Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1981-03-01 / 3. szám

XX. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM - 1981. MÁRCIUS HÓ reVíffiüSSSg

í.a. oc SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL

' tenl ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR.

(Petőfi)

A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA

Követeljük jogainkat Március Idusán

Sokszor elkopottként hangzik az a mondás, hogy “A történelem az élet tanítómestere” és a történelem ismétlődik. Az is, ha nem töltjük meg tartalommal, ha csak arra emlékezünk, hogy most Március Idusán, hogy szavalta el Petőfi a Nemzeti Dalt, hogy vívta ki a pesti ifjúság a sajtószabadságot, hogy foglalta 12 pontba követeléseit, melyet az országgyűlési küldöttség reformjavaslataiban már előbb átnyújtott az uralkodónak. Ha csak erre emlékezünk és arra nem, hogy mi volt március 15-e előtt és után, és ha nem helyezzük be magyarságtudatunk történelmi egészét mindennapi életünk szürke valóságába, akkor bizony március 15 csak unos untalan ismételt történelmi kegytárgy marad, melyről 14-én lefújjuk a port, egy kicsit kifényesítjük, 15-én megcsillogtatva könnyes szemmel felmutatjuk és 16-án egy évre elraktározzuk.

Ne tekintsük március 15-ét muzeális értéknek, hanem inkább építsük bele, mint az egyik mozaikot, történelmi szabadságküzdelmeink szakadatlan sorába, mert március 15-e, nem egy elszigetelt esemény. Március 15-ének voltak előzményei és voltak és vannak következményei. Bocskay, Bethlen, Rákóczi György, Thököly, Rákóczi Ferenc szabadságharcai éppen olyan fontosak, mint az első és második világháború harcai és ötvenhat szabadságharca. És most itt egy történelmi mulasztást pótolunk, mikor mi, az első és második világháború egyre gyérülő résztvevői, elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy történelmi jogainkat igényeljük. Nem! Követeljük, mi negyvenötösök, a nemzeti emigráció, követeljük jogainkat! Követeljük történelmi elismerésünket. Követeljük és nem kérjük, mert mi ott voltunk az első világháború harcaiban, ha már kevesen is élünk, az orosz és olasz fronton, Szerbiában és Erdélyben a székelyhadosztállyal — ott voltunk 1920-tól 1930-ig a halálra sebzett tetszhalott nemzet feltámasztásánál, ott voltunk a Gömbös Gyulától és az utána következő magyar miniszterelnököktől meghirdetett reform nemzedék küzdelmeiben — mely testvéri kezét nyújtotta ki a paraszt és munkás felé —, ott voltunk 1938-ban a szabadcsapatokban és honvédségben Felső-Magyarország, Erdély és a Délvidék visszafoglalásánál. Ott voltunk a Donnál, robbant alattunk az orosz partizán akna a Dnyeszna és Dnyeper vizes háromszögében, a Kárpátok harcaiban — védtük Budát, Székesfehérvárt és a Dunántúlt az utolsó erőnkig. Mi is adtunk mártírokat, ugyanúgy mint negyvennyolc és ötvenhat — méghozzá sok ezret, akiknek nevét kimondani még mindig bűn. Nem vagyunk méltatlanabbak sem negyvennyolc sem ötvenhat hőseinél. Szerves részei és tagjai voltunk és vagyunk a

huszadik század történelmi eseményeinek otthon és a nagyvilágon mindenütt, meggyalázva és megalázva, de büszkén feltartott fejjel

viseljük sorsunkat és hordozzuk hatvanegyedik évében Trianon keresztjét.

Március 15-e nem történhetett volna meg az előző szabadságharcok nélkül — ugyanúgy 1956. október 23-a és 48 márciusa sem az első és második világháború véres harcai nélkül.

így válik a történelem életünk tanítómesterévé és így lesz érthető, hogy a történelem ismétlődik. Március 15-nek és a magyar történelem

számos március tizenötödikéinek vannak következményei és tanulságai, melyek mint szellemi és lelki örökségünk értékei köteleznek és tanítanak bennünket. Kis nép vagyunk, de fennmaradásunk érdekében nagy nemzetté kell válnunk. Nem engedhetjük meg magunknak a sérthetetlennek nyilvánított önzés

fényűzését és szellemi és anyagi erőnk jó részét népünk szolgálatába kell állítanunk. Ehhez azonban ismernünk kell történelmünket és meg kell tanulnunk történelmi képletekben gondolkodni és akkor képesek leszünk meglátni a történelmi események okozati összefüggéseit. Ne feledjük el, hogy cselekvésre indító érzelmeinkhez intelligenciánk révén szerzett tudásunk útján érünk el. Tudás nélkül az érzelem olyan, mint a melegen tartott víz, elpárolog, de a tudatosított meggyőződés megmarad. Végül minden egyebet, állást, pénzt, vagyont elveszthetünk, csak tudásunkat nem. A legnagyszerűbb ebben az, hogy minél többet tanulunk, annál jobban látjuk, hogy milyen keveset tudunk. A tudás ott kezdődik, amikor látjuk, hogy nem tudunk semmit, vagy csak nagyon keveset. Ezért érdemes történelmi ismereteinket gyarapítani.

* * *

És Te csalfán csalóka márciusi szél, Te olyan vagy mint végzetünk, egyszer simogatsz másszor megborzongatsz. Acfj életet, adj erőt harcunkhoz, ebben a rondán közönyös bankbetétes, nyolchengeres, szenynyetszóró televíziós, katona-szökevényes, terrorista világban. Egyenesítsd ki gerincünket, keményítsd meg akaratunkat, tégy azzá amik voltunk: öntudatos, büszke magyarokká.

Dr. Szentmiklósy Éles Géza

KEDVES MAGYAR TESTVÉREIM!

Az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc 25. évfordulójának méltó köszöntésére készül a száműzetésben élő magyarság. Politikai mozgalmak, társadalmi szervezetek és kulturális intézmények emlékeznek majd 1956. október 23. eseményeinek történelmi magaslataira, meghajtva a drága vérrel szentelt szabadság zászlaját a hősi halottak, a vértanúk, az elhurcoltak emléke és az egész rabmagyar nép előtt.

Tudójuk — és ez természetes is —, hogy a különböző politikai mozgalmak, szervezetek és intézmények között programjukat illetve véleményeltérések vannak. Minden politikai, kulturális vagy társadalmi szervezkedés a száműzetésben saját programjának egyéni színeit képviseli és kell is, hogy képviselje. Meggyőződésünk azonban, hogy nagy nemzeti céljaink: a haza szabadsága, függetlensége, az elszakított kárpáti magyar élettér visszaszerzése, népünk jóléte és boldogsága kérdésében semmilyen véleménykülönbség magyar szervezetek között nem lehet.

Erre az álláspontra helyezkedett Mozgalmunk képviselete az Egyesült Államok Nemzet Biztonsági Tanácsa előtt. Ezeket a nagy nemzeti céljainkat képviselte a Hungária Szabadságharcos Mozgalom delegációja az Egyesült Nemzetek Szövetségénél. Az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc jubileumi évfordulóját köszöntve, Mozgalmunk ebben a szellemben hajtotta végre a “Szabadságharcosok üzenete" címszót viselő röpcédula akcióját a rabmagyar élettérre.

Kedves Magyar Testvérem! A Hungária Szabadságharcos Mozgalom nemcsak diadalünnepnek tekinti az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc 25. évfordulóját, hanem számvetésnek is, hogy 1956. október 23. eseményeinek, vívmányainak és tapasztalatainak fényében újból felmérjük az általunk megtett utat és számot at|junk mindarról, amit tettünk az egyetemes magyarság szolgálatában. Ezért a HSzM legfelsőbb irányító szerve, a Magy ar Szabadságharcosok Forradalmi Tanácsa úgy határozott, hogy a jubileumi évforduló alkalmából, ezév szeptember 5-6-7-iki napokra Clevelandiján összehívja és megrendezi a Magyar Szabadságharcosok V. Kongresszusát. A Kongresszus céfja, hogy politikai, őstörténelmi és kulturális programjával méltó keretbe foglalja Október Magyar Népének politikai hitvallását.

Nehéz, fáradhatatlan és anyagi áldozatokkal járó munka a száműzetésben élő magyarság egyetemes feladatainak megvalósítása. A Magyar Szabadságharcosok V. Kongresszusának költségeit saját erőnkből csak részben tudjuk biztosítani, ezért a HSzM, mint a kongresszus házigazdája, felhívással fordul az áldozatos nemzeti magyarsághoz és 25 dolláros adományokkal kívánja megszervezni a Magyar Szabadságharcosok V. Kongresszusának védnökségét.

Kedves Magyar Testvérem! Ehhez a fáradhatatlan és komoly anyagi áldozatokkal járó nemzetszolgálathoz kétjük most tisztelettel nemzettestvéri segítségedet.

Szeretettel hívunk és várunk a Magyar Szabadságharcosok V. Kongresszusának védnöki táborába.

Nemzettestvéri tisztelettel, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom