Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-05-01 / 5. szám
10. oldal st imAKökt 1981. május hó vonalakon a vágányok, állomási berendezések, műtárgyak, hidak stb. helyreállítását és védelmét a hátramaradt szovjet-szabotálók ellen, mely szolgálat jelentősége nem értékelhető le a “hátországi rendőri” feladatok szintjére. De bizonyítható a szerző idézett állításának tarthatatlansága azzal is, miszerint a német hadsereg 1941. évi kelet felé való gyors előretörésének következményeként, a magyar Megszálló Hadosztályok ugyancsak elérték a Dnyeper és Sohta folyók partjait; ott pedig azokkal a hatalmas szovjet partizán csapatokkal véres harcokat vívtak, melyek a Bryansk-i nagy erdő mocsaraiban gyülekeztek. Az Orlenko nevezetű partizán generális által parancsnokolt ellenség, az 1941. december 21 -én vívott nagy csata elvesztése során körülbelül 1000 halottat és sebesültet veszített és ezen kívül a magyar csapatok nagy mennyiségű lőszert, fegyverzetet és élelmiszert zsákmányoltak. 1942 februárjában pedig egy körülbelül 600 partizánból álló csoport ellen harcoltak Ivanovszka tájékán. Ugyanezen év márciusában egy erdei partizán-tábor kórháza lett zsákmányuk, annak teljes felszerelésével és foglyul ejtett személyzetével és az ott ápolt sebesültekkel együtt. 1942 májusában az oroszok által Charkow táján a német arcvonalnak áttörése után ezeket a “megszálló hadosztályokat” is bevetették az első tűzvonalba a német tartalék-csapatokkal együtt és ezzel megakadályozták időlegesen az ellenség további előretörését. Ugyancsak 1942 augusztusában harcolniuk kellett a Bryanski erdőben a szovjet vezérkar által szervezett és parancsnokolt partizánok ellen. Ezek a partizán-alakulatok el voltak látva nehéz fegyverekkel is és repülő térrel is rendelkeztek. 1943-ban, miután a Don-i harcszakasz összeomlott, Kowel-Brest-Litowsk vidékére kellett a “Megszálló Hadosztályoknak” is visszavonulni, amikor is együtt harcoltak az első vonalban a németekkel az orosz támadások kivédésére. Ugyanezen év második felében azután a magyar 2. Hadsereg Könnyű Hadosztályai biztosították Kowel és Brest—Litowsk között azt a fő vasútvonalat, melyen a német utánpótlás bonyolódott le; ide egy gyors orosz előretörés alkalmával 1944 januárjában Rowno és Luck irányában a magyar 18. és 19. könnyűhadosztályok hősies ellenállása tartóztatta fel az ellenség tömeges rohamait. Úgy véljük, hogy fentiekkel megvilágítottuk a magyar megszálló vagy tartalék hadosztályok részvételét is, melyeknek az 1943/44. évi időszakban 4000 főre emelkedett a veszteségük. III. Közli ugyanez a fejezet az említett oldalon a következőket is: “A magyar kormány elhatározta, hogy elárulja szövetségesét Németországot és 1944. október 11-én Moszkvába titkos szövetséget kötött, de a Kárpátok magyar csapatai megtagadták azt, hogy megtámadják a németeket, akik ezért urai maradtak a helyzetnek. ” Ki kell jelentsük ezzel kapcsolatban, hogy az eseményeknek ez a beállítása teljesen téves. Nem szándékszunk tagadni azt a tényt, hogy a háború kezdetétől fogva voltak olyan magyar kormányok, melyeknek angol-barátsága megnehezítette a németekkel való kapcsolatokat (Teleki, Kállay). Azonban voltak szintén olyan kormányok, melyeknek elnökei német-barátok voltak (Bárdossy, Sztójay), akik azért nem voltak kevésbé hazafiak, mint amazok, de a helyzethez alkalmazkodóbbak. De még az angol-barátok sem határozták el hirtelenül, hogy elárulják a szövetségest, hiszen már 1942 folyamán tervük volt külön-békét kötni az USSR-el, de kudarcot vallottak és Magyarországnak folytatni kellett a harcot. Ugyanebben az évben titkos kiküldötteikkel megkísérelték Konstantinápolyban, Lissabonban és Bernben a harci tevékenység beszüntetésére nézve tárgyalások kezdeményezését, azonban ezek is sikertelenek maradtak. Horthy kormányzó utolsó miniszterelnöke Lakatos tábornok sem “titkos szövetséget” kötött 1944. október 11-én Moszkvával, hanem csak fegyverszüneti tárgyalásokat folytatott, hasonlóképpen amint azt október 12-én tette a kormányzó két személyes kiküldötte, Utassy és Matkievicz ezredesek Szeged város környékén Malinovszki szovjet marsallal. De soha nem sikerült az ellenségeskedések felfüggesztése, mert az katonailag nem volt előkészítve, a katonák ilyen értelemben nem voltak kiképezve, de nem is voltak hajlandók magatartásuk ilyen megváltoztatására, kivéve néhány igen kis számú átfutót. A mélységes antikommunista magyar nép pedig, megfélemlítve a vörös hadsereg vandalizmusától, az egyetlen megoldást a harc továbbfolytatásában látta. A tarthatatlan belső helyzetet átlátva 1944. október 15-én Horthy kormányzó kénytelen volt lemondani. Utódja az általa miniszterelnöknek kinevezett, a magyar hadsereg vezérkarának volt őrnagya Szálasi Ferenc, a Hungarista Mozgalom vezetője, az 1944. évi X. törvénycikk értelmében, mint Nemzetvezető államfő az országgyűlés előtt letett esküje alapján átvette a hatalmat. O és hadügyminisztere Beregfy vezérezredes nemcsak, hogy a németek ellen fordult volna, hanem azokkal együtt harcolt és november hónapban, mint soha addig el nem ért 27 hadosztállyal maximális erőfeszítésként védték a hazát. Valóban, ilyen formán a harci helyzetet uralni voltak képesek, noha az összesen 40 magyar és német hadosztállyal szemben, a 150 kilométeres harciszakaszon 120 hadosztállyal támadtak az oroszok, úgy, hogy az arány 3:1 volt, ami később 4:1 lett az oroszok javára, mert ellenünk támadtak a románok 16 és 2 hadosztállyal a bulgár árulók is, akiket mint volt szövetségeseket még a németek láttak el fegyverzettel jóhiszeműen. A szerző azt a téves állítását illetőleg, miszerint: “Az Első Magyar Hadsereg egyrésze az USSR szolgálatába lett állítva!", meg kell állapítanunk, hogy végzetes és rosszindulatú rágalomról van szó. Nem lehet kivenni e szövegből, hogy vajon a magyar kormány, vagy az Első Magyar Hadsereg Vezérkara, illetve parancsnoka rendelkezett-e szerinte ilyen értelemben? De nem lehet semmi kétség az iránt, hogy az 1944. október 15-e előtti kormányzat volt éppen az, mely az említett 27 hadosztályt, mint maximális végső erőfeszítést kiállította, tehát lehetetlennek tűnik, hogy akár egyetlen századot is az ellenség szolgálatába állított volna. De még kevésbé valószínű, hogy az az október 15-e utáni hungarista kormány és annak Vezérkari Főnöksége rendelkezett volna így, akik a “Szent László Hadosztályt”, a “Hunyadi Páncélosokat”, stb. szervezték és küzdelembe vetették. Meg kell jegyezzük azonban, hogy köztudomású tény miszerint az Első Magyar Hadsereg néhány magas rangú tisztje átszökött az ellenséghez, de ez az esküszegésük és hazaárulásuk őket becstelenítette meg és nem az ő esküjükhöz hű csapatainkat és nemzetünket! IV. Hasonlóképpen ellentmond a történelmi igazságnak az idézett oldal alábbi szövege: “Mikor a vörösök a magyar földhöz közeledtek, a németek közvetlenebb együttműködést kértek, de Lakatos tábornok azzal a kitérő mentegetődzéssel válaszolt, hogy a magyar katonák még nincsenek kellőképpen kiképezve!’ Miután nyilvánvaló rágalomról van szó, legyen szabad ezúttal csupán a Kárpát—Duna-Medencében 1944/45 telén és 1945 tavaszán vívott csatákra hivatkoznunk. Lehetséges, hogy nem állottak a szerző rendelkezésére a debreceni nagy páncélos csatára, a Tisza-folyó vonalának védelmére, a dunántúli harcokra vonatkozó jelentések és leírások. Úgy látszik, hogy a szerző forrásművei szándékosan nem tulajdonítottak jelentőséget Magyarország fővárosának, Budapestnek az ostromló bolsevisták elleni 51 napos a Hazát és Nyugat-Európát védő elkeseredett küzdelmének. Ez utóbbi harcokban a magyar csapatok az Első Magyar Hadsereg parancsnokának vitéz Hindy Iván vezérezredesnek és vele együtt a német csapatok parancsnokának Pfeffer-Wildenbruch SS-tábornoknak és később Jachim Rumohr tábornoknak vezénylete, mint hadászati felelős irányítónak voltak alárendelve. Az összesen 70.000 védőből 55% volt a magyar és a németek 45%-ban vettek részt, de nem kétséges, hogy az egész lakosság, még a fiatal lányok és fiúk is kivették részüket a küzdelemből, vagyis a németekkel való “közvetlen együttműködésből”. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezáltal sikerült lefékezni a vörös-hadsereg nyugat felé való gyors előretörését és ilyen formán megmenekült Európa nagy része az orosz megszállástól. Ezért úgy véljük, hogy a fent idézett rágalom helyett ezt a harci eseményt lett volna érdemes kiértékelni, avagy a “Szent László Hadoztálynak” Szügyi vezérőrnagy parancsnoksága alatti hősi küzdelmeit, mely magyar földön 1945. április 5-én végződött, de április 8-ig Ausztriában folytatódott a nyugati kultúra védelmében. Végül ugyancsak rosszindulatúnak kell minősítenünk azt az állítást, mely a magyarság lelkületével ellentétesnek mondja ki: “Magyarországon azt gondolták, hogy a marxixmussal lehetséges lesz az együttműködés, úgy, hogy mikor a szovjet-csapatok közeledtek, többen voltak, akik üdvözölték azokat, akiket legkevésbé várt az ország." Valóban voltak elenyésző kisebbségben az angol-barátok, liberálisok, szociáldemokraták közül egyesek, sőt még a katolikus és protestáns klérusban is, akik azt vélték, hogy az utóbbi évtizedekben a bolsevista marxizmus “megenyhült” és lehetséges lesz azzal zavartalanul együttélni és velük, mint “felszabadítókkal” együttműködni. Azonban ez a kis csoport rajongó és áruló nem képviselte a Magyar Nemzetet! A nép nem felejtette el Kun Béla és Rákosi Mátyás 1919. évi szörnyű diktatúráját és még 1956 októberében is szabadságharcot vívott a reá kényszerített áldatlan rendszer ellen. Záradékul jelezni kívánjuk, hogy tudatában vagyunk annak, miszerint nem vezette a “Derrota Mundial” (A világ veresége)) című történelmi tanulmány illusztris szerzőjét Nemzetünkkel szemben bántó szándék és feltehető, hogy a fentiekben felsorolt, a történelmi hűséggel ellenkező szövegrészek is elkerülhetők lettek volna, ha bőven rendelkezett volna a szerző magyar történészek műveinek vagy a magyar katonai szakirodalomnak spanyol fordításaival. Viszont kétségtelen, hogy a műnek a magyar nemzetet sértő kitételeinek feltárására minket nemzethűségünk kötelezett. Közli: MADY IMRE oki. mérnök * * * Forrásmunka: “A magyar katona a II. világháborúban”, vitéz Adonyi Ferenc m.kir.szkv.V.K.őrnagy, M.H.B.K.-Tanulmányi Csoport kiadása, 1954. MAGYAR HIT Labdarúgó Csapat P. O. Box 27391 4607 Prospect Ave. Los Angeles, CA 90027 (213) 846-7564 Magyar Labdarúgó Bajnokság Los Angeles, California 1981. május—június * Második alkalommal kerül megrendezésre a magyar labdarúgó bajnokság Los Angelesben. * Rendezi a Magyar Hit Egyház. * A résztvevő csapatok: Magyar Hit, Magyar Öregfiúk, L. A. Magyar és Valley Magyar. * Hivatásos magyar játékvezetők: Biricz Tibor, Bukovenszky József és Kerekes Sándor. * A bajnokság helye: “North Hollywood High School”, 5231 Colfax Avenue, North Hollywood, CA 91601. * Ideje: 1981. május 10—június 14. Hat vasárnapon át — minden alkalommal kettős mérkőzés — 12 futball csatát láthatnak a labdarúgás hívei. * A mérkőzésekre a belépés díjtalan. Adományt a kiadások fedezésére elfogadunk, mely az adóból levonható. Kérjük az adományt “Magyar Hit” névre kiállítani, és a 4607 Prospect Ave., Los Angeles CA 90027 címre küldeni. Köszönjük, hogy támogatta a magyar sportot! * Ne mulassza el ezt a rendkívüli magyar sporteseményt! * Részletes tájékoztatást — kérésre — szívesen küldünk. Érdeklődés a (213) 846-7564-es számon. * Szeretettel várunk mindenkit: a négy magyar ,abdarúgó csapat. (H.N.L.)
