Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-08-01 / 8. szám
1981. augusztus hó «ITtVAKOM-5. oldal Mi a magyar most? - Rút sybarita váz. A Kolozsvárott megjelenő Utunk egyik májusi száma közli, hogy a középiskola (a liceum IX., X., XI. és XII. osztályainak) tanulói — fiúk, lányok — részére Focsaniban megtartott 1981. évi Magyar Irodalmi Olimpián, az osztályonként kiírt tétel kidolgozásával ki milyen díjat, dicséretet nyert. Anélkül, hogy egy sor méltatást is írtak volna hozzá, közlik néhány díjnyertes dolgozat részleteit. Hely hiánya miatt én csak néhány bekezdést idézhetek ezekből a dolgozatokból írója nevének elhagyásával: IX. OSZTÁLY ‘‘Gyönyörű szép kis violám" (Balassi Bálint) “Balassi verseiben a reneszánsz kettőség van jelen: ember és természet... Szerelmi költészetében megjelenik előttünk a boldogságot kívánó és kereső férfi. Az, aki a szeretett nő és a boldogság közé egyenlőség jelet tesz. A honvágy, természetszeretet és szerelem eggyéfonódik verseiben... Istenes verseiben pedig tudatosan érvel, vitatkozik. Magánál nem ismer el hatalmasabb lényt. És mégis követeli a segítséget. Hiszen Isten nem nyer semmit azzal, ha őt elpusztítja, ha nem segíti meg. Fenyeget ődzik. Megpróbál alkudni, ígérvén, hogy ha őt az Isten megsegíti, még dicsőíteni is fogja. Balassi úgy beszél Istennel, mint egyenrangú féllel. Úgy fordul Istenhez, mint olyan ember, aki a maga erejében már nem bízik eléggé. Szüksége van tehát arra, hogy valaki kezébe letegye sorsát. Keres valakit, aki megmenthetné... " X. OSZTÁLY “Levélféle Móricz Zsigmondhoz" (Ady) ‘ ‘ Egy az on társadalmi-m űvész éti célkitűzésekért harcoltak, egyazon elveket vallva kötelezték el magukat népüknek... Móricz éppoly megújítója prózánknak, mint Ady századeleji líránknak. S mint hajdanában Petőfi és Arany, úgy Ady és Móricz a XX. század elején vívták ki a győzelmet az irodalomban a népnek. Korról és népről, úrról és parasztról, szerelemről és halálról senki sem mondott el úgy mindent — később is kevesen — mint az író..." “...miután Móricz átéli a 'kunfajta nagyszemű legény’ vízióját, megjelennek műveiben a Sáraranysorsok, a kipányvázott lelkek, akiket ez a ‘halálszagú bús magyar róna nem enged érvényesülni, szárnyaikat sározza, veri, húzza... A magyarságnak a legnagyobb poétája és a legkiemelkedőbb írója azon fáradozott, hogy feltörje' a magyar ugart. Ezt akarta a Tündérkert Báthory Gáborja is, akinek a tervei leginkább Bethlen Gábor szívét dobogtatták meg, de ő már tudja azt is, hogy a valóság csak fakóbb, szürkébb álmokat enged meg, mint amilyeneket Báthory álmodott: 'Nem lehet olyan álmot álmodni, amilyet akar, csak amilyet lehet; nem is csak amit lehet..., de amit kell’." XI. OSZTÁLY “Tanulj dalt a zengő zivatartól” (Vörösmarty Mihály) “1848 — ez a választófal Vörösmartynál. E dátum előtt szárnyalása merész, minden alkotásában megcsillan a sokszínű, lendületes optimizmus, életöröm. 1848 után nem hajszálanként őszült meg. Egyszerre... Fájdalma leszállítja a talapzatról, emberközelbe hozza. A két világégés után könnyebb megérteni, érzékelni ezt a költőt. Tudatunk alatt ott kísért még a világégés után visszatért emberek, rokonaink nyüszítő félelme, ‘rigósurranású bizalmatlansága (Sütő) a jövő iránt. — Utolsó éveiben felsikolt benne a felismerés: én már nem vagyok a régi... Voltak, akik őrültnek hitték. De nem volt az. Csak egy 'ország-nélküli' , gondolataiban, érzéseiben megtiport ember. Szauder írja: ‘Learhoz hasonlít, aki elvesztette országát’ .” XII. OSZTÁLY “...S újra felraktam a tornyot" (Horváth István) “ Új csillagot és utat kellett keresniük a romániai magyar irodalmi élet legjobbjainak. Biztosat, de hasonlót a régihez. És megtalálták. Mert a magyar költészet sohasem volt öncélú költészet. A magyar művészetben a tehetség mellett mindig megvolt a helyzettudat... Nincs olyan vers a romániai magyar irodalomban, amely csupán az esztétikum kedvéért íródott volna. Milyen jó a nagy nemzeteknek! — mondhatnák, lelkűnkben és értelmünkben az alázat és küzdelem keserűségével. De nem tesszük! Mert mindig volt bennünk annyi erő, kitartás és önbizalom, hogy minden megaláztatáson felülkerekedtünk. — Nemcsak akkor kellett helytállnunk, ha bombazápor fenyegette megmaradásunkat. Megtörtént, hogy lófür őszt és közben is... erősebbnek bizonyult az ár. De szorultak a térdek, fordulást követelve, 's a lovak nyúlt nyakkal engedtek a parancsnak' (Tompa). — ‘Szorítsad Imrei, 'Ne A Hungária Szabadságharcos Mozgalom figyelembevéve a Magyar Szabadságharcosok V. Kongresszusa Előkészítő Bizottságának jelentését, a Kongresszus időpontját és helyét kongresszusi védnökeink kérésére megváltoztatta. hagyd magad Aronf — biztattuk egymást tudván, hogy: ‘ha a fenyő maga volna, kettétörne nem hajolna’ (Horváth István).” * * * Olvasva a fenti sorokat, régen nem érzett tiszta öröm járta át egész valómat. Ki hitte volna, hogy ezekben a Király-hágón túli, testet-lelket sorvasztó román nacionalizmus, sovinizmus izzó kohójában, állandó megaláztatásban, szegénységben felnőtt fiatal lányokban, fiúkban ennyi magyar öntudat, jövőbevetett hit, önbizalom és nem utolsó sorban sok felnőttet megszégyenítő tudás, ismeret van? Ugyanakkor, a kétségbeesés, reménytelenség fogja el az embert, ha arra gondol, hogy a Csonkaországban, melynek közép- és felsőfokú iskolái az összeomlásig európa-hírnek voltak, ma Istentől, nemzeti öntudatától, önbecsülésétől megfosztott, a magyar történelemből, irodalomból és kultúrából vajmi keveset tudó, minden magasabb szellemi ideál és cél nélkül, csak a mának élő, anyagiakat, testi örömöket hajszoló, koravén, kétlábon-tántorgó, önmarcangoló, nemzetpusztító lények — tisztelet a ritka kivételnek — kerülnek ki a Kádár-rendszer iskoláiból. Az erdélyi díjnyertes dolgozatokból vett idézeteket egy kivételével 15—17 éves lányok írták. Ugyanakkor a nemzetgyilkos abortusz-kér-A Magyar Szabadságharcosok V. Kongresszusa Clevelandban, a Nyugat-oldali Magyar Református Egyház nagytermében, 1981. október 31—november 1-én kerül megrendezésre. Nemzettestvéri tisztelettel, a HSZM vezetősége. Olvasóink szíves figyelmébe Megjelent az 1980. évi 20. jubileumi Magyar Találkozó-Magyar Kongresszus tárgyalási anyagát tartalmazó KRÓNIKA, igen változatos, kitűnő tartalommal. A díszes kiállítású, ízléses vászonkötésű Krónika a legnagyobb érdeklődésre tarthat számot. Gazdag tartalmánál fogva hasznos és nélkülözhetetlen kézikönyve az egyesületi magyar vezetőknek és mindazoknak, akik magyar kérdések iránt érdeklődnek és azokkal foglalkoznak. Külön értéke a könyvnek, hogy az elmúlt 20 esztendő alatt tartott Magyar Találkozók tárgyalási anyagáról készített Krónikákban közzétett előadások, előadók, továbbá az Árpád Akadémia, az Árpád Szövetség tagjainak teljes tartalma- és névmutatóját is tartalmazza. Ä kibővített 320 oldalas kötet ára 15.— dollár. Megrendelhető a Magyar Társaság címén: 1450 Grace Ave., Cleveland, Ohio 44107. * * * Előzetes híradásunk: Az ezévi, 21. Magyar Találkozó-Magyar Kongresszus fényes külsőségek között, a szokott időben, Thanksgiving hét végén, november 27—29 között kerül megrendezésre Clevelandban. Ezen a Találkozón a rendezőség az 1956-os Magyar Szabadságharcnak és hőseinek kíván méltó emléket állítani a Magyar Szabadságharc 25. évfordulója alkalmából, nemcsak a szabadföldi magyarság felé, de Amerika és a szabad világ felelősei és politikusai felé is. A Vietnam War Memorial Committee felhívása Vietnam War Memorial Committee kér bennünket, hogy legyünk segítségére megörökíteni azon magyar születésű s ide kivándorolt, vagy már itt, s magyar szülőktől született, s a vietnami háborúban szolgált, ott hősi halált halt hősök neveit. Ezért felkérem a katolikus és református papjainkat, hogy szíveskedjenek bennünket az itt megadott címen megkeresni, s megírni: 1. a neveiket azon Vietnamban szolgált, ott elesett magyar származású hősöknek, akik az Egyházközségük kötelékébe tartozva távoztak; 2. sebesültek (rokkantak), vagy egyéb “disabiliti”-vel hazajöttek neveit, szüleik nevét és legutolsó lakhelyüket; 3. meg van e örökítve nevük az elhaltaknak az egyház termében, templomuk előtt, vagy más helyen; 4. ha nincs, akaiják-e a neveket a most felállításra kerülő Vietnam War Veteran Memorial-on örökre megörökíteni — ha igen, kérjük, hogy 25.— dolláros adományukat — csekken vagy Money Order-en — címünkre eljuttatni. KOVÄTS ÓBESTER TÁRSASÁG Vietnami Osztálya 79-20 KNEELAND AVENUE, ELMHURST, N.Y. 11373. A HSZM JELENTI: déssel kapcsolatban a csonkaországi lapokban ilyen megnyilatkozások olvashatók: Egyetemista lányok: “Nem vagyunk kocák, hogy szaporodásra használjanak fel!” Egy reálisan gondolkozó 16 éves lány: “Lealázó egész életben konyhában és szülés-gyerek rabja lenni. Csak akkor lesz egyenjogúság, ha a szexuális életben is egyenjogúság áll fenn. Márpedig ezt csak úgy lehet elérni, ha az állam ténylegesen segédkezet nyújt. Pl. létesítsenek abortuszkórházakat a bajba jutott nők megsegítésére, csekély költség ellenében, huza-vona nélkül 13 éves kortól. Bár egy kis szabadosságot hozna magával, de még mindig jobb megoldás a nők nemi életbe való hátrányainak leküzdésére, ha már a fogamzásgátló eljárások körülményesek...” Hát igen, a gazdasági, anyagi jólét, ha mindjárt viszonylagos is, a nem hivő ember részére lassan, de biztosan ölő méreg. Az elnyomás, a testi-lelki megpróbáltatás, állandó létküzdelem pedig nemcsak megedzi, megerősíti a hivő embert, hanem meg is nemesíti. Berzsenyi alábbi sorai még sohasem voltak annyira időszerűek, mint most a jelenlegi csonkaországi állapotokra: Mi a magyar most? — Rút sybarita váz. Letépte fényes nemzeti bélyegét, S hazája feldúlt védfalából Rak palotát heverőhelyének. CSIKMENASÁGI UTOLSÓ SZÓ JOGÁN Irta: FÄY FERENC Uram, elég, elég a harcból. A népem éhes és sovány, a fegyverünk, mit ősi dacból beléd ütöttünk, csorba rég... Szavakkal hullok hát eléd, a szó utolsó, szent jogán. Nézd, itt a bűnünk, itt a jussunk s a bűneinkre itt az ok: az, hogy mi balgán hinni tudtunk mindenkinek és mindenért fegyverbe álltunk, míg a vér fogyott, fogyott... s ma itt vagyok. Árpád? a cél én voltam benne. Az új hitet, mint egy barom, én hordtam dómmá. Majd nevetve az Iszter sziklái fölött szekérre rakta püspököd e kéz, Uram, az én karom. Az éj pogány táltosnak nézett, de reggel gyóntak s Vajk — az úr — meghagyta orrom. S szent igéket mormoltam serpenyők felett, míg cseppfolyósul! béke lett az ólom s híved lett Vazul. Nemesebb úr, esettebb pór, tán nem járt porodban még soha. Bennem hamvadt eszmévé trónján Dózsa s az úri-lány felett, az én hitemmel hencegett kereszted tartva Zápolya. Vér kellett? Adtam hogyha kértek. Pedig a vér nemes hitel. S kamatként kaptam szent igéket s Nándorfehérvárért adott harangjaid ma, félhalott fajtám ingyen csendítik el. Nem kérkedés. E szó, erőmnek kiolthatatlan fénye itt. Mert fény nélkül órjássá nőnek a férgek és a félelem hérosszá lesz. Én ismerem a győztesek törvényeit. Föl hát Uram. Legyen e pár szó zsákmányod s ráadás fejem, Csak küldd haza pihenni vágyó, harcokban megfogyott, szegény, hazátlan fajtám. S bűnömért ne állj bosszút a népemen.
