Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
XX. ÉVFOLYAM. 9. SZÁM — 1981. SZEPTEMBER HÓ Ára: 1.00 dollár A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) WlttVAKOkt A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA v. ERDÉLYI ISTVÁN: Kádár János bűne: a csonkaországi magyarság biológiai és kulturális irtása --------------------és tervszerű szlávosítása---------------------1944. aug. 23-án a román árulás után megkezdődött a végső rohama a szláv tengerbe szorult se nem szláv, se nem német magyarság évezredes államiságának megdöntésére; 1945. ápr. 4-e után pedig “háborús bűnösség” címén az északi és déli szlávokat elválasztó többezeréves magyarság bolsevizálására és megsemmisítésére nemcsak az elszakított területeken, a bolsevista létükre ultranacionalista, magyargyűlölő csehek, tótok, ukránok, románok, szerbek és horvátok által, hanem az újra trianoni határok közé szorított csonkaországban is a Rákosi vezetésével hazaküldött moszkovitákkal. A II. világháború után egyetlen országban nem ítéltek el, végeztek ki, kínoztak halálra annyi “háborús bűnöst” Tildy Zoltán, a “palástos hóhér”, és a Kisgazda Párt vezetésével hatalomra került “koalíciós” kormány támogatásával, mint a kis csonka Magyarországon. Mintha bizony olyan hatalmi tényezők lettünk volna, hogy a II. világháború elindításáért és minden borzalmáért mi lettünk volna felelősek. A biológiai irtással egyidőben megkezdték az istentelen tanok hirdetésével a nemi erkölcsök tudatos megrontásával — rádiók bömbölték, plakátok hirdették: Asszonynak szülni kötelesség, lánynak dicsőség! — a család szétzüllesztését. Miután látták, hogy 11 év szörnyű fizikai, szellemi, erkölcsi pusztításával, szenvedésével sem tudják a nemzet biológiai és szellemi erejét, ellenállását megtörni, sőt — hiszen pontosan ez a mérhetetlen szenvedés, megaláztatás kovácsolta egybe, tartotta meg és tette ellenállóvá a nemzetet — az 56-os szabadságharc vérbefojtása után módszert változtattak. Bármilyen nagy tragédia volt is az 56-os szabadságharc kegyetlen vérbefojtása, a valódi tragédia mégis az, amit az azóta eltelt 25 év alatt a szabadabb életforma, magasabb életnívó fejében a nemzettel csináltak: a hatalmas Szovjetunióval bátran szembeszálló, öntudatos, életerős nemzetet biológiailag, szellemileg, erkölcsileg megtört, öntudatát, hitét, bizalmát, életkedvét vesztett, beteg, elöregedett, sírfelé ballagó embertömeggé züllesztették. Minthogy itt nem kisebb dologról van szó, mint egy ősi, évezredes kultúrájú és államiságé népnek, a magyarságnak létéről vagy nem létéről, nincs helye a diplomatikus mellébeszélésnek, önző reálpolitizálásnak, hanem nyíltan, félreérthetetlenül és határozottan rá kell mutatni a halálos betegséget előidéző okokra és a bajok gyökerére, mert csak így lehet remélni a gyógyulást. Megpróbálom tehát rövidesen felvázolni azt a sátáni észszerűséggel kieszelt tervet, menetrendet, mellyel biológiailag, szellemileg és erkölcsileg odáig züllesztették a nemzetet, ahol ma van. Amint sikerült orosz segítséggel a szétugrasztott pártot és terror szervezeteit újjászervezni, megkezdődött az embertelen megtorlás: a legújabb felmérések szerint a népbíró-DR. ÁCS IMRE: “In October of 1956 .... again was opportunity for resolute action to support freedom and justice; again both the UN and its members muffed it. __Eisenhower did no more than declare, 'The heart of America goes out to the people of Hungary.’ The heart of America was not enough.” Admiral SAMUEL ELIOT MORISON (1887-1976), Professor of History at Harvard for four decades, twice awarded the Pulitzer Prize, laureate of the Presidential Medal of Freedom, etc.: THE OXFORD HISTORY OF THE AMERICAN PEOPLE. New York: Oxford University Press, 1965, pp. 1095-1096. CLYDE KLUCKHOHN (1905—1960) Még nem száradt fel a vér a budapesti utcákon, amikor a szenátus külügyi bizottságának leszerelési albizottsága folytatta a magyar szabadságharc előtt megkezdett kihallgatásait a fegyverkezés ellenőrzése és csökkentése tárgyában. A titkosságuk alól ma már feloldott iratok tanúsága szerint az albizottság maga elé kérte az Egyesült Államok akkori szellemi, politikai, egyházi és katonai elitjének képviselőit. így került 1957. január 14-én az albizottság elé Clyde Kluckhohn, a Harvard Egyetem Russian Research Center-jének korábbi igazgatója is. Kluckhohn tanúvallomásában kiemelte a Kárpát-medence egységének jelentőségét Európa védelmében, melynek egységes és teljes politikai és katonai birtoklása még az atom korszakban is végtelenül jelentős. Ki volt ez az ember, akinek véleménye teljesen eltért a többi tanúk vallomásaitól, akik ‘szárazon akarták tartani a puskaport’ és így megkísérelni a Szovjettel még egyszer a megegyezés lehetőségét. Clyde Clofford édesanyját születésekor elveszítette. Öt éves korában anyai nagybátyja George Wesley Kluckhohn örökbefogadta. A dúsgazdag, angolszász protestáns Kluckhohn család a múlt század derekán vándorolt be az Egyesült Államokba és Iowa államban telepedett le. Itt még ekkor állt Új- Buda, a nemcsak álmaival de feleségük közel 2 ezret ítéltek halálra, akik közül nem egynek fiatal kora miatt két-három évet kellett várnia az ítélet végrehajtására. Közben éjszakánként a leolmozott teherkocsikból összeállított szerelvények kö zel 20 ezer fiatalt szállítottak ki Oroszországba, ahonnan senki vagy csak nagyon kevesen tértek vissza. Az viszont köztudott, hogy az orosz támadás elől mintegy 200 ezren sége koporsójával vándorló egykori sárosi főispán és Görgey szabadcsapatos parancsnokának, Újházy Lászlónak emigrációs gyarmata. Innen nem messze született Clyde Kluckhohn. Ifjúkori betegsége miatt két évet tölt New Mexikóban és Arizonában. Ezekben az államokban közeli kapcsolatba került a navaho indiánokkal. S ez a találkozás meghatározta jövő életét. Antropológus lett. 1928 —30-ig Oxfordban találjuk mint Rhodes Scholar-1 a Corpus Christi College-ben. 1931 és 32 években Bécsben tanul. Ekkor többször látogat át Magyarországra és Erdélybe is. így kerül kapcsolatba magyar antropológusokkal. A Harvardon doktorál és itt lett 1946-ban az antropológia tanára, majd a fakultás dékánja. A kulturális értékek és népek egyéniségének keresésében, mély humanizmusa tükrében, az emberiség egymásrautaltságának szociális dimenziói bontakoznak ki. A szivárvány minden színében ragyogtatja meg nemzedéke előtt a szociális antropológia követett útját. Ezen az úton jut el a külpolitika területére. A Harvard Egyetem HUMAN RELATIONS fakultásának egyik megszervezője. Ennek egyenes következményeként a RUSSIAN RESEARCH CENTER vezetőjének válasszák, amit hazafias kötelességének tekint, amikor elvállalja. A Russian Research Centerben, életrajzírója szerint a rábízott fel adatot brilliáns rekorddal teljesítette. 1946-ban MacArthur tábornoknak Tokióban hivatalos tanácsadója. Az ő véleménye alapján nem lett háborús bűnös a japán császár. 1956-tól haláláig a State Department Foreign service intézete tanácsadó testületének tagja. A szabadságharc évében RÓHEIM GÉZA Magyar-Vogul Mythológiája nyomán szemlét ír Magyarországról. Itt is mint a közel 300 antropológiai és külpolitikai cikkei, tanulmányai, beszámolói szemléi és könyvei egyik-másikában, a klasszikusnak elismert kutatási módszerével, az évezredek távlatából, az egykori lovas nomád birodalmakból menekültek Nyugatra, (igaz, ezeknek egy része közönséges kalandor volt, mint pl. az Amerikába elsőnek átszállított Csillag (Stern) ÄVO-s és népes családja.) Ha ehhez hozzávesszük a hősi halottak mai napig ismeretlen számát, az amúgyis kivérzett nemzet számára ez egymagában súlyos veszteséget jelentett. Ezt követően megkezdődött a pa(Folytatása 3. oldalon) érkezik meg a Kárpátok koszorújába, ahol utóbbi évezredünk az előbbiek vetülete és igazolása. Módszere László Gyulát juttatja eszünkbe, aki Szent László győri ereklyetartó mellszobráról, a hermáról, mintázza meg képzeletünkbe a váradi Székesegyház belső terét, ünnepi emelkedettségét, aranyló fényét és csodás színvilágát, melynek a török hódoltság utáni pálos főpásztora ”még a nyomait sem találta meS ■ (Magyar Művelődéstörténet: IV.,421.) INTERNATIONAL INSTITUTE FOR STRATEGIC STUDIES 1978-ban az International Institute for Strategic Studies oxfordi 20-ik évi konferenciáján rámutattak arra, hogy NIXON elnök a SALT tárgyalások idején rendszeresen tájékoztatta az Egyesült Államok kongresszusát arról, hogy következetesen biztosította a Szovjetet a Kárpátmedence fölött gyakorolt stratégiai biztonságáról. (Christoph Bertram, editor: PROSPECTS OF SOVIET POWER IN THE 1980s. London: The Macmillan Press LTD.. 1980., és Thomas Parker: AMERICA’S FOREIGN POLICY, 1945- 1976. ITS CREATORS and CRITICS. New York: Facts on File, Inc., 1980.) Befejezésül, ne tévesszük össze Clyde Kluckhohn-1 unokabátyjával FRANK L. KLUCKHOHN-al (1907 — 1970), a New York Times 20 éven át volt munkatársával, akinek a szabadságharcunkkal kapcsolatos nagyszerű munkásságáról 1971-ben a KÁRPÁT lapjaiban, 1972-ben pedig a HADAK ÚTJÁN októberi számában részletesen beszámoltam. * * * A SZITTYAKÜRT június-júliusi számában magyar fordításban közöltük az EVENING STAR 1956 november 1-i cikkét. (U. S.,SOVIET SEEK POLICY TO EASE RULE ON SATELITIES.) A cikk írója: EARL H.VOSS, a lap diplomáciai munkatársa és a neves katonai szakíró volt. Legközelebb Earl H. Voss jelentőségével foglalkozunk az Egyesült Államok elmúlt negyed évszázadának zsurnalisztikái történetében. A Kárpát-medence egysége és egységes birtoklása még az atomkorszakban is fontos
