Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-08-01 / 8. szám
HISZÜNK . MAGYARORSZAG FELTÁMADÁSÁBAN! SZÉKELY MIATYÁNK Ravasz László püspök úr Öméltóságának igaz székely szívvel ajánlom — 1926. Mi Atyánk! Ki a mennyekben vagy! Kitoljon élet és halál! Hívó szavunk tehozzád szárnyal És vigaszra csak ott talál! — Nagyobbak voltunk minden népnél S ha meghalunk is, úgy halunk, Hogy az egész föld minden népe Megkönnyezi ravatalunk! A Te neved megszenteltessék! — E nép mindig Benned bízott... — Te székely Isten! Félünk Téged, Bár sújtva sújt az ostorod! Atyánk! Bár itt van a halálunk, Büszke lelkünk nem kesereg, — Bár sorsunk meg nem érdemeltük: Megszenteltessék a neved! Óh jöjjön el a Te országod! Add, hogy még boldogok legyünk! Add, hogy még egyszer reánk nézzen A mi szent Hargita hegyünk! Add, hogy még legyen egyszer boldog Székelyhon minden hű fia! Add, hogy még felvirradjon egyszer Ez a bús, gyászos éjszaka! A Te akaratod legyen meg! — Hogyha már minket elhagyál, Ha fohászunk már meg nem hallod S ha a sorsunk egy hős halál, — De engedd meg, hogy kis fiunknak, Kiért a szívünk vérezett, Virradjon Erdély hegyein még Egy dicső székely Kikelet! Ne vígy minket a kísértésbe! Ne higyjük, hogy hiába volt, Hogy annyi szörnyű ütközetben, Mindig csak székely vére folyt! — Ne add, hogy Benned is csalódjunk! Ne add, hogy ne higyjünk Neked... Nem lehet az Istenünk, hogy Te Cserbenhagytad a népedet! Tied lesz Hatalom, Dicsőség, Ki belénk oltád a hitet, Amely belénk múltunkban bízó S jövőt szülő reményt vetett! A mi lelkünk nemesebb, büszkébb, Merészebb, mint más népeké... Vállaljuk, ami lehetetlen, Mert felnézünk a Nap felé! Tanuljatok, Ti földi népek! Ereznétek csak egyszer azt, Ami most elgyötört lelkűnkből Sír szélén is reményt fakaszt! Ereznétek a szent hitet, mit Minden hű székely szív dobog! Ereznétek! — S megértenétek, Hogy a székely csak győzni fog! Győzünk! Ha nem mi: unokáink! S mi szépen, csendben meghalunk... Mert tudjuk, egyszer még felharsan Erdély szent hegyein dalunk! — S bár mi szívünk szent keservével E jégvilágban megfagyunk, Hiszünk most... s hiszünk mindörökké, Amen! — Mi székelyek vagyunk! Szerencs, 1919. július hó. Szilágyi Béla HITVALLÁS Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ez az én vallásom, ez az én életem, Ezért a keresztet vállaimra veszem, Ezért magamat is reá feszíttetem. Szeretném harsogni kétkedők fülébe, Szeretném égetni reszketők leikébe, Lángbetűkkel írni véres magyar égre: Ez a hit a fegyver, hatalom és élet, Ezzel porba zúzod minden ellenséged, Ezzel megválthatod minden szenvedésed. E jelszót ha írod lobogód selymére, Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe Halottak országát feltámasztod véle. Harcos, ha ezt hiszed, csatádat megnyerted, Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted, Asszony, ki tanüod, áldott lesz a neved. Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél, Polgár, kt ezzel kélsz, új hazát szereztél, Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél. Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött, Mert az minden halál és kárhozat fölött Az Élet Urával szövetséget kötött. Annak nincs többé rém, mitől megijedjen, Annak vas a szíve minden vésszel szemben, Minden pokol ellen, mert véle az Isten. Annak lába nyomán zöldül a temető, Virágdíszbe borul az eltiport mező, Édes madárdaltól hangos lesz az erdő. Napsugártól fényes lesz a házatája, Mézes a kenyere, boldogság tanyája, Minden nemzetségén az Isten áldása. Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő, Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő, Magyar legyen hited s tiéd a jövendő. Magyar, legyen hited és lészen országod, Minden nemzetek közt az első, az áldott, Isten amit néked címeredbe vágott. Szíved is dobogja, szavad is hirdesse, Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este, Véreddé, hogy váljon az ige, az eszme: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Pap-Váry Elemérné A HARCNAK MÉG NINCSEN VÉGE! Trianonnak már hatvan éve, Azóta sincsen jóvátéve, Azóta egyre hull a vérünk, Azóta magunkhoz se térünk, Azóta minden óra hosszú, Azóta tart a gyilkos bosszú! Az ellenség “békére" vágyott, Hazánk húsába belevágott, Fegyvertelenségünk láttán Belülről is támadt a Sátán, Arculköptek és meggyaláztak, Megostoroztak s leigáztak! Elvettek minden kincset tőlünk, Hétszer is lenyúzták a bőrünk, Megszálló sereg ült nyakunkra Még a hullát is kirabolva, Idegen zsoldos lopta bérünk Itta borunk és szívta vérünk! “Nyugalom" lett hát “rend és béke”, Kihalt temetők csendessége, Még a sírokra is vigyáznak Mert a halottak xásszajámak Számonkérni az ősi főket Ijesztgetni a felejtőket! Népünket irtja kettős átok: Kelet és Nyugat jóbarátok, Hirdeti új úr s régi szolga: “Betelt már a magyarnak dolga, Nem változnak ma már határok, Örök rabszolgasors vár rátok!" De nincs nyugalom és nincs béke És a harcnak még nincsen vége... Az elárultak, megtagadtak, A megkínzottak, meggyaláztak, Az arculköptek, meggyilkoltak, Akik mindenért meglakoltak, Megátkoznak hóhért és bírót Országvesztőt és magyarkínzót! És visszahull a ránk szórt átok, Százezerszer is: Rátok! Rátok! Kik megtagadtátok az Eszmét, Okoztátok a Nemzet vesztét, Kiknek hatalma, rangja, pénze Épült a koponyák hegyére! . . .Mi nem felejtjük tartozásunk! Bűnösöknek meg nem bocsájtunk, Árulóknak halál lesz bére, Gyilkosoknak csordul majd vére, Besúgóknak nem lesz kímélet, Zsarnokokra sújt végítélet! Megfizetünk majd minden főért, Férfiért, nőért, csecsemőért, Leromboljuk a bálvány istent, Ki vért ivott és felélt mindent, Teremtünk majd egy új világot: Magyarságot és szabadságot! Hálás szemmel nézünk az égre, Hazánkat visszanyerve — végre, Kik szétszórattunk a világon Találkozunk Magyarországon, És mire jogot vérrel szerzett Győzelmi tort ül majd a Nemzet! És lesz nyugalom és lesz béke És a harcnak majd így lesz vége! Dömötör Tibor
