Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1981-09-01 / 9. szám

XX. ÉVFOLYAM. 9. SZÁM — 1981. SZEPTEMBER HÓ Ára: 1.00 dollár A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) WlttVAKOkt A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA v. ERDÉLYI ISTVÁN: Kádár János bűne: a csonkaországi magyarság biológiai és kulturális irtása --------------------és tervszerű szlávosítása---------------------1944. aug. 23-án a román árulás után megkezdődött a végső rohama a szláv tengerbe szorult se nem szláv, se nem német magyarság év­ezredes államiságának megdöntésé­re; 1945. ápr. 4-e után pedig “há­borús bűnösség” címén az északi és déli szlávokat elválasztó többezer­éves magyarság bolsevizálására és megsemmisítésére nemcsak az el­szakított területeken, a bolsevista létükre ultranacionalista, magyar­gyűlölő csehek, tótok, ukránok, ro­mánok, szerbek és horvátok által, hanem az újra trianoni határok közé szorított csonkaországban is a Rákosi vezetésével hazaküldött moszkovitákkal. A II. világháború után egyetlen országban nem ítéltek el, végeztek ki, kínoztak halálra annyi “háborús bűnöst” Tildy Zoltán, a “palástos hóhér”, és a Kisgazda Párt vezeté­sével hatalomra került “koalíciós” kormány támogatásával, mint a kis csonka Magyarországon. Mintha bizony olyan hatalmi tényezők let­tünk volna, hogy a II. világháború elindításáért és minden borzalmáért mi lettünk volna felelősek. A biológiai irtással egyidőben megkezdték az istentelen tanok hir­detésével a nemi erkölcsök tudatos megrontásával — rádiók bömböl­ték, plakátok hirdették: Asszony­nak szülni kötelesség, lánynak di­csőség! — a család szétzüllesztését. Miután látták, hogy 11 év szörnyű fizikai, szellemi, erkölcsi pusztításá­val, szenvedésével sem tudják a nemzet biológiai és szellemi erejét, ellenállását megtörni, sőt — hiszen pontosan ez a mérhetetlen szenve­dés, megaláztatás kovácsolta egybe, tartotta meg és tette ellenállóvá a nemzetet — az 56-os szabadságharc vérbefojtása után módszert változ­tattak. Bármilyen nagy tragédia volt is az 56-os szabadságharc kegyetlen vér­befojtása, a valódi tragédia mégis az, amit az azóta eltelt 25 év alatt a szabadabb életforma, magasabb életnívó fejében a nemzettel csinál­tak: a hatalmas Szovjetunióval bát­ran szembeszálló, öntudatos, élet­erős nemzetet biológiailag, szelle­mileg, erkölcsileg megtört, öntuda­tát, hitét, bizalmát, életkedvét vesz­tett, beteg, elöregedett, sírfelé bal­lagó embertömeggé züllesztették. Minthogy itt nem kisebb dologról van szó, mint egy ősi, évezredes kul­túrájú és államiságé népnek, a ma­gyarságnak létéről vagy nem létéről, nincs helye a diplomatikus mellébe­szélésnek, önző reálpolitizálásnak, hanem nyíltan, félreérthetetlenül és határozottan rá kell mutatni a halá­los betegséget előidéző okokra és a bajok gyökerére, mert csak így lehet remélni a gyógyulást. Megpróbálom tehát rövidesen fel­vázolni azt a sátáni észszerűséggel kieszelt tervet, menetrendet, mellyel biológiailag, szellemileg és erkölcsi­leg odáig züllesztették a nemzetet, ahol ma van. Amint sikerült orosz segítséggel a szétugrasztott pártot és terror szer­vezeteit újjászervezni, megkezdő­dött az embertelen megtorlás: a leg­újabb felmérések szerint a népbíró-DR. ÁCS IMRE: “In October of 1956 .... again was op­portunity for resolute action to support freedom and justice; again both the UN and its members muffed it. __Eisenhower did no more than de­clare, 'The heart of America goes out to the people of Hungary.’ The heart of America was not enough.” Admiral SAMUEL ELIOT MORISON (1887-1976), Professor of History at Harvard for four decades, twice awarded the Pulitzer Prize, laureate of the Presidential Medal of Freedom, etc.: THE OXFORD HISTORY OF THE AMERICAN PEOPLE. New York: Oxford University Press, 1965, pp. 1095-1096. CLYDE KLUCKHOHN (1905—1960) Még nem száradt fel a vér a buda­pesti utcákon, amikor a szenátus külügyi bizottságának leszerelési al­bizottsága folytatta a magyar sza­badságharc előtt megkezdett kihall­gatásait a fegyverkezés ellenőrzése és csökkentése tárgyában. A titkosságuk alól ma már felol­dott iratok tanúsága szerint az al­bizottság maga elé kérte az Egyesült Államok akkori szellemi, politikai, egyházi és katonai elitjének képvi­selőit. így került 1957. január 14-én az albizottság elé Clyde Kluckhohn, a Harvard Egyetem Russian Re­search Center-jének korábbi igaz­gatója is. Kluckhohn tanúvallomásában ki­emelte a Kárpát-medence egysé­gének jelentőségét Európa védel­mében, melynek egységes és teljes politikai és katonai birtoklása még az atom korszakban is végtelenül jelentős. Ki volt ez az ember, akinek véle­ménye teljesen eltért a többi tanúk vallomásaitól, akik ‘szárazon akar­ták tartani a puskaport’ és így meg­kísérelni a Szovjettel még egyszer a megegyezés lehetőségét. Clyde Clofford édesanyját szüle­tésekor elveszítette. Öt éves korában anyai nagybátyja George Wesley Kluckhohn örökbefogadta. A dúsgazdag, angolszász protes­táns Kluckhohn család a múlt szá­zad derekán vándorolt be az Egye­sült Államokba és Iowa államban telepedett le. Itt még ekkor állt Új- Buda, a nemcsak álmaival de fele­ségük közel 2 ezret ítéltek halálra, akik közül nem egynek fiatal kora miatt két-három évet kellett várnia az ítélet végrehajtására. Közben éj­szakánként a leolmozott teherko­csikból összeállított szerelvények kö zel 20 ezer fiatalt szállítottak ki Oroszországba, ahonnan senki vagy csak nagyon kevesen tértek vissza. Az viszont köztudott, hogy az orosz támadás elől mintegy 200 ezren sége koporsójával vándorló egykori sárosi főispán és Görgey szabadcsa­patos parancsnokának, Újházy Lász­lónak emigrációs gyarmata. Innen nem messze született Clyde Kluckhohn. Ifjúkori betegsége miatt két évet tölt New Mexikóban és Ari­zonában. Ezekben az államokban közeli kapcsolatba került a navaho indiánokkal. S ez a találkozás meg­határozta jövő életét. Antropológus lett. 1928 —30-ig Oxfordban találjuk mint Rhodes Scholar-1 a Corpus Christi College-ben. 1931 és 32 évek­ben Bécsben tanul. Ekkor többször látogat át Magyarországra és Erdély­be is. így kerül kapcsolatba magyar antropológusokkal. A Harvardon doktorál és itt lett 1946-ban az ant­ropológia tanára, majd a fakultás dékánja. A kulturális értékek és népek egyéniségének keresésében, mély humanizmusa tükrében, az embe­riség egymásrautaltságának szociális dimenziói bontakoznak ki. A szivár­vány minden színében ragyogtatja meg nemzedéke előtt a szociális ant­ropológia követett útját. Ezen az úton jut el a külpolitika területére. A Harvard Egyetem HU­MAN RELATIONS fakultásának egyik megszervezője. Ennek egyenes következményeként a RUSSIAN RESEARCH CENTER vezetőjének válasszák, amit hazafias kötelessé­gének tekint, amikor elvállalja. A Russian Research Centerben, életrajzírója szerint a rábízott fel adatot brilliáns rekorddal teljesí­tette. 1946-ban MacArthur tábornok­nak Tokióban hivatalos tanács­adója. Az ő véleménye alapján nem lett háborús bűnös a japán császár. 1956-tól haláláig a State Depart­ment Foreign service intézete tanács­adó testületének tagja. A szabadságharc évében RÓ­­HEIM GÉZA Magyar-Vogul Mytho­­lógiája nyomán szemlét ír Magyar­­országról. Itt is mint a közel 300 ant­ropológiai és külpolitikai cikkei, ta­nulmányai, beszámolói szemléi és könyvei egyik-másikában, a klasszi­kusnak elismert kutatási módszeré­vel, az évezredek távlatából, az egy­kori lovas nomád birodalmakból menekültek Nyugatra, (igaz, ezek­nek egy része közönséges kalandor volt, mint pl. az Amerikába elsőnek átszállított Csillag (Stern) ÄVO-s és népes családja.) Ha ehhez hozzá­vesszük a hősi halottak mai napig ismeretlen számát, az amúgyis ki­vérzett nemzet számára ez egymagá­ban súlyos veszteséget jelentett. Ezt követően megkezdődött a pa­­(Folytatása 3. oldalon) érkezik meg a Kárpátok koszorújá­ba, ahol utóbbi évezredünk az előb­biek vetülete és igazolása. Módszere László Gyulát juttatja eszünkbe, aki Szent László győri ereklyetartó mellszobráról, a hermá­ról, mintázza meg képzeletünkbe a váradi Székesegyház belső terét, ün­nepi emelkedettségét, aranyló fényét és csodás színvilágát, melynek a tö­rök hódoltság utáni pálos főpász­tora ”még a nyomait sem találta meS ■ (Magyar Művelődéstörténet: IV.,421.) INTERNATIONAL INSTITUTE FOR STRATEGIC STUDIES 1978-ban az International Insti­tute for Strategic Studies oxfordi 20-ik évi konferenciáján rámutattak arra, hogy NIXON elnök a SALT tárgyalások idején rendszeresen tájé­koztatta az Egyesült Államok kong­resszusát arról, hogy következetesen biztosította a Szovjetet a Kárpát­medence fölött gyakorolt stratégiai biztonságáról. (Christoph Bertram, editor: PROS­PECTS OF SOVIET POWER IN THE 1980s. London: The Macmillan Press LTD.. 1980., és Thomas Parker: AME­RICA’S FOREIGN POLICY, 1945- 1976. ITS CREATORS and CRITICS. New York: Facts on File, Inc., 1980.) Befejezésül, ne tévesszük össze Clyde Kluckhohn-1 unokabátyjával FRANK L. KLUCKHOHN-al (1907 — 1970), a New York Times 20 éven át volt munkatársával, akinek a szabadságharcunkkal kapcsolatos nagyszerű munkásságáról 1971-ben a KÁRPÁT lapjaiban, 1972-ben pedig a HADAK ÚTJÁN októberi számában részletesen beszámoltam. * * * A SZITTYAKÜRT június-júliusi számában magyar fordításban kö­zöltük az EVENING STAR 1956 november 1-i cikkét. (U. S.,SOVIET SEEK POLICY TO EASE RULE ON SATELITIES.) A cikk írója: EARL H.VOSS, a lap diplomáciai munkatársa és a ne­ves katonai szakíró volt. Legközelebb Earl H. Voss jelentő­ségével foglalkozunk az Egyesült Ál­lamok elmúlt negyed évszázadának zsurnalisztikái történetében. A Kárpát-medence egysége és egységes birtoklása még az atomkorszakban is fontos

Next

/
Oldalképek
Tartalom