Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1981-09-01 / 9. szám

10. oldal «IftVAKÖfct 1981. szeptember hó szén a gazdag ornamentikán és figu­rális ábrázolásokon kívüL feliratok találhatók (görög betűs, görög és nem görög nyelvű, valamint rovás­írásos feliratok ezek). Megkísérelték keltezni a technikai sajátosságok, az ornamentika, az ábrázolások tartal­ma, az epigráfia, illetve a megfejt­hető szövegek és az előkerülési hely­­lyel való esetleges kapcsolatuk alap­ján is. A nem görög szövegek vala­milyen ótörök nyelven íródtak, pon­tosabban meghatározásuk még várat magára (besenyőnek, vagy bolgár­töröknek tartják). A kutatók vélemé­nye megoszlik: a 7. századtól a 9. elejéig a legkülönbözőbb időpontok­ra tették készülését, illetve elrejtését: ennek megfelelően avar, bolgár vagy magyar kincsnek tartották. Anélkül, hogy itt és most döntésre akarnánk vinni ezt a kérdést, annyit hangsú­lyoznunk kell, hogy az edényeken al­kalmazott díszítő motívumok szoros kapcsolatot mutatnak a legkésőbbi avarkori (8. század végi) ötvösgya­korlattal. HIPOTÉZISEK, ELŐFELTEVÉSEK Az avarkori népesség továbbélésé­ről, a felhasznált érvekről és a be­jutatott módszerekről összefoglalva annyit elmondhatunk, hogy nem kétséges: az avarkori népesség utódai találkoztak a honfoglalókkal, részt vettek a magyar nép ethnogenezisé­­ben\ kutatásuk a történeti tudomá­nyok közös feladata. Nagy erővel kell ezt az alapot szé­lesíteni, s egyelőre csak hipotéziseket fogalmazhatunk meg. A hipotézisek sorában egyik a kettős honfoglalás feltételezése. Csak feltételezés tehát (ezt egyébként László Gyula maga is nemegyszer hangoztatta). Véleményem szerint nem szüksé­ges a késő-avarkori népességben finnugorokat látni. Azok az ellent­mondások, amelyek az elmélet meg­fogalmazását kikényszeritették, más­hogy, mai ismereteinknek jobban megfelelően is feloldhatók. A 670 körül beköltözött (újabban “középavarnak” nevezett) népesség­ben onogurokat látok. Ez a népesség ugyan nem egységes, hiszen köztük vannak a kora-avarkori népesség le­származottai, bizonyosan szlávok is; úgy tűnik azonban, hogy lényeges alkotórésze a onogur elem. Az ono­­gurok már régen nem voltak nomá­dok; településeik, temetőik, tenyész­tett állataik, munkaeszközeik is ál­landóan megtelepült, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozóknak mutatják be őket. Ez a népesség nem pusztult el a 9. század folyamán, legfeljebb vezető rétege tűnt el, a számára dolgozó nagyobb műhelyek oszlottak fel, kereskedelmi kapcsola­taik lazultak meg, illetve alakultak át. Alávetve, politikailag széttagol­va, paraszti létformájukban régésze­­tileg majdnem láthatatlanná váltak, nyomaik azonban most a feltárások gyarapodása révén mégis egyre sza­porodnak. Bizonyosra vehetjük, hogy etnikai tarkaságuk a 9. század folyamán még nagyobb lett, olyan mértékű, hogy “avar népről” nem is beszélhetünk már ebben a korban (ezért nem tud róluk — mint ava­rokról — a magyar történeti hagyo­mány). Feltételezhetjük, hogy épp az etnikai tarkaság gyorsította beolva­dásukat a — bármily különböző ele­mekből ötvöződött, velük szemben mégis egységesnek tűnő — magyar­ságba. Ehhez járult, hogy a szláv szi­geteket körülfolyó nem szláv, nem indoeurópai nyelvű (feltételezésem szerint zömében csuvas típusú török nyelvet beszélő) népesség nyelvileg minden nem finnugor nyelv közül a •V\ >vV\ / j 7, ?yi /• ; 5 V\ Á u /*. \ mi .$>g^ , «! m »i», NMÍJOi jí>lf A nagyszentmiklósi kincs rovás-feliratai (Közli: László Gyula—Rácz István: A nagyszentmiklósi kincs. Corvina, 1977. 166. 1.) legközelebb állt a magyarok nyel­véhez. Ehhez még hozzátehetjük, hogy a magyarok vándorlásaik során egész Dél-Oroszországban bolgár-tö­rök környezetben mozogtak; számí­tásba vehetjük, hogy a magyar nyelv csuvas-jellegű jövevényszavai több nyelvi rétegre bonthatók, a két né­pesség kulturális arculata is közeli rokonságban volt. így már semmi meglepő nincs abban, hogy a meg­gyengült késő-avarkori népesség igen hamar asszimilálódott. Az avar állam hatása alól nem vonhatták ki magukat a szomszédos területek lakói: a szlovákok ősei. Morvaország, az alpesi szlávok, Ka­­rintia, Szlovénia, a délszlávok jelen­tős tömegei sem. Ha az avarkori né­pességnek a magyarokon kívül vala­hol nyelvi nyoma maradt, azt ezek­ben a nyelvekben kell keresni. Meggyőződésem azonban, hogy ez a hatás nemcsak kulturális (és nyel­vi) hatás volt. A Kárpát-medence későbbi népei, a mai nemzetek ki­alakulása mögött közös összetevő is rejtőzik. A 9. század és a későbbi tör­ténelem során másképp színeződött avarkori alap inkább összeköti, mint szétválasztja az itt élő népeket. FABRICY KOVÁTS MIHÁLY MAGYAR RÁDIÓ Felhívjuk clevelandi olvasóink szíves figyelmét arra, hogy a Cleve­land State University rádióprogramján, a 89.3 FM hullámon minden szerdán délután 5 órakor egy órás magy arny elvű adással jelentkezik a Fabricy Kováts Mihály rádió dr. Szentmiklósy Éles Géza műsorvezető és Csömör János technikai vezető közreműködésével. Hallgassuk minél többen a Fabricy Kováts Mihály magyar rádió programját, amely bel és külpolitikai kommentárjai mellett a rab­magyarság és a külföldre szakadt magyarok életviszonyait, politikai, társadalmi és kulturális munkásságát ismerteti és szemlélteti. A Szittyakürt gondja és hitvallása ____________________A Szerkesztő rovata______________________ Magyarországi hírforrásaink és a hazalátogató Kedves Olvasóink leve­lei részletes tájékoztatást adnak szerkesztőségünknek, a Szittyakürt hazai térhódításáról. A bátrabbak otthon még az újságosbódéban is kiállítják harcos lapunkat. A beérkező leveleket olvasva csak erősödik bennünk az a meggyőződés, hogy a romlásra ítélt hazai iijúságon belül egyre növek­szik az a réteg, amely a maga helyét — huszonévesekről van szó —, 1956. október 23. szellemében kívánja megtalálni, ezért vonzódik Október Népé­nek hitvallásához: a magyar szocializmushoz. A magyar szocializmus gon­dolata, létezése kihívást jelent a kommunizmussal, a marxizmus—leniniz­­mussal szemben. A fiatalok jelentős részénél egyre inkább előtérbe kerül egy olyan nemzeti és szocialista világnézetre való törekvés, amely nemcsak a világ “nagy dolgaiban”, hanem a hazai rabmagyar élet napi problémái között is segíti az eligazodást. A Szittyakürt — a Belügyminisztérium újévi nyilatkozata tanúsítja — kiszámíthatatlan időpontban, de ismerős vendégként kopogtat a rabma­gyar ajtaján... Növekszik otthoni olvasótáborunk s ezzel együtt lapunk ott­honi munkatársainak száma is, akiknek írásaiban különböző hangsúlyú és különböző véleményeket tartalmazó állásfoglalások jelentkeznek. Ezekben a politikai, kulturális vagy őstörténelmi vonatkozású cikkekben, tanulmá­nyokban egy másik fajta “eligazodás” is felvetődik. Nem igénnyel, de két­ségtelenül a marxista nevelés hatásaként, amelyek alapvetően eltérnek, sőt néha szemben állnak a Hungária Szabadságharcos Mozgalom politikai hit­vallásával és a Szittyakürt szellemével. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a dialektus történelmi materializmussal nincs vitánk, de van életre-halálra menő harcunk. A kommunizmus ellen fegyverrel a kezünkben harcoltunk, politikai elméletével: a marxiz­mus—leninizmussal szemben pedig lapunk, a Szittyakürt húszesztendő óta harcol a magyar betű fegyverével. Vitánk a bolsevista-tanokkal megfer­tőzött magyar fiatal megmentéséért folyik. Ha nem tekintjük a vitajelleget és a papírkosárba dobnánk egy-egy hazulról érkezett erősen marxista-töl­tésű kéziratot, az is előfordulhat — végzetes hibaként —, hogy a cikk íróját dobnánk menthetetlenül a marxizmus—leninizmus mocsarába. Egy naiv vagy marxista világnézet talaján megírt cikk nem fogja eltakarni előlünk a bennük kifejeződő lényeges igénylést vagy mondanivalót. Vitatjuk állás­­foglalását és helyes állásfoglalásra, gondolkodásra késztetjük — ha kíván továbbra is lapunk otthoni munkatársa maradni. Ezek a meggondolások vezettek bennünket arra, hogy lapunk augusz­tusi számában helyet adjunk “A magyarság és a sárga veszedelem” című, hazulról érkezett cikknek. Lapunk mostani számában szeretnénk érzékel­tetni Veres Péter tanulmányán keresztül a magyar őstörténelem kutatás hivatalos irányvonalát, Tomka Péter állásfoglalását a honfoglalást meg­előző időkről. Szeretnénk itt megjegyezni, hogy Veres Péter tanulmánya a fiatalság részére készülő Magyar Ifjúság-ban látott napvilágot. Rendelte­tését így nem nehéz kitalálni... A független szabadhaza nemzeti és szocialista jövő-építése a hazai fiatalság kezében van. Ezért harcolunk minden kommunista mocsárban vergődő magyar fiatal megmentéséért. MAJOR TIBOR 6^ PROF. BADINY JÓS FERENC: “KÁLDEÁTÓL ISTER-GAMIG” című munka II. kötete: “A SUMIR-MAGYAR NYELV AZONOSSÁG BIZONYÍTÉKAI”, mely 400 oldalon, cáfolhatatlan bizonyítékkal fedi fel azt a valóságot, hogyaMAH-GAR NÉP HUN-GAR nyelve az emberiség legrégibbje. A 400 oldalas könyv ízléses bőrutánzatos, kemény kötésben, színes borítólappal került kiadásra — ára: US $20.00. — A könyv meg­rendelhető a következő címen: Kossuth Bookshop, 14025 Lakota Avenue, Cleveland, Ohio 44111 A lengyelországi fejleményekről minden nap olvashatunk hosszabb-rövidebb beszámolót a pesti lapokban. Rendszerint a hivatalos lengyel hírszolgálati iroda, a varsói PAP a hírforrás, ennek folytán a közlemények is szárazak, sótlanok. A magyarországi sajtó óvakodik kommentárt fűzni a hírekhez, de aki tud a sorok között olvasni, következtethet a valóságra. Például arra az összeomlással fenyegető gazdasági helyzetre, melyben ma van Lengyelország. — Augusztus 25-én pl. a követ­kezőjelentést adták ki Varsóban: “A hetven dekás fehér kenyér ára 6.50-ről 30 zlotyra, a zsemle 0.50-ről 1.50 zlotyra emelkedik. ” Ez a radikális áremelés jól érzékelteti a krízist, melyből aligha látszik kiút. A jelek szerint a Szovjet­unió az utóbbi évek egyik legrosszabb termését takarította be az idén és maga is hatalmas behozatalra szorul. Segíteni nem tud. Mindennek az igazi okát, a szocialista gazdálkodási rend csődjét nem vallják be az elvtársak. Ehelyett ezt is az imperialisták nyakába akarják varrni. Az augusztus 26-i pesti lapok arról írnak, hogy “Lengyelországban aktivizálódott az imperialista hírszerző tevé­kenység. Több irányú felderítő és felforgató tevékenységet folytatnak olyan ügynöki hálózatok, melyek az országban működő tőkés külképviseletekre épülnek. Pozoga vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettes úgy nyilatkozott, hogy a nyugati országok szocialistaellenes stratégiája most Lengyelországra koncentrál és a párt vezető szerepének aláásására, a szocialista társadalom szétzilálására törekszik. Az élelmiszerhiányt mesterségesen fokozza a speku­láció, hogy ezzel is rontsa a közhangulatot. A vezérőrnagy elvtárs végül hang­súlyozta, hogy a NATO titkos szolgálatai nemcsak Lengyelország, hanem az egész szocialista tábor ellen fokozzák tevékenységüket, emiatt szoros együtt­működésre van szükség a testvéri országok elhárító szervei között. ” — Tipikus kommunista trükk: a belső bajok elleplezésére, a figyelem elterelésére “impe­rialista aknamunkáról’’fecsegni és nyugatellenes hisztériát kelteni. Noha Po­zoga vezérőrnagy elvtárs is jól tudja, hogy Lengyelországot csakis az annyiszor kért és annyira várt nyugati segítség húzhatja ki a kátyúból. (FMIT)

Next

/
Oldalképek
Tartalom