Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-06-01 / 6-7. szám
16. oldal «ittvakoht 1981. június—július hó AZ ÜR-NÉPEK ÉS A SZITTYA-NÉPEK “ELTŰNT” SZABIR TÖRZSE KONFERENCIA ŐSTÖRTÉNETRŐL {Folytatás a 14. oldalról) A történelem és a címerünk kettős része azt tanúsítja, hogy társnépünk volt a kun (szabir-kabar) és nem egy kisebb törzs mint a besenyő, uz, örmény, stb. Nem tűntek el nyomtalanul, mert a címerüket viseljük a közös címerben. A hármas hegy, a kettős kereszt a napkoronggal a szabirok címere volt Kisázsiában, amit tőlük a hunok, az avarok is átörököltek. A szabir-hun címert a tradiciós hagyományoknak megfelelően hozzácsatolták a 7 sávos magyar címerünkhöz éppen úgy, ahogyan a valóságban a szabirokat (kunokat) és az őslakos hun-avarokat Árpád egymáshoz csatolta. Az “eltűnt” szabir nemzettörzs nevét miért említettem meg éppen egy olyan világhelyzetben, amikor a megcsonkított hazában a maradék magyarságot is egyre jobban sorvasztja a szlávok európai terjeszkedése? Azért éppen most, mert az Isten és az Árpád Jelenések szerint ebben az Selyemsárhajó Szőcs István ismert erdélyi író “Selyemsárhajó — Művelődéstörténeti tanulmányvázlat” című 168 oldalas remek munkája 1979-ben jelent meg a Kriterion gondozásában. "A Júlia szép lány kezdetű székely népballadáról sokáig az volt a vélemény, hogy magányos, társtalan ballada, és hogy a régi, nagyon régi: egészen a középkorba nyúlik vissza az eredete... Am lassan kiderül róla, hogy nem is középkori, de — sokkal régibb! És 5 álai más balladák, mesék, ráolvasások közé szövőd je, idők, korszakok, intek, világrendek labirintusán át... visszanyúlnak az emberi művelődés, a társadalom kezdeteinek őskorába. Csak legyen türelmünk emez Ariadne-fonalak követéséhez” — írja a szerző az első lapok egyikén. És neki volt türelme. Ariadne fonalát, a mesterdetektíveket is megszégyenítve, olyan ügyesen gombolyítja — miközben kimutatja, hogy a székely ballada Júlia szép leánya a magyar mondák, balladák, mesék Tündér Ilonája —, hogy az ősi hagyományok, hitregék, kultúrák labirintusain keresztül Gilgames eposzáig jut el, melynek mozaik kövecskéi az ősi egyiptomi kultúrától kezdve a középkoron keresztül a mai napig megtalálhatók a népek — különösen a magyarok — ősi hagyományaiban, hitregéiben, balladáiban. Ezt a remek kis munkát a Függelékben “Toldi szépapja”, “Balladai személyazonosság” és “A ‘könyv’ titkai” című nagyszerű, rövid tanulmányvázlatok egészítik ki. Hogy helyenként kénytelen volt olyanokat is írni, amik nélkül ez a munka meg sem jelenhetett volna, azt nem az ő számlájára kell írni. v. E. I. évtizedben megérkeznek a földre az űrnépek, akik a szabarok (szabirok)magyarok itt felsorolt címerelemeinek a jeleivel követelni fogják a Szittya népek szabadságát és az országuk visszaállítását. Ebben a tanulmányban felsorolt tíz jelvényt viselik az űrnépek is — ezekkel a jelvényekkel fogják jelezni az érkezésüket is a horizonton. Ok viselik a Napkorong jelvényt, amit mi Országalmának nevezünk, ők viselik a kettőskeresztet, mint Isten választott népe — ők viselik az egyiptomi fáraók jelvényét: a kereszt alakjára tett ellipszis alakú madártest szimbólumot — a Szittya népek nevét mutató “V” alakú madárszárnyakat {a rovásírásos SZ hangot), az ősegyiptomi AR PAT emberteremtési jogar-botját, a Hold-szimbólumot, a Halak képét, ők viselik a háromszögű pajzsot és az oroszlán csillagcsoport jelképét. Az elmúlt évtizedekben a magyarság nagyrésze hazát vesztett a pánszláv kommunizmus terjeszkedése miatt. Új hazát találtunk a nyugati szabad földön. Isten rendelése szerint egy új világfordulatot fogunk megérni ebben az évtizedben. Ennek elérése előtt a hivatásos történészeknek a kötelessége, hogy a felnövő magyar származású nemzedék részére útmutatást adjanak a hazai magyarság újjászületésének a sikeréhez. írjanak az igaz magyar múltról, hogy annak ismeretéből tapasztalatokat szerezhessenek a jövő kialakításához. Ne hamisítsák meg a múltat. Magyarországot Árpád alapította és nem István király. István királyunk a római katolikus vallást honosította meg úgy, hogy eltűnt a történelemből a szabir társnépünk neve is. A német mintájú közigazgatás eredményeként a behozott idegen népek már akkor megkezdték a magyarság elsorvasztását, ami a 20. században Nagy-Magyarország feldarabolásához vezetett. Új történelmet kell írni, ahol az Árpád Hadúr kultuszát arra a magaslatra kell emelni, ami egyedül csak őt illeti meg. Árpád képével kell díszíteni minden történelmi könyvet. Tegyék felülvizsgálat tárgyává a kunok népét, akik szabirok voltak, akikkel társszövetségesek voltunk, mert abban a társszövetségben élnek az űrnépek is. Együtt jönnek a földre, a közös címerünkkel. Történészeink vizsgálják ki a múltat és úgy írjanak igaz eseményeket. Ne északról kezdjék el — menjenek Egyiptomba. Ott kezdődött az élet. A Jelenések ismereteivel kérem az illetékeseket, hogy legyenek meggondoltak. Az űrnépek földi történelmét — ami egyben a magyarság történelme is — írják meg a valóságnak megfelelően. A Jelenésekre való hivatkozás gyenge dolognak tűnik és az is, amit itt leírtam és az is, amit az Árpád könyvben írtam — mégis bekövetkezik. Először 1980. szeptember elején tartott konferenciát Páter Pesti József itt Clevelandban, kezdve a legősibb időkbe visszanyúló kérdéssel: Kik voltak Közelkelet őslakói és mit alkottak? — A bibliai Genezis tizedik fejezetében találunk egy úgynevezett népi klasszifikációt és azok elhelyezkedését az akkor ismert világon. Ha tudjuk, hogy ez a leírás milyen forrásokra támaszkodik, illetve honnan merített, akkor minden további nélkül igazat kell neki adnunk — de az egyéb történelmi adatok is igazolják ugyanazt. Kellő kiértékelés után térképre víve az adatokat azt látjuk, hogy a legrégibb időktől a Kr. e. háromezerig semmilyen másfajta nép ezen a nagy és termékeny területen nem élt, csakis az agglutináló nyelvű (ragozó) ázsiai fajtájú népek, melyek mind Kam, de Kus leszármazottaiként szerepelnek akár a jelzett akár egyéb ókori történelmi adatokban, egészen a jelen századig bezárólag. Nimród a magyar mondavilágot megnyitó ős, a Hun-Magyar népnek az atyja is mint kal-du (nagy-fiú) szerepel az ősi történelmi forrásokban, mert Kusnak nagy hírneves fia volt, akiről nevezték el az ősi korban az egységes Mezopotámiát is Káldeának, népét és nyelvét is káldnak. Ezek a Kus népek hozták létre az emberiség ősi kultúrájának az alapjait, melyre épült azután minden további kultúra. Háromezertől kezdve azonban megkezdődik délről a szemita bevándorlás (a bábeli nyelvzavar, és a földmíves pásztor népek “Kain és Abel” élet-halál harca), melyből hosszú harcok után a pásztor szemita népek kerülnek ki győztesen, sorozatos birodalom alapító pusztító háborúit és foglalásait zúdítva az addig békésen fejlődő kusfiak népeire Közelkeleten. Az ezévi konferenciában egy lépéssel tovább ment Páter Pesti, aki az argentínai Salvador egyetem “Keleti Kultúra” tagozatán tanítja az Ural-altáji népek történetét. — Közelkeletről még az őskorszakban, vagyis a jégkorszakban elindult a kivándorlás minden irányba — Európa felé is természetesen. Minket mindenek előtt Délkelet-Ázsia történelme érdekel, mert mondavilágunk is odahelyezi a hun-magyar népek elindulását, de a történelmi adatok is. Ezen a nagy területen, mely Mezopotámiától és a Káspi-tótól Indiáig és Kínáig terjed nyugatról keletre és az Indiai-tengertől a középázsiai sztyeppe világáig délről északnak — az ősi időktől kezdve szintén a kerekfejű ázsiai népek (ural-altáji vagy turáni, vagy kusita, vagy török-tatár névvel szerep Inek) éltek és fejlődtek háborítatlanul az ő agglutnaló nyelvükkel. Ez természetes folyamat volt a terjeszkedést illetően, de egyéb adatok is mind megerősítik ezt a tényt. Szemiták soha e területen nem terjeszkedtek (kivéve az utolsó hetedik századi mohamedán-arab foglalásokat) — az indoeurópainak nevezett nép részéről pedig csak a Kr.e. kétezertől állítják, hogy kétirányú beszivárgás történt: az indiai szanszkrit ősnyelv területe és az óperzsa nyelvterület felé. Vagyis addig érintetlenül csak a kusita népek csoportjai éltek azon a nagy területen, s utána ugyanúgy a két említett területet kivéve, melyek azonban a történelem színpadán sokkal később jelentek meg: Kr.e. 500 körül. Amikor rokon népek vezetése fogta egybe e nagy területnek népeit, hogy megvédje az állandó szemita veszedelemtől (Babilónia, Aszsziria) akkor Madar-inak nevezték (az országhoz tartozóknak) — Áriának (a Néphez tartozóknak), ahogy az utóbbit a Zend-Avesta is említi már, ami mind káldnyelvű elnevezés (szumer). Az örmény történelmi följegyzésekből és azután európai történészek írásaiból tudjuk, hogy Kusdi Korasannak is nevezték ugyanezt a területet, vagyis Keleti Kus —fiák földjének. Ez az a terület tehát, ahol a hunmagyar és egyéb rokon népek kifejlődtek, naggyá nőttek és a Kr.u. újabb birodalom alapítások (perzsa és arab) pusztításai és irtásai elől jobb haza keresésére indultak. Vagyis megindult a népvándorlás a Kusnépek részéről — ami nemcsak kimozdította őket ősi földjeikről, hanem legtöbbje szétforgácsolódott a hosszú hiábavaló küzdelmek során. A legfontosabb, amit ki kell emelni, hogy a magyarok, de a hunok sem voltak régi nomád népek, hanem Ária-nak vagy Kusdi Korasannak területén éltek évezredeken át mint öntöző gazdálkodást űző ősi kultúrnépek, akik mindent magukkal vittek Mezopotámiából szétágazásuk idején. A vándorútra kényszerülve tudtak nomád vagy állat tenyésztők is lenni és megélni így is szükségből — de közben nem vesztették el kultúrájukat. Ezzel a ténynyel számolva kell népeink történetének kutatásához látnunk, amikor a vándorlás körülményeit kutatjuk egészen a honfoglalásig sőt még azon túl is. És így kell újjáírni új kutatások tényei alapján azt, amit az akkori európai törpeség eltorzított. Páter Pesti szeretné minden évben megvalósítani ezt a konferencia körutat, hogy lépésről-lépésre kövessük a kus népek történetét, és hogy abban a hun-magyar népek történetét mindjobban és mind helyesebben megismerjük. A jövő évben ugyanennek a délközép-ázsiai Áriának vagy Kusdi Korasannak a történetével fog P. Pesti foglalkozni, részletesen ismertetve az ott lakó népeket, országaikat, nevüket, életüket, stb. a történelmi adatok alapján, különösen az örmény történetírók munkája alapján a neveket illetően pedig a Xerxes és Darius háromnyelvű győzelmi felírásai alapján, «ITTVAKÖET * • Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. Box 35245, Puritas Station Cleveland, Ohio44135, U.S.A. ELŐFIZETÉS: Egy évre S15.00 — egyes szám ára $1.00 — Légiposta előfizetés: Egy évre S25.00 A csekket kérjük "Szittyakürt" névre kiállítani. • A névvel ellátott cikkek nem feltétlenül azonosak a kiadó, illetve a szerkesztő véleményével, azokért mindenkor a cikk írója felelős. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102. Hajnali levél... (Sz. Éles Gézának) Gőzölög a hajnal és lehull asztalomra: millió gondolat. Belém mar a csend, arcát még eltakarja a fény, meghalni készül az éjszaka és fél. A tenger mérges! a partot pofozza, s habja csupa vér... Lezuhanok a mélybe és felettem egymás mellett, — a halottak énekelnek. Reszketek... Te alszol. Fejed alatt összegyűrt párna, lábad elkopott, tüdőd össze-vissza liheg, még élsz, homlokodon angyalok sírnak, hátadon imádkozik egy asszony, s Te nem veszed észre, — alszol. Szívedben lihegve szaladgál a vér, virít, — ordít arcodon: s fény. Hajnal van... Kezed megszorítom. — Darvasi Lászió 1981. május
