoire commence a Sumir” írta meg S. N. Kramer is az 50 éves kuta­tásának eredményeként. E tudat után tevődik fel a kérdés, a világ magyarságának joga, vagy kötelessége kinevelni soraiból az ap­ró mécseseket összefogó: Fáklya vivő­jét? Az őstörténelmi megörökítő ok­mányok a kérdésre: a kötelezettséget írja elő. Ezért e tudatban a kétkedés és a széthúzogatás kérdésének az ideje le­járt, szűnjön meg a néhány garasért való eladogatása az emberiség legna­gyobb értékének: az ősmagyar törté­nelemnek! Az adott szó értékét hiányolja az emberiség a napjainkban, ame­lyet az ősmagyarság adott a közjó­nak. Mint magát a lojalitást, mely­nek valamikor régen nagyobb volt az értéke, mint minden írott szerződés­nek. E tudat ad bizonyságot arra, hogy Trianon keresztjére feszített Ma­gyarország egyesített feltámadása nélkül az adott szó, a lojalitás és az egymás megbecsülhetése ugyanúgy keresztre lett feszítve. S a modern kultúra öncsalásába, a választás ke­­resztútjához ért. Jövőt és létet csak az ősmagyar tör­ténelem tiszteletben tartása adhat az egyetemes emberiségnek, hol min­den nép részére biztosított a szabad­ság, és az önrendelkezési jog. Né­hány nagyratörő hiúsága miatt érde­mes százmilliókat rabságban tarta­ni? Nehezen hihető! Ébredj: Világ Népeinek Szabadsága! Hőgye Mihály Eljegyzés Az eljegyzés azokat a fiatalokat kapcsolja össze, akik egymásnak, egymásért és egymással akarják leélni az életüket. Örömmel értesültünk arról, hogy most két fiatal magyar, Kál­­noky Ernő és Tóth Kurucz Mária fia: KÁLNOKY ISTVÁN SZA­BOLCS, Győri Miklós^ és Mező Margit leánya: GYŐRI ZSU­ZSANNA ILONA 1982. szeptem­ber 12-én, Clevelandban eljegyez­ték magukat egymással. A Szittyakürt gratulál a boldog magyar fiatal jegyespárnak és a boldog magyar szülőknek. A ma­gyarok Istenének áldása kísérje a mátkapárt. A Szerkesztő

Next

/
Oldalképek
Tartalom