Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
1981. szeptember hó «ITTVAKOkT 3. oldal Kádár János bűne: (Folytatás az 1. oldalról) rasztság “kolhozbaverése”, ami újabb tömeges emberáldozatot követelt. Eredmény: Oroszország kivételével egyetlen “szocialista” államban sem államosították olyan mértékben a mezőgazdaságot, mint Magyarországon. A következménye nem is maradt el. Magyarország, amelyik trianoni csonkaságában is Közép-Európa éléskamrája volt, most egyes élelmiszercikkekből behozatalra szorul. Ennél azonban sokkal tragikusabb az, hogy a magyarság fajfenntartó rétegét, a parasztságot, mint olyat, gyökeresen felszámolták, és csekély kivételtől eltekintve, Istenétől, földjétől megfosztott, ősi hagyományaiból, szokásaiból kivetkőztetett földönfutó proletártömeggé züllesztették. Ősi, sokévszázados, ha nem évezredes, falvak százai, ahol nem is olyan régen a bölcsők ezrei ringottak, elnéptelenedve vagy teljesen üresen várják sorsuk beteljesedését. Egykori lakói pedig a hirtelen felduzzasztott nagyvárosok, behemód ipartelepek nyomortanyáin és tömegszállásain tengetik célnélküli életüket. A megakadt és zsákutcába került túlzott iparosítás újra beindításához és Moszkva parancsára való tovább fejlesztéséhez több és több munkaerőre volt szükségük, amit csak a nők munkábaállításával tudtak meg oldani. Mivel az állapotos és kisgyermekes nőket a “szocialista” államban sem lehet visszahatás nélkül tartósan munkába hajszolni, a nők egyenjogúsításával — mondván, minden nőnek elsőrendű joga testével szabadon rendelkezni, vagyis akkor szül, amikor akar, ami más szóval azt jelenti, hogy minden gátlás és következmény nélkül szabadon szeretkezhetik — egyidejüűleg elrendelték, hogy minden nő saját elhatározásából állami költségen megszakíthatja a terhességét. Ennek az “abortusz törvényként” hírhedtté vált rendelkezésnek a következtében a mai napig több mint 4 millió kis magyart gyilkoltak meg magyar nők méhében a magyar orvosok. Bár az utóbbi években megszigorították az abortuszok lehetőségét, évente így is 60—80 ezer kis magyart gyilkolnak meg állami segédlettel. Hogy ez a törvényesített magyarirtás mit jelent a nemzet jövője szempontjából, azt hiszem, nem kell bővebben fejtegetnem. Annyit mégis meg kell említenem, hogy az orvosok szerint a többszöri művivetélésen átesett nők rendszerint magtalanná válnak vagy az ilyenek által szült gyermekek zöme koraszülött, torz, beteges, fizikailag és szellemileg csökkentértékű, ami előbb-utóbb a nemzettest biológiai elkorcsosuláshoz vezet. A magyarság biológiai irtásával eleitől kezdve együtt folyik szellemiségének, nemzeti öntudatának tervszerű megtörése történelmének, kul túrájának a “történelmi materializmus” és a “szocialista dialektika” jegyében történő átírásával, meghamisításával, a magyarság bűnössége súlykolásával és a szláv népek és kultúrájuk felmagasztalásával. Kádárék erre a kevésbé kirívó, de mindennél hatásosabb kulturális nemzetirtásra (lásd Ceausescutl), miután a magyar irodalom anyagát már előzőleg teljesen kilúgozták, 1979-ben azzal tették fel a koronát, hogy a középiskolákban megszüntették a történelem kötelező oktatását. És tették ezt akkor, amikor az államosított magyar középiskolákban már előzőleg is annyira silány, hiányos volt a magyar történelem és irodalom tanítása, hogy az egyetemre készülő fiatalok 90%-a már azt sem tudta, hogy a székelyek magyarok és magyarul beszélnek. Jóllehet a történelem kötelező oktatását visszaállították, a fentiek után egy pillanatig sem lehet csodálkozni rajta, hogy ma — tisztelet a csekély kivételnek — Istenétől, nemzeti öntudatától, önbecsülésétől megfosztott, a magyar történelemből, irodalomból, kultúrából vajmi keveset tudó, minden magasabb szellemi ideál, cél nélküli, csak a mának élő, anyagiakat, testi örömöket hajszoló, koravén, önmarcangoló, nemzetpusztító lények kerülnek ki, a még nem is olyan régen európai hírű, magyar iskolákból. Ezzel a kérdéssel lényegileg szorosan összefügg az is, hogy nemcsak Rákosi idejében, hanem 56 után is főbenjáró bűn volt egészen mostanáig az országcsonkító trianoni és azt még súlyosabb formában megismétlő párizsi békediktátumokról mégcsak beszélni is, hiszen a Szovjetunió is bekebelezett belőlük egy darabot: Kárpátalját. Ezt a magyar szempontból végzetes állásfoglalást még súlyosabbá teszi, hogy az internacionalizmusra és a szocialista testvériségre való hivatkozással egyszerűen lemondtak nemcsak az elszakított területekről, hanem a megkérdezésük nélkül idegen uralom alá kényszerített több, mint 4 millió magyarról is, a nemzettest elidegeníthetetlen szerves részéről. És ezzel szabad kezet adtak az ultranacionalista, hatalmi hóbortban szenvedő tótoknak, ukránoknak, románoknak, szerbeknek, de még az osztrákoknak is a magyarok tervszerű, céltudatos elnemzetlenítésére, szétszórására, beolvasztására, megsemmisítésére. — Hogy ez milyen véres valóság, az bizonyítja a legjobban, hogy Jugoszláviában, ahol az utolsó tíz-egynéhány évben a legkönnyebb a magyarok élete, a legújabb felmérés “A történelem orgonáján az Isten játszik — mondotta Mindszenty József hercegprímás 1956 október 31- én, akit Ravasz László református és Ordas Lajos evangélikus püspökökkel együtt újra egyházi méltóságukba emelt a diadalmas forradalom —, a fegyverek zörejéből és zajából kihallatszik a magyar ifjúságnak és munkásságnak szabadságóhaja.” Az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc 25. évfordulójának méltó köszöntésére készül a száműzetésben élő magyarság. Készül a Hungária Szabadságharcos Mozgalom is. A szabadságharc véres barikádjainak harcosai emlékeznek 1956 október 23. események történelmi magaslataira, meghajtva a diadalmas forradalom vérrel szentelt szabadság zászlaját bajtársaik: a hősi halottak, a vértanúk, az elhurcoltak emléke és az egész szenvedő rabmagyar nép előtt. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom nemcsak a kommunizmus és a szovjet imperializmus felett aratott diadalünnepnek tekinti az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc 25. évfordulóját, hanem számvetésnek is, hogy 1956 október 23. eseményeinek, vívmányainak és tapasztalatainak fényében újból felszerint a közel 500 ezer magyarból a természetes szaporodás ellenére, már csak 380 ezer él a Vajdaságban, helyesebben Bácska-Bánátban. (A hivatalos statisztika szerint egész Jugoszláviában is már csak mintegy 500 ezer magyar él.) Ugyanakkor az 1972. évi Kincses Kalendárium “Nemzetiségek Magyarországon” című közleményéből megtudjuk, hogy “Mintegy 400— 450.000 nemzetiség él az országban, a lakosság 4.5%-a (200—220.000 német, 100—110.000 szlovák, 80— 100.000 délszláv és 20—25.000 román.), “akik részére 78 óvodát (2729 gyerek), 22 általános iskolát (1829 tanuló), 289 általános iskolát, ahol nemzetiségi nyelvet is oktatnak (19.041 tanuló), 7 gimnáziumot (Budapest, Baja, Pécs német, Budapest, Békéscsaba, Sátoraljaújhely, Szarvas szlovák, Budapest, Pécs délszláv, Gyula román) tart fenn az állam a magyarok verejtékéből.” A pedagógusképző intézményekben a nemzetiségi hallgatók száma 152 fő, az egyetemeken 261 német, román, szerb, horvát, szlovák szakos képezi magát.” Ennél sokkal többet mondanak a következő sorok: “...a nemzetiségi kultúra ápolásának legfontosabb bázisai... a helyi népművelési csoportok... Ezek gyakran a községek nemzetiségi összetételének megfelelően vegyesek: 12 nemzetiségi klub, 44 színjátszó és irodalmi szakkör, 34 zenekar és 73 táncegyüttes működik az országban.” A Magyar Hírek, 1971. novemberi számaiban közzétett rövid közlemény szerint Vas-megye 7 szlovén nemzetiségű községben, az úgynevezett Vend-vidéken, már 6 községben szlovén nyelven tanítanak az iskolában, a szentgotthárdi gimnáziumban pedig szlovén irodalmi szakkört alakítottak. A tanítók évek óta Jugoszláviában vesznek részt továbbképzésen. A csonkaországi nemzetiségek tervszerű felerősítése és iskolahálózatuk fejlesztése változatlanul folyik tovább. A “legnagyobb nemzetiségi megyében”!?), Pest-megyében pl. a néhány év előtti 25-höz képest, 1976-ban már 44 nyelvoktató iskola anyagi áldozatokkal járó munka nemzeti céljaink: a haza szabadsága, függetlensége, az elszakított kárpáti magyar élettér visszaszerzése, népünk jóléte és boldogsága, a száműzetésben élő magyarság egyetemes feladatainak megvalósítása. A Magyar Szabadságharcosok V. Kongresszusának költségeit saját erőnkből csak részben tudjuk biztosítani, ezért fordult a HSzM. — mint a kongresszus házigazdája — felhívással, a kongresszusi védnökeink megszervezésével az áldozatos nemzeti magyarsághoz. Köszöntjük az eddig jelentkező kongresszusi védnökeinket. Köszönjük áldozatos adomérjük az általunk megtett utat és számot adjunk arról, amit tettünk az egyetemes magyarság szolgálatában. Ezért határozta el a Hungária Szabadságos Mozgalom — a kongreszszusi védnökeink kérését teljesítve — a Magyar Szabadságharcosok V. Kongresszusának összehívását és megrendezését. A Magyar Szabadságharcosok V. Kongresszusa Clevelandban {Ohio), a Nyugat-oldali Magyar Református Egyház kultúrtermeiben {15300 Puritas Avenue) 1981. október 31—november 1-én kerül megrendezésre. Nehéz, fáradthatatlan és komoly működött és 2500-nál több nemzetiségi gyerek tanulta anyanyelvét. A Magyar Nemzet ez évi jan. 22-i számában közölt adatok szerint a csonkaországi 100 ezernyi tótnak — 90 százalékuk már az én gyerekkoromban sem beszélt tótul és csak “Kádár bácsi” ösztönzésére jöttek rá, hogy “szlovákok” — gyerekei közül több mint 10 ezer részesül “szlovák nyelvi oktatásban: 2265 jár “szlovák” óvodába, 7144 tanul nyelvoktató iskolában és 133 a 2 “szlováknyelvű” gimnáziumban. Azt is itt kell feljegyezni, hogy ezekben a nemzetiségi iskolákban nemcsak a nyelvet tanítják, hanem a nemzetiségek történelmét és irodalmát is Szlovákiából, Ukrajnából, Romániából, Jugoszláviából és Kelet-Németországból behozott ultranacionalista, soviniszta szellemben megírt, magyargyűlölettől csöpögő tankönyvekből. így nevelnek ma otthon a jelentéktelen 4.5%-nyi, zömében már vérségileg is elmagyarosodott nemzetiségekből, zömmel a határok mentén, öntudatos, kifeléhúzó, magyarellenes nemzetiségi tömböket. És nem eredménytelenül. Amíg a románok a magyar Kemenes Annát egyszerűen Nadja Comenicire keresztelték át, addig az állami erőszakkal visszaszlávosított vagy elszlávosított magyar Pintér Mária teniszbajnoknő az otthoni rendszer nagyobb dicsőségére, hogy újdonsült szláv öntudatával kérkedjen és jó pontokat szerezzen, Marie Pinterovanak nevezi magát. De ott vannak még a 300—350 ezernyi szapora cigányok — nélkülük a magyar népesedési statisztika még siralmasabb lenne — és a 80— 100 ezernyi zsidók, akiknek az anyanyelve ugyan magyar, de fajiságuknál fogva a magyar nemzettestben mindig idegen test voltak és maradnak. Héber Imre, a Magyar Izraeliták Országos képviselete elnöke, joggal dicsekedhetett az angolnyelvű TV adáson, hogy “Magyarországon a zsidóknak még sohasem volt olyan jó dolguk, mint most”. Nemcsak {Folytatás a 4. oldalon) mányaikat. Továbbra is minden magyar testvérünket szeretettel hívunk és várunk az áldozatos magyarok — a Magyar Szabadságharcosok V. Kongresszusának védnöki táborába. A Szittyakürt szeptemberi számához újból mellékeljük a kongreszszusi védnökséget vállaló “Jelentkezési szelvényt” azon nemzettestvéreink részére, akik eddig valamilyen oknál fogva elmulasztották jelentkezésüket, vagy barátaikat győzték meg a Magyar Szabadságharcosok V.Kongresszusának anyagi támogatásáról. A Magyar Szabadságharcosok V. Kongresszusának célja, hogy politikai-, őstörténelmi- és kultúrális programjával, kongresszusi vendégeink széleskörű bevonásával — kerékasztal megbeszélésekkel, — méltó keretbe foglalja Október Magyar Népének politikai hitvallását. A Kongresszus menetrendjéről október elején kongresszusi meghívónkban tájékoztatjuk a száműzetés magyarságát. A Magyar Szabadságharcosok V. Kongresszusára minden száműzetésben élő nemzettestvérünket szeretettel hív és vár a Kongresszus Rendező Bizottsága. A MAGYAR SZABADSÁGHARCOSOK V. KONGRESSZUSA ELÉ
