Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-05-01 / 5. szám
12. oldal «ITtVAKÖkt 1981. május hó BADINY JÓS FERENC: A SZÉKELYEK EREDETE “The Sumerian Wonder" c. könyv 33. és 37. oldalain írottak szerint: “a Balkán félsziget északi része és a Kárpát-medence volt a sumirnak nevezett nép őshazája”. Az indoeurópai és semita beállítottságú történészek alaptalan tiltakozása ellenére is — egyre gyarapodnak a bizonyítékok, amelyek állításainkat igazolják és e tételt megerősítik. Mint “sumir leletek” soroltuk be a tárgyi bizonyítékok közé az Alsótatárlaka-i (Tartaria, Erdély) agyagtáblácskákat, kapcsolatba hoztuk a mezopotámiai-sumir Djemet-Nashr műveltség képírási jegyeivel. Most azonban helyesbítenünk kell e vonatkozást. Prof. Sinclair Hood, The British School of Archeology at Athens igazgatójának véleménye alapján. Ugyanis prof. Hood a knossosi ásatások vezetője és a krétai ún. “Linear” írások szakértője. Az ő szakvéleménye az alsótatárlakai táblácskákkal kapcsolatban a következő: “A talált táblákat nem lehet ‘importált’-nak minősíteni miután azok anyaga a helyben található agyag minőségével egyezik, tehát azokat ott, a lelőhelyen készítették. Az agyagtáblácskákra vésett jelek nem azonosak a mezopotámiai írásjelekkel, hanem a Krétán talált “Linear” írásjelekhez hasonlíthatók. Az alsótatárlakai sírban talált karperecek kagylói azonosak a Földközi tengerben élő egyik kagylófajta anyagával és a lelet a Földközi-tenger keleti öble környéki kultúrkörbe sorolható és nem idősebb az időszámításunk előtti 2000 esztendőnél.” A korongalakú 6 cm átmérőjű alsótatárlakai tábla írásjeleinek olvasatát az alábbiakban adjuk: Bal felső negyed: Po-Ra Bal alsó negyed: Szig-Pha (“Szig — két jelből áll) Jobb alsó negyed: No-Fel (Naphoz) Jobb felső negyed: 46 Mai nyelvünkön értelmezve: Porra— Új (nemes) Fa nő fel 46. Érdekes megjegyezni, hogy szig jele a mah-gar (sumir) írásban is ugyanígy — két jelből — van összetéve (1. 454) — ugyancsak “nemes, jóságos, megtisztult” értelemmel. A Linear A. krétai írásban PHA jelentésű írásjel is azonos a sumirral, mint “PA” (1. 259) — “bot, fa” értelemmel. A vizsgálatunk tárgyát képező tatárlakai táblácska szövege tehát 46 nemes fa ültetését tudósítja. Az alsótatárlakai lelet — prof. Hood megállapítása szerint — kapcsolatot mutat Erdély és a Földközitenger keleti öble — tehát a Palesztina-part — között és mind a két földrajzi hely műveltségi központjául a Krétai-műveltségkört jelöli. Prof. Hood ezen megállapítása mintha megerősítené The Sumerian Wonder c. munkám 220. oldalán közölt térkép azon állítását, mellyel a Szkita-Hun-Etruszk-Pelazg-Sumir nyelvazonosság területeit tüntetem fel és ebbe beletartozik Transylvania — azaz magyarul — Erdély is, a Herodotos által “Aga-Tyrs” vagy “Sicul” névvel illetett őslakóival. Érdekes itt megjegyezni, hogy Itália őslakóit a rómaiak szikéi, székelnek nevezték és azokat az Etruszkokat értették alatta, akik saját magukat turs néven írják. (Szikéi név Homerosnál is megtalálható.) A latin nyelvű okiratok viszont a magyarországi székelyeket következetesen szikulnak hívják. Miután Szicília a nevét ezektől a szikul-szekel-shekel nevű — ma egyszerűen csak “etruszkénak nevezett őslakóktól kapta, az egyik oxfordi történész-professzornak, már 1891-ben feltűnt az a különös dolog, hogy: a magyarországi székelyeket szintén szikulndik nevezik a latin okiratok. Csodálkozva állapítja meg, hogy a “székely siculók szicíliai eredetére vonatkozólag semmi nyomot nem talál és felettébb különösnek találja azt is, hogy Szicíliában is és Magyarországon is (Somogy megyében) létezett egy Segesta nevű város”. Persze Freeman professzornak nem jutott eszébe az, hogy talán fordítva is lehetett a dolog. Az itáliai turs nép talán származhatott a magyarországi agaturs néptől, hiszen mind a kettő közös neve — már az ősi időktől kezdődően sicul-sekel-shekel volt. Ugyanis ezt a kétfelé szakadt — azonos nevű — népet, a népnevén kívül mér szorosan összeköti a teljesen azonos rendszerű rovásírása is. Vizsgálódásunk tehát azt mutatja, hogy ebben az eddig szikul vagy turs néven ismert etnikumnak a műveltségében kétféle írást találunk. A krétai Lineart és a rovásírást. Miután a rovásírás az ázsiai népek sajátja is, teljesen érthetővé válik Pallattino azon megállapítása: “az itáliai félsziget nyelvészeti sokfélesége megmutatkozik az aegeiazsiai nyelvréteg, valamint annak egyéni nyelvtörténeti útján — mint etruszkok. ...A pre-hellen és a kisázsiai nyelvek nyelvészeti alaptényezőinek kapcsolata, csak azon kész helyzet útján érthető meg, hogy azonos nyelvészeti elemek terjedtek el az aegei térségből az itáliai térségbe — vagy pontosabban meghatározva — a Duna —balkáni térségből, történelem előtti nyelvészeti befolyások gyökereztek meg mind a két térségben.” Prof. Pallottino tehát ugyanazt a területet jelöli meg a történelem előtti nyelvbefolyások kiáradási központjául, amit mi a sumirok őshazájának mondunk — a Kárpát-medencei Duna vidékét és a Balkán félsziget északi részét. Amikor pedig prof. Pallatino még hozzáteszi azt a véleményét is, hogy: “ezt a befolyást már Krestschmer is pelazgnak nevezte”, saját maga ismeri el a Dunatérség népnyelvének a pelazg nyelvvel való azonosságát. El kell fogadni tehát azt, hogy a Kárpát-medencében lakó “történelem előtti” népnek már oly kultúrfokon kellett lenni, hogy az érvényesíteni tudta — a prof. Pallottino által megállapított — nyelvi befolyását az “itáliai és az aegei térségre” is. A régészeti anyag nagyszerűen tanúskodik erről és i.e. 6-5000 évben virágzó körös műveltség “olténiannépe”, amelyik az Olt folyó (sumir nyelven Aluta) mentén lakott, valóban igen magas műveltséget mutat, hiszen, központi fűtésű és fényűzően berendezett házakban laktak. De a Duna I. névvel jelzett kultúrkör az ún. bükk-népe is tagja e műveltségnek. Azt is megtudjuk, hogy e műveltségi köröknek népei a mai görögnek nevezett félszigeten és az aegei térségben is megjelennek — de már sesklo népnek nevezi őket a szakirodalom és a Közép-Duna, Bánát és transylvaniai térségből való származásukat rögzíti. A szakirodalom nem indokolja meg seholsem, hogy miért nevezik ezen aegei térségbe vándorolt transylvániai népet “sesklo”-nak, amikor az anyaországuk népének neve turns, aga-tyrus és sicul-székéi-shekel. .. ? Valószínűnek tartjuk azt, hogy ez az elnevezés a magánhangzó nélküli írásszövegek helytelen magyarázata. Ugyanis az egyiptomi és a libiai parton fennmaradt írások így írják ezt a népet: SKLS... de az inverziók gyakoriak, így SLSK, melyek elírások és hibák. A meglévő szövegek 90%-a SKLS nevet mutat, amit a szakirodalom sekeles, shekeles alakban értékel ki. Ugyanez azonban SiKuLus olvasást is kaphat, hiszen a magánhangzók beillesztése teljesen önkényes. Ugyanezt az önkényes olvasatot találjuk meg a szakirodalomban a PLST népre vonatkozólag is, melynek helyes kiejtése PaLaSuTu és ennek változata a PiLiSiTi, Philisti, Palesti. Ebből ered a mai Palesztina neve és e népet a Biblia “fileszteus”nak hívja. Viszont a szakirodalomban (pl. az említett UNESCO kiadványban is) egy oldalon változik PeLeSet és PhiLiSiTi formában és a gyanútlan olvasó azt hiheti, hogy itt “kétféle” népről van szó, holott egy és ugyanazon népet fedi mind a két önkényes olvasat. Az ókori népek sajátosságaként kell elismernünk azt a korunkban ismeretlen érdekességet, hogy minden nép saját és egyéni vallással rendelkezett, ahol a felsőbbrendű égi hatalom egyéni és népi elnevezéseket viselt. Ebből a tényből az a következtetés vonható le, hogy két különböző helyen felfedezett azonos vallás és istenszemély azonos népeket mutat. Az aegei térségtől a Kárpát-medencéig terjedő területen mindenütt egyöntetű formában fordul elő az Anya-Istennő tisztelete. A hozzá vezető ritus formái is azonosak (házi oltárok, házi szobrocskák). így a régészeti leletekből kiemelt ezen kiértékelésünk is megerősíti Gordon Childe azon megállapítását, miszerint; a Kárpát-medence és az Aegei-térség népét ő is azonosnak ismeri el. Gordon Childe azonban tovább megy, hisz munkájában (What Happened in the History. Pelican Books) ennek az egy azonos népnek a műveltségét Troya-ig véli felismerni. A legérdekesebb pedig tudósításában az, hogy ebben az egy-azonos népségű térségben — a mezopotámiai sumirnak nevezett nép sajátos eszközét, vagy pontosabban mondva harci- és béke-szerszámát, a fokost, igen fontos és jellegzetes leletnek véli és a népazonosságban sajátos és más népeknél meg nem található, hanem kizárólag az általa felismert egyazonos nép műveltségi tárgyának mondja ki, különösen pedig a magyar ősiséggel és a székelyeknek, mint scul-sekel nevű népnek a Kárpát-medencében való történelemelőtti megtelepedését igazoló egyik indoklását a közhasználatban lévő fokossal kapcsolatban, az a körülmény adja, hogy “a kora-aegei és a lemnosi időszakban nagyon elterjedt fokost a következő közép-bronz-korban Magyarországon gyártják.” Most nézzük meg a következőket, hogy milyen adatokat találunk a történelemben a SKLS — és angol fonetikával így írt: shekelesh — népre vonatkozóan. Az egyik legismertebb Biblia-szótár így ír (The Interpreter’s Dictionary of the Bible): • “A tengeri népek közül csak a filiszteusoknak, akik a palesztinai part mentén telepedtek le és a Tjeker népnek a kiléte állapítható meg teljes bizonyossággal. A többiek, shekel-es (Siculi)... csak alkalomszerűen azonosíthatók. E népek a nagy kiterjedésű népvándorláskor helyeződtek át eredeti hazájukba a Kr. előtti II. évezred utolsó felében a keletmediterráni és délkelet-európai területre.” E megállapítás szerint a SHEKEL (Sicul) nép az i.e. II. évezred utolsó felében települt át a palesztinai partvidékről Délkelet-Európába. Szerény véleményem szerint a Shekeles (Siculi) azonos az erdélyi “székely” néppel, lévén az — ESH a saját — ma sumirnak nevezett nyelven a többesszám ragja. így a shekel (sicul) és a magyar nyelvű székely feltétlenül azonos. A fennt elmondottakat a következő két pontban összegezhetjük: 1. A SKLS - SeKel-Si-Cul - nép őshazája valóban Délkelet-Európa, Transylvánia és innen sodorhatta el egy részüket az említett népvándorlás, és 2. mivel a Libia —Szíria—Palesztina térségben való megtelepülésük nem következett be, valószínű visszasodródtak oda, ahonnan elindultak. * (A Körösi Csorna Sándor Társaság Parázs című őstörténelmi híradó, 1981. áprilisi számából.) Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. Box 35245, Puritas Station Cleveland, Ohio44135, U.S.A. ELŐFIZETÉS: Egy évre $10.00 — egyes szám ára 85 cent — Légiposta előfizetés: USA, Kanada és Mexico egységesen 14.00 dollár. Európa, Dél-Amerika és a Földközi-tengerrel határos ázsiai és afrikai országokban 18.00 dollár. Ázsia, Ausztrália és New Zealand 20 dollár és 50 cent. A csekket kérjük “Szittyakürt” névre kiállítani. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102. MAP 5. (Nyelvazonosság = language-identity)
