Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1981-06-01 / 6-7. szám

14. oldal «imAKOkt 1981. június—július hó 2. A madár ellipszis alakú tes­tével: az ékírás “R” hangjával jelöl­ték meg a földreszállt isteni válasz­tott nép NEMZETISÉGÉT; egyben a madár testével jelölték a földre­­repülést. Az ÉGI származású nép nemzetiségét igazolta az ellipszis alakra — a “R” hangra függesztett két ékírásos “SZ-SZ” hang. — Egyip­tom őstörténetét leírt művekben lát­hatjuk a napkorongra vagy az ellip­szis alakra függesztett két “SZ-SZ” egyenes vonalat: “The World of the Pharaos” c. könyv, írta Henry Stier­­lin, New York, 1978. A két egyenes “SZ-SZ” hangok je­lentése: Két nemzetségű Szőkék nép­családja. Az ellipszis alakú “R” hang AR ÉR IR-UR OR a rövid Szittya szavak, szótagok szerint az Istent je­lenti és a két “SZ-SZ” hanggal az Isten választott két nemzetségű Sző­ke népét. A MADÁR ELLIPSZIS alakját a két “SZ-SZ" hanggal rajzolták meg az űrnépek Ausztrália légiterében 1978. év végén és a szélmozgásoktól eltorzult jegyeket fényképezték le az ausztráliai űrkutatók. Megjelent a “Toronto SUN” újságban, 1979. januárjában. Ezt az ellipszis alakú felségjelvényt láthatjuk a magyarországi gyöngyös­pataki templom oltárképén is (lásd: “Művészet” c. újság, Bp., írta Le­­várdy F. — Mihálik fényk.). Ezeken kívül a madár alakú szim­bólumot megtalálhatjuk igen sok őstörténeti könyvben, ahol bizony egyáltalán nem hivatkoznak a Sza­­bar-Szittya népek jelvényeire és an­nak legősibb eredetére. 3. A függőleges “SZ” hangra rá­fektetett vízszintes “SZ”; azaz a “T” alakú hang a földreszállt Szőke né­peknek a földön az egyik címeleme volt. A fáraóknak, királyi hercegek­nek kezükben tartott jelvény-tetején a földgömbbel; vagy a madár ellip­szis alakú testével. Ennek jelentése: földreszállt két nemzettörzsű Szőke népek. “T” alakú kőszobrokat is találtak francia és angol földön. Számuk meghaladja az 5000 darabot is. Kő­asztalnak, Angliában “dolmen”-nek nevezik ezeket a “T” alakú köveket, melyeket a földreszállt Szőke népek raktak le régen a földre. 4. Az EGYENLŐSZÁRÚ KE­RESZTET viselték az őskorban az egyiptomi, szabad, szumér, szabír, hun, avar, magyar népek és az Egyiptomból való elvándorlásuk után ezt a keresztet nevezték el máltai keresztnek, ezt viselték a kis­­ázsiai népek, az Indiai-óceán népei, a vietnámiak, ennek a keresztnek a jelét vetették magukra a haláluk előtt a japánok, végül ezt a keresztet viselte Jézus Urunk és a Keresztény­ség. Az egyenlőszárú kereszt a rovás­írásban “G” hang, de eredete az ék­írás függőleges “SZ” és a vízszintes “SZ” hangjából áll. A kereszt tehát ősegyiptomi ere­detű. A Nilus folyó delta vidékén a bothoni magyar nép ezt a keresztet viselte a közös címerben, ahol is a hármas hegy fölött a napkorong te­tején állt a kettős kereszt. A hon­egyesítés korában a két társnemzet a magyar-szabír (kabar) is ezt a keresz­tet viselte és Árpád halála után a ró­mai kereszténység felvétele idején a közös címerből levették a napkoron­got — amit külön királyavatási ék­szerként használtak “Országalma” téves néven. Az Országalma tetején a kettős kereszt megmaradt, vala­mint a közös címerben is, amit a hármas hegy tetejére helyeztek. Magyarország közös címerének az ún. I. címerét jogtalanul használják a szlovákok, mert az egyiptomi ere­detű címer nem a felvidéki hármas hegyrendszert szimbolizálja és a ket­tős kereszt eredete nem a bizánci cirill-methód hittérítőktől származik (ahogyan a szlovákok állítják). An­nak sokkal régebbi egyiptomi szabar-magyar eredete van. Mellé­kesen itt külön ki kell hangsúlyoz­nom újból, hogy a kereszt összetétele “SZ-SZ” hangokból áll, ami a Szőke- Szittya népek nevét jelöli és a rovás­írásos “G” hang (a kereszt) — az egyedüli választott és földreszállt Szittya népek kettős népcsaládját. A Szittya nyelv örököseit illeti meg egyedül az “SZ-SZ-SZ” hangokat és szimbólumokat viselő hármas hegy, továbbá az Sz és G hangokat mutató kereszt. A szlovákok ennek ősi ha­gyományait szegték meg, mert a Szittyák nyelvét beszélő magyarságot üldözik, nincs kisebbségi magyar önkormányzat, a hivatalokból tiltva van a magyar nyelv, nyilvános és üzleti boltokban nem beszélhetnek magyarul. Ennek súlyos, beláthatatlan kö­vetkezményei lesznek az űrnépekkel való kapcsolatok felvétele után. Az űrnépek részéről igen nagy jelen­tősége lesz annak, hogy ki használja jogosan és jogtalanul a kereszt jelvé­nyeket. 5. A kétágú JOGARBOT egye­düli tulajdonosa az űrnépek vezéré­nek a jelvénye és az egyiptomi földreszállás idején ez volt AR PAT őskirály Jogarbotja Egyiptomban. A kétágú jogarbot az EMBERTE­REMTÉST és a NÖVÉNYI ÉLE­TET ; MAGvetést indító tisztségvise­lést jelenti. Egyben főpapi jelvény — ennek utánzata a r.kat. egyháznál a pásztorbot. 6. A rovásírásos “SZ” hang, azaz az ABC fordított “V” hangja, a Szőke-Szittya népek nevének a kezdő hangját mutatja. A nép nevét a V alakú hang helyett a méhek farok­szárnyával is jelölték. A madárszár­nyaknak ilyen “V” alakban való je­lölése egyben a földrerepülés fogal­mát is kifejezte. Általában az “SZ” hang (a fordí­tott V), minden Szittya szobron, pecséten, szimbólumon látható. 7. A HOLDSZIMBÓLUMOT a Szittya népek címerében láthatjuk, jelenleg a magyar nemzeti címer­ben, ahol az I. nemzettörzs címere mellett áll a II. magyar címer fölött a HOLDSZIMBÓLUM. Isten világ­alkotását a nappali fényességet a napkoronggal — az éjjeli sötétséget a hold jelképével képviselték. 8. A KETTŐS HALAK képe a két népcsaládból álló Szőke-Szittya népeket jelképezi. Egyben a földre­szállás vízben történt helyét. Mezo­potámiában megtalált kincsekből, írásokból úgy fejtették meg, hogy az “ŐSVÍZBŐL EREDTEK”. A vízből indultak ki egykor, amikor a boly­góról a vízre leszálltak. A Kereszténység felvétele után az üldözöttek is ezt a jelvényt viselték. Ennek ékírásos jegye a köralakú hal­szem az Isten nevét — az ovális hal­alakja az ékírásos “R” szerint az Isten választott Szőke népét jelenti, ahogyan az előbbiekben leírt madár­teste — végül a halfarok (a V alak), a rovásírásos “SZ” hangot azaz a Szőke-Szittya népek nevét mutatja. A Kereszténység minden szimbó­luma, jelvénye a földreszállt Szőke népek jelvényeivel azonos, eredetileg annak minden ideológiai és jelkép­rendszerbeli jelentésével együtt. 9. A HÁROMSZÖG alakú pajzs a földreszállás 3 hegyrendszerében tör­tént letelepedés földrajzi háromszö­gét jelenti; a Kenya, Himalája és az Alpok közötti részeken. A pajzson a 7 csíkos sáv a 7 nemzettörzset, valamint a 3 hegyrendszert és a 4 folyót jelenti (Nilus—Duna—Euf­­rat—Indus). A 8. sáv a földreszállás vízterületét szimbolizálja. A pajzsot AR PAT őskirály és a 7 nemzettörzs vezérek viselték. 10. Az OROSZLÁN SZIMBÓLU­MOT viselte a földreszállás idején Egyiptomban AR PAT őskirály és a 14 király, akik a két népcsalád 7-7 nemzettörzsét vezették. Az oroszlán jelkép jelentése: Istentől származó királyi uralkodási jog. * * * Az Égi népek nemzeti színe az ezüst és a bíbornarancs színekből álltak. Ezt a két színt láthatjuk az egyiptomi népek kétcsíkos királyi koronasüvegén. A fáraók temetkezé­si helyén a piramisok előtt két kő­szobor áll; a szürke kőből kifaragott oroszlán az ezüst színt — a vörös kőből faragott a bíbor színt imitálja. Az ezüst és a bíbor szín a Szittya népek nemzeti színe volt. Ezt viselték a szumérok, szabirok, ezt a két színt viselték a hunok és ezt a két színt lát­hatjuk Árpád Hadúr honegyesítő fő­vezér címerén is. A törökök két év­százados magyarországi tartózkodá­sa után a sírokból előkerült címerek ezüst-bíbor színét fehér és piros szí­nekre festették át és a mai században is úgy tudjuk, hogy az ősi színeink piros és fehér volt. IV. Béla király (1235-70) címerén és a testőrség ruházatán még az ezüst és a bíbor­narancs színek díszelegnek. * * * A történelemből tudjuk, hogy 630 évek körül az arabok előnyomulása következményeként a Szittya népek véglegesen elhagyták Perzsia—Me­zopotámia—Kisázsia területét és nagyrészben a Volga —Don—Kubán folyók — az Azovi tó környékén lete­lepedtek. Megalapították egyben megerősítették a Kazár Kaganátust. A kazar vezető réteg zsidó hitre tör­tént áttérése miat az ősvalláshoz ra­gaszkodó Szittya népek kiváltak a kazár birodalomból és a két legna­gyobb nemzet: a szabír és a magyar társnemzetek új nemzetet alapítot­tak. A két egyenlő létszámú nemzet kettős címerét viseljük a mai napig a napkorong nélkül. A Szittya népek mindig két nép­családra osztott szervezetben éltek, az I. népcsalád főjelvénye a NAP­KORONG — a II. népcsaládé a HOLDSZIMBÓLUM volt. Az egyik népcsalád a nappali, a másik az éj­jeli időszakot képviselte. A címertan ismereteiből tudjuk, hogy az ősi népek címerei, jelvényei évezredek múlásai után is változatlanok ma­radtak. A címerjegyek, elemek és szimbólumok kisajátítására az ősi népek még csak nem is gondoltak. Hezékiás zsidó király is levette a cí­meréből a kígyó jelvényt, mert az a Szittya népek jelvénye volt. A közös magyar-szabír címerünk is maradandó bizonyíték arra, hogy két társnemzetből állt az Árpádház nemzetsége. (A tradíció szerint ez így volt Egyiptomban is, a Parthos Biro­dalomban is.) Mégis a 20. sz.-ban úgy tudjuk, hogy a magyarság minden csatla­kozott rokon népet magába olvasz­tott és annak az volt a sikere, hogy a rokon népekkel együtt egy nyelvet beszéltek több tájszólásbeli eltéré­sekkel. Sokat olvastunk arról az elmúlt években, hogy a besenyők is beol­vadtak a magyarságba. Ugyanúgy az őslakos hunok, az avarok, az uzok és a székelyek. Ne hagyjuk ki most a kunokat. A kunok beolvadását — ha az meg is történt — másképpen kell ki­értékelnünk. A történelmi esemé­nyek és a közös címerünk mást mu­tatnak... Kazáriát elhagyták őseink és a sza­birok, valamint még azok a kazárok is, akik a kazár királyi család zsidó­hitre térését nem helyeselték. A szabír-magyar két társnemzetből és a csatlakozott kisnépekből megalakult a kettős szabir-magyar nemzet. A magyarok Hadura Ügek feleségül vette Emesét, a szabirok Napurának a leányát (Enedu Bel-I-Ani). Később Álmos is a szabirok Nyék törzséből választott feleséget a két társnemzet szövetségének a biztosí­tása miatt. Álmos I. házasságából származó utódok voltak mindig a jogos trón­­utódlók a senioritás útján. I. fia Le­­venta, 2. fia Kusaly, fia Bogár, B. fia Bulcsu, Bulcsu fia Szerénd, fia Koppány és az öccse Ajtony. Ettől a rendtől Árpád megválasztásánál tér­tek el, mert Leventa meghalt és Kusaly sérülést kapott. (Árpád az Álmos II. házasságából hun anyától született.) Kitérőleg megemlítem, hogy min­den történészünk azt írja, hogy Árpád 1. fia volt Leventa. Ezt a tévedést mindenki átvette. Álmos is, Árpád is 20 — 22 éves korukban voltak megválasztva. Le­venta 35 — 36 éves volt, amikor a bolgárok elleni harcban 894. évben meghalt. Ő volt a Nyék törzs vezére anyai örökösödés folytán. Ugyan­akkor Árpád 26 éves volt. Álmos fia volt Leventa és nem az Árpád fia! Álmos I. házasságából származók voltak a jogos trónörökösök az Álmos II. házasságából származók­kal szemben: Zsolt, Taksony, Géza, István, Imre. A társnemzet szabir ága római vallási és politikai vonala követett. A hatalmi harcot az Árpád leszár­mazottjai nyerték meg. Bogárt mel­lőzték, Bulcsút a németek Augs­­burgban kivégezték 955-ben — Sze­rénd, Koppány és Ajtony már nem tudták visszaszerezni a főhatalmat a senioratus útján. Az Álmos I. házas­ságából származó jogos trónutódlók elvesztek — a 4. törzsüket István király feloszlatta. A németektől átvett közigazgatási rendszerben fel­olvadtak a magyar nemzettörzsek is és Árpád halála után 150 évvel ké­sőbb már nem is nevezték meg a valódi nevükön a szabír társnépün­ket. A Keresztyénség felvételénél ku­noknak, “konosoknak” nevezték a szabirokat, mert nem akartak át­térni. Mai magyar nyelven a kun­­konos-kunos szavunk a csökönyös szavunknak felel meg. A rájuk vo­natkozó jellemtulajdonságuk után kunoknak nevezzük a legnagyobb társnépünket. Úgy tudjuk a történelemből, hogy Kazáriában 4 kabar törzs csatla­kozott a 4 magyar törzshöz (Nyék, Kürt, Kéri, Keszi — Magyar, Gyar­mat, Tarján, Jenő). Egy nagy régé­szünk a 20. sz. elején azt állította, hogy a kabar-kóbor név a felderítő szavunknak felel meg és ez egyezik a szabar-szabir egyiptomi eredetű törzs nevével. A szabad-szabir nép nevét a rovásírásban kabar-kabirnak írták le tévesen. Bíborban született Konstantin császár azt írta le a kabarokról, amit Anonymus magyar történetíró a ku­nokról leírt. Utána Pray, Katona és Horváth Péter történészek is kunok­nak nevezik a kérdéses népet. Konstantin császár tehát a katonai foglalkozuk szerint nevezte meg a szabirokat felderítőknek: kabarok­nak és az maradt a nevük. Anony­mus a jellemtulajdonságuk miatt nevezte őket Csökönyösöknek: ko­­nos, kunoknak és a történelemben így áll fenn két néven egy nemzet, amelyiknek szabir volt a neve. A Szittyák “eltűnt” szabir törzse jelenleg az egységes magyar társa­dalomban él — léteznek, vannak, név és törzsi szervezet nélkül a magyar társadalom féllétszámát képviselik. A senioratus jogán többször is megkísérelték a főhatalmat vissza­szerezni az Árpád-házi királyaink idejében. Sokszor kiűzték a lázongó vezéreiket az országból — sokszor az elégedetlenkedő magyar főurak a Kárpátokon kívül élő kunoktól kér­tek segítséget, de volt olyan eset is, amikor visszahívták őket az ország­ba. IV. Béla király behívta a kuno­kat a tatárok feltartóztatására. {Folytatás a 16. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom