Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
10. oldal «IftVAKÖfct 1981. szeptember hó szén a gazdag ornamentikán és figurális ábrázolásokon kívüL feliratok találhatók (görög betűs, görög és nem görög nyelvű, valamint rovásírásos feliratok ezek). Megkísérelték keltezni a technikai sajátosságok, az ornamentika, az ábrázolások tartalma, az epigráfia, illetve a megfejthető szövegek és az előkerülési helylyel való esetleges kapcsolatuk alapján is. A nem görög szövegek valamilyen ótörök nyelven íródtak, pontosabban meghatározásuk még várat magára (besenyőnek, vagy bolgártöröknek tartják). A kutatók véleménye megoszlik: a 7. századtól a 9. elejéig a legkülönbözőbb időpontokra tették készülését, illetve elrejtését: ennek megfelelően avar, bolgár vagy magyar kincsnek tartották. Anélkül, hogy itt és most döntésre akarnánk vinni ezt a kérdést, annyit hangsúlyoznunk kell, hogy az edényeken alkalmazott díszítő motívumok szoros kapcsolatot mutatnak a legkésőbbi avarkori (8. század végi) ötvösgyakorlattal. HIPOTÉZISEK, ELŐFELTEVÉSEK Az avarkori népesség továbbéléséről, a felhasznált érvekről és a bejutatott módszerekről összefoglalva annyit elmondhatunk, hogy nem kétséges: az avarkori népesség utódai találkoztak a honfoglalókkal, részt vettek a magyar nép ethnogenezisében\ kutatásuk a történeti tudományok közös feladata. Nagy erővel kell ezt az alapot szélesíteni, s egyelőre csak hipotéziseket fogalmazhatunk meg. A hipotézisek sorában egyik a kettős honfoglalás feltételezése. Csak feltételezés tehát (ezt egyébként László Gyula maga is nemegyszer hangoztatta). Véleményem szerint nem szükséges a késő-avarkori népességben finnugorokat látni. Azok az ellentmondások, amelyek az elmélet megfogalmazását kikényszeritették, máshogy, mai ismereteinknek jobban megfelelően is feloldhatók. A 670 körül beköltözött (újabban “középavarnak” nevezett) népességben onogurokat látok. Ez a népesség ugyan nem egységes, hiszen köztük vannak a kora-avarkori népesség leszármazottai, bizonyosan szlávok is; úgy tűnik azonban, hogy lényeges alkotórésze a onogur elem. Az onogurok már régen nem voltak nomádok; településeik, temetőik, tenyésztett állataik, munkaeszközeik is állandóan megtelepült, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozóknak mutatják be őket. Ez a népesség nem pusztult el a 9. század folyamán, legfeljebb vezető rétege tűnt el, a számára dolgozó nagyobb műhelyek oszlottak fel, kereskedelmi kapcsolataik lazultak meg, illetve alakultak át. Alávetve, politikailag széttagolva, paraszti létformájukban régészetileg majdnem láthatatlanná váltak, nyomaik azonban most a feltárások gyarapodása révén mégis egyre szaporodnak. Bizonyosra vehetjük, hogy etnikai tarkaságuk a 9. század folyamán még nagyobb lett, olyan mértékű, hogy “avar népről” nem is beszélhetünk már ebben a korban (ezért nem tud róluk — mint avarokról — a magyar történeti hagyomány). Feltételezhetjük, hogy épp az etnikai tarkaság gyorsította beolvadásukat a — bármily különböző elemekből ötvöződött, velük szemben mégis egységesnek tűnő — magyarságba. Ehhez járult, hogy a szláv szigeteket körülfolyó nem szláv, nem indoeurópai nyelvű (feltételezésem szerint zömében csuvas típusú török nyelvet beszélő) népesség nyelvileg minden nem finnugor nyelv közül a •V\ >vV\ / j 7, ?yi /• ; 5 V\ Á u /*. \ mi .$>g^ , «! m »i», NMÍJOi jí>lf A nagyszentmiklósi kincs rovás-feliratai (Közli: László Gyula—Rácz István: A nagyszentmiklósi kincs. Corvina, 1977. 166. 1.) legközelebb állt a magyarok nyelvéhez. Ehhez még hozzátehetjük, hogy a magyarok vándorlásaik során egész Dél-Oroszországban bolgár-török környezetben mozogtak; számításba vehetjük, hogy a magyar nyelv csuvas-jellegű jövevényszavai több nyelvi rétegre bonthatók, a két népesség kulturális arculata is közeli rokonságban volt. így már semmi meglepő nincs abban, hogy a meggyengült késő-avarkori népesség igen hamar asszimilálódott. Az avar állam hatása alól nem vonhatták ki magukat a szomszédos területek lakói: a szlovákok ősei. Morvaország, az alpesi szlávok, Karintia, Szlovénia, a délszlávok jelentős tömegei sem. Ha az avarkori népességnek a magyarokon kívül valahol nyelvi nyoma maradt, azt ezekben a nyelvekben kell keresni. Meggyőződésem azonban, hogy ez a hatás nemcsak kulturális (és nyelvi) hatás volt. A Kárpát-medence későbbi népei, a mai nemzetek kialakulása mögött közös összetevő is rejtőzik. A 9. század és a későbbi történelem során másképp színeződött avarkori alap inkább összeköti, mint szétválasztja az itt élő népeket. FABRICY KOVÁTS MIHÁLY MAGYAR RÁDIÓ Felhívjuk clevelandi olvasóink szíves figyelmét arra, hogy a Cleveland State University rádióprogramján, a 89.3 FM hullámon minden szerdán délután 5 órakor egy órás magy arny elvű adással jelentkezik a Fabricy Kováts Mihály rádió dr. Szentmiklósy Éles Géza műsorvezető és Csömör János technikai vezető közreműködésével. Hallgassuk minél többen a Fabricy Kováts Mihály magyar rádió programját, amely bel és külpolitikai kommentárjai mellett a rabmagyarság és a külföldre szakadt magyarok életviszonyait, politikai, társadalmi és kulturális munkásságát ismerteti és szemlélteti. A Szittyakürt gondja és hitvallása ____________________A Szerkesztő rovata______________________ Magyarországi hírforrásaink és a hazalátogató Kedves Olvasóink levelei részletes tájékoztatást adnak szerkesztőségünknek, a Szittyakürt hazai térhódításáról. A bátrabbak otthon még az újságosbódéban is kiállítják harcos lapunkat. A beérkező leveleket olvasva csak erősödik bennünk az a meggyőződés, hogy a romlásra ítélt hazai iijúságon belül egyre növekszik az a réteg, amely a maga helyét — huszonévesekről van szó —, 1956. október 23. szellemében kívánja megtalálni, ezért vonzódik Október Népének hitvallásához: a magyar szocializmushoz. A magyar szocializmus gondolata, létezése kihívást jelent a kommunizmussal, a marxizmus—leninizmussal szemben. A fiatalok jelentős részénél egyre inkább előtérbe kerül egy olyan nemzeti és szocialista világnézetre való törekvés, amely nemcsak a világ “nagy dolgaiban”, hanem a hazai rabmagyar élet napi problémái között is segíti az eligazodást. A Szittyakürt — a Belügyminisztérium újévi nyilatkozata tanúsítja — kiszámíthatatlan időpontban, de ismerős vendégként kopogtat a rabmagyar ajtaján... Növekszik otthoni olvasótáborunk s ezzel együtt lapunk otthoni munkatársainak száma is, akiknek írásaiban különböző hangsúlyú és különböző véleményeket tartalmazó állásfoglalások jelentkeznek. Ezekben a politikai, kulturális vagy őstörténelmi vonatkozású cikkekben, tanulmányokban egy másik fajta “eligazodás” is felvetődik. Nem igénnyel, de kétségtelenül a marxista nevelés hatásaként, amelyek alapvetően eltérnek, sőt néha szemben állnak a Hungária Szabadságharcos Mozgalom politikai hitvallásával és a Szittyakürt szellemével. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a dialektus történelmi materializmussal nincs vitánk, de van életre-halálra menő harcunk. A kommunizmus ellen fegyverrel a kezünkben harcoltunk, politikai elméletével: a marxizmus—leninizmussal szemben pedig lapunk, a Szittyakürt húszesztendő óta harcol a magyar betű fegyverével. Vitánk a bolsevista-tanokkal megfertőzött magyar fiatal megmentéséért folyik. Ha nem tekintjük a vitajelleget és a papírkosárba dobnánk egy-egy hazulról érkezett erősen marxista-töltésű kéziratot, az is előfordulhat — végzetes hibaként —, hogy a cikk íróját dobnánk menthetetlenül a marxizmus—leninizmus mocsarába. Egy naiv vagy marxista világnézet talaján megírt cikk nem fogja eltakarni előlünk a bennük kifejeződő lényeges igénylést vagy mondanivalót. Vitatjuk állásfoglalását és helyes állásfoglalásra, gondolkodásra késztetjük — ha kíván továbbra is lapunk otthoni munkatársa maradni. Ezek a meggondolások vezettek bennünket arra, hogy lapunk augusztusi számában helyet adjunk “A magyarság és a sárga veszedelem” című, hazulról érkezett cikknek. Lapunk mostani számában szeretnénk érzékeltetni Veres Péter tanulmányán keresztül a magyar őstörténelem kutatás hivatalos irányvonalát, Tomka Péter állásfoglalását a honfoglalást megelőző időkről. Szeretnénk itt megjegyezni, hogy Veres Péter tanulmánya a fiatalság részére készülő Magyar Ifjúság-ban látott napvilágot. Rendeltetését így nem nehéz kitalálni... A független szabadhaza nemzeti és szocialista jövő-építése a hazai fiatalság kezében van. Ezért harcolunk minden kommunista mocsárban vergődő magyar fiatal megmentéséért. MAJOR TIBOR 6^ PROF. BADINY JÓS FERENC: “KÁLDEÁTÓL ISTER-GAMIG” című munka II. kötete: “A SUMIR-MAGYAR NYELV AZONOSSÁG BIZONYÍTÉKAI”, mely 400 oldalon, cáfolhatatlan bizonyítékkal fedi fel azt a valóságot, hogyaMAH-GAR NÉP HUN-GAR nyelve az emberiség legrégibbje. A 400 oldalas könyv ízléses bőrutánzatos, kemény kötésben, színes borítólappal került kiadásra — ára: US $20.00. — A könyv megrendelhető a következő címen: Kossuth Bookshop, 14025 Lakota Avenue, Cleveland, Ohio 44111 A lengyelországi fejleményekről minden nap olvashatunk hosszabb-rövidebb beszámolót a pesti lapokban. Rendszerint a hivatalos lengyel hírszolgálati iroda, a varsói PAP a hírforrás, ennek folytán a közlemények is szárazak, sótlanok. A magyarországi sajtó óvakodik kommentárt fűzni a hírekhez, de aki tud a sorok között olvasni, következtethet a valóságra. Például arra az összeomlással fenyegető gazdasági helyzetre, melyben ma van Lengyelország. — Augusztus 25-én pl. a következőjelentést adták ki Varsóban: “A hetven dekás fehér kenyér ára 6.50-ről 30 zlotyra, a zsemle 0.50-ről 1.50 zlotyra emelkedik. ” Ez a radikális áremelés jól érzékelteti a krízist, melyből aligha látszik kiút. A jelek szerint a Szovjetunió az utóbbi évek egyik legrosszabb termését takarította be az idén és maga is hatalmas behozatalra szorul. Segíteni nem tud. Mindennek az igazi okát, a szocialista gazdálkodási rend csődjét nem vallják be az elvtársak. Ehelyett ezt is az imperialisták nyakába akarják varrni. Az augusztus 26-i pesti lapok arról írnak, hogy “Lengyelországban aktivizálódott az imperialista hírszerző tevékenység. Több irányú felderítő és felforgató tevékenységet folytatnak olyan ügynöki hálózatok, melyek az országban működő tőkés külképviseletekre épülnek. Pozoga vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettes úgy nyilatkozott, hogy a nyugati országok szocialistaellenes stratégiája most Lengyelországra koncentrál és a párt vezető szerepének aláásására, a szocialista társadalom szétzilálására törekszik. Az élelmiszerhiányt mesterségesen fokozza a spekuláció, hogy ezzel is rontsa a közhangulatot. A vezérőrnagy elvtárs végül hangsúlyozta, hogy a NATO titkos szolgálatai nemcsak Lengyelország, hanem az egész szocialista tábor ellen fokozzák tevékenységüket, emiatt szoros együttműködésre van szükség a testvéri országok elhárító szervei között. ” — Tipikus kommunista trükk: a belső bajok elleplezésére, a figyelem elterelésére “imperialista aknamunkáról’’fecsegni és nyugatellenes hisztériát kelteni. Noha Pozoga vezérőrnagy elvtárs is jól tudja, hogy Lengyelországot csakis az annyiszor kért és annyira várt nyugati segítség húzhatja ki a kátyúból. (FMIT)
